Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-16 / 86. szám

4 yBLMAOYARORSZAO 1936 április 16 «ot fogadják el. Apponyl Albert gróf sem jelent meg az értekezleten és levélben [közölte, bogy fontos flgyben el kellett távoznia és ezért ma­radt távol. Az értekezleten megjelent Ernsi Sándor, Wolff Károly, Almássy László, GtmHs Gyula, Ugrón Qábor, Szilágyi Lajos és Németh Károly. A párlközi konferenciát Scltovszky Bila nyi­totta meg és javaslatára a konferenciái bizal­maitok nyllváalloiták. Felolvasták a meg n«m ' jelent képviselők leveleit, majd Btthlen minisz­terelnök tett elöterjeszlé8t a konferencián a Ház munkarendjére vonatkozólag. Eszerint először a nemzetgyűlés költségveté­sét tárgyalják, utána a magánalkalmazottak nyugdíj valorizációjáról szóló törvényjavaslatot, harmadszor az építkezési kedvezmények m»g­bossiabbitásárói szóló törvényjavaslatot, negyed­szer az 1926—27. évi állami költség vetési, ötöd­ször a pénzintézeti központ és a postatakarék­pénztár rekonstrukciójáról szóló törvényjavas­latot, hatodszor az osztrák-magyar kereskedelmi tzerzödést, A titkos társaságok ügyi nem került szóba is azt a legközelebbi irtekezleten fogják tár­gyalás alá venni. nek színét még tavalyelőtt szítta ki a strandhomok, hónom alá csaptam és vágtattam le a vizre. A nagy igyekezet izzadságot csalt a kalapom alá és ez még fokozta a képzelt nyár illúzióját. A vet­kőző kabinban ugyan hűvös volt egy kicsit, de ezt csak akkor vettem észre, amikor előkerültem beiő'e és megmarkoltam a frissen megkent evező­ket. Néhány bizonytalan evezőcsapás után — min­den kezdet nehéz, de azért az evezést éppen ugy nem felejtheti el az ember, mint az úszást — már csak a napsugarak melegét éreztem. A viz sodra erős volt, hiszen megint megkergüit a Tisza és naponta félmétert is árad, de azért ke­mény elhatározással vágtam neki az első viziut­nak. Mire elkényesült tenyeremen megjelent az ötödik hólyag, mára közúti hidon <ul, a strandok kopár telkei előtt jártam. A nagy igyekezet miatt csak akkor jutott eszembe, hogy körül is kellene nézni egy kicsikét. Hát körülnéztem. Látnivaló nem sok akadt. A sima vizsn csak a napsugarak táncoltak, de csónak, ember nem volt rajta egy se. A partok elhagyottan nyújtózkodtak. A párti fűzfák vesszőkoszoruját eirekvirálták a kora ta­vasszal, valószinü eg az ország külkereskedelmi mérlegének javítására. A megkoppaszíott törzsek most ugy állnak sorban ott a partszegélyen, mint ha elszánt napkuráaók volnának, akik sietnelr, hogy mire elérkezik az igazi szezon,, csokoládébarna végtagjaikkal tüntethessenek az elkésett fehér­bőrüek bosszantására. De a tavalyi fflrdőházaknak, a kabinoknak nyoma sem voit sehol. A téli áradás azonban megváltoztatta az ujszegedi strandheiyek képéi, mert a megduzzadt és megvadult folyó rengeteg homokot hordott a közúti hid fölötti pari szakaszra. A stracdérdekeltségek csak attól félnek, hogy a vastag homokréteg^ egy ujibb áradás ismét el­sodorja és akkor nem marad más vissza, csak a kényeimetlen és ragadós sgyag. Meghatóit szívvel üdvözöltem a Bertalan emlé­ket, amely tavaly óta, mintha még jobban ráhajolt volna a lába alatt elsompolygó Tisxára. Az em­lékmű fölött még az a kevéaíte élet is megszűnik, amely alatta mutatkozott. Míg csak a néma fisé­rekkel