Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-15 / 85. szám

4 UKLMAQ!ASORSZAO 1916 április 15. a csomagot átvették és átadták, azonban azt nem, bogy tudták-e, bogy mi volt a csomag­ban. Ebből a ténymegállapításból a Kúria azt a következ etést vonja le, hogy Marosi nem tudta, hagy a csomagban bamba van, csak azi tudta, hagy veszedelmes dolgát tartalmaz. A francia követség kapujában elhelyezett bomba nagyon is alkalmas eszköz volt ember­élet kioltásira. Csak a véletlenen mult, hoiy a kívánt eredmény nem következelt be. Márffy Józsefnek elsősorban az volt a szándéka, hogy a követség személyzete közfll megöljön valakit. Mdrfty számbavette azt Is, hogy többeket el­pusztít is at épületet megrongálja. A Kúria is csak kihágást lát a 101-es bizottság levelei ügyében és Szdsz József és Dtenka elzárásos büntetését e tekintetben hely­benhagyja. A királyi ítélőtábla által felemiitett enyhitő körülményeket a Kúria elfogadja, ellenben Márffy Józsefre nézve súlyosbító körülménynek veszik j a halmazatot és azt, bogy mind a három gyil­kosság klsirleiinil iibb ember Hetit veszilyez­tette Mdrfty József. „Tényleg történtek mulasztások Erzberger gyilkosai körül" A Kúria egyhónapi fogházról másfélmillióra szállította le azoknak az újság­íróknak büntetését, akik Nádoayról irlak cikkeket. védő politikus és az ő gyilkosait rejtegette nagy­tétényi villájában a magát szintén keresztény faj­védő politikusnak nevező Gömbös Gyula. A vádat képviselő Polgár koronaügyészhelyettes kijelentette, hogy tényleg történtek mulasztások az Erzberger gyilkosai körül, Ntdosy mai szeren­csétlen helyzetét azonban nem lehet felhasználni ebben az ügyben. A Kúria leszállította az egy-egy havi fogház­büntetést másfél másfélmillió korona pénzbüntetésre, azzal az indokolással, hogy elfogadja a törvény­széknek és a Táblának azt a megállapítását, hogy sem a rendőrség, sem Nádosy mulasztást nem követtek el, mégis amikor a hirlapirók figyelmez­tették a rendőrséget és őket nem akarták meg­hallgatni, az illetékes főkapitányhelyetlesnek maga­tartása méltán kelthette az újságírókban azt a hitet, hogy a rendőrség lanyhán járt el ez ügyben. Ez pedig olyan enyhítő körülmény, hogy a leg­kísebbmérvü fogházbüntetés is súlyos büntetés lenne a cikkíró hírlapírókra Budapest, április 14. 1924 augusztus havában több cikk jelent meg az Esti Kurír ban Erzberger német birodalmi képviselő gyilkosainak Gömbös Gyula nagytétényi birtokán történt rejtegetése miatt. A cikkek azt irlák, hogy a renáörség kötelesség­mulasztást követett el, amikor nem fogta le a gyilkosokat; Hádosy Imre országos főkapitány nemzetközi szégyene országunknak, ha tovább ma­rad a helyén, sirba dönti az ország tekintélyét. A cikkek szerzői, Boros László és Bálint Imre hirlapirók ellen hivatalból üidözendö rágalmazás cimén indult meg az eljárás. A hirlapirók bizonyí­tást ajánlottak fel, azonban ezt ugy a törvényszék, mint a Tábla is elutasította és őket egyenkint egy egy havi fogházbüntetésre itélte. Az ügy ma került a királyi Kúria Ráih tanácsa elé. Az iratok ismertetése után dr. Grün Béla védő leisorolta azokat a mulasztásokat, amelyeket Ná­dosy és a rendőrség Erzberger gyilkosainak rejte­getése körül elkövetett. Erzbergerben a német katolikus világ vezérét vesztette el. Erzberger a pápa intimusa volt, bíborosok barátja, igazán faj­MMMMMMMMMMMMMM^^ Okolicsányit az ügyész, Hádosyt a vizsgálóbíró hallgatta ki szsrdén. (Budapetii tudósítónk ielofonjelentése.) Szer­dán déli 12 órakor váratlanul megélénkül ek az ügyészség folyosói, amelyek az utóbbi napok­ban már teljesen elcsendesülten várták a frank­ügy fötárgytlásának kezdetét. Az történt ngyanis, hogy 12 órakor a gyűjtőfogházból szerda dél­előttre a Markó- uccai fogházba áthozott Okoli­csányi Lászlót, a 27 én kezdődő Leirer- tárgya­lás egyik vádlottját a fogház mellékajtaján, melléklépcsőkön és mellékfolyosókon keresztül dr. Makkai Emilnek, a frankügy referens ügyészinek előszobájába vezették. A találgatá­sok odairányultak, hogy mi célból vezettette maga elé Ökolicsányi Lászlót a frankügy