Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-13 / 117. szám

1925 1 DELMAGYARORSZAQ 1928 október 15 lléres összeütközés a párisi sz és rendőrök között. (Budapesti tudósítónk telefonjeleotise.) Paris­ból jelentik: A kommunisták 24 órás sztrájkja a város általános képén nem igen látszik meg. Több kommunistát, akik sztrájkra Izgattak, letartóztattak. A dili órákban a város több pontján virts összeütközis volt a sztrájkra izgatók is a rendőrök között. Az összeütközések során egy munkái meghalt. A baloldali ellenzék uj formában szervezkedik. A blokk polgári többsége a demokrata pártban tömörül. (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) A bal­oldali képviselők e helyezkedésében a közeli nspokbm, de lehet, hogy már a legközelebbi 48 órában mélyreható változások jognak be­következni. Az utóbbi hónapokban — nemcsak a par­lamenti szünet alatt — kétségtelenül ellanyhuH az ellenzék akli vitása. Az ellenzéki képviselők alig egy-két helyen tartottak beszámolót, ugy­szólván egyetlen népgyűlés sem volt. Az ellen­zéki harcikedr ellanyhulását és az egységes irányítás hiányát legiHkább az igazolja, hogy a közelmúltban lezajlott időközi választásokon az ellenzék egyáltalán nem állított jelöltet, vagy nem tudott mandátumhoz jutni. Érzik ezt a visszás helyzetet a vezetők is és ezen változtatni akarnak. Ezt látszanak igazolni a pártokon kivül álló ellenzéki politikusok és a demokratikus blokk közölt folytatott tárgya­tások, amelyek az ellenzék erőinek összponto­sítását célozzák. Ezek a tárgyalások Vázsonyi Vil.no« ajánla­tára a szocialisták tudtával éi azzal kezdődtek, hogy Pakots József érintkezésbe lépett Rassay Károllyal A tárgyalások végcílji, hogy Rassay, Ugrón, Bárczy és Sindor Pál kilépnek abból a tartózkodásból, amellyel hosszú hónapok óta klstrtik a politikai ügyek menetét és teljes erő­vel vegyenek részt az ellenzék hatcalbin. L-het, hogy Rassay és társai rövidesen be­lépnek a blokkba, de az sem lehetetlen, hogy a demokratikus blokk Juiioiál a demokrata párt• tal, amit politikai körökben nem a szocialisták elleni lépésnek fognak fel, hanem inkább azok­nak a mélyreható politikii ellentéteknek tulaj­doni anak, amelyek Vázsonyiék, Rassajék és a Kossuth (Rupjrt) párt köxölt fennáll. Abban az ese.bjn, hl a bloikbM kilépések tör énnek, ez természetesen feloszlik és Ras­sayékkal megerősSdve a szociálistákkal koops­rátva vesz részt a parlament munkájában. Nem leh itetlen, hogy ez a kérdfs már holnap eldől azon az intézőblzottsigl értekezleten, amelyit a demokratikus blokk hívott egybe. A szociáldemokrata párt most is kifogásolja, hogy nem hivták össze a nemzetgyűlést. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója ma este a késő éjszakai órákig elnyúló értekez­letet tartolt, amelyen Petdl Qyula elnökölt. Az értekezleten élénk vita keretében foglalkoztak az aktuális szociálpolitikai éa gazdaságpolitikai kérdésekkel. A szociáldemokrata párt a súlyos gazdasigi , és politikai helyzetre való tekintettel indokolt- I nak tartolta a nemzetgyűlés korábbi összehívá­sát, ezen álláspontjánál ma is megmaradt és ennek a nemzetgyűlésen is kifejezést ad, mert a kormány sem a szünet alatt, sem pedig most nem telt olyan intézkedést, mely a példátlanul súlyos ga dasági válsigot és a munkanélküi­séget enyhítené. A nemzetgyűlési bizottságok munkarendje. Budapest, október 12. A nemzetgyűlés össze- ! délután lesz, amikor is a pénzügyi, igazság­ülésével egyidejűleg a bizottságok ia megkezdik ügyi és közigazgatási bizottság tart együttes munkájukat. Az első Ilyen ülés 16 án, pénteken | ülést. Ez alkalommal tárgyalni fogják a Genf­ben becikkelyezett vámügyi kérdésekről szóló javaslatot, a Nemzeti Bankról sióló törvény mó­dosítását, továbbá az 1925-1926. évi költsig­vitést. A költségvetés előadója Temesváry Inre, a vámügyeket