Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-25 / 177. szám

10 DELMAOYARORSZAQ 1925 december 8, össze. Közöttük volt Sir Olivér Lodge, a fizi­kur, aki Einstein elölt felállította a relativitás tantélelét, egyebekben az aneol tudományos akadémiának volt elnöke, Sir Villíam Barrett, a kémikus, Pickeriag professzor, a Hirvard egye­tem tanára, Viliiam James, az amerikai villás­filozófus és még többen. A nyers tagidáual és a vakhittel szemben azt a tételt állították fel, hogy a jelenségek előítélet nélkfll, kritikai ásódon vizsgálat alá veendők. Kiindulásuk az volt, hogy vannak kétségtelen és ie nem la­gidható telepatikus esetek. Ha ezek igszak, ugy a lélek, amelyei a racionalista természet­tudomány csupán az anyag funkciójának tekin­tett, attól függetlenéi is működhetik. Ez eset­ben az agyvelő a lilekatk nem elengedhetetlen követelménye, hanem a léleknek és öntudatnak csupán földi eszköze. Ez volt a pont, ahonnét a láthatatlan világ vizsgálatára alakult Psychi­cal Research Soctety munkája kiindult. A társaságnak ezidöszerinti elnöke, Sír Oli­vér Lodge most tett közzé egy rövid beszámo­lót a negyvenesztendős kritikai vizsgálódás eredményeiről. Amit ebben a beszámolóban el­mond, azért a tudományos felelősiéget termé­«zetesen 6 és munkatársai viselik. Anélkül, hogy magam a legcsekélyebb véleményt is vegkockiztatnim, vagy az olvasói bármely te­kintetben befolyásolni akarnám, tiiztin csak a módszereknek a rekipilulálás&ra szorítkozom, amelyet ez a tudós társaság a legizgatóbb probléma, a földöntúli élet vizsgálata tekinteté­ben követeit. Van-e élet a halál után? A legnagyobb nehézségűk, mint Sír Olivér Lodge mondja, az volt, ho,y bizonyitikot tud­janak szerezni a halál uláni életre vonatkozó­lag. Spiritiszták ugyanis számtalanszor állítot­ták, hogy ez, vagy az a nagy szellem jelent meg nekik, de rendszerint azok a nagy költe­mények, amelyeket Qoetbe, vagy Shakespeare szellem« irt le a médiumok kezével, olyan nyo­morúságos fűxfakisérletek vollak, hogy bizonyí­tékul egyáltalán nem voltak elfogadhatók. Spi­ritiszta szeánszokon a túlvilágról szóló leiriso­kat is produkáltak, de ezeken olyan veszedel­mes ellentmondások fordultak elő, hogy a ne­vetségessel voltak határosak. De óvatossággal kellel fogadni a médium-megnyilatkozásokat az esetről- esetre leleplezett csalások rengeteg tö­mege miatt. Végezetül pedig még a legteljesebb JéhisiemQstg esetében is fenforoghatolt az autoszugieszciónak, az öncsalásnak a lehe­tősége. Kísérletet lehelett volna még teani úgyneve­zett posihumas tevelekkel is, ami alatt az ér­tendő, hogy egyesek földi életűkben valahol le­zárva elhelyeznek egy levelet, melynek tartal­mát csak ők ismerik és a levél tartalmát halá­luk után a médium kezével leírják. Mióta azon­ban tudományos megállapítást nyert, hogy van­nak úgynevezett ptzichomtrikut médiumok, Orvos: Ha ostoba, nem én fecsegtem erről. író: Hát ki ? Orvos: Te magad. A feleségednek. Az éjjel is. író: Én? Orvos : Igen, igen. Neked, az Írónak kell meg­magyaráznom, hogy nem minden beszéd formáló­dik szavakba? A csendnek is van nyelve, a visszafojtott lélekzet is beszél. Forogsz az ágyad­ban, nézed az árnyakat, mereszted a Kernedet, nagyot