Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-20 / 173. szám

19215 december 25. OELMAQYARORSZAQ 21 Ezernégyszáz méterig lefúrnak Szegeden a hőforrásért. A szakértők eltéri» véleménye a mélyfúrás sikeréről. Mrgirti i Délmogyarorstág, hogy a váror néhány héttel e? előtt kiküldte képviselőit a hajdúszoboszlói u] hőforrás tanulmányozására, mert Szegeden is meg akcrjdk hméielaía kísérteiét. Hajdúszoboszló, mint ismeretes, szerencsés véletlen következtében jutott a természeti kincthez. Tulsjdonképen földgáz után kutattak ott a löldrtiivelísflgyi miniszter emberfi. Amikor a kisérleli fúrással elérték az 1080 méteres mélységet, váratlanul vcstog sugárban tiit tel a mélységből a viz, a gőzölgő, forró siz. A meleg viz eleinte nagy cs lódást okozott, mer> hisien földgázt kerestek, de amikor a szakértők megvizsgáliák a vizet, a vizrgálat eredménye örOmrré változtatta a csalódást. Kderfilt, hogy a viz 73 fokos és bőségesen tartalmazza a gyógyító hatású ásványtkut, többek között a rá dlumot is. A ssskértők megál pilóták, hogy a fu ássál elérték a hojdani alföldi tenger fenekit. Ebből a megállapításból pedig azt köve'keiteiték a szakértők, hoey az Alföld minden pontján hasonló mélységű fúrás esetén ugyanez as eredmény érhető el. A haiduszoboszlóiak szerencséje ezzel a hő forráiS'l azonban még mm volt teljes. Kiderült később, hogy a 73 fokos viizel rgyflt nagymennyiségű földgáz is a föld azinére ke rfll, annyi, hogy ötszáz lóerőt reprezentál. Ez a bir termésietesen még jobban felcsigáit* a szegediek reménységei'. Tavasszal ugyanis — értesülésünk szerint — feltétlenül megkezdi a városi gőzfürdő a mély kut fúrását. A furókészűlék és a furócsövefr díjtalan átengedőiét a földmivelésflgyi miniszter már megígérte. Most ped'g — ugy lát szik — a kormányt is erősen érdekli a siegedi ku'fúrás eredménye. A napokban ugyanis pontos kimutatást kért a szegedi meglévő ártézi kutakról és azok minden adatáról. A kimutatás már tlkéeiűll. Kidsrült be'őie, hogy a legmélyebb szegedi ártézi kut 395 miter mély é a vize 27 fokos, Sokan kételkedve várják a krsérletet, mert egyes szakvélemények szerint annak semniesetre sem lehet megfelelő eredménye. Az al földi tenger fenekét ezek ugyanis szabálytalannak, válezó mélységüiek tartják és a hajdúszoboszlói eredményt azzal magyarázzák, hogy ott véletlenül olyan helyen fúrták meg a talaj, ahol a tengerfenék lej ős és a hegyvidékekről leszivárgó viz éppen ott éri el a legnagyobb mélységet és a legnagyobb nyomás', tehát a legmagasabb hőfokot is. Más szakértők viszont éppen ellenkező módon vé'ekednek. Hogy kinek lesz igaza, azt csak a fúrás döntheti et végérvényesen. Tavasszal a gőz'ürdő mindenesetre megkezdi a kut furatásá', az ehhez szükséges százmilliók már együtt vannak Ugy tervezik, h gy a kutst szükség eseén ezernégyszáz méternyire is lefúrják, tehát éppen egykilométerrel mé'yebbre, mint amilyen mély a most meglévő legmélyebb szegedi ártézi kut. Csalás miatt nyolc hónapi börtönre Ítélték Tumbász S. Bélát. Feleségét felmentették. — Az itélet jogerős. A szegedi löivéi yizék/nAdrz-tanácss szombat délelölt folytatta annak a tűnügynek főárgy«láiái, amelynek középpontjában Tumbász S. Béla, a kurzuslap volt felelöa szerkesnö|r, a siegedi ébredők volt titkára ét a Délvidéki Onbon volt föitkára állolt. Mnt ismeretei, Tumbáiz S. Béla, miután eltávo>oit a ku>zuilapitl, minden állás nélkül maradt és nem kapta meg azt zz összeget sem, amelyet a magyar kormánytól köveiéit zentai fogsága idtjére |árr flaetésc cinén. Ebben a hdyzetben azután Tunbász, hogy magának ekszisztenciát teremtsen, >é|i ismerőséhez, dr. Szt cséri yt Istvánhoz ferdült és egy ötvenmilliós váitú zsirálá-ál kéne, hogy betársulhasson