Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-25 / 177. szám

19215 december 25. OELMAQYARORSZAQ 9 A szegedi elitéltek hözül senki sem részesült karácsonyi amnesztiában. A szokásos karácsonyi amnesztia, amely egyesek előtt minden évben megnyitja a bör tönök kapuit, az idén is megjelent, de szegedi érdekessége, sajnos, nincsen a rendeletnek. A kormányzói legfőbb rendelkezés amnesztiát ad a sajtó- elitéileknek és mindazoknak, akik pél dás magavisele ükkel kiérdemelték a szabadon­bocsi jtás tényét. Néhány politikai elitéltre is kiterjed az amnesztia, Szegeden azonban az el­múlt évekhez hasonlóan senki sem részesüli amnesztiában. A karácsonyi szegedi vonatkozású amnesz­tia ügyében a Dilmagyarorszdg munkatársa kérdést intézett dr. Zombory Jenő ügyészségi elnökhöz, aki kijelentette, hogy Szegedre tudó mása szerint nem érkezett amnesztia. A börtön az amnesztiás elterjesztéseket saját ügyköré ben rendezi s igy az ügyészség nem tudhat arról, hogy a börtönből szabadul e ki valali az ide i karácsonyi ünnepek a kaimával. Az ügyészség kitin előterjesztést nem tett az am nestiiás szabadonbocsdjfdsok ügyében s igy ügyészség kezdeményezésére amnesztiát senki sem kaphatott a szegedi elitéltek közül. A Délmagyarország a demokráciáért harcol, fegyvere a függetlenség és szókimondás, hátvédje a közönség támogatása. A kereskedelem karácsonyi hangulata. Régi barátom, Detail Dezső, rövid kötött­szövöttórukereskedő a napokban újból fel­keresett és kiöntötte előttem panaszait. — Higyje el kérem, kormányzatunktól min­den hibája meilett a zsenialitást elvitatni nem lehet. Jól tudom, hogy Róma cézárjaitól nap­jainkig minden uralkodónak és kormánynak politikai eszköze volt: az ígéret. Régen ke­nyér volt az igéret tárgya, lényegében ma is ez, de változlatott, kulturáltabb formában, — a gazdasági fellendülés és a közterhek, tete­mes csökkentése jelent ma kenyeret. Ámde kormányzatunk zsenialitása éppen abban rej­lik, hogy nem él az igéret avult eszközével. A háborúban és forradalmakban meggyötört és túlfeszített idegzetű társadalom ma már nem reagál az ígéretekre, tehát meg kell győzni arról, hogy már benne él az igéret helyett valósággá vált jólétben. Minden mi­niszteri felszólalás, akár pénzügyi, akár ke­reskedelemügyi miniszteri ajkakról hangzik is ei, akár Gentben, Budapesten vagy Szege­den, mindegyik meggyőz bennünket arról, hogy a szanálás nagyszerű eredményei után már derékig benn vagyunk a remélt gazda­sági fellendülésben és a közterhek jelenté­keny csökkentésének élvezetében. Ezen nyi­latkozatok nyomán el kell hinnünk, hogy a „gazdasági élet utja már erősen felfelé ivelő", hogy megszűnt a fogyasztói válság, a munka­nélküliség csökkent, a középosztály vissza­nyerte újból régi vásárló erejét, az ipar és kereskedelem zavartalan boldogulási lehető­ségeit és a közterhek nagymérvű csökkentése módot ad arra, hogy a kincstár számára hosszú éveken át igénybe vett jövedelmek a gazdasági élet ereiben visszamaradva, uj ér­tékeket beemeljenek. Hegedűs Lóránt volt en­nek a' szuggesztív politikának a megalapítója, bárha ő csak kezdő volt e téren. A koroná­nak stabilitását akarta helyreállítani, ugy hogy az abban való bizalmat szuggerálta a társa­dalomba, amely a koronától vadul menekült. Kormányunk ezt a szuggesztív módszert to­vábbfejleszti és minden előző Ígéretének: a gazdasági föllendülésnek és az adók nagy­mérvű leszállításának már a beteljesülését hiteti el velünk. S amíg mi a valóságban ful­dokolunk és egyik napról a másikra a fizetés­képtelenség örvényének szélén tengetjük lé­tünket, képzeletünk naponként megrészegül ennek a kormányszuggeszciónak fantáziát gyö­nyörködtető varázsától. A nyílt, de sokszorosan nagyobb számban lappangó fizetésképtelenségek hosszú sora bizonyára nem tekinthető, egy örvendetes gazdasági újjáéledés biztató szimptomáinak, A karácsonyi vásárban való reménykedés még kitolta ezeknek a fizetésképtelenségeknek fel­fakadását, de a jövő esztendő első hónapjá­ban a kényszeregyezségi esetek oly zuhataga várható, amely meglepetésszerűen fogja érni a mesterségesen táplált optimizmusban élő kormányt és közvéleményt. Erre az időre tető alá kell juttatni a minden oldalról sürgetett kényszeregyezségi reformot. Bizonyos, hogy jó és mindent kielégítő kényszeregyezségi eljárást megalkotni nem lehet. Ez a rendelet csak addig volt tökéletes, amig a háború és az inflációs korszak alatt alkalmaztatására sor nem került. De ugy a hitelezők, mint az adó­sok nyomban rossznak tartották, mihelyt a szanálási krízis a kényszeregyezségi eljárást fontos közgazdasági pi obiémává avalta. A re­formot egyoldalúan, a hitelezők vagy adósok szempontjai szerint megalkotni nem szabad, hiszen minden kereskedő egyúttal adós is egy személyben. Egyetlen elvnek kell a re­formban érvényesülni és ez az, hogy a kény­szeregyezségi eljárás lényegében egy jogi és gazdasági kedvezmény, amelyre csak az a kereskedő vagy iparos érdemes, aki üzlet­vitelében nemcsak a fennálló törvényekhez és rendeletekhez, hanem az üzleti, a kereskedői tisztességnek nem kodifikált, de épp oly haté­konyan élő szabályaihoz is mindvégig lelki­ismeretesen alkalmazkodott. Módot adni arra, hogy erről a hitelezők érdekében egy pártat­lan és arra hivaiott szerv gyorsan és költség­mentesen meggyőződjék, kedvező vélemény esetén ez a szerv a hitelezőkkel a bírósági eljáráson kivül egy viszonylag költségmentes és gyors magánegyezség létrejöttét elősegítse, sz az a kívánság amit a kényszeregyezségi eljárás reformjával szemben támaszthatunk. A kereskedelmi és iparkamarák lehetnének az ezen cél elérésére egyedül hivatott szervek. Viszont az ellen a miniszteri tervezet ellen, amely a fizetésképtelenségbe jutott adós üzlet­vitelének megvizsgálását és a magánegyez­ségnek megkötését egy a fővárosban létesí­tendő Országos Hiteivédő Szervezet ügykö­rébe kívánja utalni, a vidéki kereskedelem nyomatékosan tiltakozik. Sem a hitelező, sem az adós nem szolgáltathatja ki érdekeit egy fővárosi hitelszervezetnek, amely a vidéki vi­szonyokat nem ismerheti, csak kiküldött meg­bízottja utján tájékozódhatik és a fővárosba való utazással és az ott való képviselettel költségessé teszi ugy a vidéki hitelező, mint az adós számára az eljárást. A kényszeregyezségi eljárás reformja bár­mily szükséges ps fontos, helyzetünkben enyhülést jelenteni nem fog. Egyrészről az állandóan fokozódó fogyasztási válság, más­részről a közterhek és a rezsiköltségek növe­kedése : az a két malomkő, amelyek között fel kell morzsolódnunk. S ebben a helyzetben már félévvel annak aktuálissá válása előtt, bevetik a közvéleménybe az üzlethelyiségek feletti szabad rendelkezési jognak kérdését. Hamis