Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-21 / 43. szám

» OHLMAQYARORSZAO 1916 február 21. Eílől az esettől fSgge IenBl a detektivek a főkapitányság u'asitására két évre visszamenőleg álkutaljúk Windischgraetz leveletisit. Ennek során már eddig is érdekes és írtékes tokra bukkantak. ada,Bankjegyhamisitási kísérleti állomás." (Budapesti iudisttóak teletopjelentése.) Berlinből jelentik: Schultze Artúrt a francia megbízottak jelenlétiben kihallgatták. Scbultae azt vallotta, bogy Wíndfschgrae zék arra kérték őt annak ide jé a, hogy a magyar Jegybank melleit (elállítandó bankjegy hamisítási kísérlett laboratóriumi vezesse. Ez a laboratórium a hamisítások megakadályozására szükséges és az ott készülő bankjegyek természetesen nem kerülnek forgalomba. Ilyen cimen vállalta Schultze az 1000 frankosok hamisítását. Schultze, hir szerint, vallomása során több olyan nevet emiitett, akikkel Budapesten érintkezett, de a rendőrség ezeket a neveket a legszigorúbban titkolja. Schultze tagadja, hogy magyarok és németek közt a frankhamisításban összeköttetés lett volna. (Budapesti tudósítónk telejonjelentése.) Berlinbői jelentik: Schultze siombati folytatólagos kihallgatása torán változatlanul a technikai kérdisek tekintetében érdeklődtek a francia detektivek, de S:haltze semmiféle ujat nem mondott. Tagadja, hogy a német fajvédők is a magyar frankhamtsitók között bármilyen kapcsolat állana fenn és azt állitja, bogy Rábán és Windtscbgraetzen kívül senkivel sem állott összeköttetésben. Gerő Bécsben vásárolta a frankhamisitó gépet. Bécs, február 20. Kiderült, hogy az a nyomdagép, amellyel a budapesti frankhamisiók a francia ezerfrankoiokat gyártották, nem Németországból származott, banem Bécsben vásárolták. Beigazolódott az is, bogy a gépet Gerő László rendelte meg és ő kötötte meg a vásári. A vizsgálóbíró ezután dönt csak lfázsonyi merénylőinek letartóztatásáról. Budapest, február 20. Vázsonyl merénylői ügyében az ügyész azt az indítványt terjesztette e!ö a vizsgálóbírónak, hogy hatósági köteg ellen elkévttett erőszak cimén tartja fenn a gyanúsítottak előzetes letartóztatását. Vannay, és Molnár ügyében a vizsgálóbíró csak a kiballga ások után doni, Vannay elmeállapotának megvizsgálásáról még nem történt döntés. Budapesten nem lesz vasárnap tiintetésy se fölvonulás. (Budapesti tudósítónk telejonjelentése.) Marinovich J;nő főkapitány vasárnapra teljes permanenctái rendelt el az egész budapesti államrendőrség részére, lekintettel arra, hogy az összes felvonulásokat betílloHák. A főkapitányságon egyöntetűen kialakult a vélemény, hogy a főváros vasárnapi nyugalma teljesen biztosítva van. IMMNMWMMM^^ Leleplezték a spanyolok marokkói vereségének okát. Berenguer tábornok, a vereség bűnbakja, összeütközésbe került a királlyal. (A Déimagyarország bécsi tudósítójától.) Spanyolországban a lapok jóval keveseobet irnak a spanyolok marokkói hadjáratáról, mint bármelyik külföldi országban. Nahány nap óta azonban becsempészték ezt a mellőzött témát a közéletbe és főleg Madrid semmi másról nem beszél, mint a háborúról, helyesebben a háborúval kapcsolatosan kitört botrányról, amelyben állítólag — a király is benne van, A bo irányról röviden összefoglalva, a következőket jelenthetjük: Berenguer tábornokot, a marokkói spanyol Thurzó tora. Irta: Móra Ferenc. Világéletében mindig hatalmaskodó ember volt az öreg Thurzó. Nyilván sz őseitől örökölte a hatalmaskodást, akik nádorispán korukban az