Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-14 / 36. szám

2 SELMAQYARQR5ZAÖ S9Í6 február 14 érzésű emberrel. A másik azokra a honfitár­saimra vonatkozik, akikből hiányzik a nemzeti érzés. A kifejezések általános értelmű haszná­lata természetesen nem zárja ki azt, hogy ne képzelhessek el egyes kivételeket is. Tudom, például, hogy Te is mi yen jó magyar érsísü tnagyar embernek tartod mfg«dat3és még sem tudsz ebbe az egységes frontba belehelyez­kedni. Azt is tudom azonban, hogy' ez csakis aséri van, mert a palilik&basa tisztán szubjektív impulzusok vezetnek és túlságosan a piripoliti­kai gondolkozás bilincseiben vagy. Mindig ki­fogásoltim is nálad az objektivitás hiányát és ezért épp régi barátiágunkra való tekintetlel, évek óta kerültem azt, hogy Veled politikáról komoly formában beszéljek, őszinte barátod Teleki Pál s. k. Pallavicini válaszol Teleki válaszára. (Éjszaka jelenti tadósitónk.) Teleki Pál gróf levelére Pallavicini György őrgróf is válaszol a Magyarság holnapi számában és megálla­pítja, bogy Te eki szubjektív hangon irta leve­lét és hangsúlyozza, hogy ö vigyázott arrt, hogy politikai beszélgetési ne folytasson azok­kal a barátaival, akik vele elienkezö politikai nézetet vallanak és akikkel a társadalmi érint­kezést fmtartotta. Pallavicini őrgróf kijelenti levelében, hogy nem tagja egy politikai pártnak sem. Örömmel Állapija meg, hogy Telekinek az egységes párt feher asztalánál tarlóit beszéde olyaa kitételeket tartalmazott, amelyeket könnyen félrefl lehet magyarásni. Végűt hangsúlyozza, hogy most érthetőnek fogja találni Teleki is, hogy nem tud belenyu­godni abba, hogy mindazok, akik nincsenek benn a frankhamisításban, nem becsületes emberek. A frankbizottság tovább folytatja munkáját. Mivel a bizottságnak nincs idézési joga, Nádosyékat n«m áliihatják elő. Buáapest, február 13. A frankhamisítás ügyében kiküldött parlamenti bizottság ma délelőtt 11 óra­kor folytatta tárgyalásait. A mai ülésen folytatták a bűnügyi iratok ismertetését. Mielőtt erre rátértek volna, vita támadt abban a kérdésben, hogy miért nem jelent meg tegnap a bizottság előtt toádosy. Kara is Gerő. Ma reggel a megidézett letartóz­tatottak meg nem jelenése miatt olyan hirek jár­tak, hogy a bizottság emiatt be is szűnteti műkö­dését. A bizottság többsége azonban arra az állás­pontra helyezkedett, hogy tovább folytatja műkö­dését és megteszi jelentését. Az ülés végén a bizottság folytatólagos érdem­leges munkája felől határozott, Nádosyék meg nem jelenése ügyében pedig azt a határozatot hozták, hogy itt ujabb intézkedéseknek helye nem lehet, mert a bizottságnak nincs idézési joga, te­hát kényszereszközöket a meghívottakkal szemben nem alkalmazhat. A bizottság legközelebbi ülését kedden délután 5 órakor tartja. A frankbizottság maga elé idézi Teleki Pálfy Gümbüst és Bethlent harmadizben. (Budapesti tudósitink telefonjelentise.) A frank­bizottság ülése után a folyosón konkrét formá­ban terjedt el az a hir, hogy jelentős kihall­gatásokat fognak kedden és szerdán foganato­sítani Az elterjedt hirek szerint a bizott­ság elhatározta, hogy idizisi küld kt gróf Bethlen István miniszterelnöknek, Teleki Pál gróf is Gömbös Gjula nemzetgyűlési kép­viselőknek, akiknek kihallgatása a felmerült adatok alapján szükségessé vált. Bethlent ez­úttal harmadszor fogja már a parlamenti bi­zottság meghallgatni. Elfogató parancs 15 fiatalember ellen, akik Sziléziában a németeknek kémkedtek. gyei állam feltétlen érdeke volt. A szervezetben főként német nemzetiségű