Dréhr Imre, míg az uj pintről szóló javaslatot örjfy Imre fogja képvisdnl. A szanálási bizottságot Ráday Gedeon elnök csütörtök délelőtt 11 órára hivla össze. Huszár Károly kibókfllése Hallerrel. (iBudaptsti tudósttónk telrfonjelentiss) A ke­resztényszocialista és a keresztény gazdasági párt a katolikus nagygyűlés alkalmával a Hun­gáriában ma eite vacsorát rendeiett, amelyen több politikii beszéd hangzott el, felszólaltak: Zichy Jínos gróf, továbbá Hiller István és Ernszt Sindor, feltűnést keltett, hogy Huszár Károly Hallétté ürítette poharát, akitől évek óta nagy ellentétek választották el. awaaaawwtwaiwiw^^ Ismét támadják a drutok a damaskusi vasutvonalat. (Budipeslt tudósítónk telefonjelentése.) Páriá­ból jelentik: Gamelln tábornok hadosztálya a druzok állal erősen védelmezett Meira és Sjjen falvakat ma elfoglalta. A druzok tegnap az Alsppo—damaskuii vasútvonal ellei sikertelen támadást intéztek. Október 15 tői 8iőr*g les: ¿Jugoszlávia, Románia és Magyaror«z<£ köiös határállo­mása. Temesvárról jelmtlk: A httek óla tartó vasúti tárgyalások, amelyeket Románia, Jugo• szlávit és Magyarország vasutügyi kérdésekben folytat, a tamesvári konferenciái befejeződött. Megállapodás jölt létre, hogy a temesvári kon­venció szerint október 15 ia megnyílik a sze­ged— kikindai, valamlat a délbánáti vasútvonal, amelyek szünetelése miatt eddig a hirom or­szág között korlátozva volt a forgalom. A te­mesvári konferencián a magyar delegátus hoz­zájárulásával elhatározták, hogy a közős ha­tárállomás Szőreg lesz és ezen az állomáson keresztül fogják lebonyolitani a bárom ország közötti vaauli forgalmat. A temesvári vasúti konvenció aláírása még nem történt meg, de rémé ik, hogy mind a három orazág illeté­kes tényezői minden változtatás nélkül elfo­gadják a kidolgozott tervezetet és igy október 15-én akad Ily nélkül megiadalhat a vasúti for­gatom, amely eteken a vonalakon eddig szü­netelt. A kunágotai lovassirok. Irta: Móra Ferenc. Még valamikor a télen történt, hogy Kunágotá­ról kaptam egy postacsomagot, meg egy levelet. Mindaketlőt Balázs Péter segédjegyző ur küldte, aki a levélben arra volt kíváncsi, hogy a csomag­ban küldött rozsdás vasak, amelyeket Boldog Antal birtokán, egy halom lejtőjén találtak homokhordás közben, megőrzésre érdemes régiségek e s ha igen, milyen korból valók. Mindjárt tudattam a segéd­jegyző úrral, hog< a vasak, nevezetesen egy kard és ?gy pár kengyel, a magyar honfoglalás korából való sírleletek, amelyek bizonyosan embercsont­vázak és lócsontok közül kerülnek elő. Ennyit a magamformáju jóravaló amatőr régész is meg tud állapítani, tehát ezt ne tessék dicsek­vésszámba venni. Abban se volt semmi meglepő, ami pár nap múlva derült ki, hogy a férficsont­vázon vékony ezüst érmeket is találtak, amelyek ruhadiszek gyanánt voltak felvarrva. („Kis ezüst", „nagy ezüst".) Nagyobbrészt elkallódtak, de néhány töredékből meg tudtuk állapítani, hogy a pénzek í. Romanus bizánci császár érmei voltak. Ez sz ur a X. század eisö évtizedeiben uralkodott. Ennek az időnek nálunk Taksony vezér uralkodása felel meg, Á'pád unokájáé. A iovassirokban aránylag ritkák az érmek, a kunágotai leletet éppen az teszi becsessé, hogy datált sírból való. Később az is kiderült, hogy a lovas halántékain egy pár sima aranykarikát is találtak. Ezek nem függők voltak, hanem úgynevezett halántékkarikák. Ü3eink befonva hordták a hajukat s az arany­karikák a halántékot takaró két fonatot fogták össze. Egy kis diplomáciával és egy kis áldozatfal sikerült a két aranykarikát is megszerezni a mu­zeum számára. Mindössze ötödfélszázezer papir­koronába kerültek, ennyi az aranyértékük s ez Taksony vezér valamelyik hadnagyának az ékes­ségeért bizonyára nem nagy ár. Csakhogy szegény a kuliura eklézsiája s ezzel elfogyott erre az esz­tendőre az apai, anyai, A kunágotai