Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-25 / 177. szám

10 DELMAOYARORSZAQ 1925 december 8, össze. Közöttük volt Sir Olivér Lodge, a fizikur, aki Einstein elölt felállította a relativitás tantélelét, egyebekben az aneol tudományos akadémiának volt elnöke, Sir Villíam Barrett, a kémikus, Pickeriag professzor, a Hirvard egyetem tanára, Viliiam James, az amerikai villásfilozófus és még többen. A nyers tagidáual és a vakhittel szemben azt a tételt állították fel, hogy a jelenségek előítélet nélkfll, kritikai ásódon vizsgálat alá veendők. Kiindulásuk az volt, hogy vannak kétségtelen és ie nem lagidható telepatikus esetek. Ha ezek igszak, ugy a lélek, amelyei a racionalista természettudomány csupán az anyag funkciójának tekintett, attól függetlenéi is működhetik. Ez esetben az agyvelő a lilekatk nem elengedhetetlen követelménye, hanem a léleknek és öntudatnak csupán földi eszköze. Ez volt a pont, ahonnét a láthatatlan világ vizsgálatára alakult Psychical Research Soctety munkája kiindult. A társaságnak ezidöszerinti elnöke, Sír Olivér Lodge most tett közzé egy rövid beszámolót a negyvenesztendős kritikai vizsgálódás eredményeiről. Amit ebben a beszámolóban elmond, azért a tudományos felelősiéget termé«zetesen 6 és munkatársai viselik. Anélkül, hogy magam a legcsekélyebb véleményt is vegkockiztatnim, vagy az olvasói bármely tekintetben befolyásolni akarnám, tiiztin csak a módszereknek a rekipilulálás&ra szorítkozom, amelyet ez a tudós társaság a legizgatóbb probléma, a földöntúli élet vizsgálata tekintetében követeit. Van-e élet a halál után? A legnagyobb nehézségűk, mint Sír Olivér Lodge mondja, az volt, ho,y bizonyitikot tudjanak szerezni a halál uláni életre vonatkozólag. Spiritiszták ugyanis számtalanszor állították, hogy ez, vagy az a nagy szellem jelent meg nekik, de rendszerint azok a nagy költemények, amelyeket Qoetbe, vagy Shakespeare szellem« irt le a médiumok kezével, olyan nyomorúságos fűxfakisérletek vollak, hogy bizonyítékul egyáltalán nem voltak elfogadhatók. Spiritiszta szeánszokon a túlvilágról szóló leirisokat is produkáltak, de ezeken olyan veszedelmes ellentmondások fordultak elő, hogy a nevetségessel voltak határosak. De óvatossággal kellel fogadni a médium-megnyilatkozásokat az esetről- esetre leleplezett csalások rengeteg tömege miatt. Végezetül pedig még a legteljesebb JéhisiemQstg esetében is fenforoghatolt az autoszugieszciónak, az öncsalásnak a lehetősége. Kísérletet lehelett volna még teani úgynevezett posihumas tevelekkel is, ami alatt az értendő, hogy egyesek földi életűkben valahol lezárva elhelyeznek egy levelet, melynek tartalmát csak ők ismerik és a levél tartalmát haláluk után a médium kezével leírják. Mióta azonban tudományos megállapítást nyert, hogy vannak úgynevezett ptzichomtrikut médiumok, Orvos: Ha ostoba, nem én fecsegtem erről. író: Hát ki ? Orvos: Te magad. A feleségednek. Az éjjel is. író: Én? Orvos : Igen, igen. Neked, az Írónak kell megmagyaráznom, hogy nem minden beszéd formálódik szavakba? A csendnek is van nyelve, a visszafojtott lélekzet is beszél. Forogsz az ágyadban, nézed az árnyakat, mereszted a Kernedet, nagyot