Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-03 / 51. szám

s ÖHLMAQTARORSZAO 19S6 március 3. Válasz Móra Ferencnek. Hallod-e, Fakói Az én Istenem áldjon meg, már megint ríkatsz i Hát pontosan ugy történi, amint irtad. Amikor megkaptam a cédu'át, — 47 igen, 64 nem — hogy nyugatomba küldtek, nem is voltam tul*ágosan meglepe ve, hiszen tudtam, hogy két hónapja folyik a kapacitálás. Végre is igaza van a fiualságnak: adjunk helyett Ámbár ha körülnézek, négy uj tag ül a tanácsban, az árvaszék csupa uj ember, fogalmazói, számvevői karban alig van régi, száznál tóbb állás vár belö.tésre. De mindegy, elcsaplak, hurcolkodjunk I Mit vigyek el legelőbb, ami a legkedvesebb 1 A plajbászok, toliszárak, irótollak, amiket lassankint gyűjtögettem Évácskának, az unokámnak, azokat vágtam zsebre. 0 is olyannal szokott meglepni engem, ami neki legértékesebb, a névnapomra radírt kaptam, karácsonyra finom ceruzát, nikkel véfgel, — dicsekedtem is avval vagy három napig, míg valami pernahajder ki nem emelfe az oldalzsebemből, — hagy száradt volna el a keze. Na, induljunk hazafelé, közben beszólok Bokor Palihoz, aki mulatja az eredményt. De ilyet I Hát nem éppen igy képzeltem el, amikor esféokint, pihent ésszel, évtixedes gyakorlatban megedzett közigazgatási furfanggal átgondoltam a stratégiai helyzetet! Otthon egyetlen szóval elmondtam mindent a páromnak: nyugdíjaztakI Nem igen beszéltünk. — Jaj, csak most ne jönne senki. — Már mért ne? Ugy volf, bogy estére színházba megyek, Poldíni Farsangi lakadalmát adják, Drezda és Budapest után, Bécset előzve, Szegeden. Ezt illik megnézni, föl is vettem még délután az flnneplő ruhám, de hát hogy mehessek el most már — tüntetni, maradjunk csak szépen idehaza. \ Nem történt semmi különös, sokan mentünk már keresztül, nem izgatott túlságosan a dolog, még el se érzékenyültem, csak — mi tagadás —, bizony nem sokat aludtam azon az éjszikán. Da hát miért ? Csak reggel tudtam meg az okát, amikor a feleségem kiformálta a gondolalát: Hiszen igaz, egyszer ba kellett következni, de ez a mód a fájó: Elcsapva, mint az utolsó cseléd, egy jó szó nélkül. Tiz éven át nem nyúltam a zongorához, da most három héten át mindennap a selyemkendős nótával lázítottam az enyéim idegeit, aminek as a vége: .Ugy el dobtak, mint egy rongyot". Cs még mondja valaki, hogy nincs előérzet. De a másnap, ez már keserves. Hiába, mégis be kell menni, ugy hozsa a becsület magával, hogy ne hagyjak restanciát. El kell intézni az flgyeket, amíg át nem veszi sz utód. Feltűrt gallérral, szembe húzott sipkával óvakodtam föl a régi szobámba, hátha rámssól valaki: Mit keres itt az ur?l Alig érek föl, rám nyit ennek a lapnak a munkatársa, a Magyar-gyerök. — Hallja öcsém 1 Ne érzékenyítsen 1 Eddig kibírtam, ámbár a Lajos már elkezdte. — Tudja mit, tanácsnok ur, álljon be újságírónak. — Próbáltam már öcsém, de nem sikerűit, más a stílusom. Végezetül — amint az egyik krónikás már kiszörkesztöite —, következelt Mara k. a., hivatalom összes személyzete, aki a legridegebb akta-diktálás közepeit is rá-rá zendítette a rívó nótát. Nemhogy örülne, fiatalabb gazdája lesz I Most már írjátok ki az ajtóra: Csendesrisz* vit kéretik I De mSr ahhoz nem volt lelki bátorságom — amint Balogh Károly szokta volt mondani —, bogy a polgármesteremhez bemenjek, csak beküldözgettem ... Vannak sokan ? Nem ér rá, gyűlésben van ... Hála Isten I — No Lajos, hozzon f 31 két kosarat, pakkoljunk, fordiisuk be a fiókok tartalmát. Sorba előkerül a sok régi irás: Kérő-, köszönőlevelek, egyesü eti választásokról szóló értesitések, Salamon Qyula, Lázár Qyörgy levelei, az egyetemi emlékiratok, a Királyhoz intéseit feliratok tervezetei Bele a kosárba, otthon majd kiválogatjuk. Rám-rám nyitották az ajtói, aláírást