Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-16 / 86. szám

4 yBLMAOYARORSZAO 1936 április 16 «ot fogadják el. Apponyl Albert gróf sem jelent meg az értekezleten és levélben [közölte, bogy fontos flgyben el kellett távoznia és ezért maradt távol. Az értekezleten megjelent Ernsi Sándor, Wolff Károly, Almássy László, GtmHs Gyula, Ugrón Qábor, Szilágyi Lajos és Németh Károly. A párlközi konferenciát Scltovszky Bila nyitotta meg és javaslatára a konferenciái bizalmaitok nyllváalloiták. Felolvasták a meg n«m ' jelent képviselők leveleit, majd Btthlen miniszterelnök tett elöterjeszlé8t a konferencián a Ház munkarendjére vonatkozólag. Eszerint először a nemzetgyűlés költségvetését tárgyalják, utána a magánalkalmazottak nyugdíj valorizációjáról szóló törvényjavaslatot, harmadszor az építkezési kedvezmények m»gbossiabbitásárói szóló törvényjavaslatot, negyedszer az 1926—27. évi állami költség vetési, ötödször a pénzintézeti központ és a postatakarékpénztár rekonstrukciójáról szóló törvényjavaslatot, hatodszor az osztrák-magyar kereskedelmi tzerzödést, A titkos társaságok ügyi nem került szóba is azt a legközelebbi irtekezleten fogják tárgyalás alá venni. nek színét még tavalyelőtt szítta ki a strandhomok, hónom alá csaptam és vágtattam le a vizre. A nagy igyekezet izzadságot csalt a kalapom alá és ez még fokozta a képzelt nyár illúzióját. A vetkőző kabinban ugyan hűvös volt egy kicsit, de ezt csak akkor vettem észre, amikor előkerültem beiő'e és megmarkoltam a frissen megkent evezőket. Néhány bizonytalan evezőcsapás után — minden kezdet nehéz, de azért az evezést éppen ugy nem felejtheti el az ember, mint az úszást — már csak a napsugarak melegét éreztem. A viz sodra erős volt, hiszen megint megkergüit a Tisza és naponta félmétert is árad, de azért kemény elhatározással vágtam neki az első viziutnak. Mire elkényesült tenyeremen megjelent az ötödik hólyag, mára közúti hidon <ul, a strandok kopár telkei előtt jártam. A nagy igyekezet miatt csak akkor jutott eszembe, hogy körül is kellene nézni egy kicsikét. Hát körülnéztem. Látnivaló nem sok akadt. A sima vizsn csak a napsugarak táncoltak, de csónak, ember nem volt rajta egy se. A partok elhagyottan nyújtózkodtak. A párti fűzfák vesszőkoszoruját eirekvirálták a kora tavasszal, valószinü eg az ország külkereskedelmi mérlegének javítására. A megkoppaszíott törzsek most ugy állnak sorban ott a partszegélyen, mint ha elszánt napkuráaók volnának, akik sietnelr, hogy mire elérkezik az igazi szezon,, csokoládébarna végtagjaikkal tüntethessenek az elkésett fehérbőrüek bosszantására. De a tavalyi fflrdőházaknak, a kabinoknak nyoma sem voit sehol. A téli áradás azonban megváltoztatta az ujszegedi strandheiyek képéi, mert a megduzzadt és megvadult folyó rengeteg homokot hordott a közúti hid fölötti pari szakaszra. A stracdérdekeltségek csak attól félnek, hogy a vastag homokréteg^ egy ujibb áradás ismét elsodorja és akkor nem marad más vissza, csak a kényeimetlen és ragadós sgyag. Meghatóit szívvel üdvözöltem a Bertalan emléket, amely tavaly óta, mintha még jobban ráhajolt volna a lába alatt elsompolygó Tisxára. Az emlékmű fölött még az a kevéaíte élet is megszűnik, amely alatta mutatkozott. Míg csak a néma fisérekkel