fohászkodol, gyűröd a vánkost... Hát mi ez, ha nem a legékesszólóbb beszéd ? Több annál. Fecsegés. Östoba fecsegés. Amint te mondtad. Ilyen ostobán fecsegtél ma éjjel is a feleséged előtt író (riadtan): O mondta? Orvos: Csak referált nekem. Mint ahogy a beteg gyerekről féltő szorongással számolnak be az orvosnak. Nem tudják az okot, de elmondják a szimptómákat. Szép ki* szimptoraák ... író (maga elé): HM megfigyelt ? Még éjszaka is rajtam a szeme? Még akkur sem aludhatom békén. Orvos {neveive): Hiszen ha aludtál volna! De nem aiud'áll író (dühösen): Ugyan hagyj nyugton. Egyáltaíán miért ez a gyámkodás felettem.' Nem alszom, hát netn alszom, punktum. Semmi köze hozzá senkinek Unom már ezt a folytonos ellenőrzést, figyelést. Orvos (ro:>szalólag): Pali, Pali I Ezt a figyelést miteilrk gyöngédségnek hívják. Mióta teher neked a fetCaétíwi fcyörtg£d jósága ? író (felfortyan): Ki mondta, hogy teher ? Milyen gaiád3«gui<ar. akarsz rámdisputálni ? Orvos: Ejrtye, ejnye, nagyon Ideges vagy. Csakugyan nem ártana, ha egy kis levegőváltozásra mennél. Talán a tenger mellé. Az olasz pariokra. akik a transz állapotában lezárt könyveket és lepecsételt leveleket is el tudnak olvasni, a bizonyításnak ezt a módját is ki kellett kapcsolni. Elfogadható bizonyítékot csak az szolgáltathat, ha olyan földöntúli megnyilatkozások érkeznek elköltözött egyének részéről, amelyeket bizonyítható módon sem a médium, sem mis bármely más hasból és vérből való ember nem ismerhetett. Lehet-e bizonyítani a földöntúli életet? Ezt a célt szolgálja a keresztlevelezés, amelyet a Piychical Reseirch Society immár esztendők óta követ, gyakorol és ellenőriz. Hogy miben áll ez a keresztlevelezés, azt éppen ma, mikor a keresztrejtvények cpidémája fertőd meg az egész világot, nagyon könnyű megérteni. A társaság tagjai életűkben megígérik, hogy amennyiben van földöntúli élet és megvan a lehetősége, hogy a túlvilágról élő emberekhez üzeneteket jultasianak, ezt médiumok utján meg fogják cselekedni. Nem folytatólagos szöveget diktálnak azonban, amelynél fenforoghat az öncsalásnak, vagy szélhámosságnak gyanúja, hanem a föld különböző részein megjelenve egy nagyobb gondolatkspciolatnak csak egyik, vagy másik részét diktálják le, ugy hogy a médium sohase (adhassa, miről van szó. Klasszikus műveltségű egyénekről lévén sió, ezenfelül közléseiket ugy elburkolják klasszikus képzetekbe, hogy az messze felülmúlja az átlagos médium műveltségét. Végezetül pedig mindennek a túlvilági üzeneteknek csak uey legyen értelműk, ha azokat egy központba beküldik és olt legalább is haionló mű<ellségű élő emberek kombinációi utján megfejtik ókét. ,Szerencsére' a Psychical Research Societynek már van számos olyan halottja, aki alkalmas ennek a nehéz túlvilági feladatnak az el* látásira. Közöttük van a társaság első elnöke, Frederick Myers, Garney és Sldgwick fizikusok és Verratl és Bulcher professzorok, akik életűkben klasszikus tudományoknak voltak az előadói. Amint Lodge mondja, ez a munka irtózatos türelmet, elővigyáialot és hitet tételez fel mindkét részen, azok oldalán, akik még itt vannak és akik már átauntek a túlsó oldalra. Az eredményeket a társaság összegyűjti, kötelekben