Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-03 / 2. szám

1926 január 3. DELMAQYARORSZAQ 3 Egy ismeretlen ahta a bécsi titkos levéltárból A pápa intervenciója a világháború kitörése előtt a monarchia és Szerbia között. — A pápa nem a béke érdekében interveniált. Páiffy gróf vatikáni osztrák-magyar követ levele Berchtold külügyminiszterhez mindent elősegíteni is helyeselni, ami ezt a céi szolgálja. Ebből a szempontból egészen jől lehet hidat épieni ax apostoli intimek is a táborát szelBécs, januír 2. (A Dilmagyarország bécsi tudósítójától.) A bécsi titkos levéltárból ismét három, a legújabb idők eseményeire vonatkozó akta került nyilvánosságra. Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása után, 19'4 juliuiában a viszony az osztrák-magyar monarchia és Szerbia között annyira feszült volt, hogy a bekövetkezett háborúval már mindenki számo't. Ebben az időben Ausztria Magyarországot Páiffy gróf követségi tanácsos képviselte a távollevő nagykövet helyett a Vatikánnál. Páiffy gróf ebben a hónapban bárom jelentést intézett Beichtold gróf akkori külügy, miniszterhez. Az első két jelentés a Szentszék állítólagos közvetítési szándékaival foglalkozik. Páiffy gróf a különböző híreket regisztrálja bennük. A harmadik jelentésben viszont beszámol a vatikáni államtitkárral való beszélgetéséről Ez a jelentés a legérdekesebb, amennyiben teljesen ismeretlen eseményekről szerzünk belőle tudomást. A bécsi forrás alapján ezt a harmadik jelentést a Délmagyarország bécsi tudósítója a köret kezőkben szószerinti fordításban közli: Császári és királyi nagykövetség a Szentszéknél Z. 33/P. Tárgy l A pápa állitólagts intervenciója a Szerbiával való konfliktusban. Róma, 1914 julius 29. öexcellendájának a császári és királyi Ház miniszterének, Berchtold gróf urnák. A legnagyobb politikai feszültség idején az emberi fantázia kettős nyomatékkal dolgozik és anélkül, hogy gondolna rá, gyakran túllépi a józan itélet határait. Igy az utóbbi nspokban ismételten felbukkant az a hir, bo|y a pápa interveniált a Szerbiával való ofllkíus ügyiben és apostoli őfelségéhez fordult azzal a kéréssel, hogy a keresztény népektt mentse meg a háború borzalmaitól. Az Italia cimü lap egyik cikkében ezt anai vitást fokozva azt írja, hogy a szerb konkordátum és az osztrák >«agyar kormány ultimátuma kőzött összefüggés van és cz a jegyzék azt a célt szolgálja hogy a monarchia visszakapja azt, amit a Szerbia és a Szentszék kö zött létrejött szerződésben elvesztett. Tehát revattche a konkordátumért. Ebből az abszurd premisszából következik egészen természetesen az épp oly logikus, mint téves kfvetkezietis a pópa intervenciójára. Tekintettel a sajtó ilyen kombinációira, nem érdektelen a Szentszék valódi gondolatait megismerni. Két nap előtt látogatást telten a kardinális államtitkárnál és a beszélgetés természetesen azhkra a nagy problímákra terelődött, amelyek Európát jelenleg foglalkoztatják, óeminencíájának megjegyzéseiből azonban nem lehetett érezni a megbocsátás és kibikilis suliemit. Habár a Szerbiához intézett jegyzéket tulhe vésnek minősítette, mindazonáltal helyesel e azt ét egyúttal közvetve kifejezte reményét, hogy a monarchia a végsőkig fog menni. Bizonyos — vélekedett a kardinális —. hogy kár, miszerint Szerblát már tokkal előbb nem „csináltak kicsinyre", mivel akkor ez t<lán még könnyebben lett volna megvalósítható, mint ma, amikor roppant lehetőségek mutatkoznak. Ez a nyilatkozat megfelel a pápa gondolkozásának ir, mivel Őszentsége az utolsó ivekben több ízben kifejezte sajnálkozását, hogy Ausztria nem büntette meg veszedelmes dunai szomszédját. Felmerül a kérdés, hogy a katolikus egyház milyen okokból mutatkozik olyan háboiusnak a mi időnkben, amikor egy olyan vetető Irányítja, aki valóságos szent és át van hatva az igazi apostoli eszméktől. A válasz igen egyszerű. A pápa és a Szentszék Szerbiában azt a maró rosszat látják, amely fokozatosan a monarchia velejéig hatolt és végül is idővel teljesen elpusztítja. Mnden máe kísérlet ellenére, ame yekkel a Szentszék az utolsó évtizedekben próbálkozott, Ausztria-Magyarország par excellence katolikus állam, a bit legerősebb vára, Krisztus egyházának állama maradt. Ennek a várnak bukása az egyház számára a leg* erösebb védelmi pont elvesztését jelentené, mivel elbukna leghatalmasabb támogatója az orthodoxia elleni harcában. Miként tehát Ausztria-Magyarország számára Onfeutartási okokból okvetlenal szükséges szervezetéből, ha szükséges, akár erőizakkal is. a bomlasztó csirákat kivágni, ugy a katolikus egyház udMdra is közvetlen tzüktégszerüség lem között A császári és királyi ügyvivő: Páiffy. Ebből s bizalmas jegyzékből kitűnik, hogy a világháború kitörése eiött a Vatikán a monarchia mellett volt és minden ellenkező híresztelés ellenére akkor még nem interveniált a béke érdekében, mivel a Szentszék a monarchiában a római egyház leghatalmasabb védelmezőjét és Szerbiában az orosz orhodoxizmus pionírját látta. Az azóta bekövetkezett események Csehszlovákiában a huszitizmus terjedése, Jugoszláviában és Romániában a görög egyház előrenyomulás* és hivatalos teijesztése azt bizomitják, hogy a Vatikán helyesen itelte meg a helyze et, amikor a monarchia bukásától a római egyház középeurópai bástyájának összeroppanását várta. sz.p. Szegednél tiz centimétert apadt a Tisza de még áradás várható. Két község, amely nem létezik és amelyet Makón „elöntettek a Marosaai\ A Maros pusztításai a makói uj vasu<i btdnal. Ma défelőtt az a hir terjedt el Szegeden, hogy a Maros a megszállt területen lévő Ő<csanádaál elszakította a gátat és pillanatok alatt elöntötte a köztéget. A hírek arról is beszámoltad, hogy sz árvíz, amely váratlanul IU dult a községrr, elpusztította a falu teljesállatállományát és emberéletben is sok kfrt okozott. A kora d*lu'áni órákban érdeklődtünk a folyammérnöki hivatalban, ahol Andrásty Gyula miniszteri osztálytanácsos kijelentette, hoiy a gátszakadásról nincsen pozltiv tudomása, pedig ha valőbin megtörtént volna, akkor már kapóit volna hivatalos jelentést. Este összekötetésbe léptünk Makóval, amely az állítólag elöntött Ö8C«anád község kö vetlen kCzeleben terűi el és a következő teljese megbízható felvilágosi ást ktpink: — Az egész hírből egyetlen szó sem igaz, a Maros erősen opad és elmúlt már minden veszedelem. Lebet azonban, hogy a rémb r félreértéstől keletkezet'. A Makón megjelenő kormánylip ugyanis szenzációs „helyszid" riportot közölt Tecső és Tárnok „községek" árvízkatasztrófájától. Megírta, hogy a ket községet teljeien elöntötte a Maros és hihetetlen károkat okozott. Ezt a szenzációs riportot átvette több fővároii lap is. Pedig az egész csak kacsa volt. Tecső és Tárnok ntvü köztégek nem is léteznek. Valamikor régen létez ek ugyan, de 1686 ban a Budáról visszavonuló (örök hadak teljesen elpusztították és azóta sem támadtak újra fel. Helyükön elszórtan körülbelül tiz tanyaház áll. Innen a lakosok tényleg elmenekültek, de mir régen, mert ezt a területet minden nagyobb áradáskor elönti, illetve körülveszi a viz, mert a terü'et szfgetszeiü. A Miros áradása erre csak Apátfalva körül volt, atiol a viz erCs áradása idejín a hkossdg csak a legnagyobb erőjeszitésekktl tudta az alacsony töltéseket felmagasítani. Katasztrófa azonban itt sem történt. Baj volt még az Arad-Csanádi Egyesalt vasutak uj hidjának a töl ésével is. A megdumdt Miros ugyanis kimosta a híddal kapcsolatos töltés alját és ennek következtében a téliét megcsúszott, a Ulyó felé néző részén a terméskőbarkolat a vízbe tuhmt. A munkások mcst lázasan dolgainak a töl és helyreállításán, mert a vonatok csak lépésben közlekedhettek Egy hajszálon mult csak, hogy a töltés megcsúszása meg nem akasztotta a vasull forgalmai. A ízeg-di folyammérnöki hivatalban egyébként a következő fel«ilá«o»itást kaptuk: — Tokajnál a jé&toriódá« leJeien mgisünt és a hatalmas jégtömeg gyenae zajfásial vonult