kérve. — Sajnálom, már ninca jussom hozzá, de ezt a szegény özvegy asszonyt mé&ii igazolom. Irta: Dr. Gaal Endre. Eddig csak megvolnánk, de most jön a nehaze. Elérkezett as utolsó nap, már nem lehet tovább halasztani a búcsúzást. „Kit napig nem voltam képes a polgármesterem elé állani, de most már muszáj." Mégis előbb a fanicsbéliekhez, — akik avval fogadnak, nem akarunk búcsúzni, tovább is fönn akarjuk tartani az összeköttetést. Végre szedd össze a bátorságod és nyiss ajtót 1 Sicrencsiinre ott volt az elnöki osztály gyöngye aláírásokért, akivel éppsn írógép szakértői eszmecserében állok s igy sikerült szordinót szorítani az idegeimre. Veszter nsgyon komolyan nézett: — Kéí napig kerültelek, ne a tudtam volna veled találkozni, annyira meglepett as ered* mény — mondja, aztán folyik ajkairól a szó, ntkem méznél édesebben. Csupa ssivéiyesség, csupa Jóakarat, csupa biztatás, két megbízást is tartogat s iá somra, bizony a szempillái® igen csak sűrűn nedvesedlek. — Búcsúzni jöttem. Kinek adjam át a hivatalt ? — No még egyenlőre nem bucsuzunkl Hát ugy történt, amint megírtad, Ferkó, de még nem szakadtam el végleg, még eztán fogok búcsúzni a divántól, amit a lomtárból halásztam ki, a karos széktől, órától, szekrénytől, amket innen-onnan össziszrdegettem — a régi városháza maradványai. ígértek már pfnzeket is, hogy el vihessék egyik-másikat, de nekem tetszetősebbek, miat a mai bútorok, a régi, kedélyesebb világot juttatják eszembe, amikor míg nem cigaretta, hanem pipaszó mellett intéződölt a város sora, szidtak, de azért szerettek bennünket. Vájjon az ulódom nem fogla-e ócskaságoknak tekinteni és kidobálni, mint dísztelen lomokat? De még el kell menni ide is, oda is búcsúzni és legutoljára hozzád, a muzeumba. Majd kibestéigetjük magunkat, amint igérled, s azután keresek valami csendes zugot és végre kedvemre olvashatok. Látod, nincs olyan rossz a világon, aminek ne volna jó oldala is. Ha nem történik velem ez a kalamitái, nem jut részemül a jóindulatnak, ragaszkodásnak, barátságnak, megbecsülésnek, szeretetnek annyi megtiszielő kedves megnyilvánulása, amik között — a polgármesteré mellett — a sajtó munkásaié s ezekben s tied a legértékesebb, ami ugy hullott rám, mint illatos májusi virágeső s aminél csak egy lehetett volna súlyosabb, ha a törvényhatóság közgyűlése adja. A polgármester megmagyarázza 9 a tanyai vasút körűi fölmerült bonyodalmakat A tanács Zsigmondyéknak adfa ki a munkát. A város tanácsa keiden délelőtt tiz órakor rendki<űli ülést tartott a polgírmester lezárt szobájibin és köiel egyórai tárgyalás után meghozta döntését — végleges döntéséi — a tanyai vasul építési munkálata ügyiben. Ezzel a döntéssel, — ha igaz — végleg lezárultak a bonyodalmas ügy aktái és raegs tűinek azok a kombinációk, találgatások és magyarázgatások is, amelyek a titkolódzások, a zárt tanácskozások, a hozott határozatok állandó megváltoztatásai körül keletkeztek és amelyekről a Déimagyarország szombati számában részletesen beszámolt. Alább közöljük s polgármester nyilatkozatát is, amely megvilágítja a kérdés ed* dig mesterséges homályban tartolt részeit és — véleményünk szerint — megmagyarázza az eddigi titokzatosságokat is. A polgármester a zár tanácsülés után a tanács döntéséről a következőket mondotta a Déimagyarország munkatársának: — A tanács mosi már véglegesen ngy határozott. hogy o tanyai vasút építési munkálatait a Zslgmondy féle alkalmi társulatnak adja ki, mert az ő ajáalatukat találta a legkedvezőbbnek. Zsigmondyék ugyanis fentartotiák eredeti ajánlatukat, amely hétszázmillió koronával kedvesőbb az utána következő legkedvezőbb ajánlatnál és igy a városnak ez a munkatömeg mindössze kilenc és félmilliárd koronájába kerül. Fölvelettük ezután a polgármester előtt azokat