Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)
1925-11-28 / 155. szám
1925 november 28. delmaqyaroírszaq 3 Sseged mint határváros. Irta dr. Somogyi Szilveszter polgármester. — természetesen — ez a lokális támogatás nem jelenthet sokat a kormány méltányos támogatása nélkül. Bizton lemélem, hogy az ország kormánya nem hagyja el Szegedet abban a nagy és veszedelmes küzdelemben, amelyet az ország Magyarország egyetlen városa sem fekszik annyira a népek országútján, mint Szeged. Ezt nemcsak én mondom, hanem megállapilja a történelem és megállapították 1919-ben a Szegedet megszálló francia hadak tábornokai és tisztjei is, akik amellett, hogy katonák voltak, erős érzékük volt a kereskedelem és a közgazdaság iránt is és akik éppen az én kérdésemre jelentették ki, hogy stratégiai és gazdasági szempontból sem Arad, sem Temesvár megszállását nem tartják annyira fontosnak, mint éppen Szegedét. A magyar városok közül a trianoni békével Szeged veszített a legtöbbet, még Sopronnál is többet. Elvesztette egész hinterlandjál, a Bánátot, a Bácskát, amely Trianon előli állandó és biztos piaca volt a város ipari terményeinek és ahonnan a szükséges nyersanyagokat "mindig akadálytalanul beszerezhette. Szeged város közgazdasági életében a pesti vonal mentén elterülő terülelek, községek és városok majdnem semmi szerepet sem játszottak, mert Budapest nagyobb felszivó képességével elszippantott Szeged elől mindent. Már a háború előtt is legfeljebb a 20 kilométernyire fekvő Kistelek voll az egyedüli, amellyel Szegednek erősebb közgazdasági összeköttetése volt. A háború után ez a helyzet nem igen vállozolt, sőt ha volt valami változás, az nem szolgálta a város érdekeit. A trianoni békéből származó rettenetes helyzet következtében Szeged most teljesen magára hagyva áll a trianoni hármas országhatáron. Pedig ez a helyzet arra predesztinálná, hogy az államok közötti átmeneti forgalomnak raktára legyen. Az ehhez szükséges gyakorlati előfeltételek azonban egyelőre hiányzanak még. Magyarországnak ezidőszerint nincsenek kereskedelmi szerződései a déli utódállamokkal; a temesvári vonalat, amely közvetlen összeköttetést jelentene a balkáni államok és a Nyugat között, még nem nyitották meg, pedig énnek a vonalnak a megnyitása nemcsak Szeged, nemcsak Magyarország, hanem az egész világ érdeke lenne, hiszen ez köiné össze a legrövidebb úttal Londont, Párist, Bécset, Berlint, Prágát, Budapesten és Bukaresten keresztül Konstantinápollyal. Ez a vasútvonal bonyolította le már a háború előtt is a kereskedelmi forgalmat és újból való megnyílása nélkül nem támadhat fel újra ez a régi, közvetlen összeköttetés. Enélkül nem találhat kapcsolatot Magyarország sem Bácskával és Bánáttal, sem pedig a Balkánnal. Ma a sokkal hosszabb vasúti uton igen sok világenergia pusztul el haszontalanul minden nép kárára. Szeged az átmeneti forgalom megindítását teljes felkészültséggel várja, de hogy betölthesse majd azt a fontos szerepét, amelyre, mint határváros, hivatott, nagy szükség van iparának és kereskedelmének fejlesztésére, mert anélkül nem rendezkedhetik be az átmeneti forgalom lebonyolítására. A város iparának és kereskedelmének fejlődését erősen korlátozza az, hogy nagyon távol esik az ország szénbányáitól és így a szén Szegeden lényegesen drágább, minr bárhol másutt az országban, mivel a vasúti szállitás költségeinek differénciája drágítja meg. A szegedi kereskedelmi és iparvállalatok ennek követ keztében csak hihetetlen nehézségek leküzdése árán vehetnek részt a versenyben, de az egyenlőtlen versenyfeltételek miatt alig lehet reményük a sikerre a fővárossal szemben, ahol a nagyipar háromnegyedrésze koncentrálódott és, éppen a szénszállítás tarifális differenciája miatt, minden ipari és kereskedelmi érdekeltség oda törekszik. Az ország kereskedelmi kormányának