Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-25 / 95. szám

2 DBLMAQTAffORSZAtt 1526 április 25 Két vonatkisiklás katasztrófa nélkül s kelenföldi és a ferencvárosi állomáson. (Budipeül tudósítónk telefonjelentise.) A Budapes—kelenfödi állomáson szombaton dél­után 4 óra 27 perckor a 6. számú gyorsvonat soproni kocsija a váltó időelőtti átváltása kö­vetkeztében kisiklott. Az utisok közül senki sem sérült meg. A vonít négy utolsó kocsiját visz­szahagyvi, 35 perc késéssel folytatta u ját. Hason'ó baleset történt nem sokkal később a Ferencvárosi pályaudvaron is, szerencsére minden súlyosabb következmény nélkül. A váltóállifásnál hibás alkalmazottakat a szolgá­ltból aíonnal elvonták és a legszigorúbb vizs­gálatot indították meg. A villamos derékban kettévágott egy hétéves iskolásfiút. (Budapesti tudisiiónk telefonjelentise.) Az újpesti rakparton egy 16-os jelzésű villamos­vasúti kocsi, melyet Kovics IV. József kocsi­vezető vezetett, elgázolta Jmerntk László hét­éves isko'áifíu', akii a villamos kerekei derék­ban kettévágtak. A szemtanút azt vallották, hogy a villamos nagy sebtssiggel robogott s a gyermeken keresztülgázolva, még 5—6 lépés­nyire továbbszágaldott, mikor a kocsivezető le­fékeite a kocsit. A rendőrség a kocsivezeiőt őrizetbe vitte. Teljesen árvának tekintendő-e az az árva, aki apját-anyját elvesztette, de akinek olyan mostohája van, aki nem vállalkozik eltartására. A városi nyugdíj bizottság érdekes elvi döntése. A város nyugdijbizoltsága szombaton délben ülést tartott és igen érdekes elvi határozatot hozott egy aktuális eset ei kapcsolatban. Nem iégen elhalt a város egyik magasabb állása tisztviselője és három gyermeket hagyott árván. A két idősebb leánygyermek korábban él­hunyt, első f?leségé ől származik, a legfiatalabb fu pedig második feleségétől való, aki most özvegyen maradt. Az időtebbik leány édesapja halála után néhány hónappal betöltötte huszon­negyedik életévél, nagykorú lett és igy a város nyugdijszabályrendelete érielmében nem igé­nyelhet a várostót neveltetési Járulékot. A fiatalabb leány azonban ellátandó. A nyugdijszabályrendelet ugy intézkedik, hogy a városnak az özvegyi nyugdíjon kivül nevel­tetési járulékot is kell fizetnie a kiskorú árvák* nak, még pedig mindegyiknek külön-külön az özvegyi nyugdij egy ötödrészét, ebben az eset­ben ötszáznegyvenezer koronát. Retek Lipót pénzügyi tanácsnok, mint a bizottság előadója azt indítványozta, hogy a njugdíjbizottság ilyen értelemben tegyen Javaslatot a város tanácsának, illetve a közgyűlésnek, vagyis állapítsa mig a ki ikoru árva havonkinti nevel­tetést járulikát őlszáznegyvenezer koronában, ax ixvigy nyugdiját ptdíg 2,160,000 koro­sában. Az előadó javaslata ellen azonban a bizott­ságnak majdnem minden egyes tagja felszólalt. A felszólalók leginkább miltányossdgi szem­pontokra hivatkozva kérték a nagyobb nevel­tetési Járulék megállspitását. Elmondották, hagy az özvrgy, aki a kit idősebb árvának moitoha anyja volt, nem vállalkozik a gyermekek el­tartására it neveltetisire. Ezt az indiíványt Bárkányi Zoltán árvaszéki elnök Jogilag is megformulázta. Elmondotta, bogy a nyugdíj­szabályrendelet értelmében a kit leány teljesen árvának tekintendő, mert a mostoha nem vál­lalkotik eltartásukra is igy a neveltetisi járu­lékra jogosult fiatalabb leánynak a jirulik kitszerese jár. Van ugyan a nyugdijszabály­rendelctnek egy olyan szakasza is, amely azt mondja ki, bogy abban esetben, ha az árvák mostohája nem vállalkozik a gyerekek eltartá­sára, az árvaszék