Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-25 / 95. szám

1926 áptilis 25. delma:gyar|orszaq 3 Négytagú bizottság elé állították a munkáspénztár összes betegét. Huszonöt százaléktól megvonták a táppénzt. — Felülvizsgálat, mert sok a táppénz Néhány nap óta meglehetős izgalommal tárgyalják munkás és munkaadói körökben, bogy a iettgsegélyző pénztár tgy felülvizsgáló bizottság elé állíttatja mindazokat a bei egeket, akik az eddigi viieminyek alapján táppénzt kaptak és sokszor munkaképeseknek nyilvánítja azokat az embereket is, akik határozottan gyöngéknek és munkaképteleneknek érzik még magukat, sokszor megvonja a táppénzt azoktól is, akiket a kezelőorvos még nem talált a hosszabb kezelés után alkalmasnak arra, hogy beálljanik a gépek és szerszámok közé. Ez az intézkedés élénk (eltűnést keltett és kflIOnbözö körökben azzal igyekeztek megmagyarázni, hogy a pénztár szabadulni kiván a sok táppénzfizetéstől. A munkásság körében hivatkoztak arrr, hogy voltak esetek, amikor a felilvizsgálatról elbocsátott beiig krplelen volt dolgozni munkahelyén, esetleg elszédült, esetleg máshol, más orvosok azt állapították meg, hogy még képleten dolgozni is rendszeres, állandó kezelisie van szüksége. Hangsúlyozták azt is, bogy a kezelőorvosnak, aki heteken át szoros kontaktusban volt a beteggel, /óbban, alaposaiban kell ismernie azt, mini annak a bizottságnak, amely a felülvizsgálat alkalmából látja előszir. Ezek az intézkedések sok izgalomra, panaszra és vitára adtak alkalmat, ezért a Délmcgyár ország munkatársa szQkségesnek tartotta, bogy intormálódjon illetékes helyeken ebben az agyben. Információnk szerint a nagy izgalmat keltő bizottság felállítására az adott közvetlen okot, hogy legutóbb kérdést intéztek a pénztárhoz abban az irányban, hogy miért fizetnek ki olyan sok táppénzt, mi ennek az oka és mit lehet ez ellen tenni — a tagok jogainak megcsorbítása nélkül. Az elmúlt évben ugyanis 20000 körül volt a szegedi pénztár taglétszáma. A táppénzesek száma pedig áprilisban nem volt több 250- nél. Ezzel szemben az idén, áprilisban a tagok száma nem változott, — a táppénzes betegek száma túlhaladja a 750et. Illetékesek meggyőződése szerint ezt pedig nemcsak a leromlott viszonyok okozzák, hanem az is, hegy a nsgy munkanélküliség miatt táppénzzel próbálják maguknak megszerezni a kenyérmorzsákat a szerencsétlen munkanélküliek. Erre azután összeáliitotlák a felülvizsgáló bizottságot, amely végigvizsgált minden táppénzes beteget, a délutáni órákban maga elé rendelve. A felülvizsgálat szombaton estig tartott és meg lehet állapítani, hogy a táppénzesek mintegy 20—25 százalékát utasította el a bizottság. A bizottság ezzel befejezte munkáját és npéaitár lényegesen kevesebb táppénzt fiséi ki hétfő tői kezdve. A munkásbiztositóban arra az érvre, hogy a kezelőorvos sokkal jobban ismeri a betegeket, mint a bizottság, amely először látja, azt mondják, hogy a bizottságban szakorvosok ülnek, akik szavazással döntenek a felülvízs gálát után. A munkásság körében azonban izgatoltan tárgyalják a dolgokat, abban sérelmet látnak és hivatkoznak arra, bogy az elbocsátott emberek legnagyobb része nem képes dolgozni. Már pedig inkább néhány majdnem egészségei embernek is adok tóppinzt, semhogy szenvedni és gyötrődni hagyjak egyetlen emberi it, aki tényleg beteg... A Délmagyatorszdg munkatársa egyébként beszélt a kérdésről Mayer Antal igazgatóval, valamint dr. Szlávit Péter főorvossal is. Kijelentették, hogy a szegedi pénztár a törvény, a rendeletek és az atasildsok