Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-20 / 42. szám

AMI $000 km^mmm. v^MM'űtiit) De** Paranc-n. i. Telefon iS-38. KtadOkhratal, 93!*«*»kCw£Ai te tegrirod«i D»fonlcs-ter II. Telelőn 808. (sMii SMöli 8ánd*r-«igára< 1. szám TaMranám ifl-S* Szeged, 1926 február 20, SZOMBAT KlCliscItsi arak: Egy hónapra helyben 4U.OOO kor., Budapestet) ée vidéken <5.000 kor Egyes szám ára hétköznap 2000 "tor. raiár- et ünnepnap 3000 korona. IL évfolyam, 42. szám Diagnózis. Vitéz Vannay Liszlát tehát ön- ét közveszélyes örfUtnak akarják nyilvánítani. Mint ahogy már egyizben annak nyilvánítóiták és xárt helyiségben tartották. Nagyon helyesen. Csak az a ba|, hogy egy kissé elkésve jöttek as urak erre a gondolatra. Vitéz Vannay László egészen bizonyosan On- és közveszélyes volt akkor is, amikor a gödöllői járás fössolgabirája öt bizia meg a fiatal leventéknek, a jövö reményeinek oktatásával és kiképzésével. Egy köz- és önvessélyes őrült, mint a magyar Jövő virágainak kertésze: kissé nehéz dolog szatírát nem irni, de még nehezebb az elkeseredés és felháboro dás szavait hidegre tenni és visszatartani. Len-e gyümölcs a fán, melynek virágait vitéz Vannay László ápolja é« gondozza, kérdezzük keserűen és szomorúan Petőfivel Miféle leventeséget és miféle lovagiasságot pofozhatott bele drága magyar ifjakba ez a Vannay, aki egy védtelen és gyanútlan magyar nemzetgyűlési képviselőt, a magyar királyság egyik volt miniszterét megtámadja a nyilt ucca során, mert az a képviselő as igasságot képviseli és követeli, mert as a volt miniszter a magyar nép becsületét védelmezi sehonnai jöttment osztrák és bajor és Isten tudja miféle kalandorok, nemzetrontók, hitelrontók és világcsalók ellenébe*, Mert. nem lehet elégszer hangoztatni, nem lehet elégszer a világgá kiállani, bogy a ma gyár nép nincsen benne ebben a határtalanul és példátlanul ostoba és gonosz nagyúri játékban, ebben a frankhistóriában és a magyat nip tisztessége és becsülete követeli, hogy az összes cinkosok és az összes hitványságok kiderüljenek, hogy a reakció kurzusának egész mocsarát lecsapolják, hogy a becstelenség és alattomosság gyilkos atmoszférája helyett a szabadság és a haladás tiszta, derűs és éltető levegője legyen ebben a csonka országban, ebben a szegény országban, amelynek egyetlen épsége és egyetlen kincse maradt: a puszta becsülete. És most ezt is el akarták venni, meg akarták gyalázni, a világ prédáiévá akarták tenni azok, akik hamis jelszavakkal hamis frankot szortíroztak, hamis esküt tettek és hamis utakra tévedlek. De ime, vitéz Vannay László, a kurzus e tragikomikus Vitéz Lászlója, a köz- és önveszélyesnek látszó leventeoktató az ezeréves becsület helyébe uj etikát hirdet gummibo1 jávai és revolverével, a brigantik etikáját, a Fra Diavolók és Rinaldo Rinaldinik erkölcsét, bár hozzá kell tennünk, bogy ezek a talián felelő<len elemek és ezek a makarónis hazafias fel buzdulók valahogy több stílust mutattak, ha a lényegben nem is, de a formában mindenesetre! Mi pedig csak gratulálni Indunk például az amnesziiás orgoványi hérosznak, Héjjas Ivánnak, aki hir szeiint bizalmas levélben vitéz Vannay Lászlót biztameg az alföldi fajvédelem megszervezésével. Vannay brigadéros, akinek köz- és önveszélyes voltát már másodszor akarják megáliapitani hivatalos tényezők, bizonyosan a legmé tébb és legalkalmasabb egyéniségnek látszott erre a dicső szerepre Héjjas Iván szemében. A látszólagos nyugalomoa vonult istennyila benne találta meg azt a nemzeti géniuszt aki szervezni tud, aki példát mutat, akit testi és lelki jelességei és ki válóságai egyenesen predesztinálnak arra, bogy az altödi brigád élén győzelmesen vonuljon be a bűnös Budapestre, itéive elevenek és holtak felett. Hát bizony ez a bevonulás nem ugy sikerOH, mint ahogy a kecskeméti diktátor gondolta és akarta és vitéz Vannay Lá»zl£ elméjét most már nem a Szózat fogja magasztalni, hanem a rendőrség orvosai fogják tanulmányozni. A faivédelem egy igen agilis, mozgékony és izgékony harcossal lelt egyelőre szegényebb. Nem ártana ugyan est az elmeorvosi Vizsgálatot a kurzus nébány, sőt igen sok más hanpadójára és tettekkel tényezőjére is kiterjeszteni. Különösen némely uszitö orgánumok embereit volna ajánlatos behatóbb antropológiai és lélektani viisgálat alá venni, mint ahogy a frankhistória bőseinek se ártott volna egy ilyen preventív intézkedés, már náhány esztendő előt>. Akkor nem kellene most a szent vagy őrültet játazaniok egynémelyeknek, akik hurokra kerültek. A reakció kurzusa külömben is egy kissé bolondok házává tette közéletünket, itt a legfőbb ideje, bogy a demokretikűs haladás gyors és biztos szét urnával oltsák be est a szegény, beteg országot a gyűlölet, a butaság, a gonoszság halálosan fenöző nyavalyái ellenében. De ehbez nem b'olctinálta doktorok kellenek, binem a nemzeti szellem és erkölcs Pasteurjei, akiknek egészen tiszta a kezük, a fejük is a szivük l Milyen a pártok felfogása a politikai válság megoldásáról? A b sloldali ellenzék Bethlen lemondását követeli. — Es a legitimisták állásfoglalása Is — A legitimisták azonban kompromisszumra hajlandók. — A mérsékelt ellenzék egyezkedést óhajt. — A frankügy nyugodt parlamenti tárgyalása céljából volna szükség valami egyezségre. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A politikai világot Ptyer Károlynak, a nemzetgyűlés üléseiről 30 napra való kitiltásán kívül főleg az a ké dés foglalkoztatja, hogy a frankbizottság mikor készül ei a nemzetgyűlés elé terjesztendő jelentésévei és milyen külsőségek kötött Jog lefolyni annak a tárgyalása a plé1 numban. Az utóbbi napok vihsros ülései és a teljesen elmérgesedett politikai helyzet miatt egyre szélesebb körben talál kedvező fogadtatásra az, hogy minden eszközzel biztosítani keli a parlamenti bizottság jelentésével kapcsolatban a tárgyalások nyugodt menetét. Ma már teljesen kétségtelen, hogy a jelentés március 2-án kerül a nemzetgyűlés elé. Az még bizonytalan, hogy sikerül e a parlamenti bizottságnak egyöntetű állásfoglalást elérni ugy, hogy kisebbségi vélemény beterjesztésére ne kerüljön a sor. Mérsékelt ellenzéki körökben leginkább a Rassay-párlban kísérletek történtek abbm a* irányban, hogy komptomisszum utján lehetővé tétessék a kisebbségi vélemény kikapcsolása és ebben az esetben valószinfl, hogy a bizottság jelentésének tárgyalása nagyobb viharok nélkül fog lesajlani. Az ellenién balszánna vagyis a szocialisták, a Kossuth párt és Vázsonyiék nem hajlandók komprommisszumra | éa felfogásuk x?e lai oz ügy csak Bethlen elejUsivei oldható mtg Homlokegyenest ellentétes az egységes és a keresztény gazdasági párt álláspontja. Az ö véleményük szerint a fratikbiznttság áltat produ kált adatok nem teszik szükségessé Bethlen kormányának lemondását annál is inkább, mert a kormány teljes mértékben birja a többség bizalmát. A két álláspont között áll a legitimisták és a mérsékelt ellenzék álláspontja, akik közül a legitimisták közelebb állanak Vázsonyiék felfogásához, mert Bethlen távozását ők is elkerülhetetlennek tartják. A mérsékelt ellenzék megoldhatónak tartja a kérdést azon az alapon, hogy Bethlen a legmesszebbmenő garanciákat nyújtaná a kormányrendsier gyökeres megváltoztatására vona'ko* zólag, végrehajtaná kabinetjében a szükséges rekonstrukcickat és teljesen szakítana az ellenforradalmi elemekkel. I yen feltételek mellett elképzelhetőnek tartják kompromisszum létrejöttét és bár még csak alig látható kontúrjai lelhetők fel, mégis remény van arra, hogy sikerül ezt az álláspontot a két ecymássai szembenálló szélsőséggel elfogadatni és ezzel a frankügy politikai részének végső likvidálását a nemzetgyűlés nyilt ülésén nyugodtabb atmoszférában keresztül vinni. Schultz Artúrt Berlinben kihallgatták. Tagadj*, hogy a frankhamisításban része lett volna, -— Két izben volt Budapesten a összeköttetésben állt Windischgiaetzel. Berlin, február 19. A moabiti vizsgálati fogságban lévő Schultze Ariur, akit azzal gyanúsítanak, hogy a frankha Í isi ásnak részese volt, mint egy laptudósító jelentette, kibővítette vallomását, Schultze kijelentette, hogy a hamisításban nem működőit közre. 1922-ben került először Budapedre és akkor tárgyalt Windischgraetz herceggel és titkárával, Rába Dezsővel. Akkor azt közölték vele, hogy a magyar kormány bankjegynyomdája mellé egy laboratórium-féle külön intézetet akar állítani, a elyben kísérletképpen olyan bankjegyeket szándékozik ké sziteni, amelyek Magyarországon nincsenek forgalomban és ameiyeket nem is akarnak kiadni. Akkoriban még nem ígérte meg közreműködését. Csak 1923 ban költözött végleg Budapestre, miután anyagilag nagyon előnyös ajánlatokat tettek neki. Második magvsrorsiá&i tartf zkedása alatt ismét sokat tárgyalt Windischgraetz herceggel és egy tanárral, akinek a nevét most nem tudja. Ettől az időtől fogva azok a körök, amelyek öt Magyarországra hívták, fenyegetéssel kényszeritették arra, hogy az országban maradjon és egy szállodában szállásolták el Iit kellett nemcsak aludnia, hanem é keznie is. A szállodai köitségekel Rába Dezső, Windischgraetz titkára fizette ki. Nyíltan megmondták neki, hogy a németekkel való érintkezést kerülnie kell. Schultze a kihallgatás során saját tudomása alapján részletesen vázolia a pénzhamisító* műhely üzemét és megadta azoknak a személyeknek nevét is, akiket ott megismert. Magyarországból való menekülését Schultze kalandosan írja le. Németországba csak hoszszabb idő után tért vissza. Előbb Ausztriában rej'.özött el, mert attól félt, bogy hazájában ese ieg ráakadnak és elteszik láb alól. (Budapesti tudósítónk tehjonjelentése.) Berlinbői jelentik: A német kormány saját intclatl• vájára tartóztatta le Schaltzéi. Ilyen iránya