a kérdéseket, amelyekről szó volt a Déimagyarország szombati számában mejjelenf cikkben. Nevezetesen, hogy mi voli az oka a különös titkolódzásnak, a tanács eredeti határozatát miért változtatták meg, mi szerepe volt és van az OKHnak a versenypályázatban és mi szerepe van a keresztényszociáüsSák exponenseinek ? A polgármester ezekre a kérdésekre a következőképen válaszolt: — Van egy miniszteri rendelet, amely a földmunkálatok kiadásánál elsőbbségi fogoi biztosit a szövetkezetekbe tömörült földmunkásoknak, még pedig abban a formában, hogy egyenlő ajánlatok esetén az ilyen földmunkásszövetkezeti csoportok ajánlata veendő figyelembe. Az Országos Központi Hitelszövetkezet maga nem adolt ajinlatot, az ajánlattevő az OKH tagja, a földmunkások szövetkezete volt. Mivel azonban az OKH csak a földmunkára Ur elsőbbséggel, a tanyai vasút építésével kspcsolatos ezer másféle szakmunkánál nem, valami áthidaló megoldást kellett keresni. — A város tanácsa tudomást szerzett arról, hogy a két legkedvezőbb ajánlattevő: az OKHboz tartozó földmunkások és a Zsigmondy-féie társulás megegyeztek egymás között ugy, hogy abban az esetben, ha Zsigmondyék kapják meg a munkát, annak a fö daunkarészél a földmunkások ssövetáezeiével végeztetik e!, igy a kérdés eldöntésének megszűnt az elvi akadálya. Ettől függetlenül kikötötte a tanács, hogy bárki is kapja meg a munkát, az köteles a föld munkálatoknál a lehető legnagyobbasámu szegedi földmunkást alkalmazni, ba a szegedi munkások száma erre nem tenne elegendő — körülbelül hatszáz földmunkásra lesz szükség a tanyai vasút építésénél —, a város közvetlen környékéről való munkásokat kell alkalmaznia. — Az elvi rehézséjek elhárítása után a tanács — szokás szerint — megkezdte a legkedvezőbb ajánlatok megtevőivel az alkudozást. Alkalmat adott erre az, hogy a vasút eredeti tervein bizonyos változások történtek, többek közölt az átrakodó állomás helyét a rendező pályaudvar helyett a Tisza-pályaudvar mellett jelöltük ki. A vállalkozók eleinte felemelték a változtatás következtében eredeti egységáraikst, de aztán Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, a főszámvevő és Mihályfy László főmérnök külön-külön tárgyait az érdekeltekkel. A tárgyalások kedvező eredménnyel végződtek, amennyiben a legtöbb vállalkozó mersékelte egységárait, volt olyan, aki egymilliárd koronát engedett. A két legkedvezőbb ajánlatot a Zsigmondy-féle társulás és a Gazdavasul tette, amely mögött a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank áll. Zsigmondyék Kilenc és félmilliárd koronás ajánlata — a tárgyalások eredményeként ugyanis visszatértek eredeti ajánlatukhoz — hétszázmillió koronával olcsóbb volt a Gazdavasut ajánlatánál, igy a tanács egyhangulug ennek a vállalatnak itélte oda a munkát. Kijelentette még a polgármester, hogy a munka kiadásánál, ha voltak ia befolyásolási törekvések, azok egyáltalában nem érvényesülhettek, mert, mint az eredmény mutatja, a város tanácsa kizárólag a város érdekét tartotta szem előtt és hosszas alkudozásaival elér.'e azt, hogy a most kiadott munkánál hétszáz, a sínvásárlásnál pedig ezermillió koronát takarított meg. Igy tehát az építendő uj városi bérházra már közei kétmilliárd koronája van a városnak. Érdeklődésünkre megtudtuk még azt is, hogy a vasút pályatestét nem tiszta dunai kavicsból készítik, mert Szesztay László, a vasút tervezője, értesítette a tanácsol, hogy az eredeti tervben meghatározott pályatest építési mód felei meg a legjobban Alsőtanya speciális ta* lajviszonyánikl BBnOivalosabb selyem íjatbDiit SSr^igt csóbban a Nemzeti Áruházban Karász é3 Kölcsey u. Svájci zsebórák, EEFSfS arany szelencék, evőszerek, tálcák stb. ^részletfizetésre Fischer Testvérek'SS' SS7 10 Szeged, Kárász Telefon iO-«S. 381C