Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-24 / 19. szám

1926 Január 17. DELMAQYARORSZAQ 3 A kormány lapjának támadáaa. A kormány helybeli lapiántk szerkesztője, ugy látszik, hivatalos kötelesséfének tartotta élesen megtámadni engem aiérf, mert elég merész voltam, hogy egy különösen a mai időpontban eiöczakoltnsk mondható bizilmi nyilatkozatot a kormány részére a város közgyűlésén történt felszólalásommal meggyőződésemhez képest elleneitek. Ez a támadás, a formára nézve nagyon Megtisztelőin, vezércikkben történt. A lap már ezitl is ellentétbe kafllt önmagával, amennyiben azt állítja, hogy sem magyarul, sem egyáltalában bestélni nem tudok, hogy helyes stifiaztikával nem rendelkezem és hogy mindenkire nézve teljesen közönbös, hogv milyen véleményem van a kormányról. De azért mégis szükségesnek tartja »a verébre ágiuval lőni" és egy hossiu vezércikkben szerény, annyira Klentékteien személyemmel foglalkozni. A támadás ügyes számításai], majdnem kizárólag azon egyetlen állás ellen irányul, amelyet negyvenkét éri munkásságon uán polgártársaim és szaktársaim bizalmából be.öltök és ara el. re — ezt a lao jól mdja és mondja — most is aspirálok. Támadás közben azonban egytől-egyig minden alapot nélkülöző, koholt és rosszhi8zemüleg kitalált szemrehányásaival az intézményt, a kamarát magát is érintette, azt áliiltán, bogy a kamarába politikát ia belevittem és hogy a kamarában országos politika érvényesül, természetesen az, amelynek én hite vagyok. Ezért volt első feladatom, hogy az általam nagyrabeciült intézményt, amelynek körülbelül tizenöt év úla alelnöke éi elnöke vagyok, ezen képtelen szemrehányás ellen megvédjem, ami — ezt az éppenséggel nea lojáüs ellenfél maga ia beismeri — a tegnipi gyűlésen fényesen sikerül. Hojty ez alkalommal — dsclra annak, hogy egyenesen felkértem a kamara mélyen tisztelt beitag urait, hogy eiuttai ne foglalkozzanak személyemmel, hanem csak az intézmény ellen intézett támadást verjék vissza, — mégis a szegélyemre vonatkozó ismert kijelentések is történtek, az összes megjelent (agok helyeslésével és hozzájárulásával, — ez a támadó lapnak, amint ezt mii cikk; is bizonyltja, kellemetlen lehet, én azonban szívesen felhasználom ex alkalmat, hogy ezeket itt hálásan nyugHátramarad csak az, hogy felszólítsam a feladatának felfogásában és még inkább annak tel jetilésében ennyire helytelenül eljáró cikkiröt, álljon elő bizonyítékokkal, vagy legalább példákkal azon általa megkockáztatott állitásokra a menny fiát, vagy lányát minden atyafiságostól, vagy tán meg is öldösték őket. Nem lehet tőlünk kívánni, hogy annyi idd után is részletesen emlékezzünk a kinai történelemre, mikor közben elég eseménydús volt az európai történelem is és sok embernek már akkor is szalajt az esze, ha a saját történelmi szereplésére kellene visszaemlékezni. Különben is zavarosak voltak akkor a kinai hirek, a köztársasági sajtóiroda egész mást jelentett, mint a császári sajtóiroda, a két intézmény csak abban egyezett nieg, hogy mindkettőben ugyanazok a tus-mandarinok ültek, amint az falun-városon történni szokott, ha forradalom van. Elég az hozzá, hogy nagyon meglep, még pedig kellemesen, amit most egy amerikai magyar lapban olvasok. Az van benne, hogy Pu-ji, a császárok ivadéka él és kővécsmestérségét folytat a san-franciskói kinai negyedben. Igen jól érzi magát, van neki három fia, azok is mind kovácsinasok és mikor a tudósító ott járt, vigyori pofával fujtatták a tüzet. Maga az öreg kovács kijelentette a tudósítónak, hogy igen jól érzi magát, eszeágában sincs hazamenni császárnak, noha nem is hívják, mert minek lenne ő a saját hatalma rabszolgája, mikor a saját gazdája is lehet ? Különben egy kinai újságot járat, mert többre nem telik s esténként, mikor ráér olvasni, igen jót mulat azon, hogy hogy vagdossák el odahaza egymás torkát az emberek a haladás jegyében. Az