Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-11 / 33. szám

1926 február 9. DBLMAQYARORSZAG S Ébredő akció Wimmer Fülöp — kamarai tagsága ellen. Az a bajsza, amely Wimmer Faiop kamarai pozíciója ellen politikai alapon indult meg néhány bét el ezelőtt, most uj hadmoidulaital szélesedett ki. A bajsza tudvalevőleg a kormánypárt részéről indult meg és ürügye az volt, bogy a szegedi kamara e nöke ellenzéki beszédet mert tartani a város törvényhatósági bizottságának a közgyűlésén. A kormánypárti offenzívához szerdán a kevésszámú ébredők is csatlakoztak és a közös végcél természetesen az, hogy az u] választáson ne nyerhesse el Wimmer azt a tisztséget, amelyet bosszú évek óta tölt be becsülettel a kereskedők és iparosok Összességének teljes elismerése mellett. Dr. Szécsétyl István ügyvéd, akinek a neve a csongrádi Piroska-fivérek védelme révén váU ismeretessé, akit talán a sikeres védelem eiis méréséként előbb társelnök ükké, majd most, nemrégen elnökükké választottak meg a szegedi ébredők, rendkivüi terjedelmes beadványt intézett a város tanácsához é< beadványában, amelynek lényegét alább aduk, nem kiván mást, minthogy a város tanácsa fossza meg Wimmert kamarai aktiv és passzív választó fogától. Slécsényi István felszólításának lényege az, hogy a tanács állapítsa meg, hogy Wimmer Fülöpnek sem válmtói joga nincs, sem ks marsi taggá nem válasziható ós ezen az alapon őt a névjegyzékből lőiőlje, A felszólalás talajdonképen két réssre oszlik és az ehő rész az 1868. évi kamarai törvény 9. paragrafusára van alapitva, amely szerint kamarai tagtá sá lasztható mindazon iparos és kereskedő, aki polgári jogsinak teljes élvezetében van, a ka mara székhelyén lakik, legalább három év óta kereskedést, vagy ipart Önállóan és jogositot tan üz, aki ilyen vállalatnál, mint nyilvános társ, vagy kereskedelmi és technikai fővexető, legalább ugyanannyi idő óta működik, ki végrt egy kereskedelmi, vagy ipari részvényvállalat igazgatója. Minthogy Wimmer Fülöp a Szegedi Ktndetfonógjár Réizvénytársaságnál 1923 de cember 1-én nyugdíjba vonult, Szécsényi felszólalása szerint igazgatói minősége megssdnt s mint nyugdijas igazgató, aki nsm üz ipart, vagy kereskedést, kamarai taggá nem választható. Hivatkozik itt még Szécsényi a kereske delmi miniszternek egy legújabban kelt rendeletére, amely kimondja, hogy részvénytársaságok igazgatóit, felügy* lőbizottsági tagjait, vagy napibiztosait a választói jogosultság, vagy választhatóság csak abban az esetben illeti mer, ka az 1868. évi törvényben megállapított egyéb kellékekkel rendelkeznek. Mig igy a felszólamlás első réize a meg választhatóság ellen irányul, a felszólamlás második része körülbelül ujyanolyan okoskodással Wimmer választói jogosultságát vonia kétségbe azon az alapon, hogy a törvény 8. szakasza a taxaliv felsorolásban azokra korlátozza e jogot, akik ipart, vagy kereskedést fiineb, Szécsényi fejtegetése szerint ez egy részvénytársaságnál nem lehet más, mint a vállalat tényleges igazgatója és egy részvénytársaság nem lehet feljogosítva, hogy mást nevezzen meg képviselőjéül. Ezen az alapon kéri Wimmer Fü!0pnck a névjegyzékből való teljes törlését. Ezzel a feltételezéssel szemben kétségtelenül megállapítható, hogy a később kelt 1875. ivi kereskedelmi törvény az igazgatón kívül cégjegyzéssel felruházott meghatalmazottakat is ismer, akik a vállalatot a régi kamarai törvény igazgatói számára megállapított hatáskörben képviselhetik. A Szegedi Kenderfonógyár Részvénytársaságnál érdeklődtünk a jogi helyzet