Délmagyarország, 1926. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1926-03-17 / 63. szám

2 DELMAQYARORSZAQ 1926 március 17. Miért volt szükséges a halasztás? (Budapesti tudósítónk ielefonjtleniést.) Briand­dal a németek már állítólag megegyeztek abban, hogy Csehország a népszöveuegi tanácsban való ideig enes állásáról Lengyelország javára lemond. Ehhez Csehország már mefadla bele­egyezésfii. De most Brazília támasztott u]abb nehézségeket és ezért kellett a rendkívüli nagy­gyűlést őszig elhalasztani. Remélik, hogy akkorra mégis meglesz a megegyezés. Ultimátumban háborúval fenyegetik m nagyhatalmak a forrongó Kanét. hogy Tiencsinböl vonják vissza a kinai hajó­hadat, távolítsák el az elhelyezett aknákat, szüntessék be az idegen hajók átkutatását s állítsák helyre a világító-jelzéseket. Amennyiben a kinai hatóságok záros natáridőa belül nem tesznek elegei a köve elésekne*, a hatalmak egyesült erővel szállanak síkra követeléseik mellett. London, március 16 Sanghaiból jelentik: Tiencsini spsnyol forrástól érkezeit jelentés beszámol annak az ultimátumnak tarta máról, melyet Nagybritannia, Japán, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Államok tengeré­szeteinek képviselői Fu-Csung-Ling tábornok­nak, a Tiencsin körül lévő cs paiok parancs­nokának és a Sárga-tengeri kinai hajóraj pa­rancsnokának elküldöttek. Az ultimátum kívánja, Két szociálista szénok eres támadása m kormány minden tagja eSIen. A nemzetgyűlés folytatja a frankügy tárgyalását. Paílaviclni bejelentette menteim! jogának ra*g$éité8ét és válaszolt a miniszter­elnök támadására. (Budapesti tudósítónk lelefonjeleniése) Pont­ban tizenkét órakor nyitotta meg a nemzet­gyűlés keddi ülését bcbovjzky Béla elnök. Jelentette, hogy a Ház stünete alatt a köz­ügyek két régi munkása, Benedek János nem­zetgyűlési képviselő és Kegltvlch Gábor gráf, a főrendiház utolsó alelnöke meghalt. Indítvá­nyozza, hogy mindkettőjük emiekét as ülés jegyzökönyvében örökítse meg. Következeit a frankbizottság jelentésének folytató* tagos tárgyalása. Nemes Bertalan: A frankűgyet azok tartják napirenden, akik ebből politikai tökét akarnak kovácsolni. A kormánynak kezdettől lógva az volt a szándéka, hogy a frankhamisitók el­vegyék méltó büntetésüket. Ezt várja az ország is, melynek közvéleménye nem fogja engedni, hogy a minisztereinölöt ugy állítsák be, mint az értelmi szerzőt. Vegyék tudomásul, hogy a virös farsang ideje lejárt és keserű lesz a ham­vazó szerda. A többségi javaslatot fogadja el. Györki Imre támadja a kormányt. Györki: Az ellenzék nem politikai hajszára törekszik, hanem az igazság földerítésére. Ha a nyomozást minden melléktekintet nélkül foly­tatták volna, akkor már régen tisztázódott volna az ügy politikai háttere és az ország nem ke­rült volna Eurápa szégyenpadjára, — A bizottság kihallgatásai során kiderült, hogy WlndUchgraetz és Rába tudtak arról, ami az előző Üléseken töriént. Esztergályos János: Megvan a külföldi forrás l Györki Imre: Amikor a miniszterelnök har­madsior jelent meg » bizoltság elő t, írásos nyilatkozatot hozott. Ebből is látszik, hogy előre tudta, hogy mire nézve hallgatják li, sőt a minmterelnök arról ii informálva volt, hogy Teleki Pál mii vallott. Dabuti Halász Móric: Az Abendet is a miniszterelnök informálta ? Esztergályos János: Cssk tagadni, a csiilsgot is lelagadni az ég'ől! Hegymegi Ktss Pjl: Hát csak az ellenzéket szabad gyanúsítani. Györki Imre azt fejjtegsti, hogy a miniszter­elnök már as ügy kipattanása e>őti tndott a frankhamisításról. Asiig az ügy teljes