amerikai kolléga lelke rajta, ha hazudik, de én el tudom hinni azt is, hogy nem hazudik. Es el tudom képzelni, hogy valaki, akinek tanult mestersége a kalapálás és jól menő kovácsüzlete van, nem kívánkozik császárnak. Oe mit csináljanak az orosz nagyhercegek és a többi európai trónkövetelők, akiket nem tanítottak fiatal korukban kenyérkereső mesterségre? Muszáj nekik, szegényeknek, forradalmakat, összeesküvéseket, puccsokat csinálni és belhábotukba kergetni a nemzetüket, ha élni akarnak. Bizony, nem ók a hibásak és mégis csak a kinai a legokosabb nép a világon. vonatkozólag, hogy 1. Kik azok az ériékes elemek, akiket „a kamarától elidegenítettem, mert nem akarták a politikámban való részesség látszatát vállalni" ? 2. Mondja meg, melyek azok a ,politikai célok, amelyekre kamarai elnöki állásomat felhasználtam" ? 3. Melyek azok „a kamara képviseletére bízott érdekek, amelyekre nem voltam elég figyelemmel és amelyekre politikai állásfoglalásom sérelmet jelentett" ? 4. Melyek azok a „pártpolitikai törekvések, amelyekre a kamarai elnöki állásomat ugródeszkaként felhasználtam" ? Addig pedig, amig ezen kérdésekre a támadások szerzőie a válasszal vagy adós maradni, vagy azokat kerülgetni fogja, én határozottan állítom, hogy egyenesen nevetséges ráfogás az, hogy az én po titkai állásfoglalásom ellenszenves világitásba helyezheti azt az intézményt, amelynek összes bel agjai legnap megadták a kellő választ ezen insztnuáciora és leszögezem főleg tényként, bogy a kamara — elnökének ellenzéki állásfoglalásáról tudomást sem véve és attól teljesen eltekintve —, igenis mindig és minden körülmények között egyetértve és barmómkusan dolgozott közvetlen fenhatóságá val, a kereskedelmi minisztériummal, ame'ynek vezetője a kamara tisztán közgazdasági munkásságát nem is egyszer és különösen most ulolső látogatása alkalmával teljes és legnagyobb elismeréssel illette. Iít azonban felemlitendő még az is, hogy amikor most körülbelül egy és félév előtt rendkívül magas adók vettettek ki a szegedi iparosokra és kereskedőkre, ellenzéki mivoltom mellett egy kis küldöttség élén személyesen tisztelegtem Bud miniszter urnái azzal az eredménnyel, hogy három nappal később lent volt az 0 kiküldöttje, aki az akkor kivetett adókat már eleve 40 százalékkal leszállította. A kamara beltagjainak tegnapi nyilatkozata kellő válasz volt a támadó cikk azon pontjára, hogy a kereskedők és iparosok politikamentes kamarát akarnak és mivel a helybeli kereskedőket és iparosokat a velük való közös munkám révén évtizedek óta jól ismerem, bátran merem mondani, hogy addig, amig nem mamelukok és nem a mindenkori kormány előtt feltétlenül görnyedező alakok, hanem oly politikailag érett, magas ítélőképességgel biró iparosok és kereskedők fogják a kamarai választásokat intézni, mint a mi szegedi és kerülétünk ipirosai és kereskedói, soha nem fognak azzal foglalkozni, hogy az az egyén, akit a kamara élére máskülönben alkalmasnak tartanak, kormánypárti vagy ellenzéki ember-e. Wimmer Fülöp. mmmmtmMkWIWMWJWMWWIWJWWW^^ Szeged város közönségére ötszázmillió korona árvizsegélyt vetett ki a népjóléti miniszter. Százmilliót a város már ebből önként lefizetett. A januári közgyűlésen — mint^ismeretes — a város tanácsa bejeleníelte és a közgyűlés tudomásul vette, hogy a békésmegyei árvízkárosultak segélyezésére s xdxmilltó koronát szavazott meg és utalt ki a népjóléti miniszter kezeihez. Bemutatta a tanács a népjóléti miniszternek azt a leiratát is, amelyben a tanács által megszavaztat és elküldött adományt megköszönte, de felhívta egyszersmind o város hatóságát, hegy ettől a százmillió koronától függetlenül szervezze meg a társadalmi gyűjtést is Szegeden. A közgyűlés ezt is tudomásul vette s talán senki sem vette észre, hogy a népjóléti miniszter leiratában van egy egészen érdekes passzus is. A népjóié i miniszter leiratában ugyanis