Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-07 / 55. szám

V,—- f delmagyarorszaq 1926 március 7­Wimmer aktiv és passzív választéi joga csorbítatlanul fönnáll. Báró Szterényl nyilatkozata. Ismeretes a fajvédőknek és a helyi kurzuslap I szerkesztőjének az a hiu erőlködése, amellyel vi- ' tássá szerették volna tenni Wimmer Fülöpnek ugy " aktiv, mint passzív kamarai választői jogát. A fel­szólamlásokat a városban senkisem vette komo­lyan, csak a hatóság, amely természetesen nem zárkózhatott el azok elbírálása elől. Ismeretesek a további előzmények is. A tanács kimondta, hogy Wimmer aktiv választói joga fönnáll, a passzív választói jog elbírálására azonban nem tekintette magát illetékesnek hanem fölterjesztette az irato­kat a kereskedelemügyi minisztériumba. Az ügyek ilyetén állása mellett, azért is, hogy a kamarai választások küszöbén megnyugtassuk; különösen a fajvédőket, akik nagyon, de nagyon aggódnak a liberális Wimmer Fülöp miatt, szükségesnek tar­tottuk bárő Szterényl Józsefhez fordulni, aki ilyen kérdések megvilágítására ma talán a legilletékesebb Magyarországon. A volt kereskedelmi miniszter a következőket mondta: — Meglepetéssel haiiotfam, hogy Wimmer Fülöp kereskedelmi és iparkamarai választéi jogát kérdésessé (ették. Ennek természetesen nincsen semmi törvényes aiopja. Minden nyil­vános számadásra kötelezett és szavazati jog­gal biró vállalatnak ugyanis az 1868. évi VI, t.-cikk 8. §-ának d) ponija alapján joga van kijelölni azt a megbízottját, aki képviseletében szavazati jogát gyakorolja. Ha ez vitássá té­tetnék — amint hogy nem lehelő —, akkor a legnagyobb ipari és kereskedelmi vállalatok, mint egyúttal a legnagyobb kamarai iUe éket fizetők, egyszerűen megfosztatnának szavazati Joguktól. A város tanácsa tehát csak a törvény világos és félre nem magyarázható rendelkezé­sének szerzett érvényt, midőn Wimmer vá­lasztói jogosultságát megállapította és a válasz­tők névjegyzékébe való fölvételét elrendelte. Ez a határozat végérvényes lévén, Wimmer vá­lasztói iogosultsága immár nem vonható két­ségbe. Fölmerül azonban passzív választői in­dának kérdése. Erre nézve az idézett törvény 9 ik § ának c) pontja a mérvadó, amelynek azt a rendelkezését, hogy választható ... „egy kereskedelmi vagy iparos részvényválialat igaz­gatója", mi mindig ugy magyaráztuk, hogy ezalatt nemcsak az úgynevezett hivatalnok­igazgatók, hanem a vállalat vezetésében aktív szerepei vivő igazgatósági tagak is értendők. Ez az értelmezés felel meg az idézett törvény szellemének, mert ha ez a rendelkezés szűkebb értelmezésben részesülne, akkor egy magáncég .kereskedelmi és technikai fővezetője", akinek kifejezetten megvan a passziv választói joga, előnyben részesülne egy nagy részvénytársa­sággal szemben, ami aligha lehetett a törvény intenciója. De igy értelmezendő az idézett rendelkezés azért is, mert hisz vannak rész­vénytársaságok hivatalnok-igazgaiók nélkül is, ahol vagy az elnök, vagy az igazgatósági ta­gok sorából delegált u. n. administrateur dele­guee vezeti a vállalatot, amely esetben az ellenkező értelmezés mellett ez elesnék a ka­mara tagjává való megválaszthatásától. Külön­ben Wim mernek erre az esetére vannak prece­densek is. Igy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál fordult elő, hogy a kereskede­lemügyi minisztérium végső fokon ebben az értelemben döntött. Wimmer esete tudtommal még sokkal világosabb, mert értesülésem sze­rint, mint a Kenderfonógyár R.-T. alelnöke legalább ts egyenrangú funkciót végez a válla­latnál egy igazgatóval, amit egyáltalán nem befolyásolhat az, hogy vezérigazgatói minősé­gében nyugalomba vonult. Sőt egyéni véle­ményem szerint még az is vitatható lenne, hogy mint nyugalmazott, de a vállalat vezeté­sében ténylegesen és állandóan közreműködő vezérigazgató nem esik-e az 1868. VI. t.