lengyel állampolgárok foglaltak helyet, legtöbbnyire a német Volks­bund tagjai. A terhelő anyag alapján a katfowitzi kerületi bíróság államagy esze a német Volksbund 15 tagja eilen kiadta a letartóztatásl vigzist. A lő emberi kimktdissel is hazaárulással vádolta meg. Ezenkívül nagyszámú német nemzetiségű állampolgár házában, valamint a német Volks­bund irodáiban házkutatást tartottak. Varsó, február 13. Katlowitzböl jelentik: A lengyel hatéságok által Kattowitzban hosszabb ideje folyó vizsgálat során kiderült, hogy Felső­Sziliziában szervezet áll fenn, amely Német­ország javára rendszeres is részletes felderítő szolgálatokat végez. Mint okiratok alapján is megállapították, ennek a szervezetnek tagjai részben közvetlenül, részben közvetve a német Volksbund közvetítésével ugy katonai, miai politikai híreket juttatnak a német hatóságok tudomására, amelyeknek titokbantartása a len­„A falvakat agitátorok járják és azt terjesztik, hogy jönnek a magyarok/ Prága, február 13. A Slovenszkl Dsnnik fog­lalkozik a Vossische Zeitung híreivel, amelyek már konkrét formában beszélnek a Magyar­ország javára teendő területi engedményekről. A lap megállapítja, hogy a Vossische Zeitung­rak a középeurópai Locarnóról szóló cikke nem hívott ki cseh hivatalos részről olyan erélyes cáfolatot, mint aminő kívánatos lelt volna. — A közvélemény nyugtalan — Írja a Slo­venszkl Dennlk —, a falvakat agitátorok járják be s azt a hírt terjesztik, hogy jönnek a ma­gyarok. A hatóságok dolga volna megakadá­lyozni, hogy kárörvendő magyar hirek ne ártsanak a kormánynak. Sehol sem találják Hönich Henriket A klubba menet beugrott a Dunába? (Budapesti tudósítónk ielefonjelentése.) A Concordia-gőzmalom eltűnt vezérigazgatójának, Hönich Henriknek a rendőrség semmi nyomát sem találja. Azt is megállapította a rendőrség, hogy nem igaz az, hogy a vezérigazgatói hajnali három órakor a Duna felé látták volna haladni és az sem igaz, hogy esle az Ualo-Clubbaa járt volna. Valószínűnek tartják, hogy este nyolc óra után Soroksári utí lakásáról az Ualo-Club felé haladva ugrott bele a Dunábu. minden minőségben, ar, összes létező színekben valódi „TRAMELLA" selyemharisnyák Pollák Testvéreknél Csekonics ucca és Széchenyi tér. 176 E. Schatz Magda füzöszalonja Somogyi ucca 15. 413 Telefon: 14-30 B3 Gróf Somssich Tihamér borgazdaság Részv.-Társ. KITÜNTETETT BORAI A LEGFELSŐBB KÖRÖK ASZTALÁNAK DÍSZE. Budapest, VI., Teréz körút 9. Telefon 142-85. A király kenyere*) Irta: Móra Ferenc. Hol volt, hol nem volt, Nekeresden tul volt, Nevenincsen innen volt, az egyszeri királynak csak egyetlen-egy foga volt, az is beletörött a beletlen kenyere keletlen hajába. — Hej, mákos teringette, mézes borongatta! — ütött az asztalra az egyszeri király, — micsoda király vagyok én, hogy még béle sincs a kenye­remnek I Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót I Béle foszlós legyen, haja, mint a selyem 1 Gyémántos főudvarmester oldalba könyökölte a rubintos főkamárást, rubintos fökamarás az ara­nyos főajtónállót, aranyos főajtónáltő az ezüstös főszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkötös kis kuktát, vászonkötös kis kukta a tenyerébe szedte a lábát. Gyiknak ment el, csigabigának jött vissza. — Van már kis szék, csak lába kék, uram ki­rály, tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mo­gyoróhéjjal a hiteled. Annyi már nála az adós­ságunk, hogy a harmadik szomszéd ajtaját is mind telekrétázta vele. — Hej, kécskei kecske, csókái C3óka, — fohász­kodta el magát az egyszeri