ősök felkere­sésére a mai 50 - 60000 koronás napszámok mel­lett gondolni se lehetett. Történt azonban, hogy két kunágotai barátom, akiket különben én eddig sohase láttam, a neve­zett segédjegyző ur és Kisháiy Zoltán ur, föld­birtokos, a maguk lelkesedését átplántálták több kunágotai szívbe is s összegyűjtöttek a szegedi muzeum által vezetendő ásatások céljaira közel kétmillió koronát. Meg kell jegyeznem, hogy Kunágota körül sok a gazdag uradalom és Kun­ágotán sok a módos gazda. Ennélfogva a kétmil­lió koronát nem a gazdag uradalmak és nem a módos gazdák adták össze, hanem a kunágotai tisztviselőemberek: jegyzők, segédjegyzők, tanítók, akikről tán fölösleges mondani, hogy nem ülnek kanonoki stallumokban. A két ur, akiket meg­neveztem, maga járt eiül jó példával, ők vetették ki a többire a régészeti hadisarcot: — Te fizetsz ennyi napszámot, te fizetsz ennyit 1 £s volt olyan ember, akire kivetettek egy nap­számot és ö arra önként magára vállalt, sőt kö­vetelt a maga terhének hármat. Hihetetlen dolgok ezek, amikre alig van példa a szittya annalesz ek­ben. Én hires előkolduló vagyok itthon a kultura szérűjén 8 nagyon hálás Í3 vagyok minden mor­zsáért a szegedi társadalom egyik másik osztályá­nak, de ilyen megható áldozatkészséget keveset láttam. Ez nagyobb ritkaság még a lovastemelő­nét is s valóságos iskolakönyvbe való olvasmány. (Különben is nagyon különös filu az a Kunágota. Van egy katholikus temploma, meg egy ref jrmá­tus s azt mindakettőt az egykor hires Bandi pap épittette. Először katholikus pap volt s akkor épít­tette a keresztes templomot, aztán összekülönbö­zött a püspökével, lett belőle református tisztele­tes, vele együtt kitért a fél falu s ezekkel épittette a csillagos tornyú templomot. A két kis templom nagyon közel van egymáshoz a nagy uccán, mint egy égre intő két ujj, gyönyörű békességben s nekem erről a két egytestvérről kedvem volna nagy magyar regényt Írni, ha ráérnék.) (Uj zárójel kezdődik, mert van ennek a nagy­uccának más nevezetessége is. Ez olyan hosszú ucca, amilyent Bsrtrandon de la Borckquiére a középkorban Szegeden látott. Mesélik, hogy egy­szer valaki, aki legénynek indult el az ucca egyik végéről, nagyapa lett, mire átért az ucca másik végére. Hát erről nem tudok biztosat mondani. Éa most néhányszor e indultam mint nagyapa az ucca egyik végéről, de sajnos, nem iett belőlem fiatal­ember, mire a másik végére értem.) (Oió, van itt még más kuriozitás is. Egész Kunagotán egyetlen emlékmüvet láttam. Egy bronzplakettet egy ház­falon a község szivében. Az a ház iskola és az a plakett egy tanitót ábrázol, Fülöp Sándort. Én bizony hirtelen nem tudok magyar várost, amely igy tisztelte volna meg a tanitója emlékét Mon­dom, kü!önös hely az a Kunágota.) Egy hétig ásattam ebben a nagyszerű magyar faluban, amelyből mindjárt nagyszerű kis város lesz, mihelyst vasutat adnak neki s három helyen kiséreltem meg az ásatást. Kisházy Vince kész­séggel felajánlott földjén egy középkori falu helyére akádíunk, amely a török időkben pusztulhatott el. Tóth Pál telkén egy laténe-kori őstelep apró cse­repeit találtunk, amelyet már régen felforgattak. Utolsónak vettük vallatóra Boldog Antal cirokföld­jét, ahol a télen a lovassirt találták. Sok ilyen derék magyar kellene a magyar régészetnek, mint ez a Boldog Antal. Nemcsak az ásatási engedélyt adta meg első szóra, hanem abban is kezemre járt, hogy a kiszemelt telepen soron kivül előre levá­gatta a cirkot. Igaz, hogy a telep megérte ezt a fáradságot. Másfél nap alatt öt honfogtaláskori lovassirt bontottunk fel a halom délkeleti lejtőjén, gazdig mellékletekkel. Tegnap a Dugonics Társaság ünnepi felolvasó­ülésén kunágotai beszámolót tartottam a bejelen­tett olasz beszámoló helyett, előbbre valónak tart­ván a honfoglaló ősöket az olaszoknál, akiknek ősein jó néhányszor elