Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-07 / 55. szám

ÜÍ26 március 7. DELMAGYARORSZAG 3 Mozgalom indult dr. Gaál Endre és dr. Gyuritza Sándor nyugdíjazásának hatálytalanítása érdekében. Megfölcbbezik a közgyűlés határozatát. A februiii kfzfjülís — nint isnerefes — a városi tisztviselők uj s'á'uizát megállt pitő kormányrendelet alap'án Ifibb érdemes városi tisztviselőt ny egálon ba helyezett, közöttük Gaál Endre lullurlarácsnoloi, Andrássy Ferenc és Gyufitxa Síndcr iiizlíorvosokal. A városban különösen Oiál Érdre cyogdijazása keltelt általános föllürésf, sert a kulíurszenáfort mindenki a város egyik Irgérftlesebb és IrgszorÍ

alniíiafcb liizIviselCjétek isirerte. Már a Hxy&lés niáni vcptn mozgalom indáit a iekin• félyettbb városatyák kii itt n, crnely mosgalomnak kifejezetten ax volt a cilja, bogy valamilyen miden lotrlgáliassék a kizgyülis határosat a. A mozgalom izervezöi ugy fogfák föl a kérdést, taoiy Qaál Endre idöelötti nyugdíjazásával a várost oktalan károsodás érné, a kulfursienáfor ugyanis teljes fizetéssel vonal nyagdljbo, helyit be kell tilteni egy njonnan választandó szenátorral a városnak. Ez pedig évente izáz-azázfiuszmillSÓ korona elkerülhető megterhelést jelent. Kifogásolják és Islán teljes jcggal a közgyűlésen történt szsvazás módját is. Van ugjanis egy olyan (örvény, amely az Dr. Gaál Endre Dr. Gyuritza Sándor Magyar Lásiió Unoleummetszete. érdekeli városatyákat eltiltja a szavazástól Némelyek szét int a városi tisztviselő-városatyák ebben az esetben étdekelfek, mert hiszen a nyugdíjazás előmeneteli lehetőséget jefenl, már pedig a kultursienátor sorsát éppen iz érdekelt Hadviselők szavazala dömöl'e el. Értesülésünk szerint Qaál Endre kulturtanácsnok nyugdíjazását, illetve s közgyűlés erre vonatkozó közgyűlési határozatát, harminc-negyvin városatya ezen az alcpon jilebbezi meg RIIMMMWIIMMMIWMII^^ a belügyminiszterhez. Ugy tudjuk, hogy sz érdekes fölebbeiéit kedden nyújtják be a polgármesteri hivatalban. Gyuritza Sándor egészségügyi főtanácsos visszatartása érdekében is hasonló mozgalom indult. A közgyűlési határozat elleni fölebbezést számos városatya aláírásával szombaton már be is adlák. A városházán kiváncsian várják as érdekes fölebbezések eredményét A kultuszminis a szegedi egyetem Megirla a Délmagyarorsxdg, hogy a kultuszminisztérium néhány nappal ezelőtt telefonon érintkezésbe lépett a váios hitóságával és sürgésen fölkérte az egyetem elhelyezésére vonatkozó helyszínrajzokat, amelyek évekkel ezelőtt ztei* kinevezte épitési bizottságát. készültek, amikor először volt szó az egyetem végleges épületeinek fölépítéséről. A mérnöki hivalal akkor az összes kombinációba veit elhelyezési médokról pontos helyszínrajzokat készített Helyszínrajz készült többek között az ujszegedi, a Mars téri, a Káfvá ia téri és a tiszaparii megoldásra. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, a városi mérnökség vezetője a helyszínrajzokat személyesen vitte föl a kultuszminisztériumba. Egyeseknek a helyszínrajzok felkéréséhez fűzött következtetéseit most a kultuszminiszter egy ujabb rendeletlel megerősítette. Leiratban szombaton arról értesítette a főispáni, hogy — mint minden nsgyobb állami építkezéseknél szokás —, a szegedi egyetem jövendő építkezéseinek ellenőrzésére és irányítására is megatakitotta az épitési bizottságot, amelynek elnökéül dr. Tóth Lajos államtitkárt nevezte ki. Ennek a bizottságnak az lesz a teendője, bogy az építkezésekkel kapcsolatban szükségessé váló intézkedéseket „elővéleményezze" és az építkezések fölött a felügyeletet gyakorolja. A kultuszminiszter kinevezte a bizottság tagjait is. A lagsági tisztségeket a kultuszminisztérium részéről dr. Nagy Árpád b. államtitkár, aki egyszersmind alelnöke a bizottságnak, Sváb Gyula miniszteri tanácsos, dr. Badlcs Aurél miniszteri titkár, a pénzügyminisztérium részéről dr. Jakab Oszkár miniszteri tanácsos nyerte eL Tagul nevezte ki a kultuszminiszter még Teleki Pál grófot és dr. Kistó István belügyi államtitkárt, mlnf Szeged város nemzetgyölési képviselőit (Peidl Gyula is nemzefgyüksi képviselője Szegednek, de róla megint megfeledkeztek), dr. Glatifelder Gyula megyé'pQspököt. Szeged város részéről dr. Aigner Károly főispánt, dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, dr. Gaál Endre tanácsnokot, Beuenczey Domokos műszaki főtanácsost, K ó» Eemér, Körmendy Mátyás, Várhelyi József, Wimmer Fülöp törvényhatósági bizottsági ragokat, Menyhárt Qáspár, Tóth Károly, Szandin r Pál egyetemi tanárokat A Ferenc József- Tudomán*egjetem részéről a mindenkori rekt r«, K lozsváry Bálint, Rigler Oaszláv, Jancsó Mik ós, Vidákovifs Kamill, Kogutowicz Károly és Qyörffy István egyetemi tanárokat rendes tagokká, póttagokká pedig Ereky István, Hainiss Elemér, Horger Antal és Szentpétery Zsigmond egyetemi tanárokat. Az egyetemi épiikezés vezetőcége részéről Korb Fióris műegyetemi tanári és s stegedi államépitkezési hivatal vezetőjét. Ai építkezési bizottság tanácskozási helyéről a város polgármesterének kell gondoskodnia, a bizottságot szűkség ese én az elnök bivja ^ssze MMMAMMMMMMMMMMMMMMMMMJMAM Nyugodtan hallgatták meg Bethlent Genfben. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Egy hir»?piró kérdést imézetl a miniszterelnökhelyetteshez, hogy milyen hirekel kapott a trgnap lefolyt pénzügyi tanácskozásokról. Vass József helyettes miniszterelnök kijelentette, hogy a Genfből kapott táviratok szerint Bethlen miniszterelnök előadását a legcszfallantbb figyelemmel és a legteljesebb jóakarattal hallgatták végig. A megegyezés szerint a főtitkársággá! együtt adták ki hivatalos jelentéit a tanácskozásokról. Öreg barátom. Irta: Móra Ferenc. Öreg barátom neve: Bah! Csak igy szimplán, c nélkül és nem *val. Gondolom pedig, akár emigy, akár amúgy, többen ismernék, mint ilyen szomorú ridegségben. Legalább a mai fiatalok nem igen tudják már, mi lehet az a Bah l amit, tessék csak megpróbálni, végtelen előkelőséggel és méltósággal lehet kiejteni. — „Bah! — mondá a vicomle fölényesen és arisztokratikus metszésű ajkán gúnyos mosoly honolt." Amik ebben a mondatban vannak, a félmúlt idő, az arisztokratikus metszés és a honolás, azok mind vele járnak ezzel a néhai indulat-szóval, mint bicskázás a parasztbállal és becsületsértés a politikával. Legalább eleinte ugy volt, hogy a bah! csak a vicomle-ok és maiquis