Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-21 / 43. szám

1926 február 17. PBLMAOYARORSZAO Megjelent Smith főbiztos XXI. jelentése. A hitelügyi helyzet januárban súlyosabbá vált a frankügy miatt. — A Nemzeti Bank eredményea védekezés*. — A magyar pénz szilárd. Közzétették Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos XXI. jelentését, amely az 1926 janudr 1-től 31-ig terjedő szanálási időszakról számol be. Az újjáépítési kMcsönre lekötött bevételekből 299 598,000.000 korona folyt be, ami az 1925 évi januári bevételekkel szemben papirkoronában mintegy tízszázalékos csökkenési mulat. Az állami összes bevitelek az 1925 ik évi Januáriakkal szemben paplrkoronában mintegy 26 százaléknyi csökkenétl tüntetnek fel, de ennek dacára felelte vaunak az előirányzatnak, mgy hogy ianuár hónap mérlege az előirányzott 5 8 millió aranykorona hiány helyett l-l millió aranykorona felesleggel záiuL A februári ideiglenes előirányzat 1,163499 aranykorona Mányt tételez fel, mig az újjáépítési tervvei kapcsolatban készült előirányzat 3,300.000 aranykorona hiánnyal számol. A főbizlos jelentése összeál ltja az 1925—26 költségvetési év második feére előirányzott kiadásokat főtételek szerint s felbivja a ügyeimet arra a nagy arányra, melyei az összes kiadásban a személyi kiadások és nyugellátások képviselnek. Ezek a kiadások az összes kiadások 56 százalékát tagialfák le. A jelen költségvetési év második felére a népszövetségi kölcsönből felszabadítót összeg gel együtt mintegy 73 millió aranykorona áll a kormány rendelkezésére beruházások céljára. A jelentés itt felsorolja a beruházási terv ismert tételeit. A 73 millió aranykorona közel 30 millió aranykorona kamatot hoz és esetlen vissza is fog térülni, mig további mintegy 30 millió aranykorona oly állami töke* befektetésekre fordíttatnék, melyek utján az álam oly intézmények tökéjéhez járul hozzá, asely tőkék, megfelelő üzletvitel mellett, az állami köfségvetésnek is előnyére váló jövedelmet fognak szolgáltatni. Az uj pengőérték váltópénzeinek veréséhez az ezüst és más fémek vásárlására szükséges összegeket az újjáépítési kölcsönből fogják előlegezni. A Nemzeti Bank érckészlete január folyamán 170 milliárddal csökkent, de csökkent egyúttal a jegyforgalom is ugy, hogy a jegyfedezet Jaassár végén 57.2 százalékot tett s tényleg nagyobb volt, mint december végén. Megemlékezik a pénzügyi főbiztos a Viktóriamalom pénzügyi nehézségeiről is, amelynek szanálását a Nemzeti Bank vezetése alatt sikeresen végrehajtották. A hitelügyi helyzet január lolyamán súlyosabbá vált azoknak a tényeknek elmondani a szivén valót. Nagynehezen talált egy Jókedvű gazdát, aki szóbaállt vele. Meg is ajánlta a borjut az aranyért, de vele kívánta a dolmányt is. — A borjúval is velejár a bőre — figurázott az öreggel. — Ebol van- e — vetette le Tamás a dolmányt az első szóra s ingujjban hajtotta haza a borjucskát a varjuvárba. Észre se vette, hogy fázik, csak mikor hazaért. Se azt nem látta meg öreg szemével, hogy a nemzetes ur ott várja a halált az ablakban, nagyúri pompába öltözve. — Eljárt az idő, — kukucskált fel Tamás a napra, aztán valami rossz kendőt kerekitve a vállára, elbánt a borjúval és nekifogott a szakácskodásnak. Esti harangszóra készen volt a Thurzó tora. Régen érzett pompás ételszag gőzölgött végig a penészes termeken és a tOröttlábu asztalon ott terpeszkedett a rettenetes bogrács. Két gyertya égett kétfelől s az asztal végén könyOkére borulva «tt zokogott a hajdú. Addig, mig odakint szorgoskodott, erőt tudott venni a fájdalmán. Most, hogy eleget tett a parancsnak, megeredtek a könnyei. — Lelkem jó nemzetes uram 1 — zokogta keservesen. Abban a percben felpattant az ajtó és ott állt előtte a nemzetes ur. Kardosan, kucsmásan, ezüstös Mentében, rókamálás köpönyegben és ugy tüzelt a szeme, mint a parázs. — Uram, teremtőm I — ugrott fel Tamás dideregve. — Bolond kend 1 — mordult rá a nemzetes ur.