Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-24 / 69. szám

Ura karma. DÉIMAGYARORSZÁG gfMtoxiMRs üalk ?*«!.«-«. a. 7*lelen IMI. &ia£l6Si»at»l, l*w<lí»*»«yvsíl *« }i?gTlred«t Aradi ucca 8 Tviefws SCB. Iwmii Ptfsu Stadw-Mfsínit 1. uu TtMaaata 18-m. Szeged, 1926 március 24, SZERDA Kiötiscleíi Arak; Egy tiónapra belyoen 4O.U0O kor., Budapesten ta vldtte« <3.000 kor. Hgys »ziin ára hétköznap 2t00 kor. t* Knnepaao <000 korona. U. évfolyam, 69. sxám Minden szegedi polgér fia. Talán agy sincsen súlyosabb a szegedi vonatkozású szállóigék közölt, mint a polgirtttesleraek ai a fogadalomszeiü kijelentése, melyet sz vgyetcm költségeinek megszavazása alkalmival tett a városi közgyűlésen, hogy ez lesz sz az egyetem, amelyen minden sztgedi polgár fia zavartalanul és akadály nélkül tanulhat. Biioayára sok viz folyt már le a Tissin, mióta ez a kijelentés elhangzott., de Jelentősége nem csappant meg és egyúttal ni m veszített abból a fájó elevenségből, amely esztendőkön keresztül tartalmi aktualitást kölCiOniött nekf. A szegedi közgyűlés pontatlan és pongyola siónokaival siemben a polgármesternek van egy igen nagy előnye, vagy tehetsége: nagyon szabatosan tudja is szokta formulázni gondolatait. Nem tudjuk foltételesni róla, hogy es a horderejében súlyos kijelentés nála nyelvbotlis lehetett. Ha formailag nem rajla áll is annak megállapítása, hegy ki hallgathatja a szegedi egyetemen a tudomány és a tudománynak elkeresztelt Ismeretek különbölő fajait, mindenesetre tudta, hogy mis Jelentőségeik van e szavaknak, ba nem a közgyűlés padsorainak valamelyikéből, hanem as elnöki emelvényről és az ő szájából hangzanak el. Bizonyára célja is volt kijelentésének ilyen precíz és félremagyarázást nem tűrő formulázásával: azzal, hogy az egyforma tanulási lehetőségei helyezte kilátásba minden szegedi polgár fiinak, kivétel nélkül minden szegedi polgár áldozatkészségéi akarta biztosítani az egyetem számira. Az egyelem elhelyezésinek kérdése, amely most lehozta a kultuszminisztert Szegedre, kétségtelenül nagyon fontos probléma. Ugy látszik, az elheljezís kérdésében a Msrstíri, gedói és ujisegedi Ötlettel szemben a tiszaparti megoldás diadalmaskodik. De az egyetem nemcsak épületekből, fOlszerciéii tárgyakból, műszerekből, taniroknak és hallgatóknak biionyos számából, hanem mis egyébből is il>. Es a mis valami ax a bizonyos levegő, szellemi légkör, amely az egyetemet körülveszi és mint tudományra nevelő intézményt, a magasabb fokú szakoktatisi intézetektől megkülönbözteti. As egyelem, az egyetemi viros levegőjéhez tartozik az a szentet és büszkeség, melynek az egyetemet körűi kell Övezni s ameiy csak akkor fejlődhetik ki igazán, ha a tudominy hirdetése a polgármester nagyon precíz kifejezése szerint zavartalanul és akadály nélkül történik. A kultuszminiszter világot látott férfin. Mintáin valószínűség szerint ismer egész sor külföldi egyetemet és tisztában van as egyetemi feérdis legkülönbözőbb problémáival. Mindenesetre tudja axt is, hogy amit áliam és viros adtainak egy egptemnek, nagyon kevés. A hatóságok és hivatalos fórumok csak a vázat, keretet adhatják meg. Ugy anyagiakban, mint erkölcsiekben a falaik közé a lüktetést, az elevenséget és éleiei csak a minden polgár együttérzése, építésre, továbbfejlesztésre irányuló akarása viheti be. De vájjon lehet-e ez ax együtténés tökéletes mindaddig, amig két lélek kűxkOdik a kuliuretnberben: as egyik, amely látja