sem találkoztam, bár az evezőm néha megakadt egy egy elrejtett varsa hálójában. Markomban már tizenkét hólyegot dörzsöltek elő az evezők, de azért húztam a kiiáradt szandolint tovább, látni akartam a Marost is. Az erős kitartás meg is hozta a gyümölcsét, mert kiderült, hogy itt fönn, ahol nem is tételeztem fel az életet, már javában tart a nyári szezon. Két parti bokor között két félbarnára sült emberi alakot láttam, az egyik férfi volt, a másik nő. Olyan szorosan ültek egymás mellett, mintha fáztak volna, pedig nem fáztak, mert arcuk ragyogott ax április! napfényben a boldogságtól. Fürdőfeoszfümben vost mindakettő, de nem hiszem, hogy toaletjük megfelelt volna az előírásnak, habár a város Közgyűlése a mult évi strand-szekatúrák kiküszöbölése céljából modernizálta kissé a strand szabályrendeletet, de csak ugy, hogy a végrehajtó és ellenőrző rendőrségre bizta a közízlés és a közszemérem demarkációs vonalának megállapítását. A bokrok között üldögélő szerelmeseknél —, mert csak a szerelmesek tesznek ugy mindig, mintha fáznának — nagyon bizonytalan volt ez a demarkáció. Szerencsére a strand-rendőrség még nem kezdte meg működését és igy a kora áprilisi andalgást nem zavarta meg semmiféle razzia. Éa sem zavartam meg, hanem eveztem tovább. Egyszer csak a Maros torkát jelző vaszászló mellett találtam magamat és mint aki teljesiiette vállait feladatát, áteveztem a túlsó partra és csendesen ereszkedjem lefelé. A viz sodra a „Sárga" felé vitt. Ez a Sárga már emberemlékezet óta tölti be az ingyenstrand szerepét, ahol nem érvényes a strandszabályrendelet és ahol a civilizáció még nem húzta meg a közszemérem és a közizlés éles határvonalát. De azért vannak bizonyos önként vállalt szabályok. Például tiz éven felüi sem a lányok, sem a fiuk nem hempereghetnek a drága homokban ugy, amint a világra jöttek. Holmi régészek megállapíthatnák, hogy nyaranta itt találhatók a hajdani fügefalevelek egyenes leszármazottjai. De ezek az önkét vállalt szabályok csak a nagyszezonban léphetnek életbe, mert most teljes még a szabadság. A vastag homokréteg tetején vagy egy tucat egészen felserdült legény hancúrozott és testűk elől semmi sem takarta el a napfényt, sem pedig a tápéi uton siető lányok kíváncsi pillantásait. A legények azonban nem törődtek semmivel, velem, korai dallozóval sem, vidáman hancúroztak, birkóztak és ugráltak a vízben, amely azonban nagyon hűvös lehetett, mert egyszeri megmártózás után mindenki sietve ugrott ki belőle és szórta ész nélkül vizes testére a jó meleg homokot. Igy daliództam április derekán a megfiatalodott Tiszán, ezeket láttam és amikor megpirosodott ábrázattal kiszálltam a ladikból, megszámláltam fájó ienyerem hótyagjait, horribile dictu, tizenháromig számolhattam. Magyar László. x A Délmagyarország kiadóhivatala, kölcsön könyvtára és jegyirodája a Klauzál-téri Európaházban van. Bejárat Aradi uccán. A száműzött főhercegek sorsa az összeomlás után. valutázó Miksa, Lipót Szalvátor, a spanyol kispolgár, Lipót biztosítási ügynök és artista. — Egy gróf, aií szolgai állásért hirdet. Bécs, április 15. (A Délmagyarország bécsi tudósttójától) A régi osztrák-magyar monarchiában 73 főherceg és főhercegnő élt. A legtöbb főherceg tekintélyes vagyonnal