értelmiken jár el, szerintük, a pénztár és a tagok érdekében. Amennyiben valaki sérelmesnek találja magára nézve a bizottság döntését, mondja jegytőkinyvbe, fordaljon a bírósághoz, Iiéletet kep, A Délmagyarorsxdg munkatársa erre a törvényes intenciókon alapuló feleletre egy kérdést tett fel: — Es mii csináljon ax a munkás, akti a bizottság elbocsátott, de fccto dolgozni nem tud még sem, miből éljen, miből adjon kenyeret családjának addig, mig hosszú hóacpok multán ítéletet kap?... Erre a kérdésre a pénztár nem tudott feleletet adni. A pénztár törvényesen jár el, szabályosan és psragrafutok alapján. De rossx biró ax, aki a tirvinykinyvek betűin tal nem irxt meg ax Hetei is nem lái/a az embsri törvinyekei is. Messzi és fent vannak itt a hibák. Nem azért van ma annyi táppénzes munkás, mert az emberek csalni akarnak és könnyen megélni, hanem azirt, mert nincs kenyér, mert nincs munka, mert ez és a háború lezüllesztette a testi is lelki kondiciót. MMWMVMMftMMMMMMMMM Pusztité árvix Moszkvában. A Kreml faláig ér az ár. Moszkva, április 24. A Néva folyó szombaton a város központjában kilépett a medréből. Az drvlz sxintje elért a Kreml falát. Az alacsonyabban fekvő városrészekben egész uccákat elöntött az árvíz. Ezeken a helyeken nagy jégtáblák úszkálnak. Az árviz nem érkezeti váratlanul. Az idejében megtett iiité<k«désük következtében az árviz tetemesebb kárt nem okozott. Emberélet mindeddig na*i esett áldozatul. Az ár tovább is növekedik. II lakosság nyolcvan százaléka analfabéta a tápéi réten... Iskolát kap végre a tápéi rét. \Í A Tisza—Maros-szögében ri'erülö nagykiterjedésű, úgynevezett „tápé r tea* eddig nem volt iskola. Ez a terület w • jd / képen még a városhoz tartozik, de sdminijzw < iv tekintetek ben Tápé község intézi a „rét" ügyes-bajos dolgait. A népes terület isko'aköeles gyeimekii évíizedek óta nem járhatnak itt iskolába, ugy hogy a legutóbbi statlsxíika a tápéi rét Írástudatlan lakosságát 80 sxdxalékban állapítja meg. A teljesen magára hagyott lakosság már többször megmozdul}, hogy iskolát kapjon. A háború előtti években már komoly kormányigéretek hangzottak el, de jött a háború, amelv megakadályozott minden épitkezést. Az épités ügyében a város? is megkereste az ottani lakosság, de a város Tápé kixségre háritotta át az iskola felépitésél. A község önerejéből erre nem volt képes, ugy hogy egy teljes évtixed ma'olt el anélkül, hogy egyetlenegy tápil réti iskelakitelezeii ts megtanulhatott volna irniolvasnl. Szombaton délulán hosszas tanácskozás és tervezgetés után végre komoly lépések is történtek az iskola felépítése ügyében.|Tápé község elöljárósága ugyanis elhatározta, hogy fetiptll a tápii rét iskoláját. A nagy megelégedést és megnyugvást keltő határozat ntán a dolgoznunk, azokkal a fiatalabb gazdákkal, akik végigverekedték a háborút, országot-világot láttak, vasutat épi'ettek a muszkának a Murman-patton, vagy Turkesztánban, — azokkal könnyebben boldogulnánk. Csakhogy azok nak nincs szavuk a vének tanácsában. Itt kisezflst, nagy-ezüst, beforrott seb, megcsonkult kar nem számit semmit. Várják ki az idejüket, döglik a ló, ürül a hám — igy mondják azt magyarul, hogy le roi est mort, vive le roi — majd sor kerül rájuk is, Ahogy ülünk az eperfák hűvösében és végignézek a kopasz fejeken, a gubancos fehér űstökökön, a bicskával faragott kemény arcokon, jeruzsálemi Endre királyunk Jut eszembe. Azt nyomorilották meg szegényt ilyen nyakas magyarok, mikor az aranybullát kiadatták vele. Csupa nádor-, országbiró-, zászlós