Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-05 / 28. szám

1926 február 6. DELMAGYARORS Z A Q S Hosszú séta Zadraveez házfőnők-utódjával. Beazélgetések István püspökről, akinek neve azóta vádiratba karült. A csodatevő fekete Mária templomában kísér­teties félhomály dereng. Csak az oltárelőtti örök­égő mécsese lobog, mintha ismeretlen szellő fújná a pirinyó világot A levegőben nehéz tömjénszag, ami kiárad az ódon padokból, a néma szobrok­ból, a sejtelmes képekből és az acélszürke falak­ból. A Szent Antal szobránál rózsafüzért morzsol­gat egy feketeruhás nénike. Mellette kabátnélküll perkálruhában fiatal leányka áhitatoskodlk. A mult és a jövő. Arcukon bizalom és hivés, hogy Szent Antal minden kérelmezőt meghallgat. A lélekzet­wbszafojtó csöndben mintha az idő is megállott volna. Csönd, csönd, néma, halotti csönd ... A rövid, boltíves folyosó kettévágva. Hatalmas, zárt­ajtó fogadja az érkezőt. Az ajtón belül az egy­szerű, aszkéta életű Ferenc-rendí barátok laknak. Ide idegeneknek tilos a bemenet. A kifüggesztett kolostori rendszabályok szerint az érkező Idegen­nek csengetnie kell. A plébánia hivatalos iroda­helyisége előtt tanyai nénikék üldögélnek. Keresz­telés, házasságkötés és halál tartoznak az iroda teendői közé. A békésen várakozók keresztlevél miatt ostromolták meg az irodavezető P. Kaiser Nándort, aki tele van sürgős, halasztást nem en­f edő munkákkal. Csak egy óra multán szabad a eresztlevélre váróknak kopogtatni az ajtón. Csak egy óra múlva ? A kocsink kint áll, mit csináljunk most egy óra hosszáig, — tanakodnak a jámbor tanyaiak. Válasz azonban nem érkezik kérdéseikre. Az ajtó már becsukódott. Várniokkell. A főtisztelendő P. Onyi Atanáz rendházfőnök­nek a városházán akadt dolga. A fráter a kapu­ban, az ajtónyitogató kongregációt jelvényü világi öltözetű bentlakó, mind azzal fogad és egyre mon­dogat ják : — A házfőnök ur a városházára megy. Itt rend­kívüli az az eset, ha az egyszerű barát a városba készülődik. Nagy dolgot jelent. Az egész zárda tele van a hírével. * Valamikoron, Zadraveez házfőnöksége idején ez mindennapi eset volt. Hiszen itt kovácsolták az ellenforradalmat, éjszakáknak idején itt álmodoz­gattak és innen rohantak a staféták, a futárok ki a városba értesítéseket vive az ellenforradalmi ve­zérek munkájáról, parancsairól. Azóta az alsó­városi zárdában nagyot fordult a világ. Már nagy dolog, sőt rendkívüli eset, ha a barna kámzsás barát a város felé veszi útját... Zadraveez ide­jében de másképpen volt. * P. Onyi Atanáz, a házfőnök modern gondolko­zású pap. Csak mintegy féléve kormányozza Alsó­város lelki ügyeit, de azért nagyon jól ismeri a szegedi társadalom összetételét. A kurzuslapok mellett mindennap olvassa a Pesti Napló t és a Népszavát. — Minden felfogást és világnézetet ismernem kell — mondja mosolygón —, de a Zadraveez püspök ur ügyében igy sem ismerem ki magamat. Végig a hosszú Szentháromság uccán megyünk. P. Onyi Atanáz minden vizmélyedést gondosan kikerül és magasra fogja föl nehéz szövetű kám­zsáját. Minden kérdezés nélkül mondja cl utjának célját: — Még ámult esztendőben jóváhagyta a tanács a segélykép kiutalt havi ötmillió koronát. Elsején elküldtem a harangozót érte, de a főpénztárnál visszautasították azzal, hogy a segély csak a mult évre szólt. Most magam interpellálok ez ügyben. — Mi szegények vagyunk. Szórakozásunk semmi s legalább a mindennapi megélhetés legyen meg­felelő, mert csak ugy lehet megkivánni tőlünk az Ur szőliőjének intenziv megművelését. A rend ma nagyon szegény. Minden pénzünk elveszett a hadi kölcsónben. A noviciátust is csak ugy tudjuk fen ­tartani, hogy most is négy franciskánus barát ment ki Amerikába és azok gyűjtenek a magyarországi rondeknek. Pért Bonaventura, aki Zadraveez után volt plébános, évek óta künn él Amerikában. A napokban irt levelet, nem ugy mint Zadraveez, aki amióta