rendelkezett, a vagyontalanokat pedig néhai I Ferenc lózsel saját pénztárából támogatta évi 30000 forint összeggel. Természetesen ezenkívül katonai rangjuknak megletető fizetést is kaptak. Az összeomlás után a főheree gek elvesztették a támogatást és azok, akik külföldre mentek, meglehetősen kedvezőtlen viszonyok között élnek. Miksa főherceg, néhai IV, Károly fivére, feleségével, született Hohenlohe hercegnővel Münchenben lakik. A Magyarországon letelepedett Frigyes főhercegen és e Budapesten éiö József főhercegen kivül Miksa Jőherceg az egyetlen Habsburg, aki nem vesztette el vagyonát. Az összeomlás után ugyanis megismerkedett Kola Richaridal, az ismert bankárral, akinek tanácsára egész vagyonát dollá rokba és fontokba fektette be. Jenő főherceg, a német lovagrend kalandjairól ismert főnöke, aktért két év előtt egy magyar grófnő öngyilkosságot követett el, az összeomlás után Baselbe költözött, néhány hónap előtt azonban kénytelen volt egy olcsó luzerni szállodába visszavonulni. A sokgyermekes Lipót Salvator főherceg, Blanka főhercegnővel és három leányával Spanyolországban él. A főhercegkisas3zor.yok maguk főznek, maguk varrják ruháikat. A főherceg ket fia, Antal és Lipőt Bécsben maradtak, hűséget fogadtak a köztársaságnak, polgár leányokat vettek feleségül és áraközvetitissel foglalkoznak. Lipót főherceg, a későbbi Wőlfling Lipót, pkii Ferenc József még a háború előtt száműzött Ádámovics Vilmával való házassága miatt, az öszsseomlás után visszaköltözött Bécsbe, ahol eiőbb mint artista, majd mint .biztosítási ügynök tengette éleiéi. Wirtschaftliche Blátter címen közgazdasági folyóiratot ad ki. Az 58 esztendős, rendkívül müveit főherceg tavaly adoptált egy leányt, aki időközben egy vásárcsarnoki árushoz ment feleségül. Wölf ing Lipót most az adoptált leánynál lakik egy külvárosi barakkban. A régi udvar tagjai is nagy nyomorba kerültek javarészt. Azok az osztrák arisztokraták, akiknek nem sikerült Amerikából gazdag dollárfeleséget szerezniük, alkalmi üzletekből tengődnek. Igy például egy régi magyar grófi család sarja a napokban apróhirdetést tett közzé az egyik bécsi lapban, hogy szállás és koszt ellenében bármilyen állást vallal, szolgai teendőket is végez . . . Pir a Kelemen—Szakáis-pöi* után. Dr. Tonelíi Sándor feljelenti dr. Dobó Józssfet tanúvallomása miatt. A magyar törvényszékek előtt régóta nem volt annyira szerlenyuló, terjedelmes és egyre terjedő rágalmazád pör, mint az, amelyben immár négy év óta dr. Szakdts József képviselő és dr. Kelemen Béla volt miniszter állanak egymással szemben. A pör még nem ért véget, — éppen pénteken folytatják tovább a félbeszakított bizonyítási —, de már mellékpirik keletkeztek a rágalmazási ügy nyomán a tömeges befejezetlen lovagias ügyön kivül. A „mellékpörök" most eggyel megszaporodtak. Ebben a pörben a Kelemen—Siakáts-ügy kit tanúja kerül egymással szembe, dr. Tonellt Sándor kamarai főtitkár és dr. Dobó József államvasuti főfelügyelő. A Kelemen—Szakáts-pör március 23 iki tárgyalására többek közölt megidézték Tonelli Sándort és Dobó Józsefet is. Először hallgatták ki Tonellit, majd sor került Dobó vallomására. A főfelügyelő vallomásában vá olta először az ellenforradalmi mozgalmakat, a kormányzótanácsi eseményeket, a