méltányolnia kellene a város helyzetét és méltányolnia kellene az ország érdekében azt is, hogy Szegedre nagyon fontos szerep vár az átmeneti forgalom megindítása esetén. Fokoznia kellene a szegedi kereskedelmi és iparvállalatok versenyképességét és ezt elsősorban a differenciális vasúti tarifa engedélyezésével tehetné meg. Ebben az esetben a szegedi vállalatok versenyképességét nem fokozná le az a jelentékeny differencia, amely a szén vasuli fuvardijánál mutatkozik. Maga a város mindent megtesz és súlyos anyagi áldozatokra is hajlandó a nagyipar fejlesztése érdekében, de gazdasági boldogulásáért folytat a város. Szeged jövőjét én nagyon szépnek látom, hiszen itt a fejlődés, a nagyvárossá alakulás minden előfeltétele megvan. Hatalmas gazdasági és kulturális energiák szunnyadnak a yáros falai között és alkalmas pillanatban bizonyára életre kelnek, hogy belekapcsolódjanak abba a nagy munkába, amelynek célja az ország talpraállitása. Röpiratokkal lázítanak a vasárnapi vásárok ellen Erélyes akcióra készülnek a lázítók ellen. szónokait dr. Landesberg Jenő titkár hallgatta meg. Arra kérték a kamarát, hogy tegye meg a szükséges lépéseket ebben az ügyben, hogy többet ilyesmi ne forduljon elő, mert ez az izgató hangú röpirat óriási károkat okozott a vásári árusítóknak és a nyilvatartott üzleteknek. A kamara értesülésünk szerint erélyes akciót kezdett ebben az ügyben. Először is átiratot intézett a rendőrséghez és arra kérte, nyomozza ki, hogy kik voltak a röpirat előállítói és terjesztői ét arra, hogy a rendőrség tegye meg » szCkiégés preventív intézkedéseket, nehogy ilyen kártétel előfordulhasson. Egyben memorandummal fordulnak a minisztériumhoz is, hogy rendeletileg akadályozza meg az ilyen izgatásokat, amelyek súlyos zavart akarnak okozni a rendeletileg engedélyezett vásárok ellen. A vidéki vásárokat mis napokon nem lehe^ megtartani éppen a nip hétköznapi elfoglaltsága miatt és ez ellen nem lehet izgatni álvallásossággal. A vásáron kivül még mindenkinek marad elegendő ideje arra, hogy eleget tehessen lelkiismeretben, vallásos kötelességének is. Illetékes szegedi körökben néhány nap óta nagy feltűnést keltettek azok a szokatlan események, amelyek legutóbb történtek a kecskeméti vasárnapi vásár alkalmával. Legutóbb ugyanis nigyforgalmu vásár volt Kecskeméten, amely Igen nagy sikerűnek Ígérkezett. A vásár közben azután egészen szokatlan röpiratot kezdtek terjeszteni. A röpirat igen agreszsziv hangon arra izgatta a vásárosokat és vevőket, hogy Isten ellen vétenek azok, akik résztveBznek a vasárnapi vásárokon, mert ezen a napon nem volna szabad vásárokat tartani, hanem csupán templomba járni és Istenhez fohászkodni. „Isten haragját zuditja magára az — mondotta tovább a röpirat — aki árul vagy vásárol és igy résztvesz a vásáron". „Ha igiz magyar vagy —• fejeződik be az izgató röpira> — akkor ezt kiáltod: e! a vasárnapi vásárral!" A röpirat nagy izgatottságot keltett a kecskeméti vásáron, sokáig tárgyaltak róla a vásárosok és meg is akadt rövid időre a forgalom. Most azután ebben az ügyben küldöttség ke reste föl a szegedi kereskedelmi és iparksmarát. Becsatoltak rgv röpiratot is. A kü'döttség A közgyűlés megszavazta a színház támogatását, ünnepelte Móra Ferencet és mulatott a szénügynökön. A közgyűlés harmadik napja ismét a szénügynök napja volt, amennyiben indítványaid és felszólalásain szórakozott az egész köigyülés. Akik megunták, azok kivonultak a tanácsterembe és ott várták meg a végevárhatatlan szóárt dat végét és bizony megtörtént, hogy a tanácsteremben több varosatya tartózkodott, mint a közgyűlési teremben. A közgyűlés egyébként hozott meglepetést is. A tanácsnak a színház támogatására vonatkozó határozatát hozzászólás nélkül, egyhangúlag elfogadta a közgyűlés, pedig egészen komoly formában beszéltek arról, bogy nagy viharok