püspök lett, minden szegedi barátját elfelejtette — Rendtársainak sem ir? — kérdezem. — Nem, soha. En például nagyon jóban voltam vele és három éve nem láttam. Nem válaszolt soha leveleimre. • * — Hát igen... Zadraveez püspök ur... — gondolkozik el egy pillanatra kérdéseim felett P. Onyi Atanáz, az István püspökké avanzsált P. Zadraveez szegedi rendházfőnök jelenlegi utódja. — Nehéz eset... En nem nyilatkozhatom. De senkisem a helyemben... Kellemetlen eset... A vádirat nagyon súlyos... Nem mondhatok semmit, mert a nép félremagyarázza. A püspök ur szerep­lése... Nem is hiszi el szerkesztő ur, ránk, a rendre nézve talán még kellemetlenebb, mint ma­gára Zaáraveczre. A nép általánosít, a sajtó ten­denciával állítja be szereplését... — És a vádirat? — Súlyos, nagyon súlyos. Nem is akarom el­hinni. En azt hiszem, hogy politika volt s ez esetben a világi bíróság Ítélete után az egyházi bíróság, a Sacra Romana Rata Ítélete már csak kedvező lehet. — Mert ha politikum volt Zedravecz ténye, ve­gyük csak a világhábomt. A két farkasszemet né7Ő rajvonalban keresztények keresztények ellen. És papok erősítették lelkileg harcra, vérre a katonákat. Bűnös és bünt követett e akkor el ez a pap? Nem... — De ma még nem lehet ebben az ügyben semmit sem tisztán látni. Ha Zadraveczet elítélik a világi bíróságok, az egyházlak Is szigorúan Ítél­keznek felette. Az egyházi bíróságoknál nincs apelláta. — Az egyház milyen büntetést szabhat ki a vi­lági bíróságok áltat e ítélt püspökre ? — kérdeztük. — Ha Zadraveez bűnös, amit nem hiszek — mondotta P. Onyi Atanáz —, az egyház három szoros büntetést szabhat ki: medicinálls büntetést, megtorlást és jóvátételt. Felfüggeszthetik a püs­pöki alanyi funkciók teljesitése alól is, internál­hatják ts. Amig Róma nem ttél, Zadraveez püs­pök misézhet, katonákat gyóntathat, eskethet, sőt még felkérésre papokat is szentelhet és bérmálhat De korai minden ilyen tippelgetés, mert hiszen nem tudunk semmi pozitívumot. • — Még egyet kérdezek csak főtisztelendő uram, — teszem fel az utolsó kérdést. — Milyen szem­mel nézi a rend, ha a szegénységi fogadalmat tett páter püspöki méltóság felé igyekszik? — A kérdés furcsa, engedje meg, hogy ne felel­jek rá. A rendnek egy érseke is van. A neve nem jut eszembe Belgrádban érsek. Két évvel ezelőtt Szegeden, illetőleg Budapesten is volt. Tehát Zad­raveez püspöksége nem az egyedüli eset... * A városháza előtt az egyhangúan szitáló, tavaszt sejtető esőben szívélyes köszöntés után, gyorsított léptekkel siet P. Onyi Atanáz a városi főpénztár felé. A torony alatt még mindig nem utalták ki az ötmillió koronás segélyt a franciskánusok szerze­tének... Pedig élni kell! A barátok egyszer ki fogják kutatni és hivatalosan is meg fogják állapí­tani, hogy a város kegyura az alsóvárosi templom­nak és zárdának, akkor peáig a segélyezés nem kegy, hanem kötelessége lesz a városnak. Nagy Sándor. „A Nép11 halála után a „Szózat" csütörtökön mái* nem jelenhetett meg. A fajvédők lapja 400 mii 1 óval tartozik a Stádiumnak. — Gömbös megálla­podott a Budapesti Hírlappal és holnaptól keidve ott állítják elő a Szózatot. A mai meg nsm jelent fap holnap délben kerül ki az uccára. ' kOrökbsn, csupán Gömbös tárgyalt tovább rendületlenül. A négyszázmillió tartozás ki­egyenlítése ügyében még nem tudtak végleges megállapodásra jutni. A hosszas fárgyalátok eredménye egyébként az, hogy Gémbős Gyula az este folyamán meg­egyezett a Stádium-nyomdával, hogy a ma dél­utáni elmaradt és meg nem jeleni lopoi mig a Stádium nyomja és az holnap délelőtt jelenik meg, egyidejűleg pedig Qömbös megállapodott a Budapesti Hirlop részvénytársasággal és hol­mp délutántól kezdve a lapot itt állítják elő. