Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-22 / 17. szám

1926 Január 17. DELMAQYARORSZAQ 158 Nem egyedül Wimmer ellenezte a tanács bizalmi javaslatát. Ellenzéki politika és kamarai elnökség. A liberális és demokrata érzelmű városatyák el merték követni azt a vakmerőséget, hogy szénokot állítottak a tanácsnak azzal a javas­latával szemben, amellyel bizalmat akart sza­vaztatni Behlen István grófnak. Igy, a poii'ikai életben használatos sablon szerint, nem egészen szabatosan jelöltök meg, amire megbízást ka­pott és amit elvégzett a közgyűlés politikai ellenzékének szónoka. A liberális és demokrata ellenzék szónoka ugyanis nem téti ellenindil­ványt. Megfelelően a maga meggyőződésének és elvbarátai egyhangú kívánságának, mindössze annak a megindokolására storiikozott, hogy a közgyűlés librális és demokrata érzelmű tagjai miért nem csatlakozhatnak a bizalmi javas­lathoz. Már a szerdai számunkban rámutattunk arra, hogy a biz«Imi határozat meghozatalát igen könnyen megelőzhették volna botrányos jelene­tek, ha az ellenzéki Wimmer Fülöp tönénete­sen reagált volna néhány bizalmat szállítani akaró lulheves kormánypárti városatya inparla­mentáris, ill ji is, sőt agresszív viselkedésére. Kizárólag Wimmer érdeme, hogy nem r. bbant ki bo rányokban az az e lentét, amely mindig fűti az atmoszférát, valahányszor politikai ellen­felek mérkőznek. En ek a néhány városatyának a türelmetlen hangján és modjrán szól a kér­déshez csütörtöki számában a kormány helyi szécsöve, a ,Szegedi Napló". Nem lehet szó nélkül h gyni, amiket mond. Példát vesiünk azonban a liberá is és demokrata ellenzék köz­gyűlési szónokától. A helyi kormdnyorgánum minden tekintetben szélsőséges és elfogult hang­jával szemben az elemik i sajtó higgadtan fogja megmondani a véleményét. A kormány lapja ugy állitja be a közgyűlé­sen történteket, mintha Wimmer izoláltan állt volna felszólalásával. Kifejezetten nem mondja ezt meg, de ilyen látszatot akar kelteni, amikor például ugy szövegezi meg mondandóit, hogy a szónok elvbarátai a közgyűlésből távolma­radtak, vagy sokatmondóan hallt attak. A kor­mánylap nagyon jól tudja, hogy ez a beállítás tendenciózus, tehát a való tényállást eltorzítja. A liberális és demokrata érzelmű városatyák teljesen szolidárisak voltak Wlmmerrel ebben c kérdésben is. Wimmer szerdin nemcsak a saját nevében beszélt, amit nagyon helyesen meg is mondott. Vasárnap 20—25 elvbarátjával, akik valamennyien közgyűlési tagok, megbeszélte a dolgot. Tőlük, akik minden hasonló esetben határoznak a város egész liberális és demok­rata érzelmű polgársága ügyéről, kapta a meg­bizáit, hogy a tanács bizalmi javaslatával szem­btn valamennyiük nevében felszólaljon. Ezen a cimen tehát nem lehet lekicsinyelni Wimmer felszólalását, amely mögött legalább atya állt. 60—70 város­A kormánysajtó azonban minden eszközzel megpróbálja megközelíteni ezt a célját. Szemé­lyeskedik is. Olyanokat mond, hogy Wimmer véleménye tökéletesen közömbös a nagyközön­ség szempontjából. Próbáljon ctak valamilyen módon, pé'dáui ingyenes röplapok osztogatásá­val hozzáférkőzni a nagyközönséghez és kér­dezze meg töie, kinek a véleményét tekinti kö­zömbösnek: azét a Wimmer Fülöpé', aki min­dig, minden tekintetben függetleníteni tudta és merte magát, aki gerinces maradt még néhai kormánypártisága idején is, vagy psdig azét a tisztviselőét, aki a kormánytól fflgg és azét a lapét, amelyet kifejezetten kormánypolitika szol­gálatára alapitoltak és tartanak fenn. A másik vakmerőséget, amely ellen a kor­mánysajió harcba szásl, Wimmer Fülöp kö­vette ei, amikor vállalni merte elvbarátai meg­tisztelő megbízását. A kormánysajtó ezt azzal a kijelentéssel torolja meg, ahogy a kamarai elnöki állás szerinte összeférhetetlen a politikai ellenzékiséggel és azzal a váddal, hogy Wim­mer kamarai pozícióját politikai célokra hasz­nálta hl. A két állitas mögött természetesen az a tendencia húzódik meg, hogy meg kell kez­deni a kamarai választások küszöbén Wimmer pozíciójának a gjöngitését. Arra a vádra, hogy Wimmer politikumot vitt volna be kamarai elnöki működésébe, bizonyára válaszolni fog­nak illetékes fórumok és egyének. Értjük, ha a