Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-20 / 173. szám

2 OELMAQYARORSZAO 1925 december ¿0. A pénzügyminiszter mégis mentesiti a városokat a betegápolási hozzájárulás terhe alél. (Budapesti tudósítónk tele/na/¿leaiése.) A főváros tegnapi közgyűlésén illetékes helyről olyan kijelentés bangiott el, »mely közvetlent!! érinli a vidéki városukat, igy Szrgedet is. A teljesen megbízható hitelességű kijelentés szerint a pénzügyminiszter a törvényhatóságok egyértelmű állásfoglalásának hatása elatt kilátásba helyezte, hogy a betegápolást is gyetmehvidelmt kiadós tk fedezéséről kilő i adó utján kivát goidtskodni. Ez ptdig azt jelenti, hogy a városi háztartásokat ez alól a salyo; terhek alól mégis mentesíteni fogja a pénzügyminiszter. MMAMMMMMMMMMMMMMMMMfi A Tábla helybenhagyta Esküdt Lajos ötéves fegyházbüntetését. Budapest, december 19. A budapesti ítélőtáblán egy béig tartó felebbviteli tárgyaláson tárgyalták Esküdi Lajos ismereteB nagyarányú bűnügyét. A hosszadalmas hol zár', hol nyilt tárgyalás után ma délaea egy órakor hirdette ki a Tábli az i<é!etet. Eszerint a Tábla helybenhagyta Esküdi Lajos ötévi fegyházbüntetését, vilamiat helybenhagyta Tömör Aagela fiiéves bint élését is. tizei szemben a többieket a vád a'ól felmentette. A Tábla megíllapitotU, hogy Esküit nagy honoráriumokat kapott egyes kiviiei engedélyek megszerzőiéért é» ezeket az ügyeket u?y tűntette fel a miniszter elölt, mintba magas személyiségek támogatnák. Igen érdeies az indokolásnak az a része, amely aziai fogltlkozit, hosy a miniszternek igenis tekintetbe ke l vennie a .magas személyek ajánlásait", mivel nem ismerheti mindenki megbizbatóságá'. Azokon az űz eteken csak Esküdt fceresstt, mert míg Nagyatádi negény maradt, addig Esküdt előkelő lakást rendezett be. Esküdt azonnal semmiségi okot Jelentett be, ma|d kérte szabadlábra helyezését aztal, hogy ugy sem szökik meg. A Tábla továbbra is fogva tartotta. „A városi politika követeléseinek érvényesülnie kell az országos politikában.11 Harrer Ferenc nyilatkozik a „Délmagyarorazág'-nak. Harrer Ferenc, Budapest nyugalmazott alpolgármestere szombaton este Szegedre érkezett abból az alkalomból, hogy vasárnap előadást tart a városi problémákról a kamara nagytermében. Köztudomásu a nyilvánosság előtt, hogy Harrer alkotó munkása volt annak a Budapestnek, amelynek fej ődését Bárczy István és társai indították el és azok közé az emberek közé tartozott, akik könyvtárakkal, iskolákkal, kullurával és szociális politikával tették naggyá a magyar főváros*. A Dilmagyír ország munkatársa szükségesnek tartotta, hogy szegedi tartózkodása alkalmából felkeresse Harrer Ferencet és néhány kérdésre kérje figyelemmel várt fele'elét. — Melyek a főváros legégetőbb városigazgatási problémái? — volt első kérdésünk. — Az állami felügyeletnek a normális keretek közé való visszaszorításával az önkormányzatnak teljes érvényességét biztosítani; az üzemi politikai téren az elmúlt években tényleg mu tatkozó visszásságok megszűnte'ésével a városi üzemeket teljesen a közönség szolgálatába vfsszaáliitani és meggátolni azt, hogy az üzemi gazdálkodásban mutatkozó, de kétségtelenül megszűntethető bajok révén az a közérdek, mely abban nyilvánul meg, hogy legalább is a monopotisztikus jellegű városi üzemek hatósági kezelésben lesznek, sérelmet ne szenvedjen. A főváros céltudatos várospolitikája számára megteremteni a biztos pénzügyi alapot, a várost jogosan nem terhelhető költségeknek elhárításával fejlődőképes és a közönség fizetőképességével aránybanálló jövedelemforrások teremtésével és a józan takarékosságnak az egész vonalon való biztosításával. — Látja-e a lebetöségét kegyelmei uram, az emiitett probémák megoldásának? — Ugy az említett alapproblémák, mint a városi föladatok megoldásának általában a lehetősége a törvényhatósági bizottságnak eddigi működése alapján várható. A tapasztalatok azt mutatjtk, hogy a választó közönség széles ritegelben gyökerező kit párt csoport, a demokratikus blokk ii a keresztiny közsigt pártok a közönség érdekének szolgálatában való kinyAz édesapám fejfái.