Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-06 / 162. szám

2 DBLMAOYARORSZAG 192S december 10 rlnlii Jugoszláviához való csatolása érdekében. A karintlai sxlovéaek között az irrrdenta mozea^m azonban nem (árt eredménnyel. Ai 1923. évi nemzeteién választásokon a szlovén nemzeti pirt csak 9868 szavazatéi ka­pott. bolott Kuintia 370.000 lakosa közül 37000 szlovén nemzetisigü. Az osztrák kOitár­saság az összes nemzeti kisebbségeknek a leg­messzebbmenő nemzeti, kulturális és gazda­sági szabadságjogokat biztosit ja, miáltal az irredenta mozgalmak számára nincsen talaj. A karinthiai Uriományi kormány kü önös gon­dot fordit a kisebbségek ügyeire és anyagilag is támogatja a szlovén iskolák létesítéséi és Szegénység* Irta: Móra Ferenc. Mikor beálltam ujságiró-inasnak Szegedre, hu­szonvalahány esztendővel ezelőtt, nagyon keseive sen meg kellett dolgoznom a havi Ötven pengőm­ért. Az újságírás még csak megjárta volna. Láttam én már annál csúnyább mesterséget is. Nagyobb baj volt ennél az, hogy a többi ujságiró- süvölvény kinevezett a szerkesztőség legfiatalabb tagjának. (0< két héttel öregebbek voltak.) Most szívesen venném, ha Így lecsökkentenének, de sajnos, ez a veszedelem mar nem fenyeget ebben az éleiben. Akkor azonban nagyon lethes foglalkozás volt a fiatatság. Tudniillik ezen a réven lőcsölték a nya­kamba a bekli dött kéziratokat, meg a „lapunk barátai"-L A kéziratokkal még csak elbánt vala­hogy az ember: ha külön Íróasztallal nem rendel­kezett is a szerkesztőségben, külön papírkosara volt. De lapunk barátait, «kik személyesen hozták h kéziratot, nem lehetett a papírkosárba vágni. Azokkal félre kellett húzódni a sarokba, vagy ki­menni a folyosóra, aszerint, hogy prózaírók vol­tak-e, vagy alan)i költök. A költök tudniil.ik min­dig el is szavalták, amit behoztak, azért azokat ki kellett csalogatni a folyosóra. Olt tudniillik köze lebb volt a nyomda és szükség esetén segítségül hivhatta az ember a kerékhajtó férfiú', akinek volt megfelelő izombeli minősítése azoknak az eltávoli tás:ira, akiknek szent őrületben égett a szeme. Én azonban nem dobtam és nem dobattam ki senkit. Meghallgattam mindent és mindenkit. Azt hittem, annak így muszáj lenni. Közben pedig egyre jobban leromlottam, mint akinek lidéic szívja a vérét. A harmadik hónapban azonban beje'en • Hegyi István novellás kötele. főntar ását. Jellemző azonban, hogy a szlové­nek olyan i«kólákba kaid k gyermekeikel, ahol két nyelvet, a szlovént és a r.éme'et tanítják. — A jugoszáv irredenta mozgalom célja nyilván az, hogy a külfödel Ausztria ellen hargojs. A belgrádi kormány hivatalosan ed­dig nem támogata az O Jana irredenta-mozgal­mát, most azonbin R,dics kultuszminiszter nyil an síkra szállott karlntla anneksztója ildikiben. Pedig a jugoszláviai német ét ma­gvar kisebbségei coldogok lennének, ba Ra­dics őket ol>an helyzetbe juttatná, mint ami­lyenben a karintiai szlovének vannak. tettem szegény gazdámnak, Békefi Antalnak, hogy kilépek a szerkesztőségből és elmegyek tanárnak. Nem birom tovább véremmel iáplálni tápunk ba rátáit. Bob-Szígethy Vilmos cimborám elnevette magát. — De azok nagyon ragaszkodnak ám hozzád. A ballidairó éppen tegnap mondta, hogy még ilyen finom ember nem volt a szerkesztőségben, mint te vagy. A balladairó valami öreg leszámolóhivatalnok volt. Már tán a Pósa Lajosék idejében is mint la punk barátja szerepelt. — Éppen ö veszi el legjobban a kedvemet az élettől. Mindennap másfél órámba kerül. — No megállj, te gyámoltalan, majd megszaba­dítalak én tőle, — fogadkozott Bob. De nekem már akkor megesett a szivem a balladairón. — Te, nehogy valami figurát csinálj bel5le, — kértem Bobot. — U óvégre nem tehet róla, hogy olyan, amilyen. — Ne fólj, nem törik csontja Csak annyit tegyél meg, hogy mikor legközelebb bejö i hozzád, öt perc mu va fogd meg a kabája gombját. Szót fogadtam. Mikor másnap bejött a ballada­iró, nagyon barálságosanKfogadtam. Még rövid­szivarral is megkínáltam. El is fogadta, rá is gyúj­tott s szivarszó mell;ti fogott bele az uj balladája fö olvasásába. De minden s'.rófa után messzebb húzódott tőlem. • — Pardon, — mentem utána — ne haragudjon meg, hogy közbevágok, de mért ijedezik ö.i tőlem ? — Hehehe, tréfázni tetszik, hehehe I — s me gint tovább heherészett egy lépéssel. — De hát ez mégis furcsa. Nem vagyok én bél­poklos, - ugrottam oda hozzá és megkaptam a gombját. Helyesli a kártyabarlingokkal szemben tanúsí­tót! erélyes föliéaéit a követeti egyúttal hogy a Nemzeti Kaszinóban se játszhassanak hazáid' játikot. Szeder Ferenc hossz tbban tárgyalja azo'iat az eszközöket, me>yefcet a rendőrség a szocia­lista földmunkások szervezkedésére! szemben alkalmaz. Mivel a belügyminiszter expozéjában sen lát olyan momentumokat, melyeiből kö­vetkeztethetné, hogy a mezőgatdiságí munká­lok szervezkedés tekintetében egyenlő elbánás­ban fognak részesülni az ipari munkátokkal, a költségvetést nem fogadja el. Malaslcs Qézi kifogásolja, hogy a szocialista gyüléiekie nagy rendőri karhatalmat vezényel­nek ki. Nagyon kellemetlen batást tett a bel­ügyminiszternek legutóbbi rendelete, melynek alapján a rendőrség a munkanélkülieket össze­írja s ha azok nem tudják iga rolni, hogy mun­kát valóban nem ktpnak, illetőségi helyükre toloncjlják őket. Kiss Menyhért: Nem elég Ujfalussy tábor­nok fölszól alásán fölháborodni, hanem inkább meg kell szűntetni a nyugdijasok elkeseredé­sének okait. Határozati javaslatban követeli a főispáni is főptlgirmesteri állások riszbenl megszüntelisit. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszol a fö'szólalásokra. Többen a szabadságjogok kor­láozását vetették a kormány szenére azzal ai érveléssel, h.gy nem látnxk egyenlő elbánást ¡óbbra is balra. Ezen a cimen mindenkor kontroverziák lesznek, mert a különböző olda­lakon különböző módon viselkednek. A vármegyei liutviselök státuiz rendezéséről mcgíllapítja, hogy a főcél a státu ízre idézés­nél az volt, hogy mindenütt visszatérjünk a békebeli állapotokra. Lendval István szóvátette, hogy a Helényi főkapitányhelyetlei által veieiett nyomozátokát a bíróság nen minden egyea esetben fogadta el kielégi ő bizonyíték gyinánt. Megállapi ja, hogy a nyomozás adalal és az igaziágsioicál­tatásnak azokra vonatkozó Ítéletei közölt rend­szerint vannak ellentétek, bisxen, ha nem vol­nánar, nem is volna szükség bíróságra. Eíből tehát nem lebel arra köveikeztetni, hojy valaki nem felel meg a helyén. A határozati javaslatok fölötti döntésnél el­fogadják Kéthty Annának a háztartási alkal­mazottakról szóló törviny revíziójára vonat­kozó határozati javaslatát, valamint Fábián Bélának a rt. városok ügyében beadott hatá­rozati javasla'át. A Ház ezután általánosságban elfogadja a belügyi tárca költségvetését. Az elnök ezután napirendi indítványt tesz, mely szerint a Ház legközelebbi ülését szerdán délelőtt tartja. Az ülés félhélkor ért véget. — Jaj, hát tényleg igaz! — ordította el magát a balladairó s az ujjaim közt hagyva a gombját, es7e nélkül guruk le a lépcsőn. Ugyanakkor kinyílt a Békefi szobája ajtaja és kacagva gurult ki rajta az egész szerkesztőség. — Mondom ugy-e, hogy biztos a módszerem? — nevetett Bob. A módszere elég egyszeiü volt. Azt mondta a balladairónak, hogy en nagyon kedves, udvarias ember vagyok, csak az a kár, hogy váratlanul örültségi rohamok törnek ki rajtam. Ha meg fogom valakinek a gombját, akkor már baj van, mert a következő pillanatban harapok. A módszer jó volt, csak az volt a baj, hogy' Bob nem az újságban irta meg. Lekötelezett volna vele az egész életre. A suba alatt való informálás­sal azonban csak ettől az egy balladairótói men­tett meg, mert az soha többet nem tette a lábát abba a szerkesztőségbe, amelyikben engem látott. Azonban uj generáció támadt versben és prózá­ban és az nem tudott róla, hogy én milyen vér­szomjas ember vagyok. Bub lehei rá a tanú, mert a háború alatt egy műhelyben álltuk a hadikölté­szet kartács záporát. Egész teleket {ütöttünk át be­küldött kéziratokkal. Egyetlen j'i sorért egy egész novellának, vagy eposznak megkegyelmeztünk volna, de hát ketten se tudtunk egy jó sort találni. Egész háborús főszerkesztői