Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-04 / 52. szám

DBLMACIT AEORSZAO i»26 március 4 A cseh kormány vádja a szokolhamisitó Sfóésxáros ellen. (Budapesti tudósítónk tdefenjetenlész.) A Stusde párisi táviratot közöl, n e y szerint a cseh kormány bűnvádi feljelentési tett Miszáros Gyula tanár elles, aki idSközben tSrök állam­polgár lett és őt vádolja a szokoihimisüás szerzőségével. A feljstaSésf Angorába küldték. Mészáros Törökországban a cikk szerint kém• szolgálatot teljesít egy -olyss' állam javára, amely Törökor$zdggajL,jsM2ZSé$ss viszonyban VM. A vádtanács a frankügyben beadott mérni üléstem (Budapesti tudósítónk telefoujdenté&e.) A frankhamisítás Sgfben, mint ismeretese, a bün­tető örvényizék vádtanácss március 12 éa tadi meg a terhellek által benyújtói! kifogásod tár­gyalását. Közöltük, ltogy ez a felfogási tárgyalás több nspon át tsrt és a nyilvánosság teljes ki­zárása mel?ett a bíhletőlörsénysiél; esküdfsiéki főtárgyáéi termében fog lefoíyní. A büaídő­törvényízSI írodligazgetotága már a mai napon megkeidse az esküdfssékí Serem takarítását, aboi hónapok óta semmiféle tárgyalás nem volt. Ismét Budapesten vannak a Cuza-kongresszus tagjai. A nemzetközi antiszemita szövetség egyezménye. (Budapesti tudósítónk telefonjeleutése.) A mu5t év októberében Budipesten járt a román aníi­szejriía mozgalmak vezére, Caza orofesszas, aki taláikozoit ugy a magyar fajvédőkkel, mitt az osztrák horogkeresztesek és a némeí ant ­szemiták vezetőivel. A szövetség tényleges meg­kötésire most kerül sor. Ugy látszik, az inter­nacionális antiszemita szövetség vezérei szerel­té* veim etksrüfni a feltűnési és ezért ugy ha­tárostak, hogy az efyezméay aláírása végett egyenként szállingóznak Badipestre. Néítáiy nappal ezelőtt Budtpesfra érkszetí Oscar Teutei egy raástk osztrák ur kísáreSébeis, Teutei két mpig időzött Budapesten, ez idő alatt kflíön­böző személyekkel társyali és három cappai ezelőtt visszautazott Bécsbe. Tegnap viszont Schager Albin báró, a volt osztrák kabinetiroda osztály főnöke és az osztrák horogkeresztes moz­galmak vezére érkezett Budapestre. A rendőr­ség megállapítottá, hogy rajta kívül több ro­mán politikus is tartózkodik Bndapzsteri^ugyan­csak osyan személyek, akik résztvsiiek a tavalyi j kongresszuson), vaiösxinaieg axári, hogy most f aláírják a tavalyi megegyezést. Franciaország népszövetségi képviselői ne foglaljanak helyet a magyar kormány tagjaival egysorban. (Budapesti tudósítónk tele fon jelentése/) Páris­bői jelea ik: A kamara ülésének végén as elnök kérte a kamarát, hogy állapítsa meg a határ­idejét annak az inUrpeiidciés vitának, amely a magyarországi incidensről, továbbá orréi szólna, milyen utasításokat kaptak Frnnci&erszág Népszövetségi képviselői, hogy ne foglaljanak helyet a jelenlegi magyar kormány tagjaival egy sorban. Briand miniszterelnök kérte a ka­marái, hogy az interpelláció határidejének meg­állapítását balassza el, amig a Magyaroiszdgon megindított bírósági vizsgálat végei ir. Briand a megokolásban kifejti, hogy ebben a pillanatban nincs módjában hozzájárulni vitához olyan tényekről, amelyek igazságügyi eljárás tárgyát alkotják, olyan pillanatban, amikor igen élénk tárgyalások folynak a francia és a magyar kormány közt. Nem fogadhatná el tovfiboá az interpellációi a népszövetségi francia delegátusok instrukciói dolgában