fohászkodol, gyűröd a vánkost... Hát mi ez, ha nem a legékesszólóbb beszéd ? Több annál. Fecsegés. Östoba fecsegés. Amint te mondtad. Ilyen ostobán fecsegtél ma éjjel is a feleséged előtt író (riadtan): O mondta? Orvos: Csak referált nekem. Mint ahogy a beteg gyerekről féltő szorongással számolnak be az orvosnak. Nem tudják az okot, de elmondják a szimptómákat. Szép ki* szimptoraák ... író (maga elé): HM megfigyelt ? Még éjszaka is rajtam a szeme? Még akkur sem aludhatom békén. Orvos {neveive): Hiszen ha aludtál volna! De nem aiud'áll író (dühösen): Ugyan hagyj nyugton. Egyáltaíán miért ez a gyámkodás felettem.' Nem alszom, hát netn alszom, punktum. Semmi köze hozzá senki­nek Unom már ezt a folytonos ellenőrzést, figyelést. Orvos (ro:>szalólag): Pali, Pali I Ezt a figyelést miteilrk gyöngédségnek hívják. Mióta teher neked a fetCaétíwi fcyörtg£d jósága ? író (felfortyan): Ki mondta, hogy teher ? Milyen gaiád3«gui<ar. akarsz rámdisputálni ? Orvos: Ejrtye, ejnye, nagyon Ideges vagy. Csak­ugyan nem ártana, ha egy kis levegőváltozásra mennél. Talán a tenger mellé. Az olasz pariokra. akik a transz állapotában lezárt könyveket és lepecsételt leveleket is el tudnak olvasni, a bi­zonyításnak ezt a módját is ki kellett kapcsolni. Elfogadható bizonyítékot csak az szolgáltathat, ha olyan földöntúli megnyilatkozások érkeznek elköltözött egyének részéről, amelyeket bizo­nyítható módon sem a médium, sem mis bár­mely más hasból és vérből való ember nem is­merhetett. Lehet-e bizonyítani a földöntúli életet? Ezt a célt szolgálja a keresztlevelezés, ame­lyet a Piychical Reseirch Society immár esz­tendők óta követ, gyakorol és ellenőriz. Hogy miben áll ez a keresztlevelezés, azt éppen ma, mikor a keresztrejtvények cpidémája fertőd meg az egész világot, nagyon könnyű megérteni. A társaság tagjai életűkben megígérik, hogy amennyiben van földöntúli élet és megvan a lehetősége, hogy a túlvilágról élő emberekhez üzeneteket jultasianak, ezt médiumok utján meg fogják cselekedni. Nem folytatólagos szö­veget diktálnak azonban, amelynél fenforoghat az öncsalásnak, vagy szélhámosságnak gya­núja, hanem a föld különböző részein megje­lenve egy nagyobb gondolatkspciolatnak csak egyik, vagy másik részét diktálják le, ugy hogy a médium sohase (adhassa, miről van szó. Klasszikus műveltségű egyénekről lévén sió, ezenfelül közléseiket ugy elburkolják klasszi­kus képzetekbe, hogy az messze felülmúlja az átlagos médium műveltségét. Végezetül pedig mindennek a túlvilági üzeneteknek csak uey legyen értelműk, ha azokat egy központba be­küldik és olt legalább is haionló mű<ellségű élő emberek kombinációi utján megfejtik ókét. ,Szerencsére' a Psychical Research Society­nek már van számos olyan halottja, aki alkal­mas ennek a nehéz túlvilági feladatnak az el* látásira. Közöttük van a társaság első elnöke, Frederick Myers, Garney és Sldgwick fizikusok és Verratl és Bulcher professzorok, akik életűk­ben klasszikus tudományoknak voltak az elő­adói. Amint Lodge mondja, ez a munka irtó­zatos türelmet, elővigyáialot és hitet tételez fel mindkét részen, azok oldalán, akik még itt vannak és akik már átauntek a túlsó oldalra. Az eredményeket a társaság összegyűjti, köte­lekben