Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-04 / 77. szám

1916 április 4. dblmaotarorszaq 11 Vásárhely készül hét nagy fiának a kiállítására. A csöndes, szoiid földmivesváros, Hódmező­vásárhely egy csapásra hires lett. Művész fiai. akik kikerültek a nagyvilágba, a végtelen mezők ábrán­dos emlékévei lelkükben, hordták tehetségűk mé­lyén az Alföld derűs és borús színeinek Ssápráza­tát, mígnem beteljesült a vásárhelyi rónák igézete és a fiukból beérkezett, elismert, nagynevű embe­rek, lelkes és kiváló művészek nőttek. Most kö­szönik meg szülővárosuknak a gyermekkor örömét, a gondtalan álmokat, amelyek bearanyozzák deli korukat és érett művészetüket. Hét vásárhelyi születésű festő és szobrász hús­vétra felállítást rendez szülővárosában. Névszerinti Tornyal János, Rudnay Gyula, Pásztor János, Kallós Ede, Barkász Lajos, Endre Béla, Darvassy István alkotásaik javát mutatják be. Ez a kirándu­lás nem hasonlítható a mostanában megindult vidékjárási akcióhoz, amelynek során a Szinnyei­Merse-Társfsság Debrecenben, a Benc?.ur- Társa­ság pedig Székesfehérvárott adott tui az ugyneve zett „bovükon", hogy a vállalt müvészsegélyezés teljesítésével ilymődon könnyitsen lelkiismeretén. A vásárhelyi akciót meleg gyermeki szeretet terem telte meg. A fiu büszkélkedni akart szüleinek és ezért nem sgjnált se költséget, se fáradságot. De kulturje'enlösegü minden más tekintetben is a vá­sárhelyi tárlat. Érthető, ha bennünket is érdekel­tek a képek és a szobrok s még inkább azok a körülmények, amelyek a tárlatot létrehozták. A nagypéntek lágy tavaszi verőfénye az idén először Vásárhely főterén mosolyogta le rólunk a kabátot. Az alföldi csend és a kisváros aszfaltos tisztasága köszöntött. Plakátok rlkitottsk mozi­gyönyörtől és köztük egy elvesző fehér lap, a ki állitásról. Vásárhely lakosságának nagyobb!* része nem is tudja, kifeet iát vendégül. Hazajöttek a fiuk: Istenem, hiszen az nem olyan nagy dolog, a parasztot nem igen érdekli a művészet. Bemen­tünk a városházára, ahol a díszteremben állították ki a képeket és a szobrokat. A lépcsőn fönt, lent csak ugy ásitozik a nyugalom. A kapuban feszengő mokány rendőrlegény Darvassy kapitányhoz utasít, az majd bevezet a nagyterembe, ahova idegennek ma még tilos a bemenet. A kapitány urnák egy kis fontos cipősark tanácskozása támadt és csak azután került rám a sor. Kölcsönös barátságos bemutatkozás után végre bekerültünk a kiállításra. A képek jövendő elhelyezésük rendjében a földön sorakoztak. A tanács asztalán Pásztor Játos és Kallós szebbnél szebb szobrai. Pályanyertes mun­kák, hires müvek, mesteri aktok. A nagyterem csak ugy rajzik az elfoglalt emberfejekíől: vacsoraren­dezés, fogadtatás, bankett és más százféle elintézni való. A város érdemes és közismert urai elégedet­ten jártatják szemeiket a képeken és szobrokon s mosolyognak azon, hogy városuk megelőzve a többi vidéki várost, sőt megelőzve Szegedet is, ilyen számottevő művészi eseméay szintere lesz. Es teljesen igazuk van. A nagyteremben találjuk a szegediek régi ismerősét is, a kedves, jótzü Szatmáry Tihamért, aki ötletes és fűszeres paraszt­dialektusával csak ugy ontja a humort a képekkel koszorúzott komoly csarnok levegőjében. A kiá'jitő művészek közül csak Darvassy van most itt. 0 a lelke, kezdeményezője a tárlatnak. Kérdésünkre sok mindent elmondott arról, hogy miként született meg a tárlat rendezésének eszméje. A festők és szobrászok, akik Vásárhelyen születtek, szükségét érezték annak, hogy végre otthon is közvetlenül megismerjék öket. Elhatározták tehát, hogy hazajönnek, összeadtak harmincötmillió!, el­kérték a város termét és lejöttek, minden agyagi érdek nélkül. Hogy a költségeket fódözzék, a tárlat tartama alatt képzőművészeti hetet fognak rendezni előadásokkal a nagyközönség, diákság és a munkásság részére. Ezekre az előadásokra meg­hívják Juhász Gyulát, Móra Ferencet, Oerö Ödönt és maga Darvassy is tart föioivasást. Természete­sen árulni is szeretnének. Már 2—3—4 millióért lehet kapni Rudnay , Tornyai-képet, Pásztor­szobrot. Igazán mérsékelt