Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-22 / 17. szám

1926 Január 17. DELMAQYARORSZAQ 158 Nem egyedül Wimmer ellenezte a tanács bizalmi javaslatát. Ellenzéki politika és kamarai elnökség. A liberális és demokrata érzelmű városatyák el merték követni azt a vakmerőséget, hogy szénokot állítottak a tanácsnak azzal a javaslatával szemben, amellyel bizalmat akart szavaztatni Behlen István grófnak. Igy, a poii'ikai életben használatos sablon szerint, nem egészen szabatosan jelöltök meg, amire megbízást kapott és amit elvégzett a közgyűlés politikai ellenzékének szónoka. A liberális és demokrata ellenzék szónoka ugyanis nem téti ellenindilványt. Megfelelően a maga meggyőződésének és elvbarátai egyhangú kívánságának, mindössze annak a megindokolására storiikozott, hogy a közgyűlés librális és demokrata érzelmű tagjai miért nem csatlakozhatnak a bizalmi javaslathoz. Már a szerdai számunkban rámutattunk arra, hogy a biz«Imi határozat meghozatalát igen könnyen megelőzhették volna botrányos jelenetek, ha az ellenzéki Wimmer Fülöp tönénetesen reagált volna néhány bizalmat szállítani akaró lulheves kormánypárti városatya inparlamentáris, ill ji is, sőt agresszív viselkedésére. Kizárólag Wimmer érdeme, hogy nem r. bbant ki bo rányokban az az e lentét, amely mindig fűti az atmoszférát, valahányszor politikai ellenfelek mérkőznek. En ek a néhány városatyának a türelmetlen hangján és modjrán szól a kérdéshez csütörtöki számában a kormány helyi szécsöve, a ,Szegedi Napló". Nem lehet szó nélkül h gyni, amiket mond. Példát vesiünk azonban a liberá is és demokrata ellenzék közgyűlési szónokától. A helyi kormdnyorgánum minden tekintetben szélsőséges és elfogult hangjával szemben az elemik i sajtó higgadtan fogja megmondani a véleményét. A kormány lapja ugy állitja be a közgyűlésen történteket, mintha Wimmer izoláltan állt volna felszólalásával. Kifejezetten nem mondja ezt meg, de ilyen látszatot akar kelteni, amikor például ugy szövegezi meg mondandóit, hogy a szónok elvbarátai a közgyűlésből távolmaradtak, vagy sokatmondóan hallt attak. A kormánylap nagyon jól tudja, hogy ez a beállítás tendenciózus, tehát a való tényállást eltorzítja. A liberális és demokrata érzelmű városatyák teljesen szolidárisak voltak Wlmmerrel ebben c kérdésben is. Wimmer szerdin nemcsak a saját nevében beszélt, amit nagyon helyesen meg is mondott. Vasárnap 20—25 elvbarátjával, akik valamennyien közgyűlési tagok, megbeszélte a dolgot. Tőlük, akik minden hasonló esetben határoznak a város egész liberális és demokrata érzelmű polgársága ügyéről, kapta a megbizáit, hogy a tanács bizalmi javaslatával szembtn valamennyiük nevében felszólaljon. Ezen a cimen tehát nem lehet lekicsinyelni Wimmer felszólalását, amely mögött legalább atya állt. 60—70 városA kormánysajtó azonban minden eszközzel megpróbálja megközelíteni ezt a célját. Személyeskedik is. Olyanokat mond, hogy Wimmer véleménye tökéletesen közömbös a nagyközönség szempontjából. Próbáljon ctak valamilyen módon, pé'dáui ingyenes röplapok osztogatásával hozzáférkőzni a nagyközönséghez és kérdezze meg töie, kinek a véleményét tekinti közömbösnek: azét a Wimmer Fülöpé', aki mindig, minden tekintetben függetleníteni tudta és merte magát, aki gerinces maradt még néhai kormánypártisága idején is, vagy psdig azét a tisztviselőét, aki a kormánytól fflgg és azét a lapét, amelyet kifejezetten kormánypolitika szolgálatára alapitoltak és tartanak fenn. A másik vakmerőséget, amely ellen a kormánysajió harcba szásl, Wimmer Fülöp követte ei, amikor vállalni merte elvbarátai megtisztelő megbízását. A kormánysajtó ezt azzal a kijelentéssel torolja meg, ahogy a kamarai elnöki állás szerinte összeférhetetlen a politikai ellenzékiséggel és azzal a váddal, hogy Wimmer kamarai pozícióját politikai célokra használta hl. A két állitas mögött természetesen az a tendencia húzódik meg, hogy meg kell kezdeni a kamarai választások küszöbén Wimmer pozíciójának a gjöngitését. Arra a vádra, hogy Wimmer politikumot vitt volna be kamarai elnöki működésébe, bizonyára válaszolni fognak illetékes fórumok és egyének. Értjük, ha a