Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-24 / 19. szám

2 DBLMAGYAROR8ZAO 1926 január 20. Zita királyné Londonba utazik. (Budapesti tudósítónk teUfonjelenlése.) A leg­utolsó időkben egyre-másra táviratozlak faire­ket világgá arról, faojy Z ts királyné és gyer­mekei elhagyják Ltq reitiót és valahol Nyugat­Európában telepednek mg. Az egymás után felbukkanó faireket ma aiu!án egy ujabb bir váltotta fel és ezt a beavatottak abszolút hite­lesnek mondják. Londoni Jelentés szériát ugyanis Zita királyné hlrom gyermeke a P/reneusokban lévő Argelos Ccdost nevQ üdülőhelyre uiazik, a királyné pedig a legközelebbi napokban Lon­donba megy. 40 láda lőszert, puskát és gépfegyvert szállítottak az olaszok Magyarországba ? A ládákat lefoglalták a grácl állomáson. — Mi volt a ládákban: hüvely, vagy lőszer? Bécsből jelentik: Az Arbeiter Zeitung ma azt irta, hogy a grdci pályaudvaron lefoglaltak 40 láda lőszert, puskát és géppuskát, amit Olasz­országból szállítottak Magyarországba. Ezzel a hírrel kapcsolaiban a bécsi keresztényszociális­ták kőnyimafosa közi. hogy csupln üres től­tényhUvelyekről és vadász lőfegyvereknek való sörétanyagról van szó, amit megtelelő átszállí­tási igazolvány mellett egy feljogosított olasz cég szállított egy feljogosított budapesti fegy­verkereskedőnek. A hadügyminisztérium megjagyzi,h)gy egyéb szállítmányod melleit erre a vadász lőszcrszálii!­mányra is megadták az engedilyt, amit nem is lehetett megtagadni annál kevésbbé, miután az igazi lőszerszállltások esétébm is, mint ami­nőket például Románia kap Olaszországból, a békesserződés éneimében az átszállítási igazol­ványt meg kell adni. A franciák harminc kérdőpontot adtak át a főügyésznek. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Sztrache Qusztáv főögyész a francia kiküldöttek által hozsá juttatott kérdőpontokkal kapcsolatban ma este fél 7-től 10 óráig hallgatta ki Oerő Lászlói, a Térképészeli Intézet letartóztatott he­lyettes vezetőjét. Értesülésünk szerint a francia kiküldöttek több mint harminc kérdőpontot adlak át a főügyésznek. Oerő kihallgatása mondotta: ItMMMMMMMt után a főügyész ezeket — A franciák tisztázni akarják a bünügy egész processzusát, annak minden részletét. E célból szövegezték meg azokat a bizonyos kér­döponiokat is. A francia ké'dőpontok szána meghaladja a harmincat. E kérdőpontokra min­denkit ki fogok hallgatni, aki a kérdőpontokra nézve felvilágosítást tud adni. Minden részletre nézve le akarom folytatni a kihallgatásokat éa minden részleiében tisztázni akarom az egész bűncselekményt. A kihallgatások során csak az eddigi gyanuiitottak szerepelnek. Elitélték a mákéi ipartestület elnökét a városi tanács rágalmazásáért. Protekcióval vádolta a tanácsot, mert a temető melleit engedélyezett sportpályát. A szomszédos Makó városnak egy érdekes társadalmi hátterű csatározása zárult le szom­baton a szegedi törvényszék Juhász-tanácsa előtt. A város tanácsa felhatalmazásra üldö­zendő rágalmazás cimén inditott eljárást Papp József építőmester ellen, aki egyben a makói iparles'illet elnöke. A vád szerint Papp József 1924. év ialius i3 án az Ipartestület ülésén azt mondotta a város tanácsáról, hogy az az építési engedélyek kiadásánál protekciót gyakorol A szombati főtárgyaláson Pápp JJzaef ki­jelentette, hogy bűnösnek nem érzi magát. Hozzá több izben jöttek iparostársai, hogy a tanács protekcióval dolgozik és közbelépését kérték. Az emlékezetes gyűlésen kikelt a rend­szer ellen, de kijelentéseit nem a tanácsra, hanem a fJmérnökte értelte. juhász elnök: A közhivatalnok nem láb­törlője senkinek, ezt egyszer már megért­hetnék 1 Pu-ji. Irta: Móra Ferenc. Mostanában sokat eszembe jutnak a kínaiak, de nem az aktuális Csangcso-linók és minden­féle Csang-ok és BQng-ök miatt. A kormányfő­tanácsosoK juttatják eszembe őket. Tudniillik, fiogy