fekteli le, de egyelőre nem adja ki. A célja a társaságnak ugyanis nem szenzáció élő emberek és kortársak számára, hinem tudományos bizonyosság szerzése az emberi lét legnagyobb problémájáról. Amit ók ma összegyűjtenek, majd egy későbbi nemzedék, ha az anyag még Jobban felszaporodott, használja fel a jövőben élő kortársak számára. Ma a kérdés csak annyira érett meg, hogy ezeket és ennyit leheisen elmondani A csodák vizsgálata. A másik terület, amelyre a láthatatlan világ vizsgálatinál ki kell terjeszkedni — bár ez Lodge szerint az előbbinél sokkal alacsonyabbNektek, művészembereknek úgyis Olaszország a második hazátok. ^ író : Nem vagyok ideges és nem megyek sehova. Es ha azt akarod, hogy ne is legyek ideges, tartogasd a tanácsaidat a betegeid számára. Orvos : így is jó. (Feláll.) Különben is csakugyan várnak rám a betegeim. Szervusz! író: Szervusz! Orvos (az ajtóból) : Igaz, mit mondjak a feleségednek ? Bizonyosan szívszorongva várja odakint a diagnózis eredményét. Író (a fejihez kap kétségbeesetten): Hát mi ez ? Megbolondultatok, vagy én vagyok bo'.ond? Mit akartok tőlem ? Orvos (visszatér, szeretettel az iró vállaira teszi a kezét): Kedves ... kedves ... Palim ... csillapodj. Csak egy pillanatra légy őszinte... önmagadhoz. Tudom, hogy sokat kívánok. Nagyon nehéz önmagunkhoz őszintének lenni, talán a legnehezebb. Kivált, ha nem akarunk, ha félünk tőle. Ha nem merünk az őszinteséggel szembe nézni. Ha nem merünk a saját lelkünkbe nézni... Író (rámered): Mi? ... Miket beszélsz? €>rvos: Nem kivánom, hogy értelmet keressél a szavaimban, ha találsz bennük, akkor te tudod legjobban, mi lehet az ? Én nem tudom... En csak bizonyos tüneteket látok. De te tudod, neked tudnod kell az okát is. De nem akarod tudni. Tehát valami nagyon súlyos ok lehet, amitől magad is félsz. Az okos ember kikerüli azt, amitől fél. Szépszerével, óvatosan. Vagy ha már nagyon is fenyegető, akkor menekül eiőle. Hát menekülj! Pali! Akarod? Magara megyek a menetjegyirodába és. holnap már vonaton ülsz, holnapután hajón. És hírotn nap mutea gyönyörködhetsz a tenger fenséges nyugalmában, amelyre neked olyan rendű —, a fizikailag meg nem magyarázható földi Jelenségeknek, közkeletűen csodáknak a vizsgálata. Ezeknek vizsgálata is rendkivűl nehéz, mert a csodáka' fizikai és kémiai laboratóriumokban lokalizálni nem lehet és még kevésbbé lehet őket kritikai eszközökkel való megvizsgálás végett tetszésszerinti időpontban és helyen megrendelni. Itt csak esetek vannak, melyeknél vagy fenforog a tudományos követelmények szerinti ellenőrzésnek a lehetősége, vagy nem. A legközönségesebb az ilyen Jelenségek között egyes testeknek érintés által való megmozgatása, amelyet a legtöbb ember legalább is hallomás utján ismer a spiritiszták aszialtáncolta'ásából. Azt is tud|a azonban mindenki, hogy éppen ezen a területen mennyi szélhámos* ságot és raffinált csalást lep'eztek már le. Ezeknek a jelenségeknek vizsgálatával hosszú éveken át az angol tudósok közül Crookes, az ismert nevű fizikus foglalkozott. Az asztaltáncoltatásnak és tárgyak megmozgatásinak van azonban egy misztikusabb formája, mikor az érintkezés is elmarad. Tudományos