kormánysajió pacifikálni akarná az egész várost a kormánypárt részére. Nem értjük azonban, hogy ilyen ügyetlenül erőlködik. Hiszen az egész város mulat azon a nevetsé­ges állításán, hogy a kamara elnöke nem tar­tozbatik ellenzéki párthoz. Jól kinéznénk, ba igy lenne. Esetleg pont az ellenkezőjéről le­hetne komolyan beszélni. Hiszen ma a kereskedők túlnyomó többsége, az ipa­rosok jelentékeny része ellenzéki. széliünk, a kormány szerencsétlen gazdasági politikája. Változallanul valljuk mégis, hogy a kamará­tól, sőt a kamarai választásoktól is távol kell tartani minden politikát. A kormánylap türel­metlen hangú cikke azonban egyelen konkrét eredménnyel máris dicsekedhetik. Fölnyitotta azok szemét, akik azt hitték, hogy a kamarai választások idejére semlegesek és létlenek ma­radhatnak. Most látják és mondják Is, hogy készülni és tömörülni kell, hiszen máris meg­kezdődött az agitáció — politikai alapon. Ezt az eredményt illetékes helyen nem fogják el­Ide sodorta őket, hogy másról most ne be- > könyvelni a kormánylap javára. •MMMMMMMMMMM^^ Vonatokat temetett el9 hajókat és embereket pusztított a romániai rettentő hóvihar. Bukarest, január 21. A tegnapi hóviharról ma érkeznek részletes jelentések. Ezek szerint Zóita és Boboc állomások között egy tehervonatot teljesen eltemetett a hó, ugy hogy 100 munkás csak meg­feszített erővel tudta kiszabadítani. Hasonlóan járt a Bukarest—fassy kőzött közlekedő expresszvonat és a Bukarest—Kisenev I gyorsvonat. Ezek a vo­natok egyáltalában nem tudták folytatni utjukat és most is Buzau állomáson vesztegelnek. Konstanzai jelentés szerint az ottani kikötőben horgonyzó hajókat a napok óta dühöngő heves szélvihar megrongálta. Két uszályhajó elsűlyedt. A határcsendörök halászbárkákat fedeztek fel a par­tokon, amelyet a vihar sodort oda és amelyekben 21 ember felismerhetetlenségig összeroncsolt holt­testét találták. A Konstantinápoly felé elindult személygőzösökről eddig semmiféle hir nem érke­zett. Bubarest felé a gyorsvonatot el sem lehetett inditani. Az utolsó vonatban, mely a városba be­futott, az egyik fülkében egy 10 év körüli gyermek holttestét találták meg. A gyermek megfagyott, mert a nagy hideg következtében a fűtőkészülék befagyott. Braiiamegyében félméter magas a hó. Számos falu teljesen el van vágva a külvilágtól, sok helyen farkascsordák jelentkeznek. Pioestiben árviz pusztított. Husz városi tisztviselő jut tf-csoportha, kilencnek nyugdíjazását rendili el a statuszrendelet. A csütörtöki tanácsülésen a polgármester szóba hozta a státuszrendezést azzal kapcsolatban, hogy a közgyűlés megszavazta a városi tisztviselők hu­szonöt százalékos külön — státuszon kívüli — városi pótlékát. Megkérdezte Rack Lipót pénzügyi tanácsnoktól, hogy a rendelet értelmében kik ke­rülnek a B csoportba és kik az A ba. A pénzügyi tanácsnok elmondotta, hogy azok, akik jelenleg is olyan fizetési osztályban vannak, mint amilyent állásukra a rendelet elöir, vagy amilyenbe a ren­delet értelmében juthatnának, A csoportban vannak, azok pedig, akik ennéi magasabb osztályban van­nak, a B csoportba kerülnek és kevesebb fizetést kapnak, mint az A-csoportbeliek. A tanács tagjai és a városi tisztviselők túlnyomó többsége az A­csoportba kerül, a mérnöki hivatal több tagja, a tiszti főorvos, a kerületi orvosok közül többen, a kórházi orvosok és a kórház igazgató főorvosa — körülbelül husz tisztviselő — a tí-csoportba jut, mert olyan magas fizetési osztályban van, ami­lyenbe a rendelet értilmében nem kerülhetne. — Élek tehát kevesebb fizetést kapnak — mon dottaílgondolkozva á polgármester. — Az orvo­sokra ez nem jelent nagyobb sérelmet, mivel ők magánprakszisi is folytatnak, a mérnököknek azon­ban mellékjövedelmük ninc?, mert magánprakszist nem folytathatnak, tehát rájuk a rendelet nagyon sérelmes. Ezután arra kért felvilágosítást a polgármester, hogy kik azok a városi tisztviselők, akik kitöltötték már teljes szolgálati idejüket és igy a rendelet érteimében nyugalomba kell vonulniok. Dr. Tóth Béla főjegyző behozta az erre vonatkozó és előre elkészített kimutatást, amely szerint kilenc városi tisztviselő nyugalombavonulásáról lehet szó. Bokor Pál4 polgármester