micsoda öröm volna az a kínai öreg urak közt, ha ott volna ilyen sok derék ember? Azért az öreg urak közt, mert Kinában az a divat, hogyha valaki nagyon derék, érdemes ember, akkor annak az apja kap kitüntetést, mert utó­végre mégis csak az ö érdeme az, hogy olyan értékes embert nevelt a hazának! De hiszen nem bolond emberek lakják azt a Kinát, nem hiába, hogy az a legrégibb országa a világnak. Több is azokban az előrelátás, mint mibennünk, mutatja azt a Pa ji esete is. Nem veszem rossz néven senkinek se, ha azt hiszi, hogy ő most valami hirtelen híres verseny­paripának a nevébe botlott bele a szemével. Ezzel a névvel csakúgy lehet az ember versenyparipa, mint császár. De tőlem se tessík rossz néven venni ezt a megjegyzést, mert eszemágában sincs nekem nagy urakkal gorombáskodni a hátuk mö­S ött. Ez a Pu ji csakugyan annyit tesz magyarul, ogy „sebestábu" és ez a Pu ji csakugyan csá­szárnak indult valamikor, még pedig akkorának, akihez képest a mifelénk való császárok csak ugy aránylanak, mint a gyufaskatulyák a szószékhez. Ugyanis Pu-jinak kinai császár volt az apja és valamikor ugy volt, hogy Pa jiból is kinai csá­szár lesz. Lehet annak vagy harminc éve, mikor én még mint kis diák gyerek először olvastam Pu-jiról, gondolom, a Vasárnapi Újság-ban. Még az arc­képét is közölte a kis kinézernek, nyilván valami német kliséről, abból az alkalombó1, hogy a íej­foga kihasadt. Az a nap Kinában négyszázmillió embernek ünnepe volt, de azért megint ne tessék kinevetni a kinaiakat. Ha ideát Európában év­századok óta az a szokás, hogy mindig meg­ünneplik azoknak az uralkodóknak a születésnap­ját is, akikről már bizonyos, hogy arra rá nem szolgáltak, mért ne lehetne megünnepelni egy ár­tatlan gyereket, akiből még nagyon derék ember lehet? Aztán az a tejfog is olyan kedves, szelíd, ünnepelni valő dolog, hogy annak igazán lehet örülni (Hiszen ha a császárok a tejlogukkal ha­rapnának.) Pu-jika aztán élte világát a többi gyerekek módjára. Kergette a pekingi palota kertjében a pillangókat, amelyek éppen olyan sárgák, mint a : menny iiai és bizonnyal sok minden örömén és szomorúságán átesett az életnek, mig elérkezett az első nadrágig, amit külön erre a célra te­nyésztett selyemkukacok selyméből fontak a lojális kínaiak. Ez a megnadrágositás, amikor Pu ji újra bele­került az európai sajtóba, megint ünnep volt Kiná­ban. Tudniillik a nadrág azt szimbolizálta, hogy a princ ősárgasága most már a dada kezéből a nevelőébe került. No hiszen, ami azt Illeti, minálunk is minden­kor kaptak nevelést a princek, ideát a fölvilágo­sodott Európában és ezekről mindenféle épületes történetek találhatók, mindig a szomszéd ország anekdóta-gyüjteményeiben. Például arról a néme­tek voltak értesülve; hogy az orosz cárevicsek hogy választottak maguknak költőt. Ugy, hogy a főpreceptor udaguritott a cárevics ágya mellé egy aranyasztalkát, amely tele volt mindenféle drága szép könyvekkel. — Fenség, parancsoljon legkegyesebben egy költőt választani! — Költőt? Minek az? — A mai korszellem ugy kivánja, hogy minden fejedelemnek legyen egy kedvese költője, akinek ismerje a nevét. Sajnos, ostobaság, de úszni kell az árral. — Érdekes, — ásított a legmagasabb tanítvány. — Es hogy megy a költőválasztás ? Szabó Inre főmérnök lanu emlékszik arra a gyűlésre, amelyen Papp megtámadta a városi tanácsot. A vádlott szórói-szóra a következőket mondotta: „A tanács protekciói gyakorol az építkezések kiadása körül. Vádlott: A tanú ur tévedésben van, mert én csak általánosságban mondtam szavaimat. Noll Q/U'a tanú sitntén megerősíti a vádat, ami után Papp József kijelenti, hogy állításait hajlandó blzonyitanL Közérdekből kéri elren­delni bizonyítását annak, hogy a legújabb makói építkezések szabálytalanok voltak. Egy építkezésből kifolyólag az oltani református egyház