Délmagyarország, 1925. december (1. évfolyam, 157-180. szám)

1925-12-20 / 173. szám

19215 december 25. OELMAQYARORSZAQ 21 Ezernégyszáz méterig lefúrnak Szegeden a hőforrásért. A szakértők eltéri» véleménye a mélyfúrás sikeréről. Mrgirti i Délmogyarorstág, hogy a váror néhány héttel e? előtt kiküldte képviselőit a hajdúszoboszlói u] hőforrás tanulmányozására, mert Szegeden is meg akcrjdk hméielaía kísér­teiét. Hajdúszoboszló, mint ismeretes, szeren­csés véletlen következtében jutott a természeti kincthez. Tulsjdonképen földgáz után kutattak ott a löldrtiivelísflgyi miniszter emberfi. Ami­kor a kisérleli fúrással elérték az 1080 méteres mélységet, váratlanul vcstog sugárban tiit tel a mélységből a viz, a gőzölgő, forró siz. A meleg viz eleinte nagy cs lódást okozott, mer> hisien földgázt kerestek, de amikor a szakértők megvizsgáliák a vizet, a vizrgálat eredménye örOmrré változtatta a csalódást. Kderfilt, hogy a viz 73 fokos és bőségesen tartalmazza a gyó­gyító hatású ásványtkut, többek között a rá dlumot is. A ssskértők megál pilóták, hogy a fu ássál elérték a hojdani alföldi tenger fene­kit. Ebből a megállapításból pedig azt köve'­keiteiték a szakértők, hoey az Alföld minden pontján hasonló mélységű fúrás esetén ugyanez as eredmény érhető el. A haiduszoboszlóiak szerencséje ezzel a hő forráiS'l azonban még mm volt teljes. Kide­rült később, hogy a 73 fokos viizel rgyflt nagymennyiségű földgáz is a föld azinére ke rfll, annyi, hogy ötszáz lóerőt reprezentál. Ez a bir termésietesen még jobban felcsigáit* a szegediek reménységei'. Tavasszal ugyanis — értesülésünk szerint — feltétlenül megkezdi a városi gőzfürdő a mély kut fúrását. A furókészűlék és a furócsövefr díjtalan átengedőiét a földmivelésflgyi minisz­ter már megígérte. Most ped'g — ugy lát szik — a kormányt is erősen érdekli a siegedi ku'fúrás eredménye. A napokban ugyanis pon­tos kimutatást kért a szegedi meglévő ártézi kutakról és azok minden adatáról. A kimuta­tás már tlkéeiűll. Kidsrült be'őie, hogy a leg­mélyebb szegedi ártézi kut 395 miter mély é a vize 27 fokos, Sokan kételkedve várják a krsérletet, mert egyes szakvélemények szerint annak semni­esetre sem lehet megfelelő eredménye. Az al földi tenger fenekét ezek ugyanis szabálytalan­nak, válezó mélységüiek tartják és a hajdú­szoboszlói eredményt azzal magyarázzák, hogy ott véletlenül olyan helyen fúrták meg a talaj, ahol a tengerfenék lej ős és a hegyvidékekről leszivárgó viz éppen ott éri el a legnagyobb mélységet és a legnagyobb nyomás', tehát a legmagasabb hőfokot is. Más szakértők viszont éppen ellenkező módon vé'ekednek. Hogy ki­nek lesz igaza, azt csak a fúrás döntheti et végérvényesen. Tavasszal a gőz'ürdő mindenesetre megkezdi a kut furatásá', az ehhez szükséges százmilliók már együtt vannak Ugy tervezik, h gy a kutst szükség eseén ezernégyszáz méternyire is le­fúrják, tehát éppen egykilométerrel mé'yebbre, mint amilyen mély a most meglévő legmélyebb szegedi ártézi kut. Csalás miatt nyolc hónapi börtönre Ítélték Tumbász S. Bélát. Feleségét felmentették. — Az itélet jogerős. A szegedi löivéi yizék/nAdrz-tanácss szombat délelölt folytatta annak a tűnügynek főárgy«­láiái, amelynek középpontjában Tumbász S. Béla, a kurzuslap volt felelöa szerkesnö|r, a siegedi ébredők volt titkára ét a Délvidéki Onbon volt föitkára állolt. Mnt ismeretei, Tumbáiz S. Béla, miután eltávo>oit a ku>zui­lapitl, minden állás nélkül maradt és nem kapta meg azt zz összeget sem, amelyet a magyar kormánytól köveiéit zentai fogsága idtjére |árr flaetésc cinén. Ebben a hdyzetben azután Tunbász, hogy magának ekszisztenciát teremt­sen, >é|i ismerőséhez, dr. Szt cséri yt Istvánhoz ferdült és egy ötvenmilliós váitú zsirálá-ál kéne, hogy betársulhasson