sem találkoztam, bár az evezőm néha meg­akadt egy egy elrejtett varsa hálójában. Markomban már tizenkét hólyegot dörzsöltek elő az evezők, de azért húztam a kiiáradt szandolint tovább, látni akartam a Marost is. Az erős kitar­tás meg is hozta a gyümölcsét, mert kiderült, hogy itt fönn, ahol nem is tételeztem fel az életet, már javában tart a nyári szezon. Két parti bokor kö­zött két félbarnára sült emberi alakot láttam, az egyik férfi volt, a másik nő. Olyan szorosan ültek egymás mellett, mintha fáztak volna, pedig nem fáztak, mert arcuk ragyogott ax április! napfényben a boldogságtól. Fürdőfeoszfümben vost mindakettő, de nem hiszem, hogy toaletjük megfelelt volna az előírásnak, habár a város Közgyűlése a mult évi strand-szekatúrák kiküszöbölése céljából moderni­zálta kissé a strand szabályrendeletet, de csak ugy, hogy a végrehajtó és ellenőrző rendőrségre bizta a közízlés és a közszemérem demarkációs vonalának megállapítását. A bokrok között üldögélő szerel­meseknél —, mert csak a szerelmesek tesznek ugy mindig, mintha fáznának — nagyon bizonytalan volt ez a demarkáció. Szerencsére a strand-rend­őrség még nem kezdte meg működését és igy a kora áprilisi andalgást nem zavarta meg semmiféle razzia. Éa sem zavartam meg, hanem eveztem tovább. Egyszer csak a Maros torkát jelző vaszászló mellett találtam magamat és mint aki teljesiiette vállait feladatát, áteveztem a túlsó partra és csen­desen ereszkedjem lefelé. A viz sodra a „Sárga" felé vitt. Ez a Sárga már emberemlékezet óta tölti be az ingyenstrand szerepét, ahol nem érvényes a strandszabályrendelet és ahol a civilizáció még nem húzta meg a közszemérem és a közizlés éles határvonalát. De azért vannak bizonyos önként vállalt szabályok. Például tiz éven felüi sem a lányok, sem a fiuk nem hempereghetnek a drága homokban ugy, amint a világra jöttek. Holmi ré­gészek megállapíthatnák, hogy nyaranta itt talál­hatók a hajdani fügefalevelek egyenes leszárma­zottjai. De ezek az önkét vállalt szabályok csak a nagy­szezonban léphetnek életbe, mert most teljes még a szabadság. A vastag homokréteg tetején vagy egy tucat egészen felserdült legény hancúrozott és testűk elől semmi sem takarta el a napfényt, sem pedig a tápéi uton siető lányok kíváncsi pillantá­sait. A legények azonban nem törődtek semmivel, velem, korai dallozóval sem, vidáman hancúroztak, birkóztak és ugráltak a vízben, amely azonban nagyon hűvös lehetett, mert egyszeri megmártózás után mindenki sietve ugrott ki belőle és szórta ész nélkül vizes testére a jó meleg homokot. Igy daliództam április derekán a megfiatalodott Tiszán, ezeket láttam és amikor megpirosodott ábrázattal kiszálltam a ladikból, megszámláltam fájó ienyerem hótyagjait, horribile dictu, tizenhá­romig számolhattam. Magyar László. x A Délmagyarország kiadóhivatala, kölcsön ­könyvtára és jegyirodája a Klauzál-téri Európa­házban van. Bejárat Aradi uccán. A száműzött főhercegek sorsa az összeomlás után. valutázó Miksa, Lipót Szalvátor, a spanyol kispolgár, Lipót biztosítási ügynök és artista. — Egy gróf, aií szolgai állásért hirdet. Bécs, április 15. (A Délmagyarország bécsi tudó­sttójától) A régi osztrák-magyar monarchiában 73 főherceg és főhercegnő élt. A legtöbb főherceg tekintélyes vagyonnal rendelkezett, a