tiltakozását fejezte ki. Az MTK sport­pályáját ugyania közvetlenül a református te­mető me lé épi ették, ugy hogy az sérti a val­lási érzületet. Ezt pedig a tanácanak nem lett volna szabad megengedni. A bizonyitáskiegészité8t a város tanácsának képviselője ne,n ellenezte, a vád, Tompa Béla kir. ügyész ellenezte a bizonyítást, amit azon­ban a biróság elrendelt. H. Szabó Imre tanú tud róla, hogy a refor­mátus egyház tiltakozott a pályaépítés ellen. Sebestyén László hasonvallomása után Tompa Béla mondotta el vádbeszédét. A vádlott meg­büntetését kéri, mivel a vád teljesen be van bizonyítva s a vádlottnak nem sikerült a valódi­ságot bebizonyítani. Zárszó jogán Papp József mondotta el védő­beszédét. Kijelenti, hogy ennél az ügynél köz­szereplése súlyosan esik latba. — En a Makói Atlétikai Klubnak vagyok az elnöke, mig a polgármester és az alispán a Makói Testgyakorlók Körének. A két egyesület sportbéli rivalizálása most ebben a formában került a bíróság elé. 4 közelmúltban 35 rend­belI rágalmazás alól mentettek fel, ugy bogy most sem félek és ártatlanságom tudatában kérem felmentésemet. A bíróság az érdekes ügyben csak a késő délutáni órákban hirdette ki az ítéletet. Papp Józsefet felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségében bűnösnek mondotta ki és ezért öt­millió korona fő- ét egymillió korona mellék­bírságra ítélte. A bíróság tényként állapította meg, hogy ta­gadása ellenére a tanuk vallomása szerint Papp József valóban mondotta az inkriminált kifejezéseket. A városi szabályrendelet érielmé­ben az építkezésekhez külön engedély nem kell, erre engedélyt a főmérnök is adhat. Csak ha tiltakozás történik az építkezős ellen, akkor szükséges az építkezési bizottság meghallga­tása. A vádlott a vádbeii kijelentést nyilvános­ság előtt tette meg, ami csak súlyosbító kö­rülmény. Az ítélet ellen ugy a vád, mint a védelem (elebbezést jelentett be. — Kegyeskedjék ezek közül a verskötetek közül valamelyiket megbökni az ujjával. A princ kidugta a kezét a paplan alól és akkorát bökött az egyik könyvön, hogy leesett a padlóra. — Nagyszerű! — emelte fel a preceptor a köl­tőt. — Nyekraszovra esett fenséged legmagasabb választása. Az nihilista költő volt és szalmán rot­hadt el tüdövészben. Ez a választás igazán bol­doggá fogja tenni a nép millióit. A muszkák viszont a régi jó időkben azon akis német főhercegen mulattak, aki arra a kérdésre, hogy ki fedezte fel Amerikát, azt felelte: Guten­berg János. Mire a vizsga-elnök püspök ur el­ismerő mosollyal jegyezte meg, hogy a névre egé­szen jól emlékszik a kis szerenisszimusz, csakhogy ez a Gutenberg nevü kalefaktor egész más go­noszságot cselekedett. A kínaiak tudvalevőleg nem felvilágosodott em­berek, hanem copfos barbárok, tehát nem ilyen szép tudományokra tanítgatták Pu jit. Nyilván az a föltevés vezette őket, hogy a császár Kinában a miniszterek fejtben tartja az eszét. Pu-jit tehát nem egy kristálygombos sapkáju mandarin keze alá adták, hanem egy szurtos kinai kovács kor­mos keze alá. Dj az nem mükorom volt ám va­Umi udvari szállító kezén, hanem olyan igazi korom, amilyen csak egy igazi kövács kezén feke­télhet, aki maga kalapál az üllőn. S Pu-jiból egy esztendő alatt olyan feketeképü kovácsinas lett, hogy a pekingi uccagyerekek csak azért nem néz­ték ördögnek, mert Kinában az ördögöt fehérnek képzelik. (Es nem is egészen alap nélkül, a szó köztünk maradjon!) Ez volt az utolsó hir, amit Pu-jiról vagy husz évvel ezelőtt olvastam. Soha többet nem került a szemem elé és az érthető is volt. Tetszik tudni, Kinában még előbb beütött a destrukció, mint ná­lunk, a kulik rájöttek, hogy ők demokraták, parla­mentet csináltak, képviselőket választottak, min­denféle európai izü bolondériákat köveitek el a végre császári táboraokok segítségével elkergették

Next

/
Thumbnails
Contents