egész országaaa parancsoltak. Csakhogy az öreg uraak már nem maradt az országból a Varjavárnál egyéb. Igy hitta az egész környék a rozzant kis kastélyát, amely alig látszott ki az elvadult kert rengeteg varjufészke közül. — Mindegy az, azért csak az ur parancsol, a nép meg szót f agad — dófsödte mérgesen az Öreg a botjával a repedezett padlót, ha néhanap elborongott az ősi dicsőségen. Az ő népe mindössze egy szái emberből állott: a Tamás hajdúból. Együtt öregedett meg a gazdájával s értett már a szemejárásából is. Mert sok szót nem igen vesztegetett rá a nemzetes ur, de r>mit mondott, az szeniirás volt Tamás hajdúnak. Őneki magának esztendőben csak egyszer volt szabad kérdezetten is szólani: újesztendő reggelén. Akkor mondhatott olyan hosszú köszöntőt, amilyet csak akart. A régi időkben mondott is. de hol vannak már azokl Egyéb se maradt belőlük, mint az az aranypénz, amit Philippovits tábornok akasztott a mellére a bihácsi csata után. Titokban most is azzal szokta kibeszélgetni magát, hogy el ne felejtse egészen a szót Az újévi köszöntők is nehezére estek már. Az utolsó újesztendő reggelén már csak ennyit tudott mondani a néma öreg szolga a süket Öreg urnák: — A fölsíges Isten ebben az esztendőben tovább éltesse a nemzetes urat, mint a mult esztendőben I A nemzetes ur máskor ilyenkor mindig csókra szokta nyújtani a kezét az öreg hajdúnak és a markába nyomott egy divatból kiment ezüst húszast. I Azonban elfogytak a régi pénzek és elfogyott a nemzetes ur leereszkedő kedve is. — Hallja kendi — vetette oda nyersen az öreg szolgának. — Igenis, nemzetes uram! — csapódott össze két öreg csizma, amelynek régen lekéredzett már a sarka. — Bolond kend I — I^eni3, nemzetes uram! — En meg régi pénz vagyok. Kimentem a divatból. — Igenis, nemzetes uram! — Én most lefekszem és meghalok. — Igenis, nemzetes uram! — roggyant meg két öreg térd. — Vigyázz! — villogott az öreg ur szeme. — Velem nem lesz kendnek semmi dolga. Felöltözve várom a halált, mint ahogy a Thurzók szokták. Kend csak koporsóba fektet holnap, ilyenkor. ' — Isenis, nemzetes uram! — Csönd! Aki engem meggyászoljon, se kicsi, se nagy nincs. Kend egyedül 'akja ei a halotttorom, még pedig ma este. Érti kend? Mehet kend! Tamás hajdú azonban nem ment, hanem felemelte lenyaklott fejét. A mutaíótlan öreg óra, a megvakult ablakok, a pókhálós bútorok, a haragos ábrázatú ősök kéoei mind rámeredtek: csak nem mer megszólalni ? Meg mert az, ha minden porcikája belereszketett is a nagy bátorságba. — Együtt éltünk, együtt muljunk el, nemzetes uram... — Micsoda ? — emelte fel a nemzetes ur fenyegetve a botját. — Az ur parancsol, a nép szót fogad I Hátra arc! Indulj! Hanem aztán mégis csak visszaszólította a vén cselédet. — Hjllja kendi Egy Thurzót nem lehet ám varjupaprikással meggyászolni A torra borjut vág- > hadsereg főparancsnokát a király váratlanul asan> tanderi városparancsnoki tisztségbe helyeztette. A fel üiést keltő áthelyezés és degradálás előzményei a következők: Mint ismeretes, 1921 juliusában a spanyol csapatok egyik szárnya, amelyet Fernandez Silvestre tábornok vezetett, Annual mellett döntő vereséget szenvedett Abd el Krim csapataitól. A csatateret 8000 spanyol hullája borította, a riflkabilok kezei közé jutott spanyol foglyok száma ennél is több. A döntő vereség miatt, mint ismeretes, a megvert sereg parancsnoka, Silvestre tábornok akkor agyonlőtte magát. Silvestre tábornok katonai pályáját mint egyszerű közlegény