urak arisztokratikus metszésű ajkain érezte jot magát, mint gúnyos mosolyok kengyelfutója. Monté Christo gróf, Morcerf maiquis és Delaunay vicomte oly sütün használják, mint ma a társaságbeli asszonyok a fenét és nü nát, bár ezekben, ncha tCbb bennük a dallam, hírül sincs annyi báj és szellem. Févalnál, Paul de Kocknal, Moutepinnél azonban már sokat vesíit előkelőségéből nemes öreg barátom. Zsenge ifjúságom eme kedvelt iróit már a modern demokratizmus heviti. A Fekete misében, Rocambole hőstetteinek hetvenkét kötelében és A velencei rémes éj ben már a csavargók, betörök, fegyeflcek is derűre-borura bah óznak. — Bah! — mondja a Gályarab menyasszonyában Poutbillet, a lapátfejü és csillogó tőrét kétszer merili a püspök kegyencnőjének bordái közé. Mikor odakint ennyire lezüllött a bah I, Itthon akkor kapta föl a hazai regény és novella. Az egy Jókait kivéve, a hetvenes-nyolcvanas évek minden eíbeszélője belekötötte stíl-bokrétájába ezt a gyönyörű virágot. Egyszerre aztán beesteledett neki. Hirtelen kiveszett a magyar irodalomból ugy, hogy még kis vidéki lapok tálcáiban se lehetett vele találkozni. Az ördög tudja, mi ennek a (örvénye. A szavak születését még csak meg lehet figyelni, de a szavak halála nagyon rejtélyes folyamat. Ai én öreg barátom különben nem is hall meg, csais beíokozódott, mint valami infuzórium. (Ez a hasonlat nem is olyan keresett, mint amilyennek látszik. A azavak világában az indulatszók állnak az élet kezdő határán.) Nagyon nekiörQitem, mikor a héten egy Courts- Mahler- regényben találkoztam vele. — Bah! Kedves öregem, csakugyan ön az ? — borultam a régi barát kurta nyakába, persze csak ugy képletesen. Az öreg ur nem szólt seramit, de én éreztem, hogy nagyon meghatottan feketéllik rám a papirosról. Hogyne, mikor bizonyára én vagyok az egyetlen magyar ember, aki valaha élő beszédben kiejtettem. Igaz, hogy még akkor nem igen mentem emberszámba. Gimnazista voltam s gimnazista lelkemnek nagyon fájt, hogy mikor olvasmányaim minden hősei bah! óznak, prózai környezetemből sohase hallom ezt a magasabb műveltségre valló irodalmi szót S mikor egyszer a számtantanárom azt kérdezte tőlem óraközben, hogy fölérem-e a nyitott ablak kallantyuját, merészen csak annyit mondtam: — Bah! S ugy ugrottam fői az ablakdeszkára, az ablakot becsukni, mint a mókus. S mikor lemásztam, a professzor ugy csördített nyakon, hogy a fal többet adott. — Te szemtelen I — mondta tooorzékolva —. hogy beszélsz te az öregebbekkel? Nem tudom, Bragellone gróf és Casaux abbé mit tettek volna hasonló helyzetben, de én anynyit sírtam aznap, mint egy megrepedt fürdőkád. Még akkor nem tudtam, hogy a világon semmivel se kell ugy takarékoskodni, mint a könnyekkel, mert az a legkeserűbb irigység, mikor az ember száraz lélekkel nézi a mások szemének harmatát ... S még harminc esziendö ködén keresztül visszasQt rám ez az emlék, Bahl az aggastyán csöndes rezignációval mered rám, hajdani mártírjára : — Minden elmúlik, fiam. Engem is hiába élesztgetnek, elmultam én már, s csak hazajáró lélek vagyok. Idegenek ültek az én örökömbe, akikkel a versenyt éa föl nem vehetem: a vonal, a meglátás s a mentalitás, fiam, a mentalitás...