a tudománynak támogatásra váró intézményét & a másik, amely raegfátjs a tudomány osztogatásában Jelentkező külinbséget is. Vájjon nem éreik-e maguk ax egyetem professzorai ennek a reakcióját abban, hogy ax egyetemen rendezett túdomáüyt népszerűsítő előadásaik, egyes kivételektől eltekintve, nagyon gyéren látogatottak, viszont ha elmenjek a Munkiaoithonba, tOmOU és feszülten ligyeiő sorok előtt beszélisetaeis. Ez a kiíféls genius loci ütem vilik az egyeleműek sem dicsőségére, «esa pídig üdvére. Az egyetem eföelyexéíéaek arányiig sláraa delt Jelentőségű kérdéie bizonyára nem arra való, hogy egéss nagyságában fölvessük a numerm clemm prübléffiájíi és rámutassunk azokra a iuiyos gazdasági, táfssdalmi, bal- és külpolitikai természetű következményekre, melyek ennek a hebehurgya, elhamarkodott és meg oem fontolt rerdsxabálynak nyomában jelentkeznek. Htsáboi hasáb után kellene ugyanis te ei rcunk ex esetben, anélkül, hogy végére érnénk a fölsorolásnak. Ds igenis le kelt szögeznünk ait a tényt, hegy már a numerus clausus értelmi szerzői között is egyre szaporodnak azok, akik belilják, bogy még ax általuk elérni óhajtott célt sete tudták megközelíteni, sőt tslin a megvédeni óhajtott keresztény és nemzeti ifjúság számira idéztek fői súlyos veszedelmeket. Lehet, hogy a zsidóinak bizonyos százaléka kiszorult a migyar etyeemekiől. Ez azonban nem Jelenti egyúttal ízt, hogy az illetők ne végezhetnének főiskolai tanu'mányokat. Sokan kimentek külföldre. Aki tehette, a saját kölesé gén, 8kinek nem tellett, mások támogatásával. Vannak sokan, akik irtózatos nyomorúságok közepette, jf formán a betevő falatot megvonva szájuktól, tanulnik Berlinben, Párisban, Páduában és más külföldi egyetemeken. Néhány év mu'va ezek haza jönnek. A diplomájuk elisme* rétét nem letet megtagadni, mert éppen ennek a izetencsétlen csonka otszágnak a legfontosabb érdekei fűződnek a tudományos képzés viszonosságának elismerés* hez, hogy az erkölcsi véikeringés a megmarcdt és elsztki'oit országrészek közOt meg re szakidjon. És akkor a szabad pályák veisenyében talál*czni fognak a magyar egyetemek végzett hallgatói azokkal, akik odakint világhírű ptofmzcrokathallgattak, — sajnos —, jobban fölszert lt intéiményeket látogattak és plus gyanánt még a külföld megismerését és a kű földi végzettségnek nálunk nem egészen súlytalan preaztiziét hozzák magukkal haza. Vájjon ezt az erkölcsi ajándékot szánák a kurzus rö»idláfó apostolai az ifjúság keresztény és nemzeti részének? BQnnél is több, hiba volna, ba valaki a numerus clausus ügyét csupán a zsidókérdés sztmazög étéből tekin ené. A zsidókérdés csak töredéke a numerus clausus néven ismert nemzeti problémának és nemzeti veszedelemnek. K ebelsberg Kunó gróf bizonyára nem veheti ro8s>né«en, ha Hegedűs Lorántban, aiibea Széchenyi István tragédiája öltözött modern formába, föltéieieziűk a magyar fajiságnak és ftJstereUtrek ugy«nait a mértékét, mint őbenne és ha hiszünk Hegedűs Lóránt fájdalmas följajdulásának őszin eségében, hogy a numerus causust meg kell szűntetnflnk minél előbb, — a magyarság JivőJe érdekében. Minél tovább él ugyanis a numerus c'ausus rendszere, annál nehezebbé válik az előidézett erkölcsi és anyagi kirob visszacsinálása. „Minden szegedi polgár fin", — mondotta a polgármester abban a beszédében, amelyre nagyon sokan visszaemlékeznek még Szegeden, A polgármesternek ez a kijelentése az események és lövekezmények meg világi