fekteli le, de egyelőre nem adja ki. A célja a társaságnak ugyanis nem szenzáció élő emberek és kortársak számára, hinem tudomá­nyos bizonyosság szerzése az emberi lét leg­nagyobb problémájáról. Amit ók ma összegyűj­tenek, majd egy későbbi nemzedék, ha az anyag még Jobban felszaporodott, használja fel a jövőben élő kortársak számára. Ma a kérdés csak annyira érett meg, hogy ezeket és ennyit leheisen elmondani A csodák vizsgálata. A másik terület, amelyre a láthatatlan világ vizsgálatinál ki kell terjeszkedni — bár ez Lodge szerint az előbbinél sokkal alacsonyabb­Nektek, művészembereknek úgyis Olaszország a második hazátok. ^ író : Nem vagyok ideges és nem megyek sehova. Es ha azt akarod, hogy ne is legyek ideges, tar­togasd a tanácsaidat a betegeid számára. Orvos : így is jó. (Feláll.) Különben is csakugyan várnak rám a betegeim. Szervusz! író: Szervusz! Orvos (az ajtóból) : Igaz, mit mondjak a fele­ségednek ? Bizonyosan szívszorongva várja odakint a diagnózis eredményét. Író (a fejihez kap kétségbeesetten): Hát mi ez ? Megbolondultatok, vagy én vagyok bo'.ond? Mit akartok tőlem ? Orvos (visszatér, szeretettel az iró vállaira teszi a kezét): Kedves ... kedves ... Palim ... csilla­podj. Csak egy pillanatra légy őszinte... ön­magadhoz. Tudom, hogy sokat kívánok. Nagyon nehéz önmagunkhoz őszintének lenni, talán a leg­nehezebb. Kivált, ha nem akarunk, ha félünk tőle. Ha nem merünk az őszinteséggel szembe nézni. Ha nem merünk a saját lelkünkbe nézni... Író (rámered): Mi? ... Miket beszélsz? €>rvos: Nem kivánom, hogy értelmet keressél a szavaimban, ha találsz bennük, akkor te tudod legjobban, mi lehet az ? Én nem tudom... En csak bizonyos tüneteket látok. De te tudod, neked tudnod kell az okát is. De nem akarod tudni. Tehát valami nagyon súlyos ok lehet, amitől magad is félsz. Az okos ember kikerüli azt, amitől fél. Szépszerével, óvatosan. Vagy ha már nagyon is fenyegető, akkor menekül eiőle. Hát menekülj! Pali! Akarod? Magara megyek a menetjegyiro­dába és. holnap már vonaton ülsz, holnapután hajón. És hírotn nap mutea gyönyörködhetsz a tenger fenséges nyugalmában, amelyre neked olyan rendű —, a fizikailag meg nem magyarázható földi Jelenségeknek, közkeletűen csodáknak a vizsgálata. Ezeknek vizsgálata is rendkivűl nehéz, mert a csodáka' fizikai és kémiai labo­ratóriumokban lokalizálni nem lehet és még kevésbbé lehet őket kritikai eszközökkel való megvizsgálás végett tetszésszerinti időpontban és helyen megrendelni. Itt csak esetek van­nak, melyeknél vagy fenforog a tudományos követelmények szerinti ellenőrzésnek a lehető­sége, vagy nem. A legközönségesebb az ilyen Jelenségek kö­zött egyes testeknek érintés által való meg­mozgatása, amelyet a legtöbb ember legalább is hallomás utján ismer a spiritiszták aszial­táncolta'ásából. Azt is tud|a azonban mindenki, hogy éppen ezen a területen mennyi szélhámos* ságot és raffinált csalást lep'eztek már le. Ezeknek a jelenségeknek vizsgálatával hosszú éveken át az angol tudósok közül Crookes, az ismert nevű fizikus foglalkozott. Az asztal­táncoltatásnak és tárgyak megmozgatásinak van azonban egy misztikusabb formája, mikor az érintkezés is elmarad. Tudományos nyelven ezeket