Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-03 / 2. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1926 január 3 zett és amikor a trónörökös rövid iiöíel ez­előtt Alxaidra anyakirálynS temetétére a ró­ni in király képviseletében Londonba utazóit, erre az útra — mint később kiderült — ma­gává/ vitte bardtaőjit ts. A trónörökös a teme­tés után egyáltalában nem akirt visszatérni R)­mánilbs, hanem Vtleicébe utazott, ott maradt ! határt. A trónörökös Párisba utazott és Szilveszter-éj szaka a Montmartreon táncolt. A román trónörökös lemondott a trónról hogy feleségül vehesse szerelmesét; egy jassyi szatócs leányét. Lemondott rangjáról, nevéről, címéről és elválik feleségétől, Helena hercegnőtől. — Londonból vissza sem tér többé Romániába. — Szilveszter napján pattant ki a szenzáció, amig Károly Párisban táncolt szerelmesével. Bukarest, január 2. Bukarestben már hő­napok óta nyiit tiokként emlegetik, hogy Károly trónörökös és felesige kő.itt súlyos konfliktus támadt. A lapok természetesen, még kevésbbé a külföldi tudósítók, erről nem Írhattak. A kon­fliktus háltért ben Kártly trónörökös sterelml Ugye rejtőzik. Károly trónörökös egy év óta benső viszonyt folytatott egy Lupescu nevü assztanyai, aki egy román kapitány elvált felesége, zsidó siármazásu nő, atyja Jassyban szatócs. Károly trónörökös feleségül akarta venni ezt az asszonyt s el volt tökélve, hogy nejétől, Helena görög her­cegnőtől el fog válni s ha máskép nem vezet heti tllár elé szerelmesét, akkor lemond a trónról. A trónö ökös jelenlegi neje, Helena hercegnő buga a trónjáól megfosztott görög királynak, a Gldksburg dinasztiából származott ős vele enn:k a királyi családnak utolsó tagjs is elvesztette trónra való rem ínyét. A volt trónörökös f atal kora óta Idegenkedik minden államügytől, annál élénkebb érdeklődést mutatott a tudományok és a sport Iránt, a ion­ban mindig életvidám volt, sőt hajhiszta az élvezeteket. Nigy pori vert fel annak idején S y szerelmi viszonya. Még a háború alatt rtént, hogy szerelni viszonyt keide t rgy Lambrino nevű kapitány leányával, Zizivel s mikor ez a viszony kitudódott, titokban felesé­gül vette a leányt, amiért a koronatanács meg­büntette s már akkor felvetődött a kérdés, hogy nem volna-e tanácsos Kóro'y helyett Miklós herceget trónörökössé nyilvánítani? Ferdinánd királynak az volt a terve a trón­örökössel, hogy összeházasítsa Helena görög hercegnövel, a görög király húgával. A trón­örökös erről hallani sem akart és csak hosszas rábeszélés után egyezett bele abba, hogy tör­vényesen is elválasszák Lombríno Zizitől. aki azn'án a királytól nagy kárpótlást kapott. Nem­sokára azulán a faképnél hagyott asszonyt nőil vétették egy román tiszttel. Ettől a házas­sági köeléktöl megszabadulva, a trónörökös azután nőül vette Helena görög hercegnőt. A legújabb viszonya miati botrány keletke­és onncn kü'dött üzenetet, hogy feleségül akarja venni b rátnöjét. Szilveszter napján aiulán megjtlent egy rö* vid hivatalos közlemény, amely a nagynyilvá­nossággal közölie a nigy szenzációt A trón­örőíös végérvényesen egyszersmisdenkorra le­mond trónö őkösödist jogáról és hircegi rang­járól. A herceg lemondó levele igy szól: — Felség t Visszavonhatatlanul elhitároz• tam, htgy minden jogomról, minden méltósd« gtmról, amely engem, mint a romin trón viro­minyosit és a rónán királyi tagját Illeti, lemondok. Kötelezem magam, hogy a kövst• kező hat éven belül nem térek vlsssa R$ mi­it lába és ezután ts ctak a király és a törvény­hozási testület tngedüyévil lépm át a romín (Badipestl tudósítónk teiejtnjslentése.) Milánó­ból jelentik : E<ési 0 aizországian nagy f;l­tflnést keltett Károly rónán trónörökös lemon­dásának és ujabb háiasságának hire. A trón­örökös december közép t óta tartózkodik Mlá­nóbsn, ahol gyakran folytatott tárgyalásokat a román kormány és a királyi ház megblzoltaival lemondása ügyében. A trónörökös egy kisebb szállóban lakolI és meglehetősen zárkózott életmódot