*) Irta: Móra Ferenc. Igy kell Írnom, többes számban, noha az embernek rendesen csak egy fejfája van s a lentöbbünk azt az egyet se szivesen vállalja. Az édesapámnak több is volr, de eggyel se volt szerencséje szegénynek. Az elsőt akkor csináltattuk neki, mikor eltemettük. Követ nem akartunk a sírjára ültetni, mert azt megbántásnak vette volna. Sokszor hallottuk tőle, mikor valamelyik ismerősünknek pompás sírköve! állítottak: — No, ettül is féltek, hogy visszajön. Azért tettek rá ilyen nagy nyomtatékot. — Én se egyezkednék abba bele, lelkem gyerekeim, — mondta az édesanyánk. — Mindig azt hallottam szegény szülémtől, Isten nyugtassa, hegy az utolsó ítéletre mindenki a maga fejfájával jelenik meg a Jozsafát völgyében. Már pedig az nem szegény apátoknak vató volna, hogy valami nehéz márványkófejfát emelgessen. Hát én is ugy ismertem apámat, hogy inkább nem ment volna el a feltámadásra, minthogy ak kora koloncot cipeljen. Ha miértünk kellett volna, akkor igen, de magáért meg nem tette volna. Igy aztán csak a szegényemberes fejfánál maradtunk. Annak a felállítását a bátyánk követelte jussul magának, mint hármunk közt a legöregebb. El is készült a fejfa idejére. Fekete Hajnal Pál csinálta, aki nagyon jeles fejlafaragó mester. (Ds csak azóta, mióta a valutánk; annyira az ördögé lett, hogy nem érdemes pénzt hamisítani. Azelőtt leginkább bankócsinálással foglalkozott Pál, amiért többször is meglakta H avát. Nem is nagyon zúgolódott, mikor odavitték, mert ott mindig tanúit *) A Délmagyarország karácsonyi ajándékkönyvéből. valamit, amivel tökéletesithette magát a mesterségben.) Elég az hozzá, hogy Pál remekelt a fejfával. Mindennek eleget tett, amit vállalt, sőt még többef is tett, mint ami kötelessége lett volna. A bátyám csak azt kötötte ki, hogy rozmaringkoszoru vegye körül az apám nevét. Ha a katona sírkövére kardot faragnak, a papéra meg imádságos könyvet, a szűcsmestert is megilleti a foglalkozása cimere. Annak pedig legalkalmasabb a rozmaring, ami nagyon s:ép virág akkor, ha subaszélen terem selyemcérnából. Hát a rozmaring benne volt a szerződésben s ugy rácselekedte Pál a fejfára, mint a parancsolat. De már a Szentlelket a maga jószántából faragta galambnak a rozmaringkoszoru fölé. ö legalább azt hitte, hogy galamb, de más ember szemében határozottén kétfejű sasnak látszott. Njm tehetett róla Pál, hogy itt némiképen összeütközött a hitcikkelyekkel. Nem ő volt benne hibás, hanem a régi fajta bankó, amit annyiszor lerajzolt. Annyira vérévé vált a kétfejű sas, hogy akkor is ráment a keze, ha galambot akart szerkeszteni. A müitészek megmondhatják, hogy szokott ez megesni más művészekkel is. Mink bele is nyugodtunk volna a dologba, ha nem ugy látszik, szegény apánk nem nyugodott bele, még a hsió porában se tudía szivelni a kétfejű sast s addig járt panaszra a jó Istenhez, míg elj írást nem indított a fcé.fejü szárnyas elien. Azt hiszem, nem is soká kellett előtte érvelni. Leszalajtott egy villámot és széthasittatta velem az apám fejfáját. Körülbelül abban az időben történt ez, mikor ez igazi kétfejű sasi is megütötte a ménkű. Nem is tudom, hogy ilyenformán nem Fekete Hajnal Pál volt-e az oka az egész