helyettes 71 éves és 48 évi szol­gálata van, dr. Gaál Endre tanácsnok 64 éves, 44 évi szolgálata van, Biró Benő műszaki tanácsos 64 éves, 41 évi szolgálattal, dr. Anárássy Ferenc egészségügyi főtanácsos 73 éves, 43 évi szolgálat­tal, dr. Gyuritza Sándor egészségügyi főtanácsos 66 éves, 42 évi szolgálattal, Bárdoss Béla tb. fő­jegyző 61 éves, 44 évi szolgálattal, Gácser György kórházi gondnok 70 éves, 46 évi szolgálattat, Fe­renczy Mátyás 64 éves, 41 évi szolgálattal és Szabó Mihály I. osztályú altiszt 66 éves, 40 évi szolgálattal. A rendelet értelmében a tanácsnak a februári közgyűlés elé javaslatot kell terjesztenie a teljes szolgálati idejüket kitöltőit tisztviselők nyugdíja­zására. A tanács tagjainak szolgálatban való meg­tartását a közgyűlés csak huszonöt városatya elő­terjesztésére javasolhatja a minisztertanácsnak. A többiekre a tanács tehet és tesz előterjesztést. A nyugdijszabáiyrendeiet értelmében azonban azok a tisztviselők, akik betöltötték hetvenedik életévüket, tovább semmiesetre sem tarthatók vissza a tény­leges szolgálatban. Az osztrák-magyar monarchia jótállása Wied albán fejedelemért. A Wiener Bankvcrein perli as osztrák államot. (A Délmagyarország bécsi tudósítójától.) Érde­kes per foglalkoztatta a minap a bécsi országos főtörvényszék egyik szenátusát, mint felebbezési fórumot. A Wiener Bankverein beperelte az osztrák államot és visszaköveteli azt az 5.000000 francia frankot, amelyet 1914 ben kölcsönként folyósított Wied herceg akkori albán fejedelemnek. Wied her­ceg, aki nem sokkai e óbb került Albánia trónjára, nem rendelkezett jövedelmekkel és ezért az albán kormány a Wiener Bankvereinnek a kölcsön elle­nében kincstári váltót adott. A bécsi bank azonban azt a feltételt szabta, hogy a váltót megbízható kezes irja alá. Az albán kormány kezesként az Osztrák-Magyar Monarchiát nyerte meg. Berchtold gróf akkori külügyminiszter külpolitikai okokból támogatta Albánia pénzügyi tranzakcióját és egy 1914 február 28 án kelt büt­ügyminiszteriumi rendelettel kezességet vállalt, az egész adósságért. A Wiener Bankverein, a Bodenkreditanstalttal, a Lánderbankkal, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és néhány külföldi pénzintézettel szindi­kátust alakitott, amely az ötmillió francia frankot az albán kormány rendelkezésére bocsátotta. Köz­bén Wied herceget a forradalmárok elűzték az albán trónról, Albánia megtagadta a váltó hono­rálását, mire a konzorciumot vezető Wiener Bank­verein a váltó lejártakor az osztrák magyar kül­ügyminisztériumhoz fordult, amely néhány millió háborús, tehát már csökkent értékű koronát való­ban kifizetett és kötelezte magát, hogy a hátralé­kos összeget a világháború befejezése után hat hónapra kifizeti. A háború alatt a Wiener Bank­verein belement ebbe a megállapodásba, de ami­kor a világháború befejeződött, az Osztrák-Magyar Monarchia már nem létezett. Erre a Wiener Bank­verein a váltót az osztrák köztársaság külügyi hi­vatalának prezentálta, amely azonban a kifizetést megtagadta azzal a megokolással, hogy az Oszt­rák-Magyar Monarchia kötelezettségeiért az oszt­rák köztársaság nem felel. A Wiener Banjívereln ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az osztrák köztár­saság az 1867 ben kötött osztrák-magyar kiegye­zési kvóta alapján köteles a régi osztrák császár­ságra esett részt honorálni és pert indított , az osztrák állam ellen. A Wiener Bankverein peré­hez a konzorcium többi tagjai is csatlakoztak, csak a Lánderbank állott el a pertől, mivel ezzel a bankkal az osztrák állam kiegyezett. A Wiener Bankverein, valamint szindikátus-partnerei: a Bo­denkreditanstalt, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és két olasz nagybank azonban 1,653.000 frank erejéig pert inditottak. A tárgyalás során az osztrák kincstár képviselője kifogást emelt az ellen, hogy a perhez a Boden­krediianstalt és az emiitett budapesti, valamint olasz bankok is csatlakoztak, mivel ezek csak az­után léptek be a konzorciumba, amikor a volt közös külügyminisztérium már elvállalta a kezes­séget. A biróság helyt adott ennek az érvelésnek és igy csak egyedül a Bankverein keresetét fogadta

Next

/
Thumbnails
Contents