folytatott. Ugyanebben a szállóban szilit meg Lapiscu asszony is, aki a ionban a nyilvánosság előtt nem mutatkozott a trónörökössel. Níháay nappal ezelőtt egy magasringu állami hivatalnok érkezett M iániba, akivel a trónörö­köt hosszas tárgyalásokat folylatolt, amelyne't eredménye volt azután a mostini lemtndás. Heleni hercegnő, a trónörökös felssége is megérkezett Milánóba, de a trónörökössel egy­Teleföncenzúra Romániában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Buka­reitből jelentik: A kormány ma ismét éle be lep'ette a teljes telefo cenzúrát s igy Romániá­ból csak keülő utakan sikerül híreket szerezni. A hirek szerint Bukarestben a helyzet nagyon komoly és az ország súlyos órák előtt áll. A kormánynak nem sikerült az a terve, hogy Károly trónörökös szerelmi ügyével kapcsolat­ban a lakosság körében az an'isze mi izmus ér/ését megszilárdítsa. A lakosság szeretete a trónörökös iránt változatlan. Az ellenzék Avarescu tábornok vezetésével erőteljes akcióra készül a kormány ellen, mert dltalin nem látták együtt. U^y tudják, hogy aár az esküvói követő hónipokban nem volt boldog a fiatal hercegi pár hizassági és csak a királyi szülők erélyes közbelépés: akadályozta meg a válást. Kíroíy herceg Milánób51 Pdrlsba utazott, ahol vígan tölti napjait. Szilveszter éjsiakáját öcsiének, Miklósnak és barátnőinek társaságá­ban töltötte és jókedre a magánéletbe való vissza vonulási nipjin olyan magas fokra há­gott, boly a Matmirtre egyi c mulatójában szólótáncra ragadtatta magái, mijd amikor éjiélkor a mulató közönsége üdvrivalgással foiadta az ulesztendőt, Károly poharat raga­dott és fia Mihlly hitcsg, az uj trónörökös egészségére üritette. ( Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Milánó­ból jelentik: Kiroly trónörökös a szilveszteri kirándulás után ma Parisból Milánóba érkezeit. — a helyzet nagyon komoly. Bratianu in rikáinak tulajdonítják a trónörökös lemondását. Törvényellenes dolgok miatt a cseh választások érvénytelenítését kérték. Prága, január 2. A Lidivé Novlni jelentése szerint a P/atak-phl a választási birőságaál panaszt nyújtott be és a parlamenti választások érvlnytelenitésél kérte az illelékes hatóságok törvényellenes eljárása miatt. Mikor a színház leégett. Irta: Móra Ferenc. Tegnap estefelé az a vaklárma szaladt végig az ujesztendőző korzón, hogy négaszínházi*. Tudni­illik nagyon füstölt a színház kéménye és ez olyan ritka látványosság, hogy megriasztotta még a tűz­oltókat is. Ahogy elcsörömpöltek a korzó végében, azt mondja valaki: — No most mégis jókor gyuladt ki. — Miért? — Mert adott a jó Isten elegendő vizet áz oltáshoz. Ártatlan tréfa volt, mégis elt&nődtem egy kicsit rajta. Istenem, hogy elfajzott ez a világ a régitől 1 Mikor 1885 ben igazán kigyuladt a szegedi szín­ház, Varga László tekintélyes szegedi polgár, a mészáros-ipartársulat elnöke a Felső városon talál­kozott a rohanó Bárkányi bádogossal. — Hova, hova olyan nagy léhvel-pléhvel ? — állította meg a szaladó embert. — Ég a színházi — világosította föl csak ugy futtában a bádogos. — Jézus Máriám, a színház I — kapott a szivé­hez Varga László s azzal ugy roskadt össze, hogy föl se kelt többet Egy másik tekintélyes szegedi polgár, Marinkich Mihály nyugalmazott törvényszéki elnök a Széchenyi­tér bokrai közé ájult be az izgalomtól. Nekünk, mindenhez hozzáedzödött mai emberek­nek szinte elképzelhetetlen, mekkora szenzáció volt az. Az uj színház már rég felépült, mikor a szegedieknek még mindig témájuk volt a színház­égés, nyilván a legnagyobb tűz, amit itt valaha láttak. Mikor én húszegynéhány éve a kultúrpalo­tába kerültem és Tömörkény kioktatott az inasi teendőkben, azok közt az is ott volt, hogy tudnom kell kívülről, mikor égett le a szegedi szinház. 