ügyésze, vájjon Ökolicsányi kihallgatása a frank­vagy a szokolhamisitással, vagy a Leirer-űggyel van-e összefüggésben, illetve azzal a beadvány­nyal, amelyet néhány héttel ezelőtt Ökolicsányi László a Leirer-ügy aktáihoz ciatoltatott. Félkét éráig tartott Ökolicsányi kihallgatása. Még el sem hagyta Ökolicsányi az ügyész­ségi alelnök szobáját, amikor Hetényi Imre fő­kapitányhelyettes sietett fel az ügyészségre és Sztrache Gusztáv főügyészt kereste. A főügyészt azonban nem találta hivatalában, mert kora reggel elment az igazságügyminisztériumba. Közben fönt a törvényszék harmadik emeletén is fontos kihallgatások történtek. Lengyel Ernő, a frankügy és szokolflgy vizagálóbirája egy órskor maga elé vezettette Nddoty Imre volt országos főkapitányi. Nádosy kissé ingadozó léptekkel sietett végig a törvényszéki folyosókon. A folyosón végigmenet senkisem ismerhette volna fel benne a szálas, dé ceg, kemény tartású volt országos főkapitányt. Meggörnyedt, meg­soványodott a fogházban é« Nádosyt talán még Windischgraelznél is Jobban megviselte a fog­ház. Amikor letartóztatták, még alig vegyült ősz szál dúl haja és szakálla közé, ma már majdnem teljesen ősz. Szakálla is megnőtt, ugy hogy a mellét borítja. Egy órakor vezették be a vizsgálóbíróhoz Nádosy Imrét, akinik kihall­gatása délután két óráig tartott. A mai nap eseményeiről az ügyészségen a legilletékesebb helyin a kővetkező felvilágosítá­sokat kaptuk: - A királyi űgyéuség őrgróf Pallavicini Oyörgy legutóbbi kihallgatása után indítványt lett Lengyel Ernő vizsgálábirénak Nádosy Iare újbóli kihallgatása iránt. A vizsgálóbiré helyt adott az ügyészség indítványának és ma délbtn maga «lé vezettette Nádosyt éi foganatosította kihallgatását. Ami Ökolicsányi kihallgatását illeti, erre vo­natkozólag a következőképen áll az űgy: — Ismeretes, hogy Ökolicsányi László né­hány héttel ezelőtt beadványt intézett az ügyész* téghez, amelyban Pödör Gyula csehországi ut­jának hátteréről fantasztikus adatokat közöl. Az Sgyészség mindenecetre megindította a nyomo­zást. Sztrache Gusztáv főügyész Makkai ügyész­ségi alelnököt bízta meg ennek az ügynek a lenyomozáiával is. A földmivelésiigyi minisztérium szerint a városnak keli helyreállítani a lestilyedt rakpartot. Esztendők óta éktelenkedik egy mély gödör a Tisza rakpartja mögött, ott a felsőkereskedelmi iskola előtt. Sok nyomdafesték folyt már el emiatt s a közönség hiába lesi, várja, mikor tömik már be végre ezt az életveszélyes farkasvermet. Most végre, ugy látszik, valami fordulóponthoz érkezett az Dgy. A napokban Szegeden járt a föld­mivelésügyi minisztériumnak egy magasrangu tiszt­viselője, aki ismeri az ügynek minden részletét s akitől munkatársunk az alábbi információkat kapta: — A rakpart sülyedésécek okát annak idején pontosan megállapították. Valami időleges vizér, ameiy a régi időben a Fe'sőváros SJigetei között folyt lr a Tiszába, azon a heljen, thol a rakpart lesülyedt, torkollott be a folyóba. Az idők folyamán a vizér betemetődött, de megmaradt földalatti idő­leges vizfolyó gyanánt. A rakpart építésénél nem vették ezt figyelembe s nem hagytak ennek a viz­szivárgásnak közlekedő nyilást a falon keresztül, a Tiszába. A földalatti viz azonban a hosszú évek alatt keresett és talált magának utat a fal alatt s igy idővel teljesen alámosta a rakpart falát, ez okozta a sü­lyedést. A földmivelési minisztérium vízrajzi osztálya, illetve az alája tartozó szegedi folyammérnöki hi­vatal megállapítván a baj okát, kidolgozta a hiba megszüntetésére és a sülyedés hetyreáiliiására vo­natkozó terveket. Az első munkálatok után évekig tartó megfigyelésre volt szükség, mert meg kelieit győződni arról, hogy beválik-e az elkészített föld­alatti munka. Csak azután lehetett gondolni a külső munkára, a rakparti fal kiigazítására és a möRötte levő gödör feltöltésére. Az összegörbült és lesüppedt fal igy nem maradhat meg, ha mö­götte betömnék a gödröt, okvetlenül Iedülne, mert nem tudna a föld oldalnyomásának ellentálInL Tudni kell, hogy ennek a falrészletnek már nin­csen fundamentuma. Azt