-cikk 9-ik § ának idézett rendelkezése alá. Az én véleményem szerint igen, mert a törvény nem tartalmaz erre nézve semmiféle tiltó, vagy kor­látoző rendelkezést. Báró Szterényinek ez a nyilatkozata élesen meg­világítja a kérdést, amelyet egészen fölöslegesen és meddőn, kizárólag politikai gyűlölködésből ve­tettek föl. Az ügy most már egyébként is lekerül a napirendről. A megválasztottak passziv választói jogosultságát majd csak a választás után vizsgál­ják fölül a kereskedelmi minisztériumban, ahol értesülésünk szerint már is kialakult az a vélemény, hogy Wimmer passziv választói jogosultsága is csorbittatlanul fönnáll. Anyagiak hiányában válságba került a tanyai leventeoktatás. A törvényesített leventeintézmény, amely egészen a 21 éves Korhatárig igény beveszi a fiatalságot, bizonyos ellenkezést váltott ki a tanyai lakosság köréből. Az elégedetlenkedők arra hivatkoznak, hogy a levente-kötelezetteket kivonják a megszo­kott napi munkakörbői. Sokkal komolyabb baj azonban, hogy a levente­oktatók is elégedetlenkednek. A tanyai levente­oktatók ugyanis kivétel nélkül a tanyai tanitók so ­raiből rekrutálódnak, akik egyetlen szabad napju­kon, a vasárnapon teljes szellemi és fizikai munka­erejüket adják oda a leventeoktatásnak, holott eddig munkájukért nem kaptak javadalmazást, csak Ígéreteket. Csongrád vármegyében ezzel szem­ben a leventeoktatók munkájukért óránkint két aranykoronát kaptak. A szegedi tanyai levente­oktatók legutóbb 70 milliós segélyezésért fordultak a város tanácsához, azzal az indokolással, hogy a város beszedi a testnevelési adó filléreit, amelybői bőven tellene a leventeoktatók javadalmazásira. A mozgolódásnak azután az az eredménye lett, hogy 10 millió korona segélyt szavazott meg a tanács, amely még annyira sem volt elegendő, hogy ki lehetett volna osztani az oktatók között. A leventeoktató tanitók most a tanfelügyelőség­hez juttatták el a panaszukat, kérve a tanfelügyelő ­séget arra, hogy a szegedi állapotokról haladék­talanul tegyen jelentést a kultuszminiszternek, mivel a leventeoktató tanítóság ragaszkodik a törvény által biztositolt oktatódijhoz. A tanitók a kultuszminiszterhez beadott kérel­mükben hivatkoznak arra, hogy a város a rendel­kezések érteimében testnevelési adót vetett ki a lakosságra, amelyből bőségesen lehetne fedezni a leventeoktatók dijazását. Az oktatók azonban az eddig befolyt és az adózó polgárság által befize­tett horribilis összegű adókbői egy Miért sem kap­tak a leventeoktató bizottságtól, amely közvetlen felsőbbsége a leventeoktatóknak. A törvényes jogukat védő oktatók a minisztertől most azt kérik, hogy a város hatóságát kénysze­rítse a leventeoktató dijak kifizetésére, mivel a tanitók már hosszú hónapok óta teljesen ingyene­sen végzik nehéz munkájukat. Letartóztattak egy szegedi ügynököt. A szegedi rendőrséget a legutóbbi napokban egyaásután foglalkoztatják olyan bűncselek­mények, amelyek kimagaslanak a megszokott és tömegesen előforduló rendőri eseményeit köaül. A bűnügyi osztályon a legutóbbi napok­ban dr. Papp Menyhért kapitány azzal a nagy­arányú sikkasztási bűnüggyel foglalkozott, amely­nek középpontjában Horváth Henrik áll, akinek személyét igen {őt ismerik keresktdői körökben. Horváth Henrik már régóta dolgozik a sze­gedi piacon és igen szorgalmasan dolgozó kereskedőnek ismtrUk. Körülbelül misfél e?vel ezelőtt történt azután, hogy Horváth egy uj vállalkozásba kezdett, elvállalta a Magyar Kakaó- is Csokoládégyár szegedi képviseletét. A Stefániával szemben helyiséget bérelt és Igen ntgy rsktárat rendezett be csokoládé és kakaó árukbál. Raktárában tömegesen volt föl­hiltnozva a legkülönbözőbb fajtájú csokoládé és igy állandóan el tudta látni a nála Jelent­kező szegcdi éi a Szeged környéki keresletet. Horváthnál csak en-gross-ban lehetett vásárolni és működése alatt igen rövid időn belül