életemnek cjak két ilyen kézirat epizódjára emlékszem. Az egyik az volt, hogy valaki beküldött a harc­térről egy szép levél kíséretében egy irgalmatlan rossz versei. Nagyon kér, hogy adjak neki helyet. Mi az ördögöt csináljak? Mindenkinek szívesen szerzek örömet, de azokkal a klepenciákkal nem leheteti a lapot kompromittálnom. Hát Írtam a nagyon rossz vers helyeit egy nem nagyon rosszat s azt közöltem a beküldő neve alatt, akitől a leg­A belügyi tárca részletes tárgyalását folytatták a nemzetgyűlésen. Budapest, december 5. A nemzetzyülés mai ülését féltizenegy órakor Scltovszky Béla elnök nyi'otta meg. Soron volt a beügfl tárca költ­ségvetésének folftatólagos tárgyalást. Az első fölszólaló Petrovácz Q»uli. Sióvá­teizi ízt a városellenes hangulatot, amely a kormá yzat részéről tap mtaiható, úgyszintén az autonómiaellenes irányzatot és a r ndele* tckkrl való kormányzás rendszerét. A városok polgársága báromtzor olyan magas betegápo­lási adót fizet, mint a falusi Ikosság. Ptyer Károly: Minden alkotmányos állam saro*köre a közsiabadsig. A köúgazgatósdgi hitóiögik képtelen ürügyeket használnak jöl gyüliselnk betiltására. A Nipszava kolportázs­jogánuk elvonása rá világit arra a rendszerre, ahogy a belügyminiszter a sajtószabadságot ér­telmezi. A kolportánj )g elvonása ellenére is folytatni fojjuk munkánkat. A belügyminiszté­rium létszámával foglalkozik, ami ötszöröse a békebelinek Rakovszky Iván belügyminiszter: Sző sincs róla, 29 százalék a csökkenés. Peyer Károly: Mnek Csonkám tgyarország­nak ugyanannyi csendőr, mint Nigymagyar« országnak volt. Csendőrre, rendőrre van pinz, de a szociális föladatokra nincs. Nincs szükség arra, bogy államtikárok ét miniszteri tanácso­sok intézzenek bagatell-ügyeket. Peyer ezu'án a vármegyei és községi válasz­tások elrendelését sürgeti és kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el. Lendval István a zsidó-bevándorlásról beszél, miközben egy leremszolga egy pohár vizet tesz elébe. Vámol Dániel: Nagy közjogi sérelem esett önnel. Bjy pohár vitel tettek eléje I Plkler Emil: Ml lesz a zsidó ezredorvo­sokkal ? Lendval Lehner: Mussolini és Helényi Imre kitüntetését vonja párhuzamba és H elé nyit ellen Mussolhinek nevezi. Amig a rendőrség kiünő tisztvise óit B listára teszik, Helényit kitüntetik. Rakovszky Iván belügyminiszter: Nagyon derék, kötelességtudó tisztviselő. (Helyeslés a jobboldalon.) Kéthty Anna: A háztartási alkalmazottak ka­tegóriája a legelhagyatoitabb és a legvédtele­nebb munkáskategória. Fol kell világosítani a háztartási a kalmazotlakat jogaikról és köteles­ségeikről, a munkaadókat pedig föl kell hívni szociális kö élességeikre. Határozati javaslatban kívánja, hogy a nemzetgyilis uj törvényt al­kosson a háztartási alkalmazottak jogvlsionyat­nak szabáyozásáról. Szóváteszi a munkások gyermekvédelmi egyesületének a közigazgatási hatóságok részéről történő ü döztetését. Szóvá­teszi az eszperantó egyesület közigazgatási zak­latásait is. A költségvetést nem fogadja el. Nemes Bertalan: Kéri a belügyminiszteri, hogy a galíciai zsidók bevándorlását minden eszközzel akadályozza meg. Az elnök az ülést félórára fölfüggeszti. Szünet ulán Rolhsnsleln Mór szólal fM. Nem tudja komolynak elfogadni a belügy mini «tér­nék a terveit, mert uiy tapasztalta, hogy a mlntsiterek miidtg másl cselekszenek, mint amit mondanak. Kószó István: Csodálkozik azon, hogy a közigazgatása ford. ott költségeket kifogásol­ják. A belügyminisztériumnak ma sokkal több és nehez«bb közigazgatási faladatot kell meg­oldani, mint Nigymagyarorizágon kellett. Soly Endre: Hitározati javaslatot nyújt be, melyben kéri, bogy még az uj költségvetés be­nyujláta elölt terjessze elő a belügyminiszter a íörvényh lóságok reformjáról szóló törvény­javaslatot. Bir a kormány faloszlatta a zala­egerszegi internáló tábort, a Mosonyt ucc.itfog­hátban internáltakat őriznek is rosszul bánnak velük. Meskó Zoltán szólal f31 ezután. ö.dmmel üdvözli, hogy a margitszigeti játékbank tervét sikerüli megbiusitanii a belügyminiszternek.

Next

/
Thumbnails
Contents