a viz kimosta alóla, illetőleg a tartó pillérsort oldalra billentette. A fal úgyszólván a levegőben lóg. — A falnak szakszerű helyreállítása azonban na­gyon sok pénzbe kerül. A különleges viszonyok miatt olyan alapot kellene a fal alá épiteni, ami­lyent hídépítéseknél a vízben álló pillérek alá szoktak. Ehelyett azonban kieszeltek egy igen el­més, egyszerűbb és lényegesen olcsóbb megoldási módot, amelynek a tervei éppen mostanában készültek el, s amelyeket legközelebb le fognak küldeni a városnak. — Es ki fogja most megépíteni a falat, az állam, vagy a város? — Természetesen a város, volt a válasz. — A város közönsége eddig ugy tudta, hogy ez a kérdés még nincsen tisztázva, a város tartozik e megépíteni, vagy az állam feladata-e ez. — Szó sincs róla, hogy az állam ezt a munkát magára vállalja. Elég volt az is, hogy megakadá­lyozta a további partsülyedést, elkészítette a terve­ket, a további most már a város dolga. — Félünk, hogy akkor a rakpart még igen so­káig fog ilyen állapotban megmaradni, válaszoltuk. Talán sohasem épül lel... — Erről az állam igazán nem tehet. Ez már nem az állam feladata. Az eset igen világos s az állami hatóságok álláspontja tiszta. A város re­konstrukciója idején az állam megépítette a rak­partot és a hidat sok millió aranyforintéri, azután odaajándékozta mindakettöt a városnak. A hid vámjövedelmét egyenesen azzal a céllat engedte át a városnak, hogy abból rendben tartsa a hidat és a rakpartot. Hogy az első rakpart- sűlyedést, amely a hid mellett, közvetlen a megépítés után történt, annak idején az állam állíttatta helyre, az nem al­kothat olyan precedenst, amely az államot arra kötelezze, hogy a negyven évvel ezelőtt odaaján­dékozott rakpartot örökké gondozza és fentartsa. Oiyan volna ez kérem, hogy egy közönséges ha­sonlattal éljek, mintha én valakinek odaajándékoz­nám a kabátomat s a megajándékozott egy idö múlva visszahozza azzal, hogy kiszakadt a könyöke, csináltassam meg én. Ugy-e, ez képtelen gondolat ? Megtámadták és megverték a makói detektivesoport vezetőjét Makón nem a legrózsásabbak lehetnek a köz­biztonsági állapotok. Nemrégiben rendőröket támad­tak meg útonálló suhancok, mig az elmúlt kedden a makói államrendőrség csoportvezetőjét támadták meg és verték meg orozva. Noé György detektiv­csoportvezetö súlyos sérüléseket szenvedett, ugy hogy a makói közkórházban élet és halál között lebe& Az orvtámadás előzményeihez tartozik, hogy Makón kedden éjjel 12 órakor egyik külvároai uccában segélykiáltások hangzottak el. Noé György detektivfelügyelö a segélykiáltások irányába sietett s egy férfit és nőt pillantott meg, akik egymássá veszekedtek. Noé detektív a férfit igazolásra szólí­totta fel, amikor az kiáltozni kezdett társaiért. A segélykiáltás helyszínére nem kevesebb, mint nyolc legény érkezett futólépésben és minden további nélkül nekiestek a detektivnek és ütlegelni kezdték. Noé György erős ember, de a támadás oly hir­telesa érte, hogy az elaő fejbeütésre eszméletlen állapotban terült el a földön. Órák multán akadtak csak rá a járókelők vérbefagyva, kétségbeejtő állapotban. Azonnal a közkórházba szállították, ahol megkapta az első orvosi segélyt. Az azonnal megindult rendőri nyomozás órák multán előállította a garázda legényeket, akik be­ismerték tettüket. Nem tudtak azonban számot adni a tettlegesség okáról. Annyit sikerült meg­állapítani, hogy az előállított legények régi hara­5 08ai a detektivnek és régóta keresik as alkalmat, ogy végezzenek vele. A kihallgatott Noé elmon­dotta, hogy a támadás oly hirtelen érte, hogy védekezni, vagy revolverét használni már nem volt ideje. Támadóit nem ismeri és el sem tudja képzelni, hogy mi okból történhetett megtámadtatása. legolosőbb beszerződ forrása KEREKPAROK RÉSZLETRE IS Kelemen Mártonnál Szeged, Kárász ucoa és Dugonlos tér sarok Telefonszám 13—22 Eredeti Dunoop gumik kaphatók. Nagy mechanikai javít* mühelv. írógép jókarbxntartasi vállalata. 32 VETKEZIK f BQDRPGST, VI., HAJÓS UCCd 12. SZ. (Optra mSjSIl)! Szegediek találkozó helye.

Next

/
Thumbnails
Contents