Délmagyarország, 1925. november (1. évfolyam, 132-156. szám)

1925-11-28 / 155. szám

4 DELMAOYARORSZAQ 1925 november 18. — Napirendre I Noptrendre l... kiáltozzák minden oldalról. A polgármester válaszát a közgyűlés is tudomásul vette. Ezután az indítványokra került a sor. Kormányos Benőnek a városi főgimnázium tatarozására vonatkozó indítványát a közgyűlés kiadta a pénzügyi bizottságnak. Dr. Krausz Józsefnek az i dó végrehajtások enyhítésére vonatkozó indítványát Körmendy Mátyás kiegészítésével egyhangúlag elfogadta a közgyűlés, kimondván, ho«y az adóvégrehajtók olyan tárgyakat nem foglalhatnak le, amelyek a törvény szerint mentesek. Dr. Tóth Imre indítványára végűi kimondotta a közgyűlés, hogy felterjesztést intéz a kormányhoz a rokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák illetményeinek szabályozása érdekében. Az elnöklő helyettes polgármester 6 órakor rekesztette be a három napra elnyúlt novemberi közgyűlést. MIMMMMMMMMMMMNMMMMMi A Délmagyarország Szegeden és környékén az egyetlen liberális lap. Fennállásának biztositéka és ereje a független polgárok és munkások támogatása. Az ipar helyzete a szegedi kamara kerületében. Irta Körmendy Mátyás, a szegedi kereskedelmi és iparkamara ipari osztályelnöke. A szegedi kamara irodája, mikor az uj választások elökészi ö munkálatai megkezdődtek, öszszeállitotta a szegedi kamarai kerület kereskedőinek és iparosainak statisztikáját. E kimutatás szerint a kerület kereskedőinek száma 10300, iparüzőinek összes száma pedig 19048. Ebből a létszámból Szegedre esik 3130, Hódmezővásárhelyre 1421, Csongrád megyére 2384, Csinádmegyére 3133, Békesmegyére 6251, Bácsbodrogmegyére 1653, Bajára 1076. Az iparosok közé termeszetesen a gyári vállalatok is be vannak számítva, melyesnei száma az egész kerületben mintegy háromszázra tehető. A gyárak között nagyon sok a malom, téglagyár és villanytelep. Sajnos, az egész kerületnek nincs egyetlen konzervgyára, amely a gyümölcs- és főzelékfélék feldolgozásával foglalkoznék. Azon iparok közö.t, melyek a belföldi nyersterményeket dolgozzák fel, legerősebb Szegeden a szalámigyártás, mely az ország szalámiprodukciójánas mintegy negyven százalékát szolgáltatta. Hozzávetőleges számítás szerint ezek a gyári vállalatok min'egy 12000—15000 munkást foglalkoztatnak. Ebből az összeállításból látható, hogy a szegedi kamarai kerület iparának összetétele erősen kézműipari jellegű. Ez részben annak tulajdonítandó, hogy azok az ipari üzemanyagok és nyersanyagok, amelyekre a nagyiparnak szühsége van, a szegedi kamarai kerületben nagyrészt hiányzanak. Szerepe van azonban ebben a régi kormányok politikájának is, amely akár kulturális, akár pedig gazdasági tekintetben inkább azoknak az országrészeknek kedvezett, melyeket a trianoni béke következtében elvesztettünk. A trianoni béke fs az Ausztriától való különválás óta igen érdekes eltolódások tapasztalhatók a szegedi kamarai kerületben. Szegeden, Csabán, Baján és a kerületnek más helyein is nagyon sok textilipari vállalat alakult és bővült ki. Főleg a kötött és szövött áruk előállítása lendült föl erősen. Sok uj a apitás történt a bőriparban is. Lehet, hogy ezen uj alapitásoknak eg> része nem lesz életképes, ha a kereskedelmi szerződések megköttetnek és a külföldi behozatal teljesen megindul, de bizonyosan lesznek köztük olyanok, amelyek szépen meg fogják állni a hely üke1. Viszont vannak olyan iparok, ame yek az ország megcsonki áBa következtében igen sokat vesztettek. Ilyen például a szegedi bútorgyártás, amely azelőtt termékeivel ellátta Torontálmegyét, a Bácskát, sőt részben Belgrádot is. Harminc év elölt a konak berendezését is részben egy szegedi cég szállította. Általánosságban ma az ipar helyzete rózsásnak nem mondható. A nagy gazdasági pangás következtében kevés a munkaalkalom, az iparosságra nehezedő teher pedig igen nagy. Ahány iparosgyülést mostanában tarianak, mindenütt ugyanazok a panaszok hangzanak el: a