kormánysajió pacifikálni akarná az egész várost a kormánypárt részére. Nem értjük azonban, hogy ilyen ügyetlenül erőlködik. Hiszen az egész város mulat azon a nevetséges állításán, hogy a kamara elnöke nem tartozbatik ellenzéki párthoz. Jól kinéznénk, ba igy lenne. Esetleg pont az ellenkezőjéről lehetne komolyan beszélni. Hiszen ma a kereskedők túlnyomó többsége, az iparosok jelentékeny része ellenzéki. széliünk, a kormány szerencsétlen gazdasági politikája. Változallanul valljuk mégis, hogy a kamarától, sőt a kamarai választásoktól is távol kell tartani minden politikát. A kormánylap türelmetlen hangú cikke azonban egyelen konkrét eredménnyel máris dicsekedhetik. Fölnyitotta azok szemét, akik azt hitték, hogy a kamarai választások idejére semlegesek és létlenek maradhatnak. Most látják és mondják Is, hogy készülni és tömörülni kell, hiszen máris megkezdődött az agitáció — politikai alapon. Ezt az eredményt illetékes helyen nem fogják elIde sodorta őket, hogy másról most ne be- > könyvelni a kormánylap javára. •MMMMMMMMMMM^^ Vonatokat temetett el9 hajókat és embereket pusztított a romániai rettentő hóvihar. Bukarest, január 21. A tegnapi hóviharról ma érkeznek részletes jelentések. Ezek szerint Zóita és Boboc állomások között egy tehervonatot teljesen eltemetett a hó, ugy hogy 100 munkás csak megfeszített erővel tudta kiszabadítani. Hasonlóan járt a Bukarest—fassy kőzött közlekedő expresszvonat és a Bukarest—Kisenev I gyorsvonat. Ezek a vonatok egyáltalában nem tudták folytatni utjukat és most is Buzau állomáson vesztegelnek. Konstanzai jelentés szerint az ottani kikötőben horgonyzó hajókat a napok óta dühöngő heves szélvihar megrongálta. Két uszályhajó elsűlyedt. A határcsendörök halászbárkákat fedeztek fel a partokon, amelyet a vihar sodort oda és amelyekben 21 ember felismerhetetlenségig összeroncsolt holttestét találták. A Konstantinápoly felé elindult személygőzösökről eddig semmiféle hir nem érkezett. Bubarest felé a gyorsvonatot el sem lehetett inditani. Az utolsó vonatban, mely a városba befutott, az egyik fülkében egy 10 év körüli gyermek holttestét találták meg. A gyermek megfagyott, mert a nagy hideg következtében a fűtőkészülék befagyott. Braiiamegyében félméter magas a hó. Számos falu teljesen el van vágva a külvilágtól, sok helyen farkascsordák jelentkeznek. Pioestiben árviz pusztított. Husz városi tisztviselő jut tf-csoportha, kilencnek nyugdíjazását rendili el a statuszrendelet. A csütörtöki tanácsülésen a polgármester szóba hozta a státuszrendezést azzal kapcsolatban, hogy a közgyűlés megszavazta a városi tisztviselők huszonöt százalékos külön — státuszon kívüli — városi pótlékát. Megkérdezte Rack Lipót pénzügyi tanácsnoktól, hogy a rendelet értelmében kik kerülnek a B csoportba és kik az A ba. A pénzügyi tanácsnok elmondotta, hogy azok, akik jelenleg is olyan fizetési osztályban vannak, mint amilyent állásukra a rendelet elöir, vagy amilyenbe a rendelet értelmében juthatnának, A csoportban vannak, azok pedig, akik ennéi magasabb osztályban vannak, a B csoportba kerülnek és kevesebb fizetést kapnak, mint az A-csoportbeliek. A tanács tagjai és a városi tisztviselők túlnyomó többsége az Acsoportba kerül, a mérnöki hivatal több tagja, a tiszti főorvos, a kerületi orvosok közül többen, a kórházi orvosok és a kórház igazgató főorvosa — körülbelül husz tisztviselő — a tí-csoportba jut, mert olyan magas fizetési osztályban van, amilyenbe a rendelet értilmében nem kerülhetne. — Élek tehát kevesebb fizetést kapnak — mon dottaílgondolkozva á polgármester. — Az orvosokra ez nem jelent nagyobb sérelmet, mivel ők magánprakszisi is folytatnak, a mérnököknek azonban mellékjövedelmük ninc?, mert magánprakszist nem folytathatnak, tehát rájuk a rendelet nagyon sérelmes. Ezután arra kért felvilágosítást a polgármester, hogy kik azok a városi tisztviselők, akik kitöltötték már teljes szolgálati idejüket és igy a rendelet érteimében nyugalomba kell vonulniok. Dr. Tóth Béla főjegyző behozta az erre vonatkozó és előre elkészített kimutatást, amely szerint kilenc városi tisztviselő nyugalombavonulásáról lehet szó. Bokor Pál4 