fej ez, csak éppen a lábakra kellene kordováncsizma és a gatyakorcra pirosbársony tokos szablya. Az Árpád-kori suba, az megvan, de az meg a pogány Árpádok idejéből való lehet, talán már Lehel vezér annak a bőrébe törslgetle a zsíros ujját, ami tudvalevőleg igen jót tesz a bőrnek. Most Futós Bárány Pál vacog az ősi subában, noha nemcsak a kánikula füti a kiszáradt vén séget, hanem a meleg hevület is. Még mindig ő a főszóvivő és őhozzá intézi a szót barátom, a mérnök is, áki számokkal bizonyítja neki, hogy mi minden jót lehet várni a kis vasúm — Azt mongya mög inkább, ócaóbb lössz-e a tojás, vagy drágább lössz? — akad bele egy pogácaaaimaképü országnagy. — Hát persze, hogy olcsóbb lesz, — hoiytyantja el az igaziágot a mérnök. WNo ogy-e ? — villan végig a pogácsaaimaképű gyík-szeme a többieken. — MOg mondtam én, hogy azért csinálik az urak az egészet. — Szamárságot mondoit kend, — tüzesedik neki a mérnök és elmagyarázza, hogy nemcsak a tojás lesz olcsóbb, ha vasúton vihetik be, hanem a nadrágszíj is olcsóbb lesz, ha vasúton hozhatják ki. Igen szép közgazdasági studium volt. Smith Ádám bizonyosan nagy kedvét lelte volna benne, de mire a mérnök a végére ért, akkorára a vének fele eloldalgott s aki fllve maradi is a gyepszélen, szivatlan lógatta fogatlan szájában a pipát. Egy aisaltköttcképü törzsfőnök eláiitolta magát. — Nem ér ai söramit, mérnök ur. Nam vasút köll mán mi nekünk, hinsm Szent Mihtly Ion. No, gondoltam magamban, most már helyen vagyunk. A szivéhez keli a népnek teszélni, nem a fejéhez. Ha már az eichatológiinál tar lünk, akitor én is szót kérek. — Nézzék, emberek, még a halál is tetthez álióbb lesz, ha beléegyesülnek a vasutba. öregpapot lehet hozatni a íárosbut, püspök-süvegben, — Kis temetés, nsgy haiott-lor, tés uri — szeateaciázoU rám az aaziltkörteképS. A siker teljes coli1. Az ősz bajuszok raegrezsegfsfc sz alájuk bújó mosolytól és a pipák is fölpezsdülve sxoitycglak. Futás Bárány Pál azonban kiköheníeit a snbáből és az öreg bajuszok megint ko&olyra berzedtek. — Kérdöxnik egyet as uraktul, ha möghail gainák. — Mondj! mondja, Pál bátyám fordult vele szsmbe a mérnök. — Hát nézze, én lélönie bint lakok a városban, a házamban. A tehenek ii bent teltlnek. Eddig ugy vót, hogyha a takarmány elfogyott, akkor kiüzentem a bérösnek, hogy hozzon be egy szekér takarmányt, hát most mán aztán, hogy lössz az, ha vasút lössz? — Hogy, hogy lesz? — Hát a béröt; 01 be a gőzösbe a szekérrel, vagy a tehenököt vasutazlatom ki a tanyára ? — De bolondokat beszél kend, bátyai Hát ugy lesz, mint eddig volt. Kiüzen kend a béresnek, hogy hozzon be takarmányt. — No látja 1 — kapta föl az öreg a fejét. — De akkor mög mire való a vasút, na most is csak ngy lössz, mint azelőtt vót? Itt aztán csakugyan meg kellett adni magunkat. — Fogjon ba, Márton I — kurjantott a mérnök mérgjsen a kocsisunknak. Az Isten se tudná ezt az értetlen népet meggyőzni. — No-no — mondták ctendesen a vének —, hiszen mondott szóbul ért as embör, nézzék. Letappogták magukról a homokot, kisxedegették a ruhájuk aljába ragsdt bojtorjánt s mire Márton elöáilt a kccsival, Futós Bárány odatotyogott hozzánk. — Nagyon sietnek? — Szeretnénk délre otthon lenni. — Mondok, ha mögvárnák, még tisztát vöizünk egynehányan, beíiteetnéGek bennünket a polgáracsiör uthon. Látom, jó létős kocsijuk van. — A polgármester úrhoz? Hái mii akarnak kendtek tőle ? — Fölkérjük, hogyha mán rátörték a kórét arra a vasul;?, legalább egy mögállól nekünk is Juttassanak beiüle. Mindön okvitatlin.