rossz vistonyok következtében nagyon elszaporodott *z iptrigazolvány nélküli kontárkodás, a forgalmi adó mai formája súlyosan terheli az iparosságo*, a pénzügyi közigazgatás és munkásbiztositás túlságosan elbürokratizálódott és olyan kisemberek, akik jóformán irni sem tudnak, mühelyi munkára szánt idejűknek igen nagy részét Írásbeli munkával kénytelenek eltölteni. Ha ezen segíteni lehetne, bálával fogadná az egész iparosság. Néhány hónappal ezelőtt, mikor a kisipari kölcsön akció megindult, a nyújtott kölcsönöket a kerületekben mindenütt erősen kezdték igénybe venni. Nekem az volt a meggyőződésem, aminek több ízben kifejezést is adtam, hogy a kisiparosságnak elsősorban nem kölcsönre, hanem munkaalkalmakra van szüksége. Ez az én nézetem be is igazolódott, mert a kölcsön iránti érdeklődés aránylag gyorsan * * ellanyhult. A kölcsönt, főleg a kisemberek, drágának találták és a megszerzés feltételei is elég nehezeknek bizonyultak. A legtöbb kisember szempontjából többet ért volna, ha pénz helyett anyaghoz és rendeléshez juttatják. Sokszor szokták hangoztatni, hogy az ipari pangás megszűntetésének egyik legfontosabb eszköze volna az építkezések megindítása. Az építkezés ugyinis az az ipar, amely egész sor más iparágnak ad kenyeret. Ennek azonban útjában áll még a lakbérek megkötöttsége és az a körülmény, hogy a régi házak ára jóval alacsonyabb annál, amibe az uj házak építése kerül. A szegedi kamarai kerületben az utolsó két év folyamán volt ugyan építkezés, de főleg a falvakban, ahol a házhely kiosztás után a zsellérek építkeztek. Sajnos, az építkezésnek ez a fajtája az, amely az ipart a legkevésbé foglalkozta ja. Szegeden a város megtette ugyan kötelességét: tobb bérházat épi elt, befejezéshez jutatta a fogadalmi templomot és a kormánynál állandóan sürgette az egyetemi építkezések megke-déeé'. A kamara elnökségét is részben a munkaalkalmak teremtése indította arra, hogy épületén a bővítési munkálatokkal nem várt, hanem azokat most hajtotta végre. Az olyin városok szempontjából, mint Szeged, amelyek egész gazdasági hát erüket e vesztették, nagyon fontos volna, ha a kormány is segédkezet nyújtana és a tervbe vett állami épiíkezéseket lehetőleg gyorsan megindítaná. Az ipar helyzetének ismertetéséhez hozzátartozik még az is, hogy a tanonctartás és a jövő iparosság nevelése egyre nehezebbé válik. A tanonc túlságosan igénybe van véve a műhelyen kívüli köteleségekkel, a mester nem rendelkezhetik vele eléggé, a tanonciarlás köllsége pedig á landóan emelkedik. De azt is lehet tapasztalni, hogy a szellemi foglalkozások túlzsúfoltsága foytáti a középosztályból mennek sokan ipari pályára és a tanoncok minősége állandóan javul. A városi tanonciarlás megkönnyítése érdekében nagyon fontosnak tartanám azéri, ha a tanoncotthonok létesítésének az ügye újra napirendie tüzelnék. A háború előtt a mostam szegedi kamarai kerülethez tartozó Orosházán volt az országnak egyik legszebb tanoncotihona, amelyet Thék Endre alapított Ezt kellene mintául venni az uj tanoncotthonok megszervezésénél és az uj iparos nemzedék nevelésénél. Örökség. Irta: Juhász Gyula. Gyuri bácsi igen nevezetes férfi volt városunkban. Az asztalosmesterek között eiső, akinek remekeit az idegenek is megcsodálták. Szerette a politúros szekrények és ágyak művészetet, de az asztal örömeit se vetette meg. György napját sokáig emlegették minden esztendőben azok a választottak, akiket vendégszerető házánál marasztalt vacsorára. En az asztal végére kerültem, kis fiu, aki akkor kezdtem a latin iskolába járni, de már a magam rigmusaival koszöntöttem az ünnepeltet, aki rokoni szeretettel és aggodalommal veregette meg a vállamat: — Csak valahogy poéta ne légy, öcsém 1 Lesütöttem a szemem és azután fölnéztem egy aranyrámás nagy képre, amelyen Petőfi haldokolt a segesvári csatatéren, szive vérével irva a porba: Hazám I Gyuri bácsi elfogta ezt a rajongó és büszke tekintetet és nyomatékosan tette hozzá: — Mert Petőfi se volt ám csak költő, hanem őrnagy is volt Bem apó seregében. És Gyuri bácsi végigvezetett a hosszú folyosón és a azobák során, melyeknek falai valóságos történeti képcsarnokot alkottak. Sorra megtaláltam Attila hun királyt, Árpád vezért. Dobozi Mihályt, Zrínyi Miklóst, Batthyány Lajost, aki a vadászok nak tüzet vezényel és végül Gyuri bácsi ágya fölött ott láttam egymás mellett a király és a száműzött Kossuth arcképét, mert Gyuri bácsi negyvennyolcas volt ugyan, de a Szent István-rend kiskeresztjét is megkapta a hazai ipar körül szerzett érdemei jutalmául. A vacsora belenyúlt a kora hajnalba, Gyuri bácsi nótás kedve ndln akart végetérni, engem bizony hamarosan elfogott a buzgóság a párnákkal föltornyozott karosszékben és álmomban Petőfivel együtt harcoltam az idegen elnyomás ellen, karddal az oldalamon. Javában vagdalkoztam vele, mikor arra ébredtem, hogy Gyuri bácsi hangosan magyarázta az édesapámnak, aki a világ legbékésebb embere volt: — A díszkardot pedig a fiadnak hagyons! Hatvanhétben ezt a kardot viseltem a koronázáskor. A legszebb emléket kapja tőlem. Már ennél többet nem igen hallottam, mert megint leragadt a szemem és tovább küzdöttem az álombeli ellenséggel. Most már a díszkard villogott kezemben, ügy vágtam a pogányt, mint a répát és közben csatadalotcat énekeltem. A csatadalok persze a magam szerzeményei. Ez volt az utolsó gondtalanul vidám György-nap az életemben. Gyuri bácsi az egyik szenátor ezüstlakodalmán olyan mélyen nézett a pohár fenekére, hogy megsimogatta a guta. Alig maradt annyi ideje, hogy végrendelkezzék. Bizony, ez meg is látszott azon. A di «kardot ugyan reám testálta szegény, de az édesapámat már kifelejtette az örökösök sorából, pedig ő volt a szivéhez legkö -/ zelebb. Az örökösök pedig nagyon számosan vol-i tak. Az atyafiság családi tanácsot tartott és azon, hosszas veszekedés után az édesapámnak is adtaty valamit a jussból, de csak éppen, hogy tesséklássék. / A diszkard mégis csak diszkard: én voltam; a ] legkisebb és legbüszkébb örökös. Szép szál feg /I ver volt, szinte egy fejjel magasabb, mint mag^m. No, ehhez niég nőni kell a gyereknek I — gondolták otthon és a diszkard a padlásra került, mert a lakásban nem volt számára helv. Nekem a legnagyobb ünnepem az volt, ha néha föllopóztam az öreg padlásra, annak is a legvégső szögletébe, ahol Mári néni tartogatta az ereklyéit es ott a pókhálót leverve, megemeltem a kardot. Fekete bársony hüvelyéből kihúztam, megvillogtattam a négy világtáj felé, mint val'tji kiskirály. Hogy tüzelt a bogfár bronz markolatán, csak az volt a kár, hogy a rozsda egyre jobban kikezdte a damaszk pengét. Az a juhászbojtár se lehetett boldogabb és büszkébb, aki az idők kezdetén az Isten kardját megtalálta. Egy álmos novemberi délután azonban hiába szöktem föl a padlásra, a diszkardnak, egyetlen örökségemnek már csak hült helyét találtam. Volt ott a sarokban még sok minden, üres befőttes és töiött ablaküvegek, egérfogó és falióra, amelynek már csak egyik mutatója jelezte a megállott időt, fakult újságok és emléklapok az árviz idejéből, ócska naptárak és rozsdás szegek, de a Gyuri bácsi hagyománya hiányzott. Később tudtam meg, 'nogy egy nehéz órában eladták kéz alatt valakinek, aki éppen királyi audienciára készült. Én egy darabig titokban szomorkodtam utána, de karácsonykor megvigasztalt egy ajándék verseskönyv, amelyben különösen Petőfi Magyar nemese tetszett. Ekkor fogadtam meg egy életre, hogy nekem nem a kard lesz a fegyverem, hanem a lant. Mert a kardforgatáshoz csakugyan múlhatatlanul szükséges a kard, de a lantpengetéshez elegendő az a kis acélfegyver is, amelyet közönségesen tollnak neveznek. KQROAlíil PQ MCHTflftlilli cinnk Kölcsey a/cca I. az*m. (Royal-szálló-épü'et). Telefon 11-65. nununui Cd uun 1 mitll l*ipUK • • Nagy válasííték női, férfi és gyermekcipő különlegességekben. Estélyi és báli cipőkI Hócipők I S&SE&.SS.3SÍ i;néSyen leszállított áron!