polgármester helyettes 71 éves és 48 évi szolgálata van, dr. Gaál Endre tanácsnok 64 éves, 44 évi szolgálata van, Biró Benő műszaki tanácsos 64 éves, 41 évi szolgálattal, dr. Anárássy Ferenc egészségügyi főtanácsos 73 éves, 43 évi szolgálattal, dr. Gyuritza Sándor egészségügyi főtanácsos 66 éves, 42 évi szolgálattal, Bárdoss Béla tb. főjegyző 61 éves, 44 évi szolgálattal, Gácser György kórházi gondnok 70 éves, 46 évi szolgálattat, Ferenczy Mátyás 64 éves, 41 évi szolgálattal és Szabó Mihály I. osztályú altiszt 66 éves, 40 évi szolgálattal. A rendelet értelmében a tanácsnak a februári közgyűlés elé javaslatot kell terjesztenie a teljes szolgálati idejüket kitöltőit tisztviselők nyugdíjazására. A tanács tagjainak szolgálatban való megtartását a közgyűlés csak huszonöt városatya előterjesztésére javasolhatja a minisztertanácsnak. A többiekre a tanács tehet és tesz előterjesztést. A nyugdijszabáiyrendeiet értelmében azonban azok a tisztviselők, akik betöltötték hetvenedik életévüket, tovább semmiesetre sem tarthatók vissza a tényleges szolgálatban. Az osztrák-magyar monarchia jótállása Wied albán fejedelemért. A Wiener Bankvcrein perli as osztrák államot. (A Délmagyarország bécsi tudósítójától.) Érdekes per foglalkoztatta a minap a bécsi országos főtörvényszék egyik szenátusát, mint felebbezési fórumot. A Wiener Bankverein beperelte az osztrák államot és visszaköveteli azt az 5.000000 francia frankot, amelyet 1914 ben kölcsönként folyósított Wied herceg akkori albán fejedelemnek. Wied herceg, aki nem sokkai e óbb került Albánia trónjára, nem rendelkezett jövedelmekkel és ezért az albán kormány a Wiener Bankvereinnek a kölcsön ellenében kincstári váltót adott. A bécsi bank azonban azt a feltételt szabta, hogy a váltót megbízható kezes irja alá. Az albán kormány kezesként az Osztrák-Magyar Monarchiát nyerte meg. Berchtold gróf akkori külügyminiszter külpolitikai okokból támogatta Albánia pénzügyi tranzakcióját és egy 1914 február 28 án kelt bütügyminiszteriumi rendelettel kezességet vállalt, az egész adósságért. A Wiener Bankverein, a Bodenkreditanstalttal, a Lánderbankkal, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és néhány külföldi pénzintézettel szindikátust alakitott, amely az ötmillió francia frankot az albán kormány rendelkezésére bocsátotta. Közbén Wied herceget a forradalmárok elűzték az albán trónról, Albánia megtagadta a váltó honorálását, mire a konzorciumot vezető Wiener Bankverein a váltó lejártakor az osztrák magyar külügyminisztériumhoz fordult, amely néhány millió háborús, tehát már csökkent értékű koronát valóban kifizetett és kötelezte magát, hogy a hátralékos összeget a világháború befejezése után hat hónapra kifizeti. A háború alatt a Wiener Bankverein belement ebbe a megállapodásba, de amikor a világháború befejeződött, az Osztrák-Magyar Monarchia már nem létezett. Erre a Wiener Bankverein a váltót az osztrák köztársaság külügyi hivatalának prezentálta, amely azonban a kifizetést megtagadta azzal a megokolással, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kötelezettségeiért az osztrák köztársaság nem felel. A Wiener Banjívereln ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az osztrák köztársaság az 1867 ben kötött osztrák-magyar kiegyezési kvóta alapján köteles a régi osztrák császárságra esett részt honorálni és pert indított , az osztrák állam ellen. A Wiener Bankverein peréhez a konzorcium többi tagjai is csatlakoztak, csak a Lánderbank állott el a pertől, mivel ezzel a bankkal az osztrák állam kiegyezett. A Wiener Bankverein, valamint szindikátus-partnerei: a Bodenkreditanstalt, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és két olasz nagybank azonban 1,653.000 frank erejéig pert inditottak. A tárgyalás során az osztrák kincstár képviselője kifogást emelt az ellen, hogy a perhez a Bodenkrediianstalt és az emiitett budapesti, valamint olasz bankok is csatlakoztak, mivel ezek csak azután léptek be a konzorciumba, amikor a volt közös külügyminisztérium már elvállalta a kezességet. A biróság helyt adott ennek az érvelésnek és igy csak egyedül a Bankverein keresetét fogadta