az eseteket telektnetlkus jelenségek gyűj­tőneve alalt szokták összefoglalni. Azok, akik ezeket a Jelenségeket vizsgálták, azt állitják, hogy ilyenkor egy nagyon sajátszerű anyag, amely néha teljesen kiesik a megfigyelés kö­réből, de néha látható, sőt le is fényképez* hetö, az etíoplasma, vagy bioplasma, árad ki a médium testéből és ez bajt végre o'yan fizikai műveleteket, melyekre máskülönben a médium normális ereje nem is volna elegendő. ( Tudomány- és természetfeletti világ. A vizsgálatoknak főleg erről a csoport Iáról, de általánosságban az eddig eléri eredmények­ről is Sir Olivér Lodge nagyon rezerváltan nyilatkozik. Szerinte még nem jött el az ide|e, hogy ő és társai a nyilvánosság elé lépjenek és mindannak elhivését követeljék, amit meg­állapító t8k. Hogy ennyiről is beszimol, annak a magyarázata az, hogy voltak tűrelmetlen­kedök és voltak főleg babonásészjárisu spiri­tiszták, akik éppen a sz!goruan tudományos és kritikai eszközök alkalmazása és nagyon sok 8zéihimo8kodó médium leleplezése miatt a tár* saságot a földöntúli Jelenségek megcáfolására alakult társaságnak keresztelték el. Az ö el­járásuk és az óvatosság jogszerűségét azonban éppen az adja meg. hogy ők a hit mellé bi­zonyosságot akarnak sze ezní. Negyvenéves kísérletezés után ez ma a ter­mészetfeletti jelenségek vizsgálatinak az állása. Belőle egyet lehet megállapítani. Ismeretlen ét ma még igen sok esetben mrg nem magya­rázható jelenségek és erők környékeznek ben­nünket. Az emberi tudis mennyisége folyton növekszik. De Pascal azerint ez a tudás egy növekvő golyóhoz hasonlít, melynek növeke­dése arányában nagyobbodik az ismeretlennel való érintkezési felülete is. szükséged van, vagy a tenger fenséges háborgá­sában, amely megtanít arra, hogy milyen kicsi, mennyire eltörpülő minden emberi háborgás. Nos? Író (maga elé merülten, kis szünet után): Te derék, jó ember vagy János, de én... (kis szünet): maradok. Orvos: A feleséged elkísér. író (kissé keserűen): Itt is mellettem van. Orvos: Vagy tudod mit? Elkísérlek én. Van egy gazdag bankigazgató betegem, akinek tengermelléki levegőre van szüksége. Kért, hogy menjek vele. Ha te is jönnél, rászánnám mag^m. író (elfordult fejjel, ridegen): Csak menj magad a bankvezéreddel. (Hirtelen különös, gyanús fel­eszméléssel néz az Orvosra): De felelj egy kérdé­semre, János I ,Orvos: Parancsolj! Iró: Miért buzgóikodol te olyan nagyon ebben a phitantrop szerepben? Orvos: Nem értelek. Iró (ingerülten): En nem értelek téged. Vagy azt hiszed, azért vagyok iró. hogy ne lássak a körü­löttem élők leikébe? (Dühösen): Te ... te .. . (komoran maga elé csöndesebben) hiszen te ma­gad ellen beszélsz, amikor meg akarsz engem menteni . . . valaki számára . . . Orvos (lehajtja fejét). Iró (mereven nézi, kegyetlenül): Folytassam ? Orvos (rendkívül fájdalmasan felhördül): Pali! Iró (kegyetlenül): Te pyrhusi hős. (Csöndes szomorúságba lágyul a hangja) Isten veled Jánost Jó fiu vagy. Több mint jóbarát . . . Testvér . , . Orvos (lehangoltan): Isten veled! (El). Iró (utána néz, mormolja): Testvér . . . (kese­rűen) szenvedő testvér . . . (Idegesen kap fel egy könyvet az asztalról, újra lecsapja, fel-alá sétál.)

Next

/
Thumbnails
Contents