lefoglaltathatja az özvegyi nyugdij egyharmadrészét is és ezt az össze­get a kiskorú árvák gyámjának fizettetheti ki, azonban ez fdggetlen a szabályrendelet másik rendelkezésétől, amely a kétszeres járulékra vonatkozik. A pénzügyi szenátor az árvaszéki elnök álláspontjával szemben azt fejtegette, hogy a szabályrendelet értelmében nem tekinthető az árva teljesen árvának, mert hiszen az a szakasz, ameiy az özvegyi nyugdij egyriszé­nek lefoglalását teszi lehetővé, éppen az ilyen esetekre vonatkozik és a rendelet értelmében teljesen árvának csak ax tekinthető, aki el­vesztette apját is anyját Is, vagy pedig az, akinek elbait édesanyja állf a város szolgálatá­ban és életben lévő édesapja teljesen szegény es keresetképtelen. A nyugdiibizoitság végQI is az árvaszéki elnök álláspontjára helyezkedett, kimondva, hogy a fiatalabb leány teljesen árvának tekin­tendő, tehát számára a kétszeres neveltetési 'járulék megállapítását Javasolja. „Hs igy folyik tovább, Lengyelország sorsára jutunk.41 Budapsst, április 24. A parlament mai ülésé­nek első szónoka Hütmlrth Mátyás volt, aki élesen támadta — a pirlamentet. Eiu'án hosszú beszédet mondott Esxie'gályos János, akit az egysége? párton állandó közbeszólasokkal zavar­tak. 42 pontból álló javaslatot terjeszt be a költségvetés megjavítás* érdekében. A magyar munkásság nem tud belenyugodni Trianonba. A kurzusról szólva leszögezte, hogy hét év alatt rendbe szedhették volna a sok pusztulást, ba nem a gyűlölet politikája tett volna uralmon. Épités helyett — hadjáratot intéz'ek a nép ellen. Ha igy folyik iovibb, Lengyelország sorsára jutánk. A délutáni ülésen Esztergályos folytatta be­stédét és kimerítő, hosszadalmas bírálatot mon­dott a mai és a hét év óta tartó kormányzati rendszerról, amely alatt attrocitások és pénz­hamisítások történhettek. Majd részletesen fog­lalkozik a numerus clausus ügyével is, amely a külföld előtt furcia színbe3 tünteti fel Magyarországot. iZigo £ a humor királya, ^ Kuibos Illy tánctanárnS Dalcrose és ritmikus torna tanfolyamok évzáró vizsgája május hó 13-án, délelőtt fél 11 órakor a Városi Színházban. — Jegyek délutáni helyárakkal Belvárosi óvo­dában válthatok. 98 BALOGH és TÁRSA orvosi műszerészek SZCQ6D, Hid ucca 1. sz. Te8tegyenesitő gépek Betegápolási cikkele Művégtagok 753 Teljes orvosi berendezések részletfizetésre is. B! Vasút akar lenni. Irta: Móra Ferenc. Nem sok reményem ven rá, hogy klasszikus le­gyek valaha s ebben az a jó is megvan, bogy én­miattam égit gyerek se fog riva fakadni az is­kolában. Rostz rágondolni, mi lenne abból, ha például ezt a cimbeli mondatot elemeztet­nék valaha ax unokámmal. .Vasút akar lenni." Miről állítunk itt valamit ? A vasúiról. Tehát a vasút az alany. Mit állitunk a vasútról ? Azt, bogy akar. Mit akar a vasút? A vssut lenni akar. Hm, csakhogy ix egészen más ám, mint az, hogy „vasút akar lenni." Aztán meg mi­csoda különös vasul as, amelyik már is akar, pedig még meg sincs? Itt valami hiba van, vigy a gramatikában, vagy a logikában. Mégis csak klasszikus mondat ez, akárki szerkesz­tette. Hát én elhárítok magamtól minden felelős­séget. Nekem csak annyi részem van benne, hogy amint kiértünk a kőházak közül és a homokon meglassudolt a kocsizörgés, megkér­deztem Mártont, a város kocsisát: — Mi újság erre kifelé, Márton ? Márton csak ugy a szája sarkával szólt hátra a zászlós bajusz alul: — Vasút akar lönni. Ez csakugyan igy van, mióta eszemet tu­dom, azét a itt mindig vasút akar lenni. Ak­kora errefelé a hitárunk, hagy a régi németek