cl. Ezért rem oko«ott senoltem bajt. A Tisza félő szakoszán beállt oz apadás, Tokajnál 856 rőt 758 ra apadt a viz. Tokaj fölött még átad a Tisza, mert a jégtömeg most van levonulóban. A Hármas Körös és a Maros vite *p?d, a közvetlen vetzily megszűnt, se Jégtoriódastól, se árvíztől nem kell tartant. Szegedoé< * »ú állása ma reggel 682 »ol»,a trgn«p> n*p 692 ö* niőjával szemben, uhát Uz centiméteres az apadás. Szegednil egyébként kisebb átmeneti áradás várható, mert Tokainál megindultak a torlaszok és a visszatartott viz m»st vonul majd le. Csongrádnál a vízállás 608, Szolnoknál 616 a Tiiza, Makónál pedig a Miros magassága 450 centiméter. A városi tisztviselők státuszát egy osztállyal leszanálta a belügyminiszter. Megjelent a városi tisztviselők státuszrendelete. Sdlveszler napjára érkezett meg a belügyminiszternek a vároii tisztviselők státuszrendezésére vonatkozó rendelele a városházára és alaposin lelohasztotta a boldogabb ujesztendőben reménykedő hangulatokat. A rendelet ugyanis nagy csalódást keltett minden vonalon, kevesebbet hozott, mint amennyit a legpesszimtsztikusabb tisztviselők vártak. A városok kongresszusa, mint ismeretes, sikraszállt a városi tisztviselők külön státuszáért és azt kiváuta a kormánytól, hogy a fizetések megállapítására adjon szabad kezet a városoknak. A kormány azonban nem teljesítette a városok kívánságát és egészen a rendelet meglelenésélg trinden'-i azt hitte, hogy a városi sidimz ozo nos lesz az állami tisztviselők státuszával. Most azonban kideiűlt, hogy a kormány a vároti tisztviselőket még rosszabb helyzetbe juttatta, mint az államiakat. A törvényhatósági joggal felruházott városok közigazgatási tisztviselői az állami rendszerű V—XI. fizetési osztályba tartoznak jelenleg, a rendelet szerint az áluuni rendszerű VI—XI osztályokba kerülnek és eszerint kapják a fizetésüket is. A tisztviselők hat évi szolgálat után a következő osztály legalacsonyabb fizetési fokozatába előléphetnek és a szabályszerű három évenkint autonaikusan egy-egy lizeiéai foko tattal lépnek elő. Tehát a polgármestert ezentúl a hatodik, a tanácsnokot a hetedik, az árvaszéki ülnökit a nyolcadik fizetési osztályba választják és csók hat év malva léphetnek elő abba az osztályba, amelybe eddig azonnal bele kerültek. A rendeset terirészee»en a szeneit jogokit nem érinti. Az előléptetés joga a kinej vezeti tisztviselőknél a főspán, a választottaknál a közgyűlés hatáskörébe tartozik. A rendelet szerint a városoknál is van A is B'tísta. Az A-l stábin vannak mindazok, akik olyan fizetési osztályban teljesítenek szolgáltto', mint amf yent a rendelet álfáinkra metállapil. A B-listába azok kerölnek, akiknek állását a rende'et kisebb fizetési osztályba sorozta, szóval, aki már nem léphet többé elő. A belül yminiszter a városokra is fenntartotta az állami tisztviselők státusiát szabályozó rendeletnek azt a részét, amely szerint azotmk a tisztviselőknek, akik már kttOltölték teljes szolgálati idejüket, nyugalomba kell vonulatok, azonban a közgyűlés estienként javaslatot terjeszthet a minisztertanács elé, begy engedelyezze egyes tisztviselők tényleges szolgálatban való megUrtását a kitöltött teljes szolgálati időn tul is. A közgyűlés ilyen esetekben névszerinti titkos szavazással dönt, de a szavazásban a tisztviselők nem vehetnek részt. Mivel es a rendelet azonnal hitályba lép, több vároti tisztviselő nyugdíjazásáról kell legközelebb döntenie a tözgyiiésnek. Teljes szolgalat! idejét ugyanis ki öi ö>e már Bokor Pál polgármesterhelyettes, dr. Giál Endre kulartanácsnok, Bíró Benő műszaki tanacios, Jakabffy L'jos műszaki tanácsos, Bárdtss Béla tn. főjegyző, Qdcsér György kórházi gondnok, Ftrencxy Mátyás kapitany és még számosra. A közgyflés határozatát cs*k a főispán, a tiszti löűtyész és az érdekellek Hebbezhetik meg. Kolön rendelkezik a miniszter a mérnöst hivatal tagjairól. A jelenleg alkalmazásban lévő műszaki főtanácsosok saját személyükre nézve