1885 ápril 22, szerdal napon, délután 3 órakor... — Hát mi a csudának kell ezt nekem tudni? — Azért, hogy majd meg tudd mondani, ha telef jnon kérdezi valami polgártárs. Biztosithatlak, hogy ezt hamarább megkérdezik tőled, mint azt, hogy mikor volt a Xíres de la foonterai ütközet. Csakugyan nagyon sokszor számon kérték azóta tőlem ezt a históriai dátumot. Rendesen polgári bormérésekböl, ahol fogadások történtek ez irány­ban s hogy emberhalál ne legyen a dologból, a kultúrpalotát kellett fölkérdeni, mint hiteles helyet. Volt ugy, hogy könyökig fölgyürkőzve háromezer éves cserepeket kögitettem szerves egésszé rész­ben dróttal, részben enyvvel a szuterénben, mikor fölcsengettek a telefonhoz, mert valamelyik tisza­parti duttyánban már halbicskával döntötték volna el a kérdést, ha a csárdásnak több esze nincs és segítségül nem hivja a buzeumot. Nsm panaszképpen mondom, inkább sajnálom, hogy vége már ennek a jó világnak. Most már egészen más irányban kell szolgálnunk a nemzetet. — Halló, hallói Kultúrpalota? — Az. — Itt ez mög ez a polgári bormérés. — Mi tetszik? — Nem lönne szüves mögmondani, kérőm, hogy mikor halt mög az a Mátyás királ? Hát hogyne tenném, azért vagyunk itt. Ekkor, meg ekkor történt a Mátyás király halomása. Ha­nem most már maga is mondja meg, tisztelt pol­gári bormérés, hogy mi a ménküt akar maga Mátyás királlyal? — Kérőm szépen, tetszik tudni, aztat szeretnék itten tudni a népek, hogy miuta nincs igazság a világon. ... Hát igy van bizony, hogy most az igazság az uralkodó planéta, amelyik „oda van" és a nagy tüz kormos fénye lassankint elhalványul az emlé­kezetben. Hanem ha már fölujltottam az emléke­zetét, elmondok róla egy történetet, amit boldogult mesteremtől, Békéli Antaltól hallottam, a színház­égés egykorú riporterétől. Az elhamvadt színházzal kenyér nélkül maradt a színtársulat. Szó szerint veendő az, hogy ke­nyér nélkül. Bentégett a kassza is, Nagy Vince, a direktor, elkeseredve mondogatta, hogy neki is jobb lett volna bentégni, — másfél havi gázsival tartozott a tagjainak. Adósságból éltek az istenadták s napokig sirva bolyongtak a romok körül. A direktoron pedig nem követelödzött senki, sőt ők jártak vigasztalni szegényt a Sicherman kávéházba: — Ne búsuljon, kedves dirikénk, lesz még ez jobban is. Sót tovább is mentek a szóbeli vigasztalásnál. Valami Rajkay nevü helybeli fűszerkereskedö bu­felejtőnek ötven üveg magyarádit küldött a színé­szeknek. Tíz üveget a direktornak vittek el belőle szegények. Biz ez hihetetlenül hangzik, de van a történet­nek még hihetetlenebb része is. Volt a társulatnak valami Ajtai nevü másod­rendű tagja. Nagy Vince protekciójával bejutott az aradi színházhoz felügyelőnek, április elsején itt le is járt a szerződése, azonban hogy az aradi szezonig se legyen kenyér nélkül, az igazgató ir­galomból itt tartotta. Hát ez az Ajtai a tüz után való héten elébe állt a direktornak a Sicherman-ban. — Nem várok tovább, fizesse ki az ur a gázsimat. Az igazgató szelíden kérlelte: — Egy kis türelmet, édes fiam. Holnaputánra Ígért pénzt a biztosító társulat, maga lesz az első, akit kifizetek. — De nekem ma kell a pénz. N*gv Vince szomorúan vette elő a pénztárcáját. — Nézze, fiam, egy rongyos krajcár sincs benne I A színész feldühödött: — Hát ha nem tud az ur fizetni, akkor ne jár­jon aranyórával i Nagy Vince lehajtotta a fejét — és itt jön az a még hihetetlenebb —, kivette az antik óráját és odaadta a színésznek az aranylánccal együtt. — Tessék, fiam, csináljon vele, amit akar, érté­kesítse, ahogy tudja. S ha többet ér, mint am, magának jár, azt nozza vissza, ha kevesebbet! jelentsen föl azért, amit még követel. Ajtai elvette az órát s csak estefelé került vele elő, amikor színházt törvényszék elé állították. Ott aztán hebegve vallotta be, hogy visszahozta az órát, mert mikor a zálogházas megtudta, kié és hogyan került hozzá, azt mondta neki: — Szégyeije magát. Én azt is szégyelném, ha adnék rá valamit. A színtársulat kiközösítette magából a szívtelen embert s az esetei mindjárt nyilvánosságra hozták az újságokban. Ugy mondtam el a történetet, ahogy hallottam. S még csak azt a kérdést se vetem utána: mit tanulunk ebből?

Next

/
Thumbnails
Contents