Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-06 / 162. szám

1926 december 6. DBLMAQYARORSZAQ 3 A népszövetségi tanács hétfőn kezdi meg 37-ik ülésszakát. Tárgyalnak a Törökország és Irak köj ti határ megállapításáról, a görög-bolgár határincidensről és kisebbségi kérdésekről. — Szóba keiül „a magyar zsidó kisebbség helyzete". Cent, december 5. Hétfőn, december 7-én nyi ik meg Genfben 0 »szorsztg képviseli elnöklésével a Népszövetség tanácsának 37. űléssztka. A napirenden két fontoi politikai kérdés szerepel. Az egyik a Törökország és Irak közti halár megvonásának »gye, a másik a görög—bolgár hatorincidens. S>ó lesz továDbá két nemzetközi értekezlet előkészítéséről, amelynek egybehivását a Népszövetség közgyfl lésének határozata tette itíőazerűvé. A Törökország és Irak közli hstár kijelölé lének ügye as állandó nemielközl bíróság tanácsadó véleményének formájábtn kerül most ismét a Népszövetség tanácsa elé. Amikor a tanács szepteobtr havában let utóbb > mossuli kérdésről tárgyalt, az ügyet véleménynyilvánítás végett az állandó nemzetközi biiósághoz terjesztene. Ezzel kapcsolatban több cikkely Ügyében tárgyaltak, amelyeknek egyike arra vonatkozott, hogy milyen termésieto az a határozat, amelyei a tanács a laussnnei szerződés 3. cikkelyének 2. siakasza értelmiben kimond. Dantöbirósági iléet-e, vagy pedig a|án> lás, vagy csak egysieiü közvetités. A rrásik kérdés az volt, hogy ezt a határozatot egyhangúlag, vagy pedig szsvazattöbbiéggel kell e meghozni. Az állandó nemzeikösi biósig a rendkívüli közgyűlésen végzett e két kérdéssel és a tanács most tudomásul veszi a bíróságnak ezen rendkívüli kö, gyűlésen nyilvánított véleményét. A görög—bolgár határíaddens ügyében a Párisban tartott rendkívüli közgyűlésen a tanácsúik tudvalévőleg slkeüit elérnie, hogy a két fél as ellenségeik dést beszüntesse és a megszállott lerüle eket kiürítse. Ugyanakkora tanács elhatározta, hogy kfilön bizottságot küld a helyszínre és annak kötelességévé teszi, bog y vizsgálja meg az flgyd. A bizoitsfg most részletes Jelentést tett vizsgáMának eredményéről és a Jelentés alapján fogják a feleiős fel kár¡ériiéii összegét kiszsbai. N hány kisebbségi kérdés is szerepel még a tanácsülés napirendjén. A tanács részéről kiküldött biztosok Jelentést terjesztenek elő a konstantinápolyi görög kisebbség, valamint a nyugattráciai török kisebbség betyze'éi ől Szóba krifl a Görfgországba menekült törökonzági örmények visszsbozátának figye, valamint a magyar zsidó kisebbség helyzete. Mindkét kérdés kolön kérelem révén teiül napirendre. A serelmeket a rendes aláíráshoz képest előzetesen háromtagú bizottság vizs»álta meg, amely ugv határozott, hogy e sérelmeket napirendre tüzt, A tanács ezenkívül tudomásul veszi azt a vitát, amely szeptember havában folyt le a közgyfl'éten Litvánia képviselőjének javaslaa tárgyában. Ez a javaslat, melyet később Litvánia képviselője visszavont, arra vonatkozol', hogy dolgozzák ki olyan általános egyezmény tervezetét, amelyből a Népszövetség valarmnnyi tagáll ma lekinteteben me*áilapihaó, hogy a kisebbségekkel szemben milyen Jogok is kötelessigek illetik meg őket. Szoba kerül Ausztria pinzügyl taipradllltása is és a tanács most megvizsgálj*, hogy milyen módon hajtsa végre azokat a határozatokat, amelyet e kérdésben szeptember h>vábin hozott. A tanács most megvizsgálja azokat a jelenléteket, amelyeket ugyanezekben a kérdésekben a gaidaiágl és péazüiyi bizottságok terjesztettek eléje. FSImondhatók lesznek-e a szegedi lakások május elsején? A polgármester és a lakáshivatali elnök a lakások időelőtti fölszabadításáról. Vass József népjóléti miniszter a reggeli lapok híradása szerint érdekes nyilatkozatot tett a lakáskirdissel kapcsolatban. A nyilatkozat kiválóan alkalmas arra, hogy komoty rémületet okozion a vidéki városok lakóinak táborában. A népjóléti miniszter nyilatkozata szerint ugyanis kilátás lehet arra, hogy a vidéki városokban a kormány már 1926 májasában fölszabadltja a lakások forgalmat az irvinyben levő lakásrendelet ellenire, amely a szabad fölmondás jogát csak novemberben adná vissza a háztulajdonosoknak, akik így csak 1927 májasára mondhatnának föl Szegeden, mert a szabályrendelet itt febtuárra szó.