készülnek a kérdés körül. Ezt bizonyítják a polgármesternek Bokor Pálhoz telefonbeszélgetésben intézeti szavai is. Délelőtt ugyanis a polgármester telefonon felhívta Bo kor Pál helyettes polgármestert és közölte vele, hogy a délutáni közgyűlésen más irányú elfoglaltsága miatt nem elnökölhet, tehát helyettesítse ebben a tisztségben, majd a következőket mondo ta: — A délutáni közgyűlés legfontosabb tárgya a színház- ügy. A tanács javaslatát meg fogják támadni Vigyázni kell nagyon, mert a tanács nem ejtheti el a színházat. Ha a tanáci javaslatát leszavaznák, kulturbotrány lenne belőle. A közgyűlést négy óra után néhány perccel nyitotta meg Bokor Pál helyettes-polgármester. A tárgysorozat tizennyolcadik pontja következik. A közgyűlés hatmillió koronát engedélyezett a kisdedóvók segélyezésére, megválasztotta a külterületi iskolák gondnokságának tagjait, tudomásul vette, hogy a káptalan céljaira kihasított és fentartott felsőtanyai földek Jövedelmét a megyéspüspök a káptalan megszervezésére használja fel; négyezer aranykorona évi segélyt szavazott meg az alsóvárosi plébániát fentartó franciskánus rendház segélyezésére. •> Dr. Gaál Endre kullutfanácsnok ezután a múzeumi tisztviselők Illetményének szabályozására vonatkozó tanácsi javaslatot terjesztette éfő. A közgyűlés általános helyeslése közben fc-,jlaikozik Móra Ferenc érdemeivel, ismerteti azV az értékes kulturmunkát, amellyel Móra miiitaintézetté fej'eszteite a szegedi muzeumot és "» Somogyi-könyvtárat. -V Étjén Móra Ferenc — hangzik a terem miniden oldaláról. — Csak egy ilyen ember van! —! A tanács javaslata az — folytatja Qaál Eadje —, hogy Móra Ferenc érdemeinek elismeréseképen szavazzon meg a közgyűlés száméra havi egymillió korona mfiködéti pótlékot. Szavazzon meg ezenkívül Sebestyén Károlynak, Móra értékes munkatársának ötszázezer korona működést pótlékot, meri Sebestyén Károly szintén nagy is értékes kuliurszolgdlalokat tesz a városnak. A tanács javaslatát Móra Ferenc lelkes ünneplése közben egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. Tudomásul vették több hozzászólás után azt is, hogy a tanács a „Kitartás" egyetemi sportegyesületnek sportpálya céljaira megfelelő területet hasizott ki az ujszegedi bérföidekböl. A polgármesteri előterjesztések következtek ezután. A közgyűlés több hozzászólás után kimondotta, hogy az egészségügyi bizottságnak és a tisztiorvosnak az uj gyógyszertárak engedélyezése ügyében elfoglalt álláspontját jóváhagyja, igy tehát a nagykörúton belül uj gyógyszertár engedélyezéséhez nem járul hozzá, ellenben a Kolozsvári térre, a Somogyi telepre és Felsöközpontra javasolja az engedélyek megadását. Következett a műsor fénypontja, a szénügynök ur interpellációja a Hétfőt Rendkívüli Újság megrendszabályozása ügyében. Az interpellációt a városatyák nagy és állandóan fokozódó derOItsége közben dr. Pává Ferenc olvasta föl hihetetlen lelkieröről tanúskodó komolysággal. Végig megállta nevetés nélkül. Az interpelláció egyes kitételeire egy valaki mégis helyeselt, msga az interpelláló szénügynök. A polgármester rövid válaszának a lényege az volt, hogyha a szénügynöknek valami baja van az újsággal, forduljon a sajtótörvény alapján a bírósághoz. A szénügynök természetesen fölszólalt. Gyűlölettől izzú o rációban jelentette kl, hogy a Héttől Újság hétről-hétre gázol fedhetetlen emberek becsületében és amit ir, az mind szemtelen hazugság. — Figyelmeztetem — szól rá erélyesen az elnök —, hogyha még egyszer ilyen inparlamentáris kifejezést használ, megvonom a szót. A szénügynök zavartalanul folytatta tovább. Kijelentette, ho?y a lap a magántulajdon ellen izgat és nagyon szeretné, ha a város hatósága megfosztaná kolportázsjogától, valamint felterjesztést intézné a kormányhoz a betiltása érdekében. A polgármester válaszát egyelőre azért tudomásul veszi.