sem. Franciaország magyarországi képviselői teljes szabadsággal járnak el és lehetetlen hozzá­járulni ahhoz, hogy mandátumuk imperativ jellegű legyen. Kén az iníerpellálókaf. járulja­nak hozza, hegy a vita mintegy két héttel el­halaszlédjék, amikor a magyar igazságszolgál­tatás már megnyilatkozott a tényekről. Végül oda konkludált Briand, hogy meggyőződése szerint a megoldás rövid határidőn belül meg­lesz és pedig Franciaország nagyon is jogosult Óhajainak megfelelően. Ebben a pillanatban — fejezte be szavait — az iníerpeilálóknak nem tudna válaszolni. Fontaiaer szociálista polemizál Briand föl­fogásával és azzal vádolja a msgyar kormány', hogy bűntársa a pénzhamisítóknak. Magyar­ország nem tartotta tiszteletben a népszövetségi paktumot, miért is erre vonatkozólag határozatot keli hozni. Rigsszkodik ennélfogva az azonnali vitához. V&illéni-Couturier kommunista izemére vsti a francia kormánynak, hogy élömozdiiotía a msgyar kommunizmus leszorítását. Hevesen támadja a rwwsi kormányt és kérdi, valú-e, hogy Teleki Chamberlainnek barátja. Herriot elnök erre figyelmezteti a szónokot az illendőség szabályaira. Bíam kijelenti, hogy tudni kell, vájjon a pénzhamisítás hazafias cselekedni- e, vagy pjsdig a hamisító közalkalmazottak és közéleti ténye­zők közönséges bűnösök, akik Beihlen gróf kedvéi megvalósították. Beithsu kommunista kősbgszcl: Bethlen irá­nyította a íerv végrehajtásé*. Blum: Én nem mennék ilyen messzire. Sze­rintem háborús vállalkozásról van szó, amely­nek célja a trianoni szerződés széitépése és nekünk jogunk volt ezt megmondani. Briand azt válsszo'ja, hogy nem tart bonyo­dalmaktól, de hely'eieniii a könnyelműsködést. Eljárásunk — mondotta, ezután — elégséges energiával folyik. A vita után az iníerpeilációí visszavonták. Benes ismét a frankhamisításról beszély válaszolva Bethlen miniszterelnöknek. Prága, március 3. Srobár sienátornak a ma­gyar pénzhamisítás ügyében tett kérdésére Benes külügyminiszter a szenátus külügyi bi­zottságában hosszabb beszédben válaszol. Ki­emelte, hogy az 1923 február 15-iki cseh jegy­zék egész sor olyan személyt nevezett meg, aki­ket ki kelleti volna hallgatni, ha a magyar hatóságoknál valóban meglett volna az a jóakarat, hogy az ügyet komolyan megvizsgálják, Aki a dip­lomáciai jegyaéksk olvasásihoz ért, az tudja, hogy nem jelentéktelen csekélység az, ha egy kormáay azt a gyanúját hozza egy másik kor­mány tudomására, hogy ennek a rendőrsége gemsstevőkkel műkSdlfc együtt. Mi törlést azonban ennek a jegyzéknek alipfán? Semmi, egyáltá'rára semmi. A föbünös, Mészáros egye­seid laaár, akkoriban szabadon járt Budapes­ten és bizalmasan érintkezett hivatali szemé­lyekkel Banes végül ast hsngsulyoztá, hogy nemzet­közi saeatponíbál nagyon csodálatos, ha olyan vád&fcál, a&slysket idegan állam emel, csak a Btk, állal előirt puszta formalitásokra szo­rítkoznak. Az építkezések előmozdításáról szóló törvény kiegészítése. Budapest, március 3. A miniszterelnök he­lyettesítésével megbízott Vaus JSiscf nép­jóléti és munkaügyi miniszter a nemzetgyűlés keddi ölésért a pénzügyminiszter helyptt be­nyújtotta az építkezésük előmozdítását célzó íntéskedisikről szóló 1925. évi 18. i.