ötszázmillió koronát vetett ki Szeged város közönségére, mint ahogyan a szomszédos Hódmezővásárhelyre négyszázmillió koronái vetett ki Ennyiben szabta meg azt a legkevesebb összeget, amennyi a városban összegyűlhet az árvízkárosultak segélyezésére. Mivel a tanács már százmillió koronát kiutalt erre a célra, a város közönségének csupán négyszázmillió korondi keli összeadakoznia. A város hatósága, értesülésünk szerint, már meg is találta a négyszázmillió korona összegyűjtésének megfelelő is eredményesnek igétkező módját. Szeged n ugyanis irvinyben van még az a szabályrendelet, amely háromszázalékos drvizadó fizetésére kényszeríteni a polgárságot, h« a szabályrendeletet végrehajtaná a város hatósága. Mivel erre az adóra az u óbbi időben nem volt szüksige a városnak, az árvizadót ivek óta nem vetettik ki. Most azonban a tanács ismii alkalmazza ezt o szabályrendeletei is számit arra, hogy igy összegyűl a népjóléti miniszter által kivetett négyszázmillió korona. Ezt az idót valóban emberséges, kö'eles célra hajtják be, hisz sok ezer károsult, szerencsétlen ember segítéséről van szó. Nyolcszáz szegedi gyermeket részesítettek a vörheny elleni Dick-féle védőoltásban. Dr, Hainiss tanár kísérletei a gyermekklinikán. A közigszgatási bizottság legutóbbi ülésén dr. Qyuritza S Andor egészségügyi főtanácsos, a szabadságon levő tiszti főorvos helyettese, vázlatosan beszámolt arról sz eredményről, amelyet dr. Hainiss Elemér professzor, az egyetemi gyermekklinika vezetője ért cl Szegeden s D ckféle Otisokki^ ameiyek két év óta állnak ai orvostudomány érdeklődésének középpomjábin. A közigazgatási bizottság tudomásul vette s jelentést és a főiipán javaslatára elhatározta, hogy köszönetet mond Hainiss professzoriak az elért szép eredményekert. A Dick-féle oltásokkal a napisajtó nagyon sokat foglalkozik mostanábin, mert a jelek szerint ezzel az oltással az emberiség végre teljes sikerrel veheti fel a küzdelmet as egyik legveszedelmesebb gyermekbetegség, a vö'heny ellen. A szegedi egyetem gyermekklinikáim felkerestük dr. Hainiss Elemért, bogy részletes felvilágosítást kérjünk tőle a szegedi kísérletek eredményéről* A professzor érdeklődésünkre a következőket mondotta: — A gyermekklinikának sajnos nincsen még cgvelőre fertőző osztálya s igy a fertőző gyermekaelegségek elleni küzdelme nagyon szűk keretek kőié siorui. A klinika azonban a skarlát elleni védekezésben a lehetőségek szerint alaposon kivette részét az úgynevezett Dickféle próbaoltásokkal. Ennek a próoaoltásnik az a lényege, bogy reakciójából pontosan megállapítható a gyermek skarlátra való hajlamossfga. Akik reagálnak az oltásra, azokban megvan a hajlamosság és azok védőoltásban risztsülnek. A defektiv oltásban eddig körülbelül nyolcszáz gyermeket risxesltettünk is ebből háromszáz kopott atdna vkőeliást. A klinika orvosai a szegedi óvodákat és az elemi iskolákat lálogttták elóször sorba, mert ezek a gyermekek kaplák meg legkönnyebben a vörhenyt és ezek a leghajlamos&bbak a betegségre. Volt olyan óvodi, ahol a növendékek nyolcvan százaléka mutatkozott hajlamosnak a skarlátra. — A Dick-féle oltás teljesen veszélytelen, ba ait kellő körültekintéssel alkalmazzák. A védőoltásról pedig ma még csak azt lehet mondani, hiszen az egesz nem idősebb két évesnél, hogy bizonyos időre mentesiti a gyereket a fertőiéitől, bogy meddig, azt még mm tudjuk. Ar amerikai eredmények tanúsága szerint az ollás futása csaknem abszolút biztos, mart tizenkétezer eset közül legfeljebb egy esetben maradt cl as eredmény. — Dck-féle ollás anyaga a skarlát kórokozói által termelt hatóanyag, anvly a szervezetben ' mindig ellenméreg képződését fdézi elő. Ha ezt a hatóanyaioi kis adagokban juttatjuk a szervezetbe, akkor a szervezet immúnissá válik éppen ugy, mint ami»or a gyermek keresztül megy a vörbeayen. A birclö ellent védőoltásnak is ugyanez a lényege. A Dick-oltás