eiy njonan alkuin könyvesboltba. A vátót Szícsényl és dr. Baúcz Béla főtanácsos zsirolták is, de az összeget Tumbász nem tudta visszafizetni és netn i> fektette be az egészet a boltba. Erre azután csalás miatt jelentették Jel Szé csényték, mijd bizonyos differenciák is felmerüllek a Déhidiki Öltben elszán olásai körei fs ezért sikkasztás miatt is megindult ellene az eljárás. Erre a: után azonnal ietartóitattsk. Az eisö főtárgyalás alkalmával lefotvtitták a bizonyítást, szórtban a törvényszék szűkségerntk tartott még egyes kérdé eket tisztázni az ítélet megizerktsziese elölt és igy szombatra ntpolta ei a főárgyaláat. A siombati tárgyaláson a sértettek közül csak Szécséayi István jelent meg. Nem is ismertették az első tárgyalás anyagát, hanem •zonml hozzáfogtak a Délvidéki Otthon ügyének ti ztszásátior. Az eliö l*nu Unterreiner Józstf, • Nemze'i B nk vzegedi fíó*j*n»k főnöke voli, aki egyben halóporában igy megköveti az egyetlen haragosa. Nem szóltam semmit, de nem voltam egészen bizonyos az apám békülésében. Hiszen eddig se Kis Eszik volt az, aki haragudott, hanem ö. A mult őszön aztán hirül hozták hazulról, hogy kidőlt az édes apám fejfája. Nem lehet tudni, hogy mitől, alighanem attól, hogy megereszkedett a föld és meglazult benne a fejfa. Persze visszatettük a iejfát és jól megdömöcköltük körülötte a földet. Nem ért az semmit. Egy hónap múlva megint kidőlve találtuk. De nem is kidőlve, hanem a harmadik sirra hajítva. Mintha cdáig cipelte volna valaki s ctt eldobta volna, mert nem birta tovább. Legalább a húgom igy magyarázta a dolgot, de én biztos voltam benne, hogy másról van itt szó. Arról, hegy a negyvennyolc még a sírban se bo csát meg a hatvanhétnek. Engem aztán igy meg se lepett, mikor a tavaszon azt irták hazulról, hogy a télen valami akasztófáravaló ellopta az apám fejfáját tflzrevalónak. Nem hiszek én abból egy szót se. Bizonyosan maga hajitotta azt az apám a tóba. De hát elég erről ennyi, ezt is csak magamban gondolom. Mit lehet tudni, hogy a menyországban hogy vannak mostanában a negyvennyolccal? Nem akarom valami igazoltatást eljárásba keverni az apámat. Ahelyett most már én csinálok neki olyan fejfát, amit nem lopnak el. Magam csinálom, még pedig abból a kaszaszékből, amelyiken szegény öregem busz esztendőn keresztül husolta a bórt. Mikor fölhagyott a szücsséggel, a kaszaszék kikerült az istálló végibe, a pernyésgödör mellé. Kisdeák koromban szón szavaltam a Talpra magyart. Nagydeák koromban abba faragtam bele az első szerelmem nevét. A lirai motívumoktól eltekintve is muzeális értéke volt a kaszaszéknek, mint egy pusztuló mesterség ősi szerszámának. Ezért kérdeztem meg az apámtól a halála előtt egy pár esztendővel: — Édes apám, elvihetném-e én ezt a kaszaszéket haza Szegedre? Elnevette magát: — Hát aztán mit csinálnál ott vele, fiam? — Betenném a muzeumunkba. Hadd tanuljanak belőle a népek még száz esztendő múlva is. — Hát viheted, fiam. Nem kell az már itt semminek. Úgyis szétroha3ztaná az eső meg a hólé. — Aztán számítsa föl, apám, a muzeutnnak. Olyan jóizüt nevetett, hogy egész belekékült a piros arca. — Hát csak nem gondolod, hogy ilyesmit pénzért adok a fiamnak? — Nem nekem adja apám, hanem a muzeutnnak. Mintha kivinné eladni az ócskapiacra. Vas is van, fája is van, hát csak ér valamit. — Nem, fiam, ami nekem már semmtt se ér, azért nem fogadhatok el pénzt. — Én pedig ingyen nem viszem el. — Én pedig pénzért nem adom. Az édesanyám közbe békitett, mert attól tartott, hogy összekoccanunk. — No apja, ne lüzeskedjen már. Te se legyél olyan akaratos, fiacskám. — En nem is, — vettem elő az erszényemet.