polgármesterjelöltek dolgát stb. Ezután kerüli sor a Mars-téri laktanyában történtekre. A tartalékos tiszteket ugyanis egy alkalommal behoz ák a laktanyábi, [ Dobó tovább ugy adta elő a történteket, hogy I Tonelli Sándor Jelszálali itt is olyan kijelentisi tett, hogy elég volt a katonáskodásból. Ezért azuán — vallotta Dobó —, bizalmatlanul nézték Tonelli személyét. Amikor a tanú ezeket elmondotta, Tonelli Sándor, aki a tanuk padján figyelte a tárgyalást, hevesen inteti a fejével, jelezve, hogy ez nem Igy iirtiat. Szünet után pedig szót kért Vild Károly elnöktől és egyéni reputációjára való hivatkozással kijelentette, hogy Dobó előadása a Mars téri laktanyában történtekről nem felel meg a valóságnak. Tanukra hivatkozott, dr. Fischer-re és dr. Bhdl-xt, hogy nem ő, hanem emlékezete szerint Mecsey törvényszéki biró, dr. Eisner és Tatján Vilmos voltak azok, akik a laktanyában felszólaltak, Ezeket a kijelentéseket az elnök azután jegyzőkönyvbe vétette. Az ügy azonban ezzel még nem fejeződött be, mivel dr. Tonelli Sándor a vallomás miatt pört tndit dr. Dobó Jizsef ellen. A „mellékpörök" tehát siaporodtak eggyel; ugy látszik, nagyon sok idő múlik el addig, mig véglegesen lekerülnek a különböző bíróságok napirendjéről a Kelemen—Szakáts-p)r és annak következményei. Korai dalladzás a megáradt Tiszán. Az üresen nyújtózkodó fürdőház falán reménykedve hirdeti a fekete tábla, hogy a Tisza vize április 15 én 11 fok meleget mutatott, a levegő pedig 18-at. Örök titok volt mindig, hogy ki jegyzi fel ezeket az adatokat szép és határozott krétavonásokkal a rejtélyes fekete táblára, valamikor régen, a csapongó diákfantáziákban egy manószerü fantóm született meg, amely télen nyáron mást se lesz, mint valami irtóztató nagy hőmérővel kémleli az öreg Tisza szándékait. Élet természetesen még nincs, vagy ha van, az csak bizonytalan készülődés az éleire az elter peszkedett Tisza hátán. A nyugtalankodó viz dobá'j i, zörgeti a kipányvázott csónakokat, amelyeknek bordái közé keskeny nyílásokat repesztett a hossz u, tétlen telelés és ezeken a nyílásokon keresztül most alattomosan besurran a hideg viz, de a sasszemü csónakorvosok azonnal megoperálják a sérüléseket, hogy majd ha a hömérő-menó 18—19 Celsiust rajzol a táblára és a meleg május a vizre zavarja a Üzősakat, a kényelmeseket, ne legyen nagyobb hiba az evezés körül. Azért vannak már néhányan — igaz, hogy csak nagyon kevesen —, akik merész gesztussal lelehányják magukról az elnyűtt és megunt téli cihát, előkotorják a sifonér legfenekéről a tavalyi trikót és mindenre elszántan lemennek előnyarat csiiálni a Tiszára. Április 15 én engem is elcsábított a májust hazudó idő. Szédülközve botorkáltam a napfényözönben és valami kikergetett a Ti3zapartra. Nem láttam az öreg folyót tavaly augusztus vége óta, amikor az a nagy vihar fö'szsggatía a strandkabinokat és minden jólelket hazakergetett a kályha mellé. Alig ismertem most rá az öregre. Megfiatalodott. Hetyke legényesen ballagott a zsenge pariok között, szörnyen kihúzta magát és széies jókedvében elfoglalta az egész utat, már mint a medrét. Addig bámultam a megfiatalodott Tiszát, amig elhittem részeg csacaogásának, hogy nyár van. Én is hazafutottam, előkerestem a régi trikót, ameiy-