érvelés az, amely ebben a tárgyban a gazdasági szabadság jelszavával él. Ha minden vonalon helyreállott a gazdasági szabadság és a békeviszonyokhoz térünk vissza, állítsuk helyre a szabadságot a ház­tulajdon terén is —, hangzik a jelszó. Mi azonban az állam hivatásának tekintjük, hogy a csekélyebb számú és ekszisztenciális érde­keiben nem érintett háztulajdonosi érdekelt­séggel szemben védelmében részesítse a kiszolgáltatott és létérdekében fenyegetett üzlethelyiség-bérlőket. Ezen a téren a keres­let és a kínálat, a háztulajdonosok és a bér­lők egymáshoz való viszonya napjainknak gazdasági rendjében még kiegyensúlyozva nincsen. Igaz ugyan, hogy vannak már üres üzlethelyiségek, de ezek az üzlethelyiségek ott vannalc. ahol számbavehető kereskedelmi forgalom soha ki nem alakult, s ahol üzlet­helyiség csak kisérletképen nyitott meg. El­lenben n'ncsenek üres üzlethelyiségek ennek a városnak régtől fogva kereskedelmi forga­lomra szánt és használt utvonalain, ahol a kereskedők és iparosok megélhetésüket valóban megtalálhalják. Igaz ugyan az az ellenvetés is, hogy a békeévekben is csak ezeken az "utvonalakon tudott bol­dogulni a kereskedő, mindamellett a sza­bad rendelkezési jog fennállolt és ez veszélyt nem jelentett. De a békeévek kereskedőjének és iparosának vagyoni helyzetét jelenlegi va­gyoni helyzetével összehasonlítani nem lehet. Akkor a vagyonilag erős és ezen erejében bizakodó bérlő a háztulajdonossal szemben inferioris helyzetben nem volt, egyenlő erő­sek voltak a szembenálló felek s igy alakult ki a gazdasági élet diktálta egészséges bér­viszony. Mig most a szanálás válságában le­• gyengült, elvérzett kereskedő és iparos, aki tőkével nem rendelkezik, hogy uj helyiséget szerezhessen, de ahhoz is gyenge, hogy ma­gasabb üzletbér fizetésével rezsiköltségeit tovább növelje, a tökéletes kiszolgáltatottság érzésével állana háztulajdonosa diktátumává! szemben. Ilt még ma indokolt az állami vé­delem. Csak ha a kormányhatóságilag szug­gerált gazdasági fellendülés és ezzel együtt az elviselhetetlen adóterhek enyhülése élő valósággá fog válni» ha a kényszeregyezségi eljárást, mint szükségtelent, a magyar közgaz­daság lomtárba fogja helyezni, állhat helyre az üzlethelyiségek terén is a teljes szabad­ság. Addig rossz szolgálatot tesz a gazdasági élet lassan megnyugvó rendjének az, aki a szabad béremelés és felmondás kérdésének felvetésével az ezer nehézséggel küzdő ke­reskedő és iparos elkeseredett lelkiállapotát ezzel az ujabb gonddal is irritálja Barátom kezet nyújtott és elváltunk. Me­rengve néztem utána, vájjon mikor fogok ta­lálkozni az ő nevével is a hivatalos lapnak jól ismert, zsúfolt hasábjain. Dr. Kertész Béla. Briliáns, platina ékszer, gyöngysorok, Schaffhausen, Omega, arany, ezüst órák, ezüst evőeszközök, csodaszép arany és Platina karórák és ritikülök, ezüst cigaretta szelencék. Nagy választék. Olcsó ára k. FISCHER TESTVÉREK SZEGED, rjl J 2 TELEFON KÁRÁSZ U. 10-65. SZABÓ DEZSŐ legújabb könyve, ezenkívül minden kötet kapható. Hungá ia Hntiquarlum ucca2­JAJ. Aki házat vagy ingatlant vásárol, salát érdekében vétele előtt keresse fel DÁVID GYULA ingatlanforgalmi irodáját Kossut Lajos sugárut 9. sz. a., telefon 10-42., mert vételét ezen cégnél, minden kívánalmat kielégítően, a legelőnyösebben bonyolíthatja le.

Next

/
Thumbnails
Contents