-c. kiegé­szítésére vonatkozó törvényjavaslatot. A törvény] ivailst 1. szsáassa kimoadja, hogy adómérséklés iileíi m?g szí a hásbsrlokosS, aki házát az 1926. év folyamán kizárólag saját költségén tataroztatja é* a tá'arozSsi köüségck összege m 1926. évre kíveSal! hisadó alapjának 20 sxázalékál eléri, vagy azt msghsladja. H« a tataroiáii köiiségsk a házadőalspnak 20 száza­iéiát elérik, de 60 százalékon alul rasradnsk, akkor a tatarosáki költséget az 1927. évi ház­adók alapjából keli levonni, meri ha a költ­ségek a házadó alpjának 60 százalékát elérik, de nem érik el a 100 ssáiafékot, a költségek A m^ym^émi^m^ hvonni. Végül ha a tatarozás! feöiiségtk az 1926, évi adőalap 100 százalékát fiánk, akkor a tatára­zási költségeknek az 1926. évi házadóalep összsgé! elérő részét az 1927. évi, a többi részét pedig az 1928. évi házsdó alapjából kell leíonni. A törvény 1926 január 1-én lép életbe, azt a pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter egyértelműiig hsjtja végre. Helyes volna-e kormányrende­letben megállapítani, hogy hány kereskedősegéd után lehessen egy tanoncot tartani. ASzegedi Kereskedelmi és Iparkamara véleménye. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szö­vetségének egyik vidéki csoportja, hivatkozással a kereskedelemben uralfcodó nehéz viszonyokra, azt a javaslatot tette a kereskedelemügyi miniszter­nek hogy a kereskedelemben a tanoncok számát korlátozza, illetőleg megállapítsa, hógy hány se­géd után lehet egy tanoncot alkalmazni. A mi­nisztérium est a javaslatot véleményezésre leküldte a Szegedi Kereskedelmi és iparkamarának, amely érdekeltségével a dolgot ieiárgyalta és azt a véle­ményét fej'ette kj, hogy az ipartörvény-novella eivileg biztosítja ugyan a miniszternek azt a jo­got, hogy a tanoncok számát limitálja, de e jog gyakorlásának a kereskedelemben nem volna semmi értelme. A kereskedelem ugyanis nincsen képesítéshez kötve, hanem a szabad foglalkozások közé tarto­zik és kereskedelemre az iparigazolványt a jelen­legi jogrend értelmében akkor is ki kell adni, ha valaki tanonc nem volt. Hí tehát egy rendelettel megakadályoznák, hogy bárkit, le lehessen tanonc­nak szerződíefni, akkor ez csak mi eredményezné, hogy a keresBedelembea elszaporodnának az olyan exÍ3zierciák, amétyek a mesterséget egy­általán nem tanuliák. Es pedig semmieselre sem lehet a kereskedelem írdehe. Dg egyébként is, mikor az egéss? vonalon azt hangoztatják, hogy a fiatalság menjen a lateiner foglalkozássok habéit a gyakorlali pályákra, akkor legalább is nagyon furcsa volna, ha ezeknek az ajtaját be akarnák zárni az odatőrekvők elől. Az a körülmény, hegy pillanatnyilag a konjunktúrák a kereskedelemben nem kedvezőek, nagyon szomorú ugyan a köz­gazdasági élet szempontjából, ds nem lehet ok arra, hogy a kormány ujabb megkötöttségeket statuáljon. Hasonlóan nem tarlja megengedhetőnek a ka­mara asst sem, hogy igy rendelet mondja kf, hogy a kereskedötancncok segédmunkási teendőkre nem alkalmazhatók, mert ez a legkomikusabb helyzete­ket teremtené és az üiieíi fegyelmet teljesen alá­ásná. Egy kisebb vidéki üzletben például, ahol a kereskedőnek egy inasa van, tiszta lehetetlenség volna azi kívánni, hogy a kereskedő na követel­hesse a tanonctól, hogy a boltot kisöpörje, vagy hogy az árut a rendelőnek hazavigye. Mindezek a kérdések a kamara véleménye saerint önmaguktól rendelődnek, de rendeiaíi szabályozásra egyálta­lán aérn alkalmasak. Agilis hirdetési ügynök felvettetik a DÉLftiAGYARORSZáG kiadóhivatalában. BK—-5

Next

/
Thumbnails
Contents