Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1926-02-17 / 39. szám
1926 február 17. PBLMAOYARORSZAO Ébredők követték el a merényletet Vázsonyi ellen. Két merénylőt letartóztattak, a harmadikat nyomozzák. — A harmadik elmenekült a tolongásban. Vázsonyi vallomása szerint a merénylet már régen készült ellene. (Budapesti tudósítónk telefonjeUntése.) Mint a Délmagyarország rendkívüli kiadásából már ismeretes, kedden délelőtt történt Budipesten, bogy Vázsonyi Vilmost két gazsiándéku merénylő megtámadta. Tizenegy óra tájban történt, bogy Vázsonyi kilépeti a Tetéz-kOrut 40. azámu ház kapuján, ahol a lakása van. Autón készfiit a parlamentbe. Ekkor egy vékony, magas fiatalember állt eléje, aki kalapiát megemelve, megszóliioila: „Vázsonyi Vilmos ur Őexcellenciájához van sserenciém ?" „En vagyok, lelelte Vázsonyi, mivel szolgálbatok?" Most a fiatalember válais helyett vasbolot rántott elő a kabátja alól is teljes erejével Vázsonyi feli sajtolt. Közben ezt kiáltotta: nMeg kell lakol noá, kutya, meri bele akartad keverni a frankügybe a kormányzói /" Vázsonyi össtönszerfien visszakapta a fejét s az Ütés ciak a homlokán éite; tompiloíta az ütés súlyosságát kalapjának síéles karimája. Vázsonyi is haragosan kiáltozott: űuieieilek asitkefoió I Ebben a piilsnalban, amikor Vázsonyi védelmére emeli botjával több isben végigsujtott már az elölte álló fiatalemberen, a kopu alti előugrott egy valamivel alacsonyabb, szélesvállu Igen jól öli ötölt fi/fi is keziben revolverrel Vázsonyi feli rohant. Amikor Vázsonyi ezt észrevette, uf támadója feU fordult, leeresztette botját és mellét eléje feszitve, igy kiállóit fel: „Ide lőj], csirkefogó, ha van bátorságod I" A támadó férfi hadonászni kezdett a revolverével, mire Váisonyiwk volt annyi ideje, hogy megismételje: „Lőj) hát, ha merszI" Ekkorra már nagy tömeg verődött össze és a tömegből kiválva két fiatalember, Lőwy Márton és Vásárhelyi Lajos rávetették magukat & két lámadóra és lefegyverezték őket. Ekkorra már Vázsonyi és revolveres támadója között v« lésággal eleven védőfal keletkezett az uccs közönségéből. A közönség tartotta fogva a merénylőket mindaddig, amig a Szondy ucca felől meg nem érkezett két lovasrendőr, akik eredetileg a tömeget akarták szétoszlatni. Mikor azután megtudták a csoportosulás okát, leugrottak lovukról is ártalmatlanná tettéit a kii merinytőt. A járókelők ezu!án éljenezték Vá isonyit. Kik a merénylők ? Vázsonyi kihallgatása. Óriási tömeg kislrte a két letartóztatott merénylőt a legközelebbi rendörőrszobába, Utánuk ment Vázsonyi és fia is. Az őrszobában Vázsonyi fia, dr. Vázsonyi János ügyvédjelölt halálsápadtan kiáltotta a nyurga, vasbotos merénylő felé: „Aljas csirkefogód „Kikérem magamnak, felette visssa amtz, mert mindjárt a képére mászok 1" Most megkezdődtek a kihallgatások. Kiderült, hogy a két merénylő: Vitéz Vannay László levente-oktató és Gyulai Molnár Ferenc, volt britanniás főhadnagy, kereskedő. Kihallgatásuk után a nyurga Vannay ezeket mondotta el egy nála érdeklődő ujságirónak: — Vázsonyi Vilmos átkos működését már régen jigyelemmel kisérem és nem fogom soha azt a meggyőződésemet eltitkolni, hogy azt károsnak tartom. Minthogy Vázsonyi Vilmos a frankügybe bele akarta keverni a kormányzó ur őtőmélíóságát és ezzel az egész magyarságnak és az országnak mondhatatlan károkat okozott, elhatároztam, hogy megjenyitem. Sajnálom, hogy nem sikerült ugy, ahogy szerettem volná Kiderült, bogy Vannay és Molnár már hetek óla készültek a merényletre. Az éjszakát Vannay a nős Molnár lakásán töltötte. Molnár állás talan, de feleségének üzlete van a Központi Vásárcsarnokban. 