árakat állapítottak meg, ami bizonyára részben a kritikus idők jele. Beszélgetésünk során Darvassy sok mindent el­mondott a Pesten éiő művészek belső kapíár­éle'éből. A viszonyokkal való elégedetlenséget, a próbálkozásokat, az impresszionizmus állitótagos káros hatását a kisebb művészi fantáziával meg­áldott festőkre és beszélt uj vágyak, uj jelszavak lobogójáról a művészet egén. A természetes iátásba elmélyült kompozíciós munkához térnek vissza, az impresszionizmus előtti festészet fantáziát és szerkesztést igénylő törvényekhez. Rudnay Gyula ebben az irányban szövi meseszerűen borongó beszédes borularait, amelyek belülről, a lélek mélységéből vetítik ki formai életüket. A keresés sjülte elégedetlenség azonban nem áll meg a műtermekben. A forrongás a művészek külső életére is átterjed. A konzervatívok, a középutasok, az impresszionisták, az ekszpresszionisták, a kubisták nem birják egymást, lassankint letörtek a Műcsarnok törzséről, több kis társaságot alakítottak, sőt külön tárlatot rendeztek, kinlódtak, vergődtek s most mint legújabb próbálkozást, megkísérlik ismét a festőtársadalom centralizációját és a munkák értékesítésének decentralizációját. A Műcsarnok újra egyesíteni kívánja valamennyi kis társaságot évente egyszer egy nagy tárlatban, ahol minden frakció megkapja a maga külön termét. Ilyen alapon fognak vidéki turnékat is rendezni, sőt rendszeresíteni. Itt a beszélgetés megszakadt. Nekem utaznom kellett és Darvassynak sok a dolga: kezdeni kei­lett a képek fölakasztását. Bucsuztunk. Ez a terem sokáig lesz még hires azokról a szép napokról, amikor hét fia, országos nevezetességek, legjobb munkáikat elhozták városuk falai közé, hogy meghálálják és megáldják a szülőföld felejthetetlen 1 szeretetét. L. V. IMMMMWMNMM^^ A szegedi ébredők elnöke és Piroskáék lelkes védője s m zentai Károlyi-párt jegyzője Két dokumentum az ébredő vezér portréjához. — Aki szerbgyülölstről szónokol és esküdni akar a szerb államnak. A magyar közélet porondján immár hetedik éve, igen különös és furcsa egyéniségek jelen­nek meg, olykor a hordók tetején állva, olykor véres maltu városok hősei mellett és ol/kor sok profitot igérő bankok párnás szobáiban. Etek az emberek mellett döngetve szóno­kolnak meg nem alkuvó mai ssavakat — és ha kissé föliebbentjűk a függönyt: ott állanak nem is olyan nagyon mellet döngetve és nem is olyan nagyozi hófehéren és nem is olyan nagyon a ma rikitó színeiben. Csak néhásy figurát vessünk itt elő hirtelen, akik a ma fe* ber köntösében járnak. Nagyatádi Szabó István miniszter volt ax őszirózsás farradalomban és minlsííer volt az attocitásos és borabás ellen­forradalomban'. Lendval látván jelző betűit könnyen föl lehet találni Braun Sándor A Nap jának hasábjain és a duló, véres, halálos há­borúban azzal tette ismertté nevét, hogy lefor­dította a ssociálista éa anti&ilitarista H nry Bárium ragyogóan pacifista, csülogéan emberi regényél, a 7í«-et. Lendvai István ur sia kaput­falat döngető kurzus-magtar és Héjjas Iván eszméit hirdeti a magyar honatyák hálában ... Itt alant pedig néhány sor következik a szegedi ébredők elnökéről, a csesgrádl Plros­kdék lelkes védőjéről. Arról, aki szereli hangoz­tatni iniranztgens mivoltát és akiről azt híresz­telték, hogy legmegfelelőbben képviseli és rep­rezentálja a szegedi akiiv ébredés gondolatát. (Hangsúlyozzuk itt, mielőtt megkezdenénk a sorokat, nem tartjuk bűnnek azt, ha valaki 1918-ban és még az őszirózsák elő:t lelkes bive volt Károlyi Mihálynak. De valahogy bűn­nek és még másnak tartjuk §zt, ha a Károlyi imádat után kövekkel és szikláknál verik meg Károlyi M háljt és az őszirózsákat ezek ax emberek. Mert esek az emberek, akik zászlót lengettek az őszirózsák esztendeiében Károlyi­Mibálynak és tokosokat lóbálnak az atrocitásos és bombás gyűlölet esztendőiben, minden elv nélkül valók, minden meggyőződés nélxöl va­ló Sr, csupán azért lelkesülnek, hogy szónokol­hassanak, hogy el ne tűnjenek a porzó porond­ról, hogy rajta maradhassanak a hordó tetején, íme néháry ada!.) Dr. Szécsényi István