eiy njonan alkuin könyvesboltba. A vátót Szícsényl és dr. Baúcz Béla főtanácsos zsirolták is, de az összeget Tumbász nem tudta visszafizetni és netn i> fektette be az egészet a boltba. Erre azután csalás miatt jelentették Jel Szé csényték, mijd bizonyos differenciák is felmerül­lek a Déhidiki Öltben elszán olásai körei fs ezért sikkasztás miatt is megindult ellene az eljárás. Erre a: után azonnal ietartóitattsk. Az eisö főtárgyalás alkalmával lefotvtitták a bizonyítást, szórtban a törvényszék szűkséger­ntk tartott még egyes kérdé eket tisztázni az ítélet megizerktsziese elölt és igy szombatra ntpolta ei a főárgyaláat. A siombati tárgyaláson a sértettek közül csak Szécséayi István jelent meg. Nem is is­mertették az első tárgyalás anyagát, hanem •zonml hozzáfogtak a Délvidéki Otthon ügyé­nek ti ztszásátior. Az eliö l*nu Unterreiner Józstf, • Nemze'i B nk vzegedi fíó*j*n»k főnöke voli, aki egyben halóporában igy megköveti az egyetlen haragosa. Nem szóltam semmit, de nem voltam egészen bizonyos az apám békülésében. Hiszen eddig se Kis Eszik volt az, aki haragudott, hanem ö. A mult őszön aztán hirül hozták hazulról, hogy kidőlt az édes apám fejfája. Nem lehet tudni, hogy mitől, alighanem attól, hogy megereszkedett a föld és meglazult benne a fejfa. Persze visszatettük a iejfát és jól megdömöcköl­tük körülötte a földet. Nem ért az semmit. Egy hónap múlva megint kidőlve találtuk. De nem is kidőlve, hanem a harmadik sirra hajítva. Mintha cdáig cipelte volna valaki s ctt eldobta volna, mert nem birta tovább. Legalább a húgom igy magyarázta a dolgot, de én biztos voltam benne, hogy másról van itt szó. Arról, hegy a negyvennyolc még a sírban se bo csát meg a hatvanhétnek. Engem aztán igy meg se lepett, mikor a tava­szon azt irták hazulról, hogy a télen valami akasztófáravaló ellopta az apám fejfáját tflzrevaló­nak. Nem hiszek én abból egy szót se. Bizonyo­san maga hajitotta azt az apám a tóba. De hát elég erről ennyi, ezt is csak magamban gondolom. Mit lehet tudni, hogy a menyországban hogy van­nak mostanában a negyvennyolccal? Nem akarom valami igazoltatást eljárásba keverni az apámat. Ahelyett most már én csinálok neki olyan fejfát, amit nem lopnak el. Magam csinálom, még pedig abból a kaszaszékből, amelyiken szegény öregem busz esztendőn keresztül husolta a bórt. Mikor fölhagyott a szücsséggel, a kaszaszék ki­került az istálló végibe, a pernyésgödör mellé. Kisdeák koromban szón szavaltam a Talpra magyart. Nagydeák koromban abba faragtam bele az első szerelmem nevét. A lirai motívumoktól eltekintve is muzeális értéke volt a kaszaszéknek, mint egy pusztuló mesterség ősi szerszámának. Ezért kér­deztem meg az apámtól a halála előtt egy pár esztendővel: — Édes apám, elvihetném-e én ezt a kasza­széket haza Szegedre? Elnevette magát: — Hát aztán mit csinálnál ott vele, fiam? — Betenném a muzeumunkba. Hadd tanuljanak belőle a népek még száz esztendő múlva is. — Hát viheted, fiam. Nem kell az már itt sem­minek. Úgyis szétroha3ztaná az eső meg a hólé. — Aztán számítsa föl, apám, a muzeutnnak. Olyan jóizüt nevetett, hogy egész belekékült a piros arca. — Hát csak nem gondolod, hogy ilyesmit pén­zért adok a fiamnak? — Nem nekem adja apám, hanem a muzeutnnak. Mintha kivinné eladni az ócskapiacra. Vas is van, fája is van, hát csak ér valamit. — Nem, fiam, ami nekem már semmtt se ér, azért nem fogadhatok el pénzt. — Én pedig ingyen nem viszem el. — Én pedig pénzért nem adom. Az édesanyám közbe békitett, mert attól tartott, hogy összekoccanunk. — No apja, ne lüzeskedjen már. Te se legyél olyan akaratos, fiacskám. — En nem is, — vettem elő az erszényemet.