— ®lyan paprikást fözOtt, hogy már a szaga is feltámasztott. Azzal szépen, gyengéden, ölelésformán ráteritette as öreg ur az öreg szolgára a rókamálás köpönyeget, amely valaha Thurzó nádorispánt melengette. kövelkeztiben, melyek francia frankoknak Magyarországon történi hamisítására vonaikozólog napvilágra kerültek és amelyek Magyarországnak mind bel-, mind külpolitikai helyzetére bizonyos befolyást gyakoroltak. Mindig van az üzleti világnak bizrnyos kis része, mely nem átallja, hogy minden felmerült bajt a saját önző, egyéni céljaira a lebetőségig kihasználjon. Ez a csoport január folyamán rövid ideig éénk tevékenységet fejtett ki és igyekezett megtámadni a pénz stabilitását. A Nemze'i Bank, mely abban a helyzetben volt, bogy idegen fizetési eszközöket napi áron korlátlan mennyiségben kínálhatott eladásra, csakhamar szembeszállt ezekkel az elemekkel, aminek következtében a mozgalom hirtelenül összeomlott és csak az volt az eredménye, hogy azok, akik a magyar pénz megrontására spekuláltak, megégették a salát ujjaikat. A magyar pénz értéke szilárd. A hitelviszonyok a maguk egészében egészségesek. Janaár folyamán angol bankárok a londoni piacon nagy sikerrel aláírásra bocsátották a Magyar Földhi'elintézetnek egymillió font értékű zálogleveleit. A külkereskedelmi forgalom 1925 ben lényegesen javult. A behozatali többlet mindössze 408 millió aranykoronái tett ki, mig pl. 1924ben 127.8 millió aranykoronát. Jelentősen emelkedett kivitelünk, amennyiben az 1924. évi 575 millió aranykorona értékkel szemben 701.3 millió aranykorona értékű árut vittünk ki 1925-ben. A terméskilátások kedvezőek. Január folyamán a bíróságok elé 359 fizeiéiképtelenségi eset került, amelyből 67 volt a csőd. Ez a legmagasabb szám, amelyet a statisztika eddig feltüntetett. A népszövetségi hölcsötmámlán rendelkezésre álló egyenleg 149.648,192.16 millió aranykorona. Pártállás nélkül követelik Lengyelországban az ország felvételét a Népszövetség Tanácsába. Varsó, február 20. A legkülömbOzőbb pártárnyalatú lapok továbbra is egyhangúlag követetik, hogy Lengyelország állandó tagságot kopjon a Népnöveiség Tanácsában. A szooá lista nézetű Robotnik ezt írja: Lengyelország állandó t«nács-tagaá|a logikus következménye a locarnoi egyezmény aláírásának. M ulán a kisántánt államainak már van állandó tanácstagsága, Lengyelország lenne a locarnoi egyeimény aláirói közül az egyedüli állam, amely a tanácsból kimaradna. Nem azért lépnénk be a tanácsba, bogy küsdjünk Németország ellen, hanem hogy közreműködjünk a béke biztostldsáéri és megteremtsük Németországgal az egyetértés alapjait. Lengyelország állandó tanácstagéig* előfeltétele annak, hogy az igazi békeszerző politika előrehaladást tegyen. Európa demokrata köreinek meg keli ezt érteniök. Négy mérnök kapta meg a tanyai vasút építését. A város hatósága, mint ismeretes, az országos köz8zállitási szabályok betartásával pályázatot irt ki a tanyai vasút építésére. A vasútépítésnek ez a része a legjelentékenyebb és legértékesebb munkatömeg, amelynek elnyeréséért természetesen nagy, országos verseny keletkezett. A legnagyobo és legis nertebb vállalatok adtak ajánlatot a munkára. A zárt ajánlatokat nemrégen bontották fel és akkor kiderült, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet tette a legelőnyösebb ajánlatot, amely szerint körülbelül nyolc és félmilliárd koronáért vállalta volna a vasútvonal kiépítését. Az ajánlatok felbontása után a versenytárgyalási bizottság kiadta az ajánlatokat az összehasonlító számitások elkészítése céljából a mérnöki hivatalnak, amely