0 mond!a el, hogy férje mondta neki: „Meglátod, még egyszer felakatz tom azt a disznó Vá zsonyit l" A merénylők a magukkal vitt revolveieket az előző nap tiszto gatták. Srubián Dezső rendőrlanácsos folytatja Molnár Ferenc kihallgatását, Barna Béla rendőr főtanácsos pedig vitéz Vinnay László kihallgatását. A kihallgatások eredményéről még mindig nem lehet semmit fudni. Annyi azonban bízó nyos, hogy Molnár Ferenc arra hivatkozik, begy ö csak barátja védelmére kelt és neki iá madó szándéka nem volt. A kihallgatások során már a felbujtókat is keresi a rendőrség, ezért tart a kél támadó kihallgatása olyan huzamos ideig. A harmadik merénylő. Megszökött a színhelylől. Molnár eddigi vslíomása igazolja — hir szerint —, hogy egy harmadik merénylő is volt. Bs volt ugyanis a készülő támadásba avatva SzaM János állítólagos egyetemi hallgató, aki ott is volt a helyszínen, ds a tolongásban elmenekült. A rendőrségi nyomozás széles körbsn megindult. Vázsonyi értesülése szerint az Ébredők Egyesületében terveztek ellene merényletet. Fia vallomása a fenyegető levelekről. Vázsonyi Vilmos kihallgatásakor részletesen elmondta a merénylet lefolyását. Az előzméayekről a következő érdekes dolgokat mondotta: öt nappal ezelőtt figyelmeztetett dr. Rácz Vilmos fővárosi bizottsági tag, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületinek sörházuccat helyiségé« ben gyűlést tartottak, amelyen személyemmel és magatartásommal foglalkoztak. Ezen a gyűlésen olyan terv merült tel, hogy engem el kell tenni láb alól, mert munkálkodásom súlyosan kompromittálja nemcsak az ébredő eszmét, de Magyarországot is. — Ennek a tervnek azonbun nagyon nagy ellenzéke támadt, »k*k axzil érveltek, hogy egy iyen erösiakos rendszabály a mai körülmények között nagyon kfro« volna és nem lehetne azt olyan jól megszervezni, hogy rá ne jöjjenek a terv kiindulására. Ezzsl szemben mindenki amellett volt, hogy működésemet lehetetlenné kell tenni, engem valamilyen módon meg kell széftyentteni. A további részletek megbeszélésére szombatra ujabb tanácikozást hívtak össze. Ugylátszik, ez az eredménye ennek a tanácskozárnak. Vázsonyi János kihallgatási során elmondotta, bogy napok óta tömegesen kapja édesatyja, Vázsonyi Vilmos a fenyegető levelekei és levelezőlapokat, amelyek névtelenül érkeznek, illetőleg hamis név van alattuk. Ezek mind Vázsonyi számára a frankügybsn való szereplése miatt támadásokat helyeztek kilátásba. Vázsonyit ünnepelték a demokrata pártkörtben. A demokrata pártkcrben ma esie párt vacsora veit, "melyen a ( árt tagjai melegen ünnepelték Vusooyi Vil ost. Vázionyi nsgyobb beszédben jelentette ki, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni i» tűrhetetlenül küzd továbbra is az Igazságért. Az európai gazdasági hegemónia válsága. Dr. Toneili Sándor előadása a Magyar Közgazdasági Társaságban 1926 február 16-án. A világháború óta egy kettős irányú eltolódás mutatkozik a világ gazdasági életében. Európa széfmsrcangolta önmagát és hitefesöbftl adóssá vált. Nigybritannia és Hollandia kivételével minden európsi állam az adótok közi került és a nettóadésságok összege meghaladja a százmilliárd pengőt A pénzügyi hitalom snfrpontja Európából átköltöiött az Atlanti óceán nyugati partjára. Ugyanakkor azonban egy másik elío!