vagyontala­nokat pedig néhai I Ferenc lózsel saját pénztá­rából támogatta évi 30000 forint összeggel. Ter­mészetesen ezenkívül katonai rangjuknak megletető fizetést is kaptak. Az összeomlás után a főheree gek elvesztették a támogatást és azok, akik kül­földre mentek, meglehetősen kedvezőtlen viszonyok között élnek. Miksa főherceg, néhai IV, Károly fivére, felesé­gével, született Hohenlohe hercegnővel Münchenben lakik. A Magyarországon letelepedett Frigyes fő­hercegen és e Budapesten éiö József főhercegen kivül Miksa Jőherceg az egyetlen Habsburg, aki nem vesztette el vagyonát. Az összeomlás után ugyanis megismerkedett Kola Richaridal, az ismert bankárral, akinek tanácsára egész vagyonát dollá rokba és fontokba fektette be. Jenő főherceg, a német lovagrend kalandjairól ismert főnöke, aktért két év előtt egy magyar grófnő öngyilkosságot követett el, az összeomlás után Baselbe költözött, néhány hónap előtt azon­ban kénytelen volt egy olcsó luzerni szállodába visszavonulni. A sokgyermekes Lipót Salvator főherceg, Blanka főhercegnővel és három leányával Spanyolország­ban él. A főhercegkisas3zor.yok maguk főznek, maguk varrják ruháikat. A főherceg ket fia, Antal és Lipőt Bécsben maradtak, hűséget fogadtak a köztársaságnak, polgár leányokat vettek feleségül és áraközvetitissel foglalkoznak. Lipót főherceg, a későbbi Wőlfling Lipót, pkii Ferenc József még a háború előtt száműzött Ádámovics Vilmával való házassága miatt, az ösz­sseomlás után visszaköltözött Bécsbe, ahol eiőbb mint artista, majd mint .biztosítási ügynök ten­gette éleiéi. Wirtschaftliche Blátter címen közgaz­dasági folyóiratot ad ki. Az 58 esztendős, rendkí­vül müveit főherceg tavaly adoptált egy leányt, aki időközben egy vásárcsarnoki árushoz ment felesé­gül. Wölf ing Lipót most az adoptált leánynál lakik egy külvárosi barakkban. A régi udvar tagjai is nagy nyomorba kerültek javarészt. Azok az osztrák arisztokraták, akiknek nem sikerült Amerikából gazdag dollárfeleséget szerezniük, alkalmi üzletekből tengődnek. Igy pél­dául egy régi magyar grófi család sarja a napok­ban apróhirdetést tett közzé az egyik bécsi lap­ban, hogy szállás és koszt ellenében bármilyen állást vallal, szolgai teendőket is végez . . . Pir a Kelemen—Szakáis-pöi* után. Dr. Tonelíi Sándor feljelenti dr. Dobó Józssfet tanúvallomása miatt. A magyar törvényszékek előtt régóta nem volt annyira szerlenyuló, terjedelmes és egyre terjedő rágalmazád pör, mint az, amelyben immár négy év óta dr. Szakdts József képvi­selő és dr. Kelemen Béla volt miniszter állanak egymással szemben. A pör még nem ért véget, — éppen pénteken folytatják tovább a félbe­szakított bizonyítási —, de már mellékpirik keletkeztek a rágalmazási ügy nyomán a töme­ges befejezetlen lovagias ügyön kivül. A „mel­lékpörök" most eggyel megszaporodtak. Ebben a pörben a Kelemen—Siakáts-ügy kit tanúja kerül egymással szembe, dr. Tonellt Sándor kamarai főtitkár és dr. Dobó József államvasuti főfelügyelő. A Kelemen—Szakáts-pör március 23 iki tár­gyalására többek közölt megidézték Tonelli Sándort és Dobó Józsefet is. Először hallgat­ták ki Tonellit, majd sor került Dobó vallomá­sára. A főfelügyelő vallomásában vá olta elő­ször az ellenforradalmi mozgalmakat, a kor­mányzótanácsi eseményeket, a polgármester­jelöltek