akkor ért Szegedre, amikor áTkisérietes éjszakában be kellett tá­masztani a kapukat és le kellett húzni az ab lakok vásznait. Amikor dult és dübörgőit a kurzus az uccákon. Amikor nem volt jó em­bernek lenni, nem volí jő tudni és érezni, hagy vagyunk, Iélekaűnk és élűnk az emberek közölt. És akkor valahogy az emberek etfelej­telték észrevenni dr. Szécsiayl litvánt. Nem is néztek rá, nem is tudíák kicsoda, honnan ér­kezett és merre tart. Azután bombával vérezték £meg a názárethi Jézus születését Csongrádon. H gy, hogy nem — nem tartozik ide — Síécsényí István vé­dője leit azoknak, akikről azt mondották, hogy bombát dobiak a szelíden és önfeledten bálo­zók közé. Piroskáék kiszabadultak. Szécsényit észreveuék és — alelnöke leit a szegedi ébre­dőknek, holott nem sokkal előbb még a tagok névsorában sem leheteti meglelni a magyar héroszra emlékeztető nevét, Aztán üres leit az el öki szék és beleűlteiték nagydiszesei a csongrádi védőt. Azcn ul megjeleni a népgyűléseken, hangját lebelelt hallani az alkalmi ho* dókon és a sza­badkőművesek régi pátiolyában a gyűlölet em­berei együt űinepenék a kecskeméti éjszakák hősével — Héjjas Ivánnal. Azóta, ugy látsz*, nagysága még fokozódott, hs*en — em éke­zetes —, egyszer a kecskeméti éjszakák hőse interveniált érdekében, amikor kiderült, hogy a szegedi meg nem alkudó ébredőelnők, a csongrádi vátesz bent ül a megbukott zsidó­bank süppedő igazgatói fotelében ... (Ekkor már sokan gondolkoztak Szécsényi István fölött és sokan véleményt is alkottak,) Most álljon itt egy régi, de előkerült meg­hívó levél, amelyből még jobban kidomborodik az ébredőelnők, a csongrádi védő és a zsidó­bankos Hájjas-barát markáns arcéle: Meghívó. A Zantai Függetlenségi Kör harminc­éves fönnállásának emlékére és néhai disz­elnökének, dr. Lovászy Andor volt orsz. képviselő arcképének leleplezésére gróf Károlyi, Lovászy, Bakonyi, Fernbach síb. ors?. Képviselők részvéteiével folyó 1914. évi május hó 31 én díszközgyűlés kereté­ben tartandó nagy emlékünnepélyt s utána népgyűlést rendez, melyekre a hazafias érzésű polgártársainkat ezennel tisztelettel meghívjuk. A Zentai Függetlenségi Kör elnökségének nevében: Orbán Károly elnök. Dr. Széchényi István jegyző. Im a függöny ellibbent: a mellett döngető intranzígens ébredővezér nemcsak igazgatósági tagja volt a megbukott zsidó-banknak, de lelkes jegyzője is volt a zeniai Kdrolyl-piri­eiak ... Az arckép tisztul... De a függöny tovább libben. íme alant hivatalos bizonyitvány következik, amely arról beszél, hogy a szerb, román és cseh gyűlölet­ről ismert EME szegedi elnöke még nem is olyan régen esküi akart leienni a szerb állam kezébe... Hivatalos bizonyitvány. Ezennel hivatalosan igazolom, hogy dr. Széchényi István ügyvéd Zentán, kérvényt adott be a szabadkai kir. járásbíróságnál 1921. évi február hó 10 én El. I. B. 8/138. szám alatt, ügyvédi esküjének letevése céljából. Szabadka, 1922. évi julius 19. Gyurgyevics K. s. k. Pecsét helye. jb. díjnok 471/1923. Hivatkozással a budapesti kir. törvényszék elnöke előtt letett eskümre bizonyítom, hogy a fordítás az idefűzött szerb nyelvű szöveggel mindenben meg­egyezik. Budapest, 1923. május 16. Dr. Fischer Arthur s. k. kir. törvényszéki tolmács. A szerb bizonyítványt a törvényszéki tol­mács hi elesite «e. Hogy mi lett az eskü sorsa, nem tudom. És nem is fontos. A tény az, hogy az ébredő* és irredenlavezér esküdni akart... A szegedi ébredők elnöke tehát lelkes jegy­zője volt Károlyi Mihály pártjának és nem is olyan régen esküdni akart a szerbek előtt. Az arckép tisztul. Milyen katonái lehetnek az ébre­désnek, ha a vezér zsidó-bankos, csongrádi védő, Károlyi-jegyző és esküdni akaró? Vér Gylrgy. Artézi vizböi készült müjég minden időben és meny- | nyiaegben a telepen ! vagy házhoz szállítva, Tüzifaeladás nagyban és kicsinyben tus­kózva és aprítva a telepen vagy házhoz szállítva. 836 — - j jj vagy naznoz szauiiva. j w v •» —- vagy mznoz szíwuva. wo HttTŰHÁZ ÉS ÉLELMISZERSZÁLLITÓ RT. Szeged, Ilona ucca 16-20. szám. Telefon: 9-25.

Next

/
Thumbnails
Contents