ódás is kezdődött, amelynek a közvélemény még kevésbbé ébredt tudatára: a tengerentúli szines országok és kolóniák rcteamosan nyomulnak előre a gazdasági élei minden területén és egyre jobban függetlenítik magukat az európa—amerikai kul'urkör kapHalizamsátéSi és induiztríalizmusától. Ez a megindult proceszszus már nemcsak az eurépai, hanem általában a fehér gazdasási hegemóniát vsszélyezteti. A husxsdik század következő évtizedeiben egy gazdasági harc fog lejátszódni, amely a szineiek gazdasági fflggetienségét célozza. As angol parlament a mult évben Sir Arikar Baítour elnöklete alatt egy bizottságot kűídöts ki az angol gsxdüsági válság okainak felderitélére. Az okok, amelyek mufatis smtindis az összes Índa$zirÍ»!ixáM államokra alkalmazhatók: a világ megcsökkent vlsárióképeasége, ideges* versenytársak térfoglalása és helyi iparok keletkezése. Kdlönösen erősen tapasztalható sz utolsó tényező Kinában, Japánban és Indiában. E tényeiök követkeiése a drpresszió és a nagy munkanélküliség, amely Angliában másfélmiBic fflrs rug. A háború előtt a német-angol ellenié! kiegyenlítésének hívei szereltek arra hivatkozni, hogy & kéi ország nagyfokú indusstrializálódésa nem ok a féltékenységre, hiszen kölcsönösen a legjobb vásárlói egymásnak. Elméletileg ei igás; is volt, ds csak sddig a pontig, mig mindkét indusztriclizált országgal szemben harmadiknak szembináilt a nyersanyagokat szállító és kész gyártmányokat felvevő elmaradottabb, főleg tengerentúli országok tömege. Ha ezekben megindul a tőkeképződés, iparok keleskeznek, a nyersanysgok és élelmiszerek szolgáltatása megcsöáken, megszflkül az újkori gazdasági hűbéri rendszer piramisinak az alapja. Ma a fshér emberek cm'iiációja és kaltarájG nagyrészt erre a hűbéri rendszerre és a tengerentúli szines országok kiaknázására van felépiíve. Kulturánk, tudományunk, művészetünk, síinhizunk, sőt szórakozásunk nagyrészt annak a kolönbségnek az eredménye, amely abbaiü jelentkezik, bogy a fehér ember egy- két munkaórájának értékéire! sserzi meg az?, ami a szines; embernek több munkanapjába kerül. A lekéi társadalom dhz-nöá mögött, akik kivirágzásai egy tuifinomuit életnek, ott lebeg a libradori indián ssörmevsdász sziluettje, a kantoni kikötőben selyembálák alatt görnyedő kuli alakja és az indiai fonódák pária munkásának árnyéka. A háború alatt és óta a szines országok nemcsak gaidaságilag erősödtek meg, hanem politikai öntudatuk és akarásuk is megnövekedeií. Nem akarják topább vállalni a nekik jutott másodrangú szerepst és döngetik a fehér kapitalizmus várának falait. Egy gazdasági felszabadulási folyamat van lejátszódéban, amelynek egy-két évtized múlva valószínűleg a jelenlegi belső zavarain átesett Kína lesz a középpontja. Ma még a tengerentúlra dolgozó ipirok ugy segítenek magukon, hogy ott még nem gyártott cikkek előállítására térnek át. Időilen- időkig azonban ezt az átrendezkedést folytatni aeaa lehet s ha eljutnak ennek felismeréséig, akkor fog mindenkinek szeme elölt állni teljes nagyságban as európai, helyesebben a fehér gazdasági hegemónia válsága. Nemde I 1 I I |Harry Liedtke| Í * Drága Hölgyeim! Akarják, hogy csok önöknek éljek péntektől I vasárnapig ? Legyenek ott mindnyájan a mondo t napokon a Belyárosiban én is ott vagyok | Egy asszonnyal 24 óráig Hódoló hívük:
