Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-25 / 177. szám

192S december 25. DELMAGYARORSZAQ 25 KORSZERŰ FILOZOFUSOK. Irta: dr. Bibó István, az egyetemi könyvtár igazgatója. A történet minden egyes fázisának megvan a maga filozófusa. A francia kommün leverése s az előrelörő diadalmas németség kiváltot­ták Nietzschét, aki egyik főreprezentánsa a derék, bélor, szorgalmas, rendszerető, de egy­ben robusztus és kiméletlen akaratnak, szó­val mindannak, amit a német állam és a né­met nép első, friss kialakultságában kifejezett. Nietzsche előre érzi, hogyan fajulhat el a büszke, dacos akarat a diadalmámor és a jó­lét hatása alait üres, hiu gőggé, kiméletlen, mindent elvenni vágyó kapzsisággá, a tudatos erő mechanizmussá, a polgári erények hipo­krizissé, az erény csupán külsőleges hirde­tésévé és érzelgős, de nem érző szívből jövő pillanatnyi megindulássá, a rendszeretet kicsi­nyes hivatali munkásságé és formalizmussá, a szorgalom és kötelességtudás pedig órák­hoz kötött munkateljesítéssé, amelytől a né­met „polgár" a söröskancsók mellé siet. Nietzsche egész életében harcol e polgári, nyáj* és rabszolgamorál ellen s vele szem­ben a Borgiák rettenthetetlen akaraterejével biró „übermensch" ideálját tűzi ki: .Az em­ber legyen sorsának ura, legyen gondolkodó, számító, kísérletező, a háborút, küzdelmet céltudatosan rendező. Törődjön oly mélyen az ember sorsával, hogy ne kimélje meg semmilyen szenvedéstől, ne essék meg a szive rajta. És vezessék az életet a legtökéletesebb emberpéldányok, a parancsolót, a Zaralhuslrák, teremtsenek uj értékeket s hirdessék a ni­velláló, egyenlősítő tanokkal szemben az ő vallásukat : a szenvedést a hatalmas emberi­ség létrejöveteléért önként elvállalók, az éle­tet örömmel és szenvedéssel járók hitét." Nietzsche rendületlenül halad a maga elé tű­zött uion s mialatt nemzete a dicsőség és a jólét kényelmes útjait járja s a régi német ideálokat sorra elhagyogatja, ő lényegében mindig ugyanaz marad. Már gyermekkorában kitűnik önfegyelmével, a hideget, meleget, testi szenvedéseket nagy nyugalommal türi. Egészségét, bár eredetileg erős, szinte atléta, igen korán kikezdik a betegségek, különösen a szem- és fejfájás, amiket nála főként a nagy szellemi megerőltetés idéz elő, de amint sok­szor mondja: .nincs ideje betegnek lenni". Nietzsche, mint alapjában a legtöbb német, ősi germán, akinek csak megfelelő kor és alkalom kell, hogy belőle az ősi tulajdon­ságok kiváltódjanak. .Kemény szivet adóit nekem Wotan" mondja egy ó-skandináv monda s ugyanez a jelszava Zaraihuslrának is. Ennek a fajtának az igazi eleme a harc és a küzdelem, amikor kifejtheti heroikus tulajdonságait. A harcot és a küzdelmet meg­szokta régi földjén, fönt északon, a szintén rideg cs ellenséges természet elleni folytonos küzdelemben. A diadal ezt a fajtát inkább csak elpuhítja s megrészegíti, mint ősét a kivívott diadalt követő sor. A siker első nap­fényében ugyan az ősi jó tulajdonságok sorra kivirágzanak s a 70-es évek a filozo­fáló s a küzdelmes élet mélyebb értelmét kitartóan kereső német nemzet egyik leg­fényesebb Mommsen, Ranke, Virchow, Wág­ner s magának Nietzsének a kora ! De a filo­zofus próféta már hiába inti nemzetét a nemzeti erények további ébrentartására. Nietzsche utolsó éveit éli, nemzetétől alig hallgatva meg, amikor már német nyelven is megjelenik Bergson Matières et mémoires clmü müve, Windelband, a németek egyik leghíresebb filozofus professzora előszavával. Ez a tény s Bergson 1908-ban megjelent főműve, a L'évolution créatrice folytonos francia és német kiadásai mutatják, hogy a korszellem máris megváltozott s a népek ve­zetése német kézből francia kézbe kerül. Bergsonban szintén megtalálhatjuk a nem­zeti vonásokat. Ó kifinomultabb fajta gyer­meke, gall és germán keverék, amelyen át­szűrődött és tovább finomodott egy régi mű­veltség, a latin. A francia faj dekadens, abban az értelemben, mint ahogy minden nagy nemzet az, amely átment a nagy virág­zások egész során, de ma is képes még meglepő, uj virágzásokra. A francia gondol­kodás már a XVII. század elején irányította Európa gondolkodását, szóval már akkor, amikor német irodalomról és tudományról jóval kevésbbé lehetett még szó s a francia müveUség két századon át bámulata tárgya és normája volt egész Európa társadalmának. Hajlandók vagyunk a világos, kritikus s racionális gondolkodást, az Írásbeli vagy másnemű elegánciát speciálisan francia tulaj­donságnak tekinteni, pedig ez minden kimű­velt és az alkonyodást már csirájában magá­ban hordó társadalom jellegzetes tulajdon­ságai. Az igazi, ősi francia tulajdonságok a régi gall vitézség és bátorság, amely a német morális, társadalmi alapokon nyugvó, kitartó heroizmussal szemben a dicsőség keresésén s a kitűnni vágyáson alapul s legfőbb célja győzni az egyének és a népek versenyén. A francia jellem tehát már ősi vonásaiban is individualisabb jellegű. Lovagi torna a mai francia szemében is az élet, amelyen győzelemhez nem kitartással, hanem rettenthetetlen, de pillanatnyi felbuzdulással és rohammal: élannal juthat el az ember. Ezt a két tulajdonságot, az „élant" s a fran­cia józan „lapos" „eleganciát" — vagyis az ősit és az inkább a műveltség által fölvettet — gyűlöli legjobban Nietzsche s állítja szembe a német kitartással és heroizmussal, amely szerinte jóval többet ér. Bergsonban megvan mindaz, amiért egy­formán lelkesedhet a dekadenciára eo ipso hajló francia s egy olyan nemzet fiatalsága, amely ha pillanatra is, elhagyja sajátos ősi tulajdonságait. A dekadenciára hajlónak ez felel meg legjobban. Ő már nem képes egy pár határozott, egyszerű alapelv szerint — amilyenek például a morális alapelvek — eligazodni az éleiben, amelyet ép az ilyen alapelvek hiányában nagyon is komplikáltnak és megfejthetetlennek lát. Annak a tanait fogadja el, aki egyszerűen kettévágja az élet gordiusi csomóját s egyetlen varázsigét talál annak föloldására. Bergsonnál a dolgok intuitív" fölfogása a mindent föloldó varázs- j itatva, kifinomultabbal és individualisabbal: . r T /\líl%i/\ nn/THiinlr f/\<*nlm> <*/\nr]/vlLM/lnn<snl o D /\««A/\r> A««>1 A fxontfniA 1 A1 K /\ r\ T% ín rtf* m /-i/w .sugallatára, mialatt a tudományos gondolko­dás csakis a dolgok szétfejtésére, analízisére volt képes. Az ösztön és a fogalmi gondol­kodás képesiti azután az embert arra, hogy együtthaladjon az élet árjával s akaratával és cselekvéseivel folytassa annak élő moz­gását és tovább alkossa azt. „Az egész em­beriség, a térben és időben, egy roppant hadsereg, mely elrohan mindegyikünk mellett, előttünk és mögöttünk, hogy