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A Nép megszűnése utáni ujabb súlyos bajok keletkez­tek a még léiező egyetlen fajvédő lap: a Szózat körűi. A Stádium már hetek óta hitelbe nyomta a lapot. Napok óta állandó tárgyalások foly ak, mivel a nyomda vezetősége kijelentette, hogy megszünteti a lap nyomását, ha nem egyenlítik ki a számlákat. h tárgyalások eredmény nélkül maradlak, a a számlakat nem fizették k>. Erre azután a Stádium ma délelőtt nem kezdte meg a mun­kát, a gépek nem indultak meg és hiába volt Gömbösnek személyes intervenciója, a lap ma délután már nem is jelent meg. Nigy lehangoltság kezdődőit erre a fajvédő A lap egészen kisterjedelmű lesz és nagy formátuttu. A kérdés csak az: meddig? INMMMMMMMMW^^ m A bajor kommunisták azt kérdezték a belügyminisztertől, hogy Ludendorf f ék közremüködtek-e a frankhamisításban München, február 4. A kommunista frakció a parlamentben előterjesztett interpelláció alkal­mával rámutatott arra as újsághírre, amely sze­rint a magyarországi pénzhamisításban a bajor monarchisiák megbízásából Ludendorff tábornok és Bauer ezredes közreműködtek s ennek kap­csán a kormánytól felvilágosítást kértek, tud-e a dologról. Stützel belügyminiszter ma a következő vá­laszt adta: Eddig semmiféle, ténybeli támasz­pont nincs arr«, hogy a magyar frankhamisi­tási ügyben bármiféle bajor körök bele vol­nának keveredve. Arra sincs bizonyíték, amit egyes lapok irtak, bogy az elmúlt hónap 10-én titkos konferenciát tartottak volna. Ezek alap ján az egyes kérdésekre felesleges válaszolni., A 82 éves RHedgyasxai Sándor revolverével megölte 42 éves feleségét, majd öngyilkosságot követett el. Családi dráma Kistilekcn, — fiat revolverlövés Medgyaszainé szüleinek házában. A merénylő gazda msgbait, feleségét a klinikán ápolják. rosan megvolt, de a negyven évi nagy év­különbség miait csak nagyon kevés ideig tar­tott a házi béke. Az öreg gazda elősiör félté­kenységével gyötörte fiatal feleségét és igy a házi perpatvarok napirenden voltak. A fiatal Medgyanainé sokat piniszkodolt ismerősei­nek, aogy nagyon rosszul él urával éi nem tudja, mi leiz ennek a vége. Nemrégiben azután Medgyaszai igen vissza­taszító betegségben betegedett meg, felelége először ápolni kezdte, de nemsokára kijelen­tette, hogy ezt nem birja kt, nem tudja ápolni öreg, magával színié tehetetlen férjét. Néhány hónappal ezelőtt azután egy este minden előze­tes bejelentés nélkül otthagyta férjinek házát és mint később kiderölt, szüleinek Szép ucca 40. szám alatt lévő házába vonult. Az öreg Medgyaszai kétségbeesetten vette ezt tudomásul, szinte önkívületben fetrengett ágyá­ban anélkül, hogy fel tudott volna kelni. Kft­lönböiő stafétákat küldözgetett feleségéhez: jöjjön vissza Hozzá, nem tud nélküle élni. Fe­lesége még csak nem is válaszolt az üzene­tekre. Hiába volt minden levél, kérés, kö­nyörgés. Kistelek, február 4. (A Dilmagyarorszdg ki­küldött munkatársától.) Csütörtökre virradó éjszakán gyilkosság zavarta fel a csendes, nyu­godt Kistelek községet. Családi dráma, gyil­kosság történt a csendes házak közölt: a 82 éves, öreg, beteg, gyönge és megrokkant gazda revolverével rálőtt 42 éves felesigére, majd ön­maga ellen fordította a fegyvert. A házasok né­hány hónap óta köicnvállan éltek, nem lehe­tett áthidalni a negyven ev különbségei. A fia­tal asszony oiihagyfa sz öreg férjet éB csü­törtök éjszaka hatozor dördült el a revolver. Medgyaszai Sándor 82 éves voli és élefi során mint gazdatiszt ke<dle munkáját, majd a hosszú munkás évek során kiibétleief vásárolt, az utolsó években ezen gazdálkodott. Első fe­lesége évek előtt meghalt, egyedül maradt a megrokkant gazda már felnőtt fiaival. A fiuk aztán elszéledtek, uj ekszisztenciákat alapítot­tak, Medgyaszai teljesen egyedül maradi. Így történt aintán az, hogy körülbelül őt év előtt, » akkor már 75 évet is (ulfialadott gazda — asszonyt keresett. Talált is egy fiatal özve­gyet, aki nem volt több 37 évesnél és jól is­merték családját Kisteleken. Az esküvő barna-

Next

/
Thumbnails
Contents