összeomlásnak. (Biztos, hogy ő tiltakozni fog ellene, ha megirja a memoárjait) szerű versengése sokkal mgyobb mértékben készteti a közérdekért való együttműködésre, minisem ezt a múltból származó keserűségek, vagy akár a községi politika terén különben is bánérbe szoruló világnézeti eltérések gátolhatnák. Megkérdeztük ez utál Harrer Fereicet, hogy a vidéki törvényhitóságok hilyzetlt és jötfjit mikint látja ? — Amiket itt a főváros« mondottam — válaszolta Harrer Ferenc — aiok általában állnék a vidékre is, mert a problémák ugyanazok és nagytészben ugyanaz a megvalótitási módjuk is. — A városok szempontjából helyeseíhstőe, hi a városi ügyek intézésénél nagyobb szerep jut az országos pslllllkáaak, — kérdeztük. — Nem h ¡lysselhelő, hogy az országos politika legyen vezérmotivum a városi ügyek intézésénél, de nagyon fontos az, hogy a városi politika követelései érvényesüljenek az országos politikában, söt éppen a magyar városi törvénytHtóságoknak az egész világon piratlanul álló úgynevezett politikai hatásköre a mai alkotmányjogi helyzetünkbsn helyes :n értelmezve éppen arra való, hogy a városi érdekeket annyira érvényre juttassa, hogy azok a városon kivűli érdekekkel az egységei országos érdekedben egyensúlyba jussanak. if.M»..zsemper ruhák IxOtOtI kosztümök VARGA Budapest, Kossuth Lajos u. 11 «s BU5 Koronaherceg u, 6, Karácsonyi mélyen leszállított árban Széchenyi tér 7. számú flzlei helyiségemben mo vasárnap 252 modellkalap kiállítást rendezek, kéfem a tisztelt TB 1 ¿4 wt m «S hölgyközönséget megtekinteni U iy cai a.*«? Megkezdődön a nagii karicionul vásári OCCASIO I OCCASIO I OCCASIO 1 herendi és LicMman cipökülönlege§ségek! Pölfy Ferencnél, Kölcsey ucca 1. Royal-szálló mellett Telefon 18-15. 904 Női, férfi és gyermekcipők I Teveszőr házicipő! Legújabb modellfi női fekete és barna lack-cipőkl Estélyi és báli selyembrokit cipők I Lescállltolt olcsó árakon I OCCASIO I Az uj fsjfa állítása most már az én jussom lett volna, csakhogy nem élhettem a jussommal. A forradalom alatt a félegyházi temető messzebb volt Szegedhez, mint a sarkcsillag. Egy fekete meg egy vörös gyűrű választott el az apám sírjától, Aztán meg olyan is volt az idő, hogy nem tudhatta az ember, nem faragják- e már valahol a saját fejfáját. Elég az hozzá, hogy a második fejfát a húgom állíttatta. Diófából készült, hatalmas fejfa volt, sir, emléknek is beillett. Ezen már nem volt kéífejüsas hanem igenis volt rajta magyar elmer. Még pedig a teljes magyar cimer. Nem muszáj azt a halottnak tudni, hogy az országcimer kétharmadát elkártyáztuk a háború hazárdjában. — Szép munka, — ismertem el, mikor először simogattam meg az uj fejfát. — Ki csinálta? — Kis Eszik szomszéd, — felelte a húgom. Megijedtem én ettül mindjárt. Kis Eszik szomszédnak egy dűlőben volt a szőleje a mienkkel. Derék, becsületes ember volt, akivel az apánk haragot tartott. Tudniillik az apám negyvennyolcas volt, Kis Eizik szomszéd meg kormánypárti. Mindegy volt neki, hogy ki a kormány, akárki volt, ö mindig annak korteskedett követválasztáskor. Megesik ez nagyobb urakon is, de azoknak legalább hasznuk van belőle. Kis Esziknek azonban még az se volt. 0 csak azért volt kormánypárti, mert az volt az uri. párt és a szomszédot az urakhoz húzta a szive. (Ezt azzal is kifejezésre juttatta, hogy a kukoricát is nadrágban kapálta.) Szóval édesapám elvi ellensége volt Eszik szomszédnak. Nem is Kis Esziknek hivta, hanem Csiribiri Esziknek és halálos-holtéig nem fogadia a köszönését. — Mondta is a szomszéd, hogy engesztelésnek szánta ezt a munkáját, — magyarázta a húgom. —L Bizonyosan jól esik szegény drágánknak, hogy a