ó fölmondá»t nem ismer. A népjóléti miniszter nyilatkozata szorot összefüggésben van az egységes párt kisgazdi képviselőinek tegnapelőtti értekezleté e', amelyen erélyesen sürgették a lakások fölszabadítását, ugy hogy a főváros kivételével az egész országban már 1926 májusára visszanyerjék a háztulajdonosok a sz bad rendekezés jogát. A kisgazdák Mayer János föld.nüveiesi miniszteri • bzták meg, hogy áHáspo íjukat a miniszter| tanácson képviietje és ér«énye itse. rosszabb kéziratot kaptam a háború alatt. A másik kéziratra azért emlékszem, mert jó volt. Nem az irás, mert az nagyon egyéni volt, nehéz olvasásu, — hanem amikor elolvastam, azt mondtam Bobnak: — Nem tudom, ki ez, de akárki, ez valaki. Érdemes elolvasni. Bob elolvasta és azt mondta, hogy ebből még Tömörkény is lehet. — Közöljük, ugy-e? — Persze hogy közöljük. Hir kapitelnek. Ugyan irj alá valami nevet. — Rozmaring jó lesz? Van valami piros vadvirág szaga. így aztán Rozmaring név alatt jelent meg a kis rajz. Ugy emlékszem, valami röszkei hadi vázlat volt. Másnap azt kérdezi tőlem Tömörkény, ki az a Rozmaring ? Nagy dolog volt, ha az ő szemét megfogja valami. Nem igen olvasott szépirodalmat es kegyetlen kritikus volt. Gondolom, Bob nyomozta aztán ki, hogy Rozmaring barátunkat Hegyi István-nak hivják. Azt hittük, tanyai tanitó lehet, az én poéta-bátyám meg a Gárdonyi Géza tipusából és becitáltuk a szerkesztőségbe. Akkor derült ki, hogy Hegyi István nem tanitó, hanem félig-meddig még deák, olyan iélbe-deák, rettentő szegény gyerek, valami vasutasnak a fia a szeged—horgosi vonalon, aki tán meleget se eszik mindennap. Nem szeretek lovat adni a fiatalok alá, meri tudom, hogy könryen leveti őket a pányvázatlan ló, de a sápadt, sovány, szomorú mosolygásu kis Hegyi nek megmondtam szemébe, hogy nagyon sokra tartom a tehetségét és nagyon sokat várok tőle. •a Ennek innen-onnan tiz éve lesz már és azóta mindig szemmel tartom a kis Hegyit, sőt egyszer meg is szidtam már, amit én nagyon ritkán szoktam megcselekedni. Ez akkor volt, mikor a kis Hegyi elkezdett uri történeteket irkálni, amiket ki kellett neki találni. — Azt Írja fiam, amit lát. A parasztot Írja, a mostani parasztot, aki már nem a Tömörkény parasztja 3 akit mindenki meghamisít. Azt Írja, mert magát arra teremtette az hten. ... Ugy látom, Hegyi István nem haragudott a szidásért, mert uj könyvét, amely Szegénység cimmel jelent meg a Koroknay-nyomda kiadásá ban, szeretettel ajánlja nekem, mint aki elsőnek ismertem meg Bolond Balajtiékat, Ferusékat, Majzikot, meg az ö többi novella hősét, ezeket a szilfából kifaragott kemény kisparasztokat, akik közé, — látom, ahogy végiglevelezem a kis könyvet — nem keveredett semmi úrféle. így van jól, még akkor is, ha ezek a nehéz parasztok megnehezítenék a gazdájuk útját a mai könnyű irodalomban. Mondják, hogy ma az erős, a földizü, földszagú magyar tehetségeké a világ. Aki ebben a kis kötetben megirta a Betyár-1, meg Az almák at, én ahhoz fogható tehetséget nem igen tudok a fiatalok közt. Mégse látom, hogy olyan nagyon törnék msgukat érte a pesti piacon. Mikor pár es2.ter.deje az első könyve megjelent, észrevették, itt-ott a vállát is megveregették, — aztán tovább nincs. Nem baj. Hegyi István fiatal még, kivárhatja az idejét. Mindnyájan nagy kockázatot vallaitunk, akik az irodalomnak adtuk az életünket és álomdollárokkal mentünk neki a világnak. Da „bolond Balajti" csak abból lesz, aki elszakad attól a föld tői, amelyikből kinőtt. Ezzel kspceolaban Vas* József népjólét] miniszter többek között s következőket mondotta : — A helyzet ma az, hogy a szanálási törvény ér'ei rében a bol és az irodahelyiségek már 1926 májusában fölmondhalók a