nyelven ezeket az eseteket telektnetlkus jelenségek gyűjtőneve alalt szokták összefoglalni. Azok, akik ezeket a Jelenségeket vizsgálták, azt állitják, hogy ilyenkor egy nagyon sajátszerű anyag, amely néha teljesen kiesik a megfigyelés köréből, de néha látható, sőt le is fényképez* hetö, az etíoplasma, vagy bioplasma, árad ki a médium testéből és ez bajt végre o'yan fizikai műveleteket, melyekre máskülönben a médium normális ereje nem is volna elegendő. ( Tudomány- és természetfeletti világ. A vizsgálatoknak főleg erről a csoport Iáról, de általánosságban az eddig eléri eredményekről is Sir Olivér Lodge nagyon rezerváltan nyilatkozik. Szerinte még nem jött el az ide|e, hogy ő és társai a nyilvánosság elé lépjenek és mindannak elhivését követeljék, amit megállapító t8k. Hogy ennyiről is beszimol, annak a magyarázata az, hogy voltak tűrelmetlenkedök és voltak főleg babonásészjárisu spiritiszták, akik éppen a sz!goruan tudományos és kritikai eszközök alkalmazása és nagyon sok 8zéihimo8kodó médium leleplezése miatt a tár* saságot a földöntúli Jelenségek megcáfolására alakult társaságnak keresztelték el. Az ö eljárásuk és az óvatosság jogszerűségét azonban éppen az adja meg. hogy ők a hit mellé bizonyosságot akarnak sze ezní. Negyvenéves kísérletezés után ez ma a természetfeletti jelenségek vizsgálatinak az állása. Belőle egyet lehet megállapítani. Ismeretlen ét ma még igen sok esetben mrg nem magyarázható jelenségek és erők környékeznek bennünket. Az emberi tudis mennyisége folyton növekszik. De Pascal azerint ez a tudás egy növekvő golyóhoz hasonlít, melynek növekedése arányában nagyobbodik az ismeretlennel való érintkezési felülete is. szükséged van, vagy a tenger fenséges háborgásában, amely megtanít arra, hogy milyen kicsi, mennyire eltörpülő minden emberi háborgás. Nos? Író (maga elé merülten, kis szünet után): Te derék, jó ember vagy János, de én... (kis szünet): maradok. Orvos: A feleséged elkísér. író (kissé keserűen): Itt is mellettem van. Orvos: Vagy tudod mit? Elkísérlek én. Van egy gazdag bankigazgató betegem, akinek tengermelléki levegőre van szüksége. Kért, hogy menjek vele. Ha te is jönnél, rászánnám mag^m. író (elfordult fejjel, ridegen): Csak menj magad a bankvezéreddel. (Hirtelen különös, gyanús feleszméléssel néz az Orvosra): De felelj egy kérdésemre, János I ,Orvos: Parancsolj! Iró: Miért buzgóikodol te olyan nagyon ebben a phitantrop szerepben? Orvos: Nem értelek. Iró (ingerülten): En nem értelek téged. Vagy azt hiszed, azért vagyok iró. hogy ne lássak a körülöttem élők leikébe? (Dühösen): Te ... te .. . (komoran maga elé csöndesebben) hiszen te magad ellen beszélsz, amikor meg akarsz engem menteni . . . valaki számára . . . Orvos (lehajtja fejét). Iró (mereven nézi, kegyetlenül): Folytassam ? Orvos (rendkívül fájdalmasan felhördül): Pali! Iró (kegyetlenül): Te pyrhusi hős. (Csöndes szomorúságba lágyul a hangja) Isten veled Jánost Jó fiu vagy. Több mint jóbarát . . . Testvér . , . Orvos (lehangoltan): Isten veled! (El). Iró (utána néz, mormolja): Testvér . . . (keserűen) szenvedő testvér . . . (Idegesen kap fel egy könyvet az asztalról, újra lecsapja, fel-alá sétál.)