kezdte. A spanyolok különböző háborúiban aztán annyira kitüntette magát, hogy nemcsak rohamosan haladt előre katonai pályáján, hanem XIII. Alfonz király különös kegyét és kitüntető barátságát élvezte. Ez a barátság lett azonban a veszte és a vereség közvetlen okozója. A király bizalmasa ugyanis nem mindenben engeielmeskedett a főparancsnoknak, sőt akárhányszor annak irott parancsa ellen cselekedett. Mindez most derült ki. Berenguer tábornok ugyanis, akii az Annual-vereség miatt bűnbakként állítottak az ország közvéleménye elé, bizalmas baráti körben, saját becsületének kireparálása érdekében a király egy csomó levelét mutatta fel, amelyeket az öngyilkos Silvestre tábornok holmiai között fedezett fel. A király leveleiben arra biztatta Silvest'e tábornokot, hogy ne engedelmeskedjen mindenben pontosan főnökének, Berenguer főparancsnoknak. Igy tehát a vereséget a király kétszínű magatartása okozta. A spanyol lapok természetesen egy szót sem irhainak a király botrányáról. WWMWMMMMVMMMM^^ Rózsahegyi Kálmán színészi jubileuma, (Budapesti tudósítónk telejonjelentése. A Nemzeti Színházban ünneplésben részesítették Rózsahegyi Kálmánt, a nagf színművészt, aki most 25 éve lépeti a szinház köleiékíbs. A művészt öltözöjében felkereste Kertész Róbsrt helyettes államtitkár ét átnyújtotta neki a kormányzó elismerését s az ezt jelképező bronz érdem érmet, majd a kultusz miniszter üdvözlő levelét olvasta fel. Mát hivatalos üdvözlések után a szinház két hölgy tagja kiiérte Rózsahegyit a színpadra. A közönség nagr ovációval fogadta. Az üdvözlések után Mlhályfl Kálflsán a színészek aranygyűrűjét adta át neki. Rózsahegyi köszönete után a Himnuszt énekelték. A művészt hosszas tipiokksl ünnepelte a közönség. ÓRAJJt VITÁSOKAT SftSSSttS EKKER JÓZSEF órás és ékszerész Részit Szeged, Iskola ucca 3 347 jon kend! Kis temetés, nagy halott-tor! Azzal bement a belső szobába, felöltözni halotti pompába, Tamás pedig kibukott a havas tornácra és arccal vetette magát a hóba. Nagy könnyekben bugyogott ki öreg szive keserűsége s csak akkor ugrott fel, amikor kardcsörömpölést hallott belülről. — Csakugyan öltözik, — törülte le a könnyeit. — Láss hozzá te is, Tamás. Azzal tijztában volt, hogy a nemzetes ur meg fog halni. Ugy lesz, ahogy mondta. Ha az azt mondja a halálnak, hogy: gyere, akkor a halál szót fogad. Thurzóval nem lehet bolondozni, mert az nagyobb ur a halálnál is. Az ur parancsol, a nép szút fogad! A halál szót fogadhat, de hogy fogadjon szót ő? Hol vegyen ő borjut? Az egész varjuvár nem ér egy borjút — Kár, kár, — veregették a varjak csúfolódva a kilört tornác-ablakokat. Hess, csúnya nép! — csapott feléjük az öreg, — annak úgyis meg kell lenni I Nem hallottátok, hogy az ur parancsolta? A napocska biztatva mosolygott ki egy felhőszakadékon s Tamás hajdú visszamosolygok rá. A nap ragyogott a felhőrongyok közt, mint valami érdempénz a rongyos katonamundéron. — Az ám ni, — ötlött az eszébe neki, — hát az én szép arany érdemem, akin a Ferenc Jóska képe van. Megér az egy borjut! Sietett előkeresni, mintha attól félne, hogy maga is megbánja, amit gondolt. Ráiehelgetett, fényesre törülgette, aztán feltűzte a dolmányára. — Legalább utoljára hadd kérkedjek vele! — vergődött be a faluba a nagy hófúvásokon keresztül. Olt azonban nem igen akartak szóbaállni az együgyű vén szolgával az újesztendő! ünneplő emberek. Meg se igen értették, mit akar, meri Tamás nagyon elszokott már a szótól s nem tudta