választófejedelemséget csináltak volna belőle, kettőt s negyven esztendeje beszélgetik a né­pik, hogy v«sut kellene ide. Nem olyan urik­nik való, amelyik azt mondja, hogy „fass-fass­fuss," hanem olyan szegényeaberes, amelyik­nek az a szavajárása, hogy .csak csak-csak." Olyan kis kávédaráló, amelyiken a kullura egy kicsit kiszagolna a városból a tanyára, a bu­zácika, a tejecske, borocska pedig begurulna a tanyából a városba. Mert hiszen a lovacskán is behozzák as egyet-raáit a hetipiacra, csak­iogy akkor a lovacskákat be kell fogni már este 11 órakor, hogy reggel ölre a búzapiacon tehessen szidni a kutyaleremléslt annak, aki a kátyút kitalálta. (A Jó Isten semmit se vesz rossznéven, ami szivből Jön s különben is azt a kis káromkodást ieímádkozza az asszony « fekete Máriánál, még a gazda föltekinti a pálinkás zsidót.) Hiszen minden jól van ugy, »hogy van, de mégis csak más lenne az, ba ott pöfögne el a gőzös a tanya sarkán és ahhoz i ehetne igazítani as órát. Aztán meg az is szép tenne nagyon, hogy bakterház is lenne a kuko­ricák közt és ott állna a baktér és piros zász­lóval köszöntgetne á gazdáknak és gazda­asszonyoknak, akik emberségesen visssabóton­gatnának. A nagy vasúton az ilyesmi ne a szo­»ás, az az államé, ahhoz semmi közünk, de az cgtssea más, ha az ember a síját tsnyai asutján ül. Akkor kötelessége visszaköszönni a bakternak, hozzigondolván azt, hngy .no látod, tégöd is mink töltünk úrrá 1" Ntm, alt nem lehelne mondani, hogy a anya ne kivánta volna a vasutat, mert már követnek is csak ast választotta meg, akinek a * irisznyájában benne zöyögött a kis-vasut. Sót akadt olyan agyafúrt városi ur is, aki azon kezdte a programbeszédét, hogy amint fölállt a hordára, a két uját a szíjába tette és elkez­dett füttyögni és lappjgni a hordón. Persze, ez csak tökéletlenség voll és nagy nevetség isit belőle. Hanem a* már komoly dolog voit, hogy nagy tanyai deputációk Járlak a városi uraknál, ajánlván életüket és vérüket a vas­úiért, mindenféle hozzájárulások formájában. — Jó szüvvel adnánk a sarcot, csak fütyülne mír az a vasúti — mondta a szószóló, Futós Bárány Pál. (Nem ő volt a futós, hanem a lova, amelyikkel dijat nyert valami urlotas­versenyen. Nagy botrány volt az annakidején, urak és urlovak egyformán felháborodtak e paraszt arcátlanságon. Bárány Pál nem kevésbbé volt felháborodva, de mint okos ember, csak a babérkoszorus lóba szúrta bele a vasvillát, a magyar lótenyésztés nsgyobb dicsőségére.) — Dsrék beszéd, — szorongatta a szint valló magyarok kezét akkori polgármester urunk —, ha valami közbe nem Jön, jövő ilyenkoron sorát kerítjük a tanyai vasútnak, csak addig szavukat ne felejtsék kendtek. Azonban közbejött a hiborucska s a város urai csak most tűzték rá a kórót, hogy hadd szalidjon hát végre az a tanyai vasút, amelyik olyan régen lenni akar. Meg is szavaztuk a közgyűlésen mindnyájan, — csak éppen a ts­nyai városatyák mondák vétót. Nekik bizony nem kell a vasú', se testüknek, se leiküknek. Csináltassa a város, ha olyan sok az elhiji­gáini való pénze, de egy szem buia nem sok, ők annyival érőt se adnak hozzá, van a népen snélkül is elég nagy sarc. Hát ehol, ezért mondja a Márton kocBis, bogy .vasút akar lönni". Ami annyit tesz, hogy lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz, az ördög jobSnn iudja. Éppen azért zötyögtet­jük ki magunkat a városból ketten hárman az isién báia mögé, hogy szót értsünk a nép véneire], vegyék elő a Jobbik eszüket. Az a ba] éppen, hogy a véneket kell meg-

Next

/
Thumbnails
Contents