magával ragadó rohamában halomra döntsön minden akadályt és megsemmisítsen minden ellenállást, még ialán a halált is." Mi nem tehetünk mást, mint hogy kövessük az élet virágzó, fejlődő útját és cselekvésünkkel, rohamainkkal győzni fogunk annak komplikált voltán s elérjük az igazi életboldogságot s egyben a sikert. Az akarat mindenható erejének dicsőítése ez, akár a Nietsche filozofiája, de átirva a francia jellemre, amelynek ma Bergson a korszerű képviselője. Amott az akarat heroikus, morális, amely egy emberideál kitűzésével, lassú, fokozatos elérésével győzhet ugyan az életen, de az egyén maga egyelőre leg­alább áldozatul esik. Bergsonnál az egyén lelkes hévvel, de egyben igen józan belátás­sal kell, hogy megrohamozza az élet miszti­kumát s ha győz, megnyeri az életboldog­ságot s momentán élvezheti a sikert. S a világháborúval megjött a döntő próba, hogy melyik nagy nemzet győz a maga sajátos és egyben korszerű életfelfogásával a kettőjük között fölállított tornán. Ha nem csupán a mechanikus erői, az anyagi fölfegyverkezés erejét s a magunk érdekeltségét vettük volna számba, hanem a népek belső, lelki fölkészültségét is, alig lett volna kétségünk, hogy győz a francia. A német harcosok Nielsche zsebkiadását viszik el a harcba, amelyet számtalan példányban osztanak szét közöttük. Lelkük azonban már más, tőlük idegenebb világnézlettel is át van erő. Telitve vagyunk fogalmi gondolkodással, mondja Bergson, s a fogalmi gondolkodás schémáit reáhuzzuk az időben rohanó életre. A tudomány merev schémáival nem képes eléggé követni az élet folyton változó árját s bizonyos pontokon mindig fennakad. Ekkor azonban kisegít bennünket a dolgok Intuitív, belső szemlélete, amely együtt halad az élet teremtő mozgásával, sajátos lendületével, az „élan vitállal" s belsőleg átérzi és átéli azt és így az élet igazi értelmének tiszta és világos tudatára jutunk. Ez az a nagy szinté­zis, amelyet ösztönszerűleg követtek a nagy filozófusok, ugy Claton, mint Sokrates, az utóbbi hallgatva az ő daimonionjára, isteni a Bergsonéval. A francia lélekben nincs meg ez a szétbontó kettősség s ha világfelfogása dekadensebb s az egyéni szempontokat job­ban átélő is, a régi francia vitézség józan belátással, a régibb műveltségű faj rafinériá­jával s az előző év leverésének átérzésével és tanulságával vegyül. A mérkőzés meg­történik s a német életideál, porosz gőgjével és a világuralomról való ábrándokkal együtt porba hull. A mérkőzés azonban nincs be­fejezve, mert újra kezdődik, de most már megváltozott viszonyok között. A német faj a folytatódó harcban megtalálta önmagát, a küzdelemben való nagyságát s a SZÍVÓS és harcias ellenállással, kitartó munkával, meg­A. legnagyobb boldogság másnak örömet szerezni. Karácsonyra % órát legolcsóbban Nagy javítóműhely ! Széchenyi tér 8. ékszerésznél vehet. Alapítva: 1892. RÉSZLETFIZETÉSRE IS készpénzárban. 122 Mélyen leszállított árak! Gyermekruhák . ... K 200.ooo Téli Mikácló K 500.OOO Szőrmés Mikádó . ... K 1,000.000 Divat Ragián . ... K 7QO,ooo és mindenféle férfi Velúr nőikabát . ... K 8OO.000 Nutria sport bunda . . K 2,000 000 Velúr női kabát v. bél. . K 8OO.000 Divat boák K 200.ooo és nő ¡ télikabátok. Blau ígnátz, Kelemen u. S. R •p E SZLETFIZETÉSR EII

Next

/
Thumbnails
Contents