földerítése nem töriént megr, a franciák nem mennek el a nyskunkról. Arról nem tudunk semmit, hogy Windischgraetz és Nádosy bűnösségének kíde­rültse után mit beszélt Teleki Pál gróf Ra­kovszky Iván belügyminiszterrel? — Ma is csak „slágerek* vannak egyes em­berek keziben, amelyeket nem adnak ki. Ds igen különös Gömbös Gyula vallomása a par­lamenti bizottság előtt. Gömbös ugyanis a botrány kipattanása uián beszélgetett Wiadisch­graetzzel. Gümbös a parlamenti bizottság előtt azt mondotta, ho$y régi vitája van Wind sch« graetzzel, aki filoszeinita. Vele szemben ő antiszemita. Ezenkívül: Windischgraetz legi­timista, ő psd'g szsbad&írályválasztó. Erről beszéltek. Tessék elképzelni azt a hely­zetet, hogy amikor az ügy kipattanása út«n Windischgraetz hasában golyó van, Gömbös nem beszélt vele másról, mint az arisztokrácia szerepéről a magyar társadalomban. Utal Bethiea István grúf genfi beszédére, aki azt mondotta, hogy nem meggazdagodási szándék, hanem ijesztően eltévelyedett hazafiság vezette a tetteseket. Pedig anyagi szempontok * vezették a pénzhamisítókat. Aaok a fiatalemberek, attik Zadraveez Rezébe letették az esküt, negyven­százaiékos részesedésért vállalták a rt amis­frankok külföldi értékesítését. A pén» hamisítók azt hitték, hogy mini nemzeti hősök fogják elhagyni a Markó-uccai fogházat. — A frankhamisítást megelőzte a dinár- és a ssokolhawaisitás. A pénzhamisítókat nem állí­tották törvényszék elé, nem folytattak le elle­nüfc olyan szigotu eljárást, amilyet megérde­melek volna. A kormánynak e bűnös könnyel­műsége következtében juioltunk el a frankha­misításig. Ha most nem tudjuk lecsapolni ezt a mocsarat, a titkos társulatokat teljesen ki nem irtjuk, akkor itt egy féléi múlva esetleg angol fontokat, vagy amerikai dollárokat Jognak ha­misítani. (Ugy vanl U|y vanl a baloldalon.) — Bethlen István — folytatta ezután Györki — múltkori védőbeszédében arra hivatkozott, hogy ő leheteti gyönge, vagy kellően előre nem látható embsr, ámde kérdezni kell, hogy ilyen időben lehet-e megtűrni a kormány éién olyan embert, aki önmagáról azt mondja, hogy gyenge és nem előrelátó. (Helyeslés a baloldilon.) — Később, hogy a kormány megmenthesse szennyes életit, beleegyezeti, htgy a franciák a nyomozásba befolyjanak. (Élén! helyeslés a baloldalon.) Az einök Györkit kifejezéseélt rendreutasítja. Majd két óra&or szünetet rendel el. h délutáni ülés. Délután 3 órakor nyitotta meg újból az ülést Zsiivay Tibor alelnök. Györki Imre folytatva beszédét, a kormáry felelősségének kérdésével foglalkozik. A miniszterelnök azért bízta a bel­ügy miniszterre a magánnyomozást, mert külön ban az eltassolás nem ment volna olyan könnyen. Erre a belügyminiszterre bizta a mi­niszterelnök a magánnyomozás', akiről többször megállapították; hogy titkos társaságok tagja. Rakovszky Iván belügyminiszter: Nem va­gyok az. Esztergályos János: Majd fölolvassuk a titkos társaságok névsorát. Györki ezután sorra veszi a kormány tagjait és a kormány minden tagjának politikai fele­lősségét hangoztatja. A kormánynak távoznia kell, mert minden uton lokalizálni és eltussolni igytkezett az ügyet. Nem fogadja Lel a bizott­ság jelentését. Bud Jáaos pénzügyminiszter benyújtotta az olasz királysággal kötött adósságügyi egyez­mény becikkelyezéséből szóló törvényjavaslatot. „Az ország többsége a kormány mellett áll". Ezután Erődi Harruch Tihamér szólalt fö!. Pűleaizál Gförki Imre felszólalásával. Györki Imre szemrehányást tett a minitzierelnöknek amiatt, hogy nincs jelen a frankvitánál. A mi­nisztereinek nem ludhiüa azt, hogy a Nép­szövetség ülése olyan sokáig fos tartani. Meg­állapítható, hogy ma az ország töbisége a kor­mány mellett atl. (Nigy zaj és ellentmondás a széisőbaloldslon) Esztergályos J sms: Gyerflak a válasxlók elé f Erődi Harrach Tihamér: A kormány elitéli » frankűgyet, mint ahogy elitéi minden vesze­delmes es fantÍszülus kalandorpolitikát. A frankügyet akarja fölhasználni az ellenzék arra, őogy a kormányt megbuktassi. A frankügyből akar poliikaí tökét kopácsolni. A jelentéit el­fogadja.^ Esztergályos János a kormány felelősségéről. Esztergályos szociíldemokrsta szőlal föl: A frankügy gazdaságilag is nagy károkat oko­zott az országnak. Amióta ez az ügy kipattan', Franciaországban elbocsátják a magyar mun­kásokat. A korníny nemcsak politikailag, ha­nem erkölcsileg is felelős. A kormány minden tagjának távoznia kell helyéről, mert ezt köve­teli az ország jól fölfogott érdeke. Kifogásolja, hogy a mmszierelnököt épp a legfontosabb részlelek tisztázásánál hsgyta cserben az em­lékező tehetsége. A politikai fórumról pusztul­nia kell mindenkinek, akik ez ügyben benne vannak. Elnök figyelmesteli Esztergályost, hogy fejezze be beszédét, mert a nipirendre szánt idő letelt. Esztergályos erre beszédidejének félórával való meghosszabbítását kirí, amit a többség nem engedélyez. Azzal fejezi be beszédét, hogy a kisebbségi jelentést fogadja el. As elnök ezután napirendi indítványt tett, melyet a nemzetgyűlés elfogadott s ennek értel­mében a legközelebbi űiés holmp délelőtt lesz a mai napirenddel. j*allaviclni bejelenti mentelmi jogának megsértését. Pallüviclni György: A miniszterelnök fölszó­lította öt, hogy jelentkezzék az ügyészségnél s terjessze elő bizonyítékait. Ebben mentelmi jogának megsértését látja, meri a miniszter­elnöknek nincs joga a képviselőket utasítani, hogy hová menjenek és mit tggyenek. Ugyan­csak mentelmi jog sérelmet Iái abban, hogy ugy a rendőrségen, mint a vizsgálóbírónál a kép­viselőházban történt kijelentéseiről kérdezték, ami a mentelmi jog legflegrdnsabb megsértése. Válasz a miniszterelnöknek. Ezután személyes kérdésben válaszol a mi­niszterelnök két kijelentésére. A miniszterelnök egy izben azt mondotta, hogy szóló már 1922­ben tudott a szokolhamisltdsról és nem tettről­jelentést. Htngsulfozza, hogy semmiféle tör­vény sem kötelezi följelentésre s annái kevésbbé hibáztatható, mert mint kijelentette, épp a kor­mány tudomásával töriént a szokolhamlsltás. A miniszterelnök azt is mondotta, hogy azon a bizonyos vacsorán ő volt oz a képviselő, aki nem itliikozott a szokolhamlsltás terve ellen. Az erről az ügyről fölveit jegyzőkönyvek éppen az ellenkezőjit bizonyítják enntk. Ezután Baticz Gyula szintén mentelmi sérel­met jelentett be, mert Mátészalkán a csendőrök igazoltatták és a vele lévő munkástársait mo­lesztálták. A nerazefgyü és a mentelmi bejelentéseket kiadja a menelmi bizottságnak. Az indítvány- és intcrpellációs könyv föl­olvasása és a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés fél 8 órakor végződet. A bukaresti egysteffii hallgatók sztrájkja. Bakarest, március 16. Miu'áa a sztrájkoló egyetemi bailgatók vonakodtak az előadásokat látogatni, az egyetemi tanács elhatározta, hogy a mai naplói kezdve április 15 lg bezárja a bukaresti és jassii egyetemet. Stockholmban lesz a nemzetközi kei esk edeimi kongrisssus. Páris, március 16. A nemzetközi kereskedelmi kamara tanácsa elhatároz a, hogy a nemzetközi kereskedelmi kamara jövő évi értekezletét az 1927 második felében Slockholmban larlja meg.

Next

/
Thumbnails
Contents