— Ehol van érte négy forint, ni. Ennyit megadnának érte a kukucska piacon is. — Micsuda ? — tolta föl az apám a homlokára az okulárét. — Nem lehet ugy lecsökkenteni a szücsmesterséget, fiam. Öt pengő annak az ára. Vagy ingyen odaadom, vagy öt pengőt fizetsz érte, de arán alul el nem vesztegetem. Igy került hozzám a kaszaszék öt pengőért. Ebbül faragom én most meg az apám fejfáját, ugy hogy szobornak is beillik. A magyar ember szobrának. Most veszem észre, hogy tán már meg is faragtam. elnöke is volt a Délvidéki Olthonnak. Unter­reiner bemntatta a bíróságnak az egyesület jegyzőkönyvéi, amelyből kiderült, hogyazegy«­sület honoráriumot szavazott meg a tisztvise­lőknek, Igy való Tumbásznak az az állítása, hogy neki járandósága van az egyesülettől fel nem veti tiszteletdíjak cl'vén. A következő taru Spelchert János, ai egye­sület pénzbe1 zedője »ott. aki legutóbb a be­folyt tagdíjakból 1,800.000 koronát idolt át Tumbátzmk, amellyel neki tl kell számolnia. — Na számoljon el I — szólt az tlnak. — Vettem hét nyugtaköryve*, a pesti utakat finanszíroztam, valamint ebből fedeztem a ho­noráriumot is — Siáttoljon el esészen részletesen 1 x — Pontos számadatokat nem tudek mon­dani. — Pedig lett volna elég ideje gondolkodni a börtönben I — szólt az elnök. — Kérem, én a börtönben a családom nyo­morúságára gondoltam! — Ne követett volna el i'yet, akkor nem kelleti volna a bortönbe kerülnie I E>után Hojfmann Annát hallgatták ki, aki a jegyzői teendőket végezte a Délvidéki Otthon­nál és ő is fizetést kapott. Dr. Tompa Gjula ügyész mondotta el ez­után vádbeszédat, kérte a bűnösség kimon­dását. Dr Deutsch Imre védőbeszédében felsora­kozatta Tumbász szenvedéseit a szerbek fog­ságában. Tumbász nem bűnös, csak áldoza'. Ravasz fondorlat nincs, a sikkasztásra pedig inditvány nincs, igy fel kell öt menteni. Dr. Szécsényi ezután bejelenti, hogy Turn­bászszal szemben kárköveietése nincs. Az utolsó szó jogán ezután Tumbász mon­dott néhány szót. — Nem követtem el bűncselekményt, hiszen olyan jóviszonyban voltam azzal az egyesület­tel, amelyet ped g a belügyminiszter rendele­tére jel kellett volna oszlatni. A sértettekkel pedig benső baráti viszonyban voliam. Nem akaitam én csalni, csak egzisztenciát akartam teremeni nyomorgó családomnak. És nem hit em, hogy a szerb fogság után ide kerülök Szegeden... Tumbász Béláné fehéren áll a bíróság előtt, de nem mond semmit. A törvényszék hosszas tanácskozás után hozta meg ítéletét, amely szerint Tumbász S. Bélát bűnösnek mondotta ki kétrendbeli csalás bűntettében és ezért az enyhitő piragrajus al­kalmazásával 8 hónapi birtönre és háromévi hivatalvesztésre Ítélte. A büntetésből öt hónapot kitötöttnek vett. Tumbász feleségű azonban felmentette a törvényszék. As indokolás megállapítja, hogy Tumbáis fondorlatosan járt el, félrevezette Stécsényleket, amikor ekszisz enciájának megalapozására kérte az 50 milliós váltó zsirálását, de a pénzt nem erre hisználta fel. A sikkasztási ügyekben fel kellett menteni, mtrt a Délvidéki Otthon részé­ről nem volt indítvány. Tompa Cgy sz: Egyelőre felebbezést Jelen­tek be. Tumbász mozdulatlanul áll és csak ennyit mond: — Megnyugszom. f Az ügyész erre visszavonta felebbezésél, ijy az itélet j gerős. A tárgyalás befejezése után Tumbász fek­sége könnyezve simogatta meg férjé*, nyakába borult. A bö tönőr ezután visszavezette Tum­bász S. Bélát a fogházba, mert csak a hátra­lévő három hónap kitöltése után kerülhet szabadiifbro. A KAH&CSOMTl KÖNYVPIAC NAOY IHODALMI StENZXClÓU Az elmés nemes DON QUIJOTE de la MANCHA Irta Cervantes Fordította Györl Vllmo. Bevezette dr. Wlldner Ödön A Klasszikus Regénytár uj sorozatának ezt a négy kötetéi megkaphatják és olvashatják a pélmaoyarqrszAo kBlc»Bnk8nyvlőranak elBtlzetttl. E.Schatz Magda füzöszalónja Somogyi ucca 15. u Telefon: 14-30

Next

/
Thumbnails
Contents