a meglehetősen nagy munkával most elkészült és jelentést tett róla a tanácsnak. A tanács szombat délelőtt zárt ülésen foglalkozott a kérdéssel és hosszas tanácskozás után egyhangúlag ugy határozott, hogv egy alkalmi társulásnak adja ki a munkát. Ennek a társulásnak az ajánlata közvetlenül az OHA ajánlata u án kOveikesett. Ebben az alkalmi társu ásbaa négy ismertnevfl mérnök vesz részt, három pes 1 és egy szegedi: Zsigmondy Béla, Sientgaiy Pál, Ctiegler Arnold és Acsády Aladár. A társulás ugyanis a földmunkák egységáraiból három százalékot engedett a szóbeli tárgyalások során és kötelezettséget vállalt, hogy az ágyazáshoz kizárólag tiszta dunai kavicsot használ, tehát a homok teljesen elmarad és igy a felépítmény sokkal tartósabb lesz. A vállalati összeg a hátom százalékos engedmény következtében körülbelül 9400 millió koronára csökken, a drágább ágyazás! anyag alkalmazásával azonban körülbelül végeredményként tiz és félmilliárd korona lesz. Nyolc tisztviselő nyugdíjazására tesz javaslatot a nyugdijbizottság. Bokor Pál h. polgármester maga kéri a penziót. — „Előrehaladott korom ellenére is szeretnék dolgozni." A városi tisztviselők státuszát szabályozó kormányrendelet végrehajtása foglalkoztatja mostanában az egész városi hivalalos apparátust. A tárgyalások rendszerint zárt ajtók mOgOtt folynak le, mert az általános felfogás szerint a személyes ügyek nem tartoznak részleteikben a nagy nyilvánosság elé, már pedig a rendelet végrehajtása lépten-nyomon személyes vonatkozásokba ű közik. Pénteken a létszámmegállaplió bizottság ülésezeit a polgármester szobájában és megállopltotta a városi alkalmazottak uj létszámát, amely valamivel kisebb a régi szervezeténél. Szombaton délben a nyugdljbizoltság ült flssze, hogy előkészítse a kiszolgált városi tisztviselők nyugdíjazását, délután pedig a szervezőbizottság tárgyalta le az u] állások szervezése körűi felmerült tennivalókat. A nyugdijbizottság ülésén tOrtént valami, ami meglepetés volt, de aminek meg kellett történnie. Az előadó Rack Lipót pénzügyi tanácsnok bejelentette, hogy Bokor Pál polgármesterhelyettes irásban kérte nyugdíjaztatását. A tanácshoz intézett valóban meghatóhangu kérelme a következő: A városi nyugdijszabályzat71-ik paragrafusának utolsó bekezdése szerint a tényleges szolgálat a tisztviselőkre nézve a 70-ik életév betöltéséig terjedhet. Minthogy életkorom 70-ik évét már betöltöttem, azzal a kérelemmel járulok a tekintetes Tánács elé, hogy nyugdíjaztatásom iránt a legközelebbi rendes közgyűléshez előterjesztést tenni méltóztassék. Midőn ezt az elhatározásomat a tekintetes Tanács tudomására hozni bátorkodom, megragadom az alkalmat, hogy ugy a tekintetes Tanácsnak, mint a város törvényhatósági bizottságának hálás köszönetemet nyilvánítsam azért a személyem iránt megnyilatkozott bizalomért és hathatós támogatásért, amellyel engem hivatalos működésemben negyvenkét éves közszolgálati működésemben elősegíteni méltóztatott. Egyben kijelentem, hogy amennyiben a nemes városnak bármely ügyben és irányban gyakorlati tapasztalatomra netalán szüksége lenne, szolgálataimat a legnagyobb készséggel felajánlom, mivel előrehaladott korom dacára is szeretnék dolgozni év. érzek magamban annyi testi és szellemi erői, amellyel hőn szeretett városom javára továbbra is hasznos szolgálatot tehetek. — Szeged, 1926. évi február hó 19-én. Tisztelettel Bokor Pál, polgármesterhelyettes.; Rack Lipót elmondotta ezután, bogy a státuszrendelet értelmében mindazokat a városi tisztviselőket, akik kitöltötték már teljes szolgálati idejüket, tehát teljes fizetéssel vonulhatnak nyugalomba, feltétlenül nyugdíjazni kell. A közgyűlés azonban, ha egyik-másik kiszolgált tisztviselőt továbbra is szolgálatban kívánja tartani,