novembert bernegyedre, mig a laktsok csak novemberben mondhatók föl. A kötött forgalom tehát csak 1926 novembereben síünik meg és akkor l'pnek ele be ujbót azok a lakbérleti S'abályrendeletek, amelyek a különböző törvényhatóságok terüle én a lakásforgalom megkötése eiőtt hatályban voltak. Kijelentette még a miniszter, hogy a kisgazdák követelését a kormány teljes egészében semmi esetre sem fogji honorálni, de orról lehet szó, hogy azokban a vidéki városokban, amelyekben a helyi viszonyok ezt lehetővi teszik, esetleg módot ad a kormány a háztulajdonosoknak arra, hogr már 1926 májusában ilhessenek a szabad fölmondás jogával. A népjóléti miniater nyi'a kozata meglehetős óvatossaggat megs ilizált miniszteri nyilatkozat, amely kü önbö^Cképen kommentálható. Ugy is lehet magyarázni, hogy a kormány btrálja majd el az egyes vldiki vároiok lakásügyi helyze it, de agy ts, hogy az irdekelt városok törvényhatósági bizottságaira bízza a kirdis elbírálását. Mivel eb en az utóbbi esetben az esetleges következményekért az ódum áthárul a kormányról a törvényhatéságokra, nagyon valószínű, hogy a kormány ezt a módot fogja vdlasztani. Ebben az esetben pedig nehiz napok következnek a szegedi lakókra. Sseged város törvenyh lósági bizottságában ugytnis a háztulajdonosoki a többsig es igy a közgyűlés, ha aérdé»t intéznek ebben az ügyben hozzá, semmiesetre sem válaszolja mojd azt, hogy Szegeden a helyűt nem alkalmas a lakások fölszabadítására. Kérdést intéztünk ebben az ügyben dr. Somogyi StiWeszter polgármesterhez is, aki a következőket mondotta: — A kérdés elbírálásinál két szemponto, kell mérlegelnie a kormánynak. As egyik az hogy a ház ulajdonosok lakbérjövedelmét a háború ó>a erős koriátok közé szorították a kolönbözö lakásrendeletek és még ma it, amikor minden más téren helyreállították már a szabad versenyt, a lakások forgalmát megköti a kormányrendelet. A ház ulajdonosokat ezzel fö tétlenül sérelem éri, mert házaikat tataroiniok kell, ami ma éppen olyan költséges kötelezettség, ha nem költségesebb, mint a háború előtt »01», de lakbérjövedelmik alig egyharmada a békebelinek. A haztu ajdonosok sérelmével szempert azonban föltétlenül figyelembe veendő a lakók irdeke Is és ez a másik szempont. A lakók nagyrészének a Jövedelme szlntin nem irt mig el a békebeli mértéket, igy tehát nem birnak el olyan terheket, mint amilyeneket a háború előtt viseltek. Ezenki*ül éppen a lakások megkötöttsége köveikez ében a lakásforgalomban nem fc jlOdhe ett ki a szabad verseny, az építkezés teljesen szan:teit, lakástermelés nem volt, tehát a lakások felszabadítása h ijléktalanná tenne nagyon sok lakói is a béreket is tutmagasra lökni fel. A lakások felszabadításának az ideje véleményem szerint csak ak*or érkezik el, amikor legalább annyi lakás lesz, mint amennyi a lakók száma. A kormány remélhetőleg össze tudja majd egyeztetni ezt a kél fontos szempontot és ki tudja majd választani a kettő közül a fontosabbat. A népjóléti miniszter nyilatkozatával felkerestük a Wkáshivatal elnökét, dr. Slmkó Elemér tb. főügyészt és megkérdeztük tőle, hogy a lakások májusi fölszabadításának milyen következményei lennének Szegeden? Slmkó Elemér érdeklődésűmre a követiezöket mondotta: — A lakások f (szabadítása ma már semmiesetre sem jeeri* olyan nagy veszedelmet, mint mondjuk, két évvel ezelőtt, amikor hihetetlenül nagy fölfordu'ást okozott volna. Lakás nélküliek vannak ugyan még Szegeden, akik különböző családoknál húzód ak meg ideiglenesen, deszá« muk mir korántsem olyan nagy, mint volt eddig. Szfgrd n azonban szabid, elfoglalható lakás nincsen. Igy a lakásai vatal úgyszólván egy lakás fö.ött sem rerdelkezik. Véleményem szerint a lakások májusi felszabadítása még korai lennr, de a iakáshivatali korlátozás megszüntetisinek szerintem már semmi akadálya sincs. Uty kellene megodani a kerdsit, hogy a szabad felmondási jogot csak a lakásrendeletben meghatározóit időben kapják vissza a háztulajdonosok,