király. — Micsoda király vagyok én, hogy még a pék se ád hitelbe 1 Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat a láda­fiából I Száz arany pengőt, ragyogót, csengőt 1 Főudvarmester oldalba könyökölte a főkamarást, fökamarás a főajtónállót, főajtónálló a fökincstárost, főkirtcstáros elment, mint a sóiyommadár, vissza­jött mint az ólommadár. •) Mutatvány a szerző sajtó alatt lévő meséskőnyvéből. — A fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye: csak azzal van tele. — Hej turótlan rétes, almátlan béles 1 — kese­redett el az egyszeri király. Száz palotámban ezer terem s nincs egy betevő falat kenyerem 1 — Ezer szolgámon arany a ruha, csupán én rajtam ron­gyos a subal Tenger jobbágyom, özön az adó s nem marad belőle se iró, se savó I Kis balta nagy foka: mi ennek az oka? Egyszeri királynak könnye záporozott, vászon­kötös kukta hamar rostát hozott, könnyeit a király abba ejtegette, ugy, hogy az udvarát árviz fenye­gette. — Bánja a kányái — legyintett a király. — Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig a nincsnek okát nem adjátok. Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek eszük összetették s amit kisütöttek, arany tálcán a király elé tették: — Uram király, az adó ugy elolvadt, mint a hó! — Hiszi a piszi 1 — legyintett a király. S mint a sebes eső, könnye záporozott, vászonkötös kukta lyukas vödröt hozott, könnyeit a király abba ere­gette, már az egész várost árviz fenyegette. Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek addig sugtak-bugtak, mig valahára megint észhez nyúltak: — Verejtékből pergett az adó rakásra; hogy a nap rásütött, elszállt, mint a pára. — Vak varjú látta, süket tyúk hallotta 1 — le­gyintett a király. A könnye még százszor jobban záporozott, hamar á kis kukta lyukas hordót ho­zott, könnyeit a király abba ejtegette, már egész országát árviz fenyegette. Ugy megijedtek az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába is, ha belefértek volna. Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csak a kukta kapott a lisztes hombárhoz. Ürgette, forgatta* zörgette, kongatta, utoljára kimarkolt belőle egy marék lisztet. — Van itt ésr, hamar kész, uram király ide nézzl Lútod e ezt a marék lisztet? — Palacsinta, bukta: látom ám, kukta 1 — No, uram király, mire ez a marék liszt a te markodba kerül, megtudod, hova lett az adó 1 A kis kukta akkor szétnyitotta a markát s bele­hullajtotta a lisztet a főkincstároséba: — Tedd, ami tiszted: add tovább a lisztet 1 Főkincstáros adta a lisztet a főszakácsnak, fő­szakács a főudvarmesternek. Ide is ragadt, oda is tapadt belőle, végre semmi se maradt. — Hallod-e, kukta, ebből se lesz bukta I — csóválta meg a fejét a király, mikor a főudvar­mester belerázogatta a tenyerét az övébe. Mind­nyájuknak lisztes lett a marka, nekem csak az ujjam hegyére jutott egy kicsL A kis kukta azt a kis lisztet is letörölgette a vászonkölőjével a király ujjáról s aközben azt súgta a király fűiébe: — Uram királyom, láthatod magad, hova lesz a te tenger aranyad. — Száz kézen át folyik, egy szemig elkopik. Hej, talpra is ugrott az egyszeri király s ugy szétütött a sok udvari léhűtő közt, hogy egy se állt meg Nekeresdtől Nevenincsig. A ládakulcsot pedig átnyújtotta a kis kuktának: — Fiamnak mondom: Te viseld gondom! No a kis kukta gondját is viselte ugy, mint a tulajdon apjának. Öíelsége többet sohse panasz­kodott, étele-itala meg nem fogyatkozott, napjában három kenyeret evett meg, hanem a haját meg­hagyta nektek.

Next

/
Thumbnails
Contents