dolgát stb. Ezután kerüli sor a Mars-téri laktanyában történtekre. A tartalékos tiszteket ugyanis egy alkalommal behoz ák a laktanyábi, [ Dobó tovább ugy adta elő a történteket, hogy I Tonelli Sándor Jelszálali itt is olyan kijelentisi tett, hogy elég volt a katonáskodásból. Ezért azuán — vallotta Dobó —, bizalmatlanul néz­ték Tonelli személyét. Amikor a tanú ezeket elmondotta, Tonelli Sándor, aki a tanuk padján figyelte a tárgya­lást, hevesen inteti a fejével, jelezve, hogy ez nem Igy iirtiat. Szünet után pedig szót kért Vild Károly elnöktől és egyéni reputációjára való hivatkozással kijelentette, hogy Dobó elő­adása a Mars téri laktanyában történtekről nem felel meg a valóságnak. Tanukra hivatkozott, dr. Fischer-re és dr. Bhdl-xt, hogy nem ő, hanem emlékezete szerint Mecsey törvényszéki biró, dr. Eisner és Tatján Vilmos voltak azok, akik a laktanyában felszólaltak, Ezeket a kije­lentéseket az elnök azután jegyzőkönyvbe vétette. Az ügy azonban ezzel még nem fejeződött be, mivel dr. Tonelli Sándor a vallomás miatt pört tndit dr. Dobó Jizsef ellen. A „mellék­pörök" tehát siaporodtak eggyel; ugy látszik, nagyon sok idő múlik el addig, mig véglege­sen lekerülnek a különböző bíróságok napi­rendjéről a Kelemen—Szakáts-p)r és annak következményei. Korai dalladzás a megáradt Tiszán. Az üresen nyújtózkodó fürdőház falán remény­kedve hirdeti a fekete tábla, hogy a Tisza vize április 15 én 11 fok meleget mutatott, a levegő pedig 18-at. Örök titok volt mindig, hogy ki jegyzi fel ezeket az adatokat szép és határozott kréta­vonásokkal a rejtélyes fekete táblára, valamikor régen, a csapongó diákfantáziákban egy manószerü fantóm született meg, amely télen nyáron mást se lesz, mint valami irtóztató nagy hőmérővel kémleli az öreg Tisza szándékait. Élet természetesen még nincs, vagy ha van, az csak bizonytalan készülődés az éleire az elter peszkedett Tisza hátán. A nyugtalankodó viz dobá'j i, zörgeti a kipányvázott csónakokat, ame­lyeknek bordái közé keskeny nyílásokat repesztett a hossz u, tétlen telelés és ezeken a nyílásokon keresztül most alattomosan besurran a hideg viz, de a sasszemü csónakorvosok azonnal megoperál­ják a sérüléseket, hogy majd ha a hömérő-menó 18—19 Celsiust rajzol a táblára és a meleg május a vizre zavarja a Üzősakat, a kényelmeseket, ne legyen nagyobb hiba az evezés körül. Azért vannak már néhányan — igaz, hogy csak nagyon kevesen —, akik merész gesztussal le­lehányják magukról az elnyűtt és megunt téli cihát, előkotorják a sifonér legfenekéről a tavalyi trikót és mindenre elszántan lemennek előnyarat csiiálni a Tiszára. Április 15 én engem is elcsábított a májust hazudó idő. Szédülközve botorkáltam a napfény­özönben és valami kikergetett a Ti3zapartra. Nem láttam az öreg folyót tavaly augusztus vége óta, amikor az a nagy vihar fö'szsggatía a strand­kabinokat és minden jólelket hazakergetett a kályha mellé. Alig ismertem most rá az öregre. Meg­fiatalodott. Hetyke legényesen ballagott a zsenge pariok között, szörnyen kihúzta magát és széies jókedvében elfoglalta az egész utat, már mint a medrét. Addig bámultam a megfiatalodott Tiszát, amig elhittem részeg csacaogásának, hogy nyár van. Én is hazafutottam, előkerestem a régi trikót, ameiy-

Next

/
Thumbnails
Contents