kap­csolatokat létesilett majdnem mindegyik keres­kedővel. A budapesti gyár Horváthot meglehető ten tág hatáskörrel ruházta föl. Nemcsak nagy bizo­mányi raktára volt, de joga voli a gyár köve­telései! is azonnal inkasszálni. A pénzekkel természetesen időről-időre el kellett számolnia a gyárral. A kereteket állandóan tágította Horváth, egyre ujabb szállítmányokat kért Budapestről, hiszen joga voit személyesen is eladni az egyes kereskedőknek. Néhány hónap előliig — lát­szólag — minden a legnagyobb rendben nent Pontos elszámolást azonban nem küldött Budapestre, ciak időről-időre egyes összegeket. A gyár ezt a helyzetet tisztázni akarta és végleges, ponton és rendszeres elszámolási kért Horviihtól. A fölszólításnak Horváth nem tett eleget, mire ujabb levélbeli erélyes fölszólítást kapott. Horváth most sem tartotta szükséges­nek a pmtos elszámolást elkészíteni. As ismé­telt és eredménytelenül maradt fölszólítáaok után a gyár az elmúlt hiten egyik főtlsztvise­iőjéi it egyik ügyészél elkülditte Szegedre, hogy végre tisztázzák a helyzetet, mert már gyanúsnak tűnt föl a hosszú és állandó ha­logatás. Az ügyvéd és a főtisitviselő — azonnal megkezdték a rovancsolást. A munka napokón keresztül tartott, vissza kellett menni másfél év előlire. Horváth eleinte csak a nehéz gazdasági helyzetet hozta föl, de nem beszélt arról, bogy ő is elkövetett volna valamit, a rovancsoiók pedig mindinkább közeledlek a státusz megál­lapításához és az elszámolás tisztázásához, egyre világosabban állott a tény, hogy itt ehősorban nem a nehiz gazdasági helyzetről van szó, hanem egészen másról. A rovancsolási munka befejezése u'án pedig tisztán állott a tényállás: Horváth Henrik kö­rülbelül kélszázötvinmtlltóval nem számolt el. Ekkor derűit ki, hogy az inkasszált összegeket nem kűldötfe föl teljes egészükben a gyárnak, hanem mindig megtartott magának belőlük egyes összegeket. Kiderült az is, hogy az el­mult tizennyolc hónap alatt az az összeg, ame­lyet saját céljaira fordított, körülbelül eliri a kétszázötvenmillió koronát. Amikor ez kiderült, azonnal tárgyalásik in­dultak meg Horváth és a gyár képviselői kö­zött. Horváth állandóan a rossz gazdasági hely­zetre hivatkozott, de semmivel sem tudta meg­magyarázni, hogv miért fordította saját cél­jaira a gyár 250 millió koronáját. A tárgyalá­sok, ujy látszik, eredménytelenül végződtek, mert a gyár sikkasztás elmén följelentette Hor­váth Henriket. A rendőrségen Papp Menyhért rendőrkapi­tány napokon keresztül tisztázta az ügy rész­leteit, Horváth itt sem tudta okát adni annak, hogy miért került ebbe a helyzetbe. Megemlí­tették előtte a kártyázás kérdését is, de föihá­borodottan utasította vissza. Amikor azután a másfél év története teljesen tisztán állott a rendőrség előtt, tegnap kihir­dették előtte az előzetes leiartóztatdsl vigzist. Az éjszakát még a rendőrségen töltötte, majd szombaton délelőtt egy rendőr ktsirte át az ügyiszsig fogházába. Horváth átkisérése nagy föltűnést keltett az uccán, valamint a törvény­szék folyosóin is. Értesülésünk szerint folynak az egyezkedési tárgyalások és minden remény megvan arra, hogy^azok kedvező befejezést nyernek. Csóvázzuk a vetőmagvakat USPULUN porpáccal Kapható: Hangya kirendeltségnél és Haraszthy Géza festékkereskedőnél Feketesas ucca 22. B4 Erlcssort-féle M14 Rádió fejhallgató csak védjeggyel valódi. Elsőrendű minőség I — Felülmúlhatatlan hangerősség I Tiszta erős vételt biztosító Telefunken-rendszerü 3 LÁMPÁS RÁDIÓVEVŐT, DEIBKTOROS KÉSZÜLÉKEKET, RÁDIÓ ALKATRÉSZEKET szállít "agyar Villamossági Részvénytir­„a^rlCSSOtl gaság. Ezelőtt Oeckert és Homolka Budapest, L, Fehérvári ut 70. Városi üzlet: VI,, Vörösmarty u. 67. Szegeden és környékén ZSfSSi keres financiert, esetleg nagyobb kölcsönt magas kamatozással. Leveleket „Dupla fedezet" jeligére kiadóba. s«

Next

/
Thumbnails
Contents