megállapítása szempontjából Wimmer szerepkőre iránt és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy bár ő 1923 december elsején nyugdíjba vonult, a vállalat a legfőbb kereskedelmi vezetést fentartotta neki, tehát a vállalat jogosítva volt, hogy őt nevezze meg képviselőjének. A Szé csényi-féle felszólamlás egy téves premisszából indult ki és helytelenül hivatkozott a kereskedelmi miniszternek a részvénytársaságok igazgatósági és felügyelőbizottságí tagjainak, valamint napibiztosainak választói jogosultsága és választhatósága tárgyában kibocsátott rendeletére, mert Wimmer FülOp nem ebbe a kategóriába, hanem az ügyek vitelével megbízott igazgatók kizé tartozik. Teljesen világossá teszi ezt az a körülmény, hogy a miniszter ezt a rendeletét éppen a szegedi kereskedelmi és iparkamarának a megkeresésére bocsátotta ki és a kamaránál Wimmer Fülöp volt e rendelet kibocsátásának a kezdeményezője, már pedig nevetséges vo'na feltételezni, hogy ő kezdeményezzen egy olyan rendeletet, amely a saját személye ellen irányul. A város iparos- és kereskedőtársadalma min den bizonnyal derülten napirendre fér efölött az ébredő-támadás fOJOif, mert hiszen nagyon furcsán hangzana, hogy Szegeden éppen Wimmer Fülöpnek nincsen kamarai választó joga. Azt pedig, hogy valóban szervezett ébredőakcióról van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szerdán délelőtt ugyanabból a műhelyből, amelyben a Szécsényi-féle beadvány készülhetett, egy teljesen hasonló szellemű és célú másik beadvány is előkerült. Ezt a második beadványt, amely kivonatosan megismétli az első tartalmát, Ivdn Mihály, a bíróság állal destruktívnak bélyegzett szegedi kurzusajság felelős szerkesztője, a szegedi ÉME titkára szignálta. II parlamenti bizottság jelentését kormánypárt csak egy, vagy két napig akirja tárgyalni a parlamentben. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ma arról teijedtek el hirek a parlamentben, hogy c z ellenzék és a kormdny kézi tárgyalások in dúltak meg ebban az irányban, hogy a parla menti bizottságban oz ellenzék kisebbségi véle ményt terjesszen elő, mert igy lehetővé válik, hogy u p'énumban nem kellene hetekig tárgyalni a frankügyet. A kormánypárt szeretné, ha a parlamenti Dizoltság jelen ébe egy, legfeljebb két Ülésnapon letárgyalható lenne és ezt a kívánságát főleg irra alapija, hogy a bizottsági tárgyalások nem sok uj adatot produkáltak. Utalnak azonkívül a lényegesen mtgenyh&ll külpolitikai helyzetre. Ezzsl siemben az ellenzék csak abban az esetben járulna hozzá a kompromisszumhoz, h i garanciákat kopna arra, hogy a bizottság jelenlése alapján a p fiilikai konzekvenciákat az egé.'Z vonaton levonják. Erre azonban sok kilátás nincs és így előrelátható, hogy a frankügy még sok vihart fog felidézni a parlamentben. Windiscligraetz és Nádosy kihallgatásával a rendőrség befejezte a frankügy pétnyomozását. A főügyész állapítja mtg, szükség van-e a pótnyomozás további kiterjesztésére. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése,) A francia detektívek és a Francia Bank képviselői táraiságábsn a rendőrség kiküldöttei ma dé u án Wlndlschgraetz Lajos herceget és Nádosy Imrét hallgatták ki a M rkó uccai fogházban. Ezek a kihallgatások két-két órát vettek Igénybe. A ma megejtett kihallgatásokkal valószínűleg be is fejeződik a pótnyomozás. A rendőrsig holn p késsiti el összefoglaló jelentéséi és at Iratok kíséretiben átküldi at ügyészséghez, ahol Sztrache főügyész dini arról, hogy stüksig van-e a pétnyomozás további