— Ehol van érte négy forint, ni. Ennyit megadnának érte a kukucska piacon is. — Micsuda ? — tolta föl az apám a homlokára az okulárét. — Nem lehet ugy lecsökkenteni a szücsmesterséget, fiam. Öt pengő annak az ára. Vagy ingyen odaadom, vagy öt pengőt fizetsz érte, de arán alul el nem vesztegetem. Igy került hozzám a kaszaszék öt pengőért. Ebbül faragom én most meg az apám fejfáját, ugy hogy szobornak is beillik. A magyar ember szobrának. Most veszem észre, hogy tán már meg is faragtam. elnöke is volt a Délvidéki Olthonnak. Unterreiner bemntatta a bíróságnak az egyesület jegyzőkönyvéi, amelyből kiderült, hogyazegy«sület honoráriumot szavazott meg a tisztviselőknek, Igy való Tumbásznak az az állítása, hogy neki járandósága van az egyesülettől fel nem veti tiszteletdíjak cl'vén. A következő taru Spelchert János, ai egyesület pénzbe1 zedője »ott. aki legutóbb a befolyt tagdíjakból 1,800.000 koronát idolt át Tumbátzmk, amellyel neki tl kell számolnia. — Na számoljon el I — szólt az tlnak. — Vettem hét nyugtaköryve*, a pesti utakat finanszíroztam, valamint ebből fedeztem a honoráriumot is — Siáttoljon el esészen részletesen 1 x — Pontos számadatokat nem tudek mondani. — Pedig lett volna elég ideje gondolkodni a börtönben I — szólt az elnök. — Kérem, én a börtönben a családom nyomorúságára gondoltam! — Ne követett volna el i'yet, akkor nem kelleti volna a bortönbe kerülnie I E>után Hojfmann Annát hallgatták ki, aki a jegyzői teendőket végezte a Délvidéki Otthonnál és ő is fizetést kapott. Dr. Tompa Gjula ügyész mondotta el ezután vádbeszédat, kérte a bűnösség kimondását. Dr Deutsch Imre védőbeszédében felsorakozatta Tumbász szenvedéseit a szerbek fogságában. Tumbász nem bűnös, csak áldoza'. Ravasz fondorlat nincs, a sikkasztásra pedig inditvány nincs, igy fel kell öt menteni. Dr. Szécsényi ezután bejelenti, hogy Turnbászszal szemben kárköveietése nincs. Az utolsó szó jogán ezután Tumbász mondott néhány szót. — Nem követtem el bűncselekményt, hiszen olyan jóviszonyban voltam azzal az egyesülettel, amelyet ped g a belügyminiszter rendeletére jel kellett volna oszlatni. A sértettekkel pedig benső baráti viszonyban voliam. Nem akaitam én csalni, csak egzisztenciát akartam teremeni nyomorgó családomnak. És nem hit em, hogy a szerb fogság után ide kerülök Szegeden... Tumbász Béláné fehéren áll a bíróság előtt, de nem mond semmit. A törvényszék hosszas tanácskozás után hozta meg ítéletét, amely szerint Tumbász S. Bélát bűnösnek mondotta ki kétrendbeli csalás bűntettében és ezért az enyhitő piragrajus alkalmazásával 8 hónapi birtönre és háromévi hivatalvesztésre Ítélte. A büntetésből öt hónapot kitötöttnek vett. Tumbász feleségű azonban felmentette a törvényszék. As indokolás megállapítja, hogy Tumbáis fondorlatosan járt el, félrevezette Stécsényleket, amikor ekszisz enciájának megalapozására kérte az 50 milliós váltó zsirálását, de a pénzt nem erre hisználta fel. A sikkasztási ügyekben fel kellett menteni, mtrt a Délvidéki Otthon részéről nem volt indítvány. Tompa Cgy sz: Egyelőre felebbezést Jelentek be. Tumbász mozdulatlanul áll és csak ennyit mond: — Megnyugszom. f Az ügyész erre visszavonta felebbezésél, ijy az itélet j gerős. A tárgyalás befejezése után Tumbász feksége könnyezve simogatta meg férjé*, nyakába borult. A bö tönőr ezután visszavezette Tumbász S. Bélát a fogházba, mert csak a hátralévő három hónap kitöltése után kerülhet szabadiifbro. A KAH&CSOMTl KÖNYVPIAC NAOY IHODALMI StENZXClÓU Az elmés nemes DON QUIJOTE de la MANCHA Irta Cervantes Fordította Györl Vllmo. Bevezette dr. Wlldner Ödön A Klasszikus Regénytár uj sorozatának ezt a négy kötetéi megkaphatják és olvashatják a pélmaoyarqrszAo kBlc»Bnk8nyvlőranak elBtlzetttl. E.Schatz Magda füzöszalónja Somogyi ucca 15. u Telefon: 14-30