ásában szegedi kérdésből nemzeti problémává szélesedik és mélyül. Az egtetem térben való elhelyezésének aktualitása pedig fölidézi egyúttal a lelkekben való e helyezkedés sokkal súlyosabb és mélyebb problémáját is. Chamberlain bukását várják Angiiéban. London, március 23. Politikai körökben állandóan élénken tárgyalják Chamberlain visszalépésének lehetőségeit, noha meg vannak győződbe, bogy pillanatnyilag pozicií jsnak veszedelme elhárítottnak tekinthető és meg fogja kapni a bizalmi szavazatokat. Ugy tudják, bogy ennek a reionsttukciónak neircsak Chamberlain fog áldozatul etni, hanem Churchill kincstári kancellár is, akinek a konzervatív táborban sok ellensége van. A deklarécié ügyében pártkőzi értekezletet tervez a miniszterelnök. Vázsonyi szerint a frankvitát lezárták ugyan, ds a válsáf ciak most kezdődik. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Három miniszter föiszólalása után kedden este 6 óra előtt 10 perccel véget ért a frankvita. Pesthy Pál igazságűgyminiszter, Rakovszky Iván belügyminisz er után általános érdeklődés mellett Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt föl, aki azonban a várakozás ellenére csak igen röviden foglalkozott a banküggyel. Látszott, hogy a miniszterelnök nagyobb súlyt helyez arra, hogy a közvéleményt a genfi tárgyalások eredményéről tájékoztassa, mintsem részletesen foglalkozzon a frankvta során elhangzott fölszólalátokbal. Beszéde során a miniszterelnök 'ki is jelentette, hogy ma csak Zichy János és Apponyi Albert fölszólalásaira kíván tOviden válaszolni, de hangsúlyozta, hogy sor kerül arra, hogy alkalomadtán a vita sorát! elhangzott egyéb fölszólalásokkil is foglalkozzon. A miniszterelnöknek ezen kijelentéséből politikai körölben arra köve.keztetnek, bogy a frankügyet ő sem látja befejezettnek és számol azzal, hogy a költségvetés tárgyalása során az ominózus ügy ismét szóbakerül. A legérdekesebb kijelentése volt a miniszterelnöknek mai beszéde során az, amelyben Apsjonyinak a belpolitikai helyzsttel kapcsolatban fölsorolt kívánságaira válaszolva kijelentette, hogy a kormány hajlandó olyan deklarációt tenni, amily az Apfonyl által kívánt akciónak az előfutárja lesz; Ennek a deklarációnak a lényegét az összes pártok vezetőivel meg akarja beszéld, hogy egyidejűleg megállapítsák Ü szükséges rendszabályokat. A mintazterelnOlöt bestédének befejezése után a parlament folyosóján képviselők és újságírók tdmege vette kOrűl, aki a következőket jelentette ki: — A beszédemben emiitett deklaráció ügyében pártközi értekezletet tervezek, amelynek időpontját még nem tudom, de ez nem a messzi jövőben, hanem a legrövidebb időn belül fog összehivatni. Az ülés utin munkatársunk beszélgetést folytatóit Apponyi Alberttel, aki kiielenleiie, hoiy a miniszfereínök beszéde nem lepte meg és Stimmel üávőilt azt a gondi latot, hogy ez Illegitim és féllegiilm szeivizetek munkájának gáiat kiván vetni a kormány. A keddi, viharokban gaidag ülés uíán as ellenzék vezetői értekezletre gyűltek össze, amelyen megbeszélték ízt a takíföá?, amelyet as ellenzék kövstni fog Pallavicini mentelmi ügyinek holnapi tárgyalása során. Értesülésünk szerint a mentelmi vitában az elírnék e!sö garnitúrája vess részi. Fölszólal Vázsonyi Vilmos, ABdráísy Qitia Rakovszky Istvin, Horvith Zoltán és valószínűleg Pildí Qyula, a szociáldemokraták vezető); is, aki hosszas betegeskedés u*án holnap először Jelenik meg a par'amentben.