kiterjesztésére. Eiőrelá'h tól&g ezt szűkség esetén is csak akkor foganatosítják, ha a francia detektívek befejezik Németországban lefolytatandó nyomozásukat. Hogyan sikerült a Szózat akciója a Világ ellen Szegeden? Négy „szegedi" ember irta alá a Szóiat-bsli felhívási, amely a Világ végleges bitiltását követeli. A négy „szegediről" semmi bejegyzést nem ismer a minden szegedi lakost bejegyző bejelentőhivatal. A fajfédök cgfsiíen msgmmdt és nagyon vérszegény orgánumba Szózat fteek óla külö nös módon bsdikozik a demokratizmusában és magyarságában tántoríthatatlannak ismert ujsig, a Világ ellen. Ntprél-napra ölgs cikkekben követeli, sürgeti a Világ végleges betiltását é akciójához csatlakozásra hivja fel olvasóinak kicsiny, de nem igen láthatd táborát. Nsprőinapfa közli azoknak a „névsorát", akik írás ban jelenteltékbe csatlakozásukat a „hazafias" akcióhős. A Szózat nyili uszításának hivatalosan eddig még nem támadt visszhangja, pedig — ha jól tudíuk — a fajvédő orgánum hssábjíin az uszítás nemcsak a Világ ellen, hanem egy tételes magyar törvény ellen is folyik, ez úgynevezett 1914. évi XVI. törvény ellen, amelynek e!sö paragrafusa olyasfélét mond, hogy Magyarországon gondolatát sajtó utján mindenki szabadon közölheti. Ez a tOrvény, ame'y a sajtószabadságot Tisza István tzeüemének megfelelően sokkal szűkebb keretek közé szorította, mint amilyen kereteket 1848 állapított meg a sajtó számára, nem tesz különbséget a különböző világnézetek és pártok közOlt. A véleménynyilvánítás és a gondolatkőilés szabadságát nemcsak azoknak adja meg, akik a hazát cstk Orgovány és I*sák szellemében hajlandók megmenteni, az 1914-es sajtótörvény a bscsöMes munka, az emberi haladás, az emberi kultura propagálóinak is megadja azt a szabadságot, amellyel az orgoványi és Izsáki véres vetés kertészei nagyon soksior csúnyán visszaélnek. A Szózat a Világ elleni nyitásával uszit és izgat a magyar alkotmány egyik fontos léleles torvénye ellen is, amikor elég nevetségesen azt követeli, hogy a kormány némi rsiág egyik legjobban szsrkes*?eit, legsúlyosabb éss leghiggadtabb szavú sajtóorgánumát, amel? lankadMlao energiával küzd az orgoványi és Izsáki gazdálkodás végleges felszámolásáért, « gyilkosoknak a közéletből való végleges kiebru dalásiéit. A Szózat Magyarországon nem igen dicsekedhet valami nagyon széleskörű publicitással. Ennek a megállapítására itt, Szegeden kétféle fslspusk is van. Az egyik az, hogy ide is ellátott a fajvédő orgátum szánalmas és reményfelem vergődésének a hire, tudunk arról is, hogy az a kurzusnyomda, ahol eddig előállították a lapot, mátói-holnapra megtagadta a lap további e!őállitáiá*, mert hát a nyomda számiák, a lifisetetlen nyomdaszámlák nagyon elszaporodtak már és igy a Szózat hitele már benn a cssládoan is kimerült Ebből arra sza bsd köve keztetni, hogy a fajvédők kétségbe* esetten rikoltozó újságja nagyon szükiben lehet az olvasóknak, mert hiszen azok a lipok, amelyeknek megfe'elö olvasó!áboiuk van, nem igen juthatnak ilyen kellemetlen helyzetbe. A Világot ptídáal nem igen érheti el A Nép sorsa, amely azon az uton jutott el a kénysztrű elnémulásig., amelynek —a jelekből következtet ve — testvérlap]*, a Szózat már a v ge feli jár. Magyarországon senkinek sem jutna eszébe, hogy at Szózat betiltását kövt'elje a kormánytól, mia< ahogy nem követelte senki sem A Nép betiltását sem, A Népei maga a magyar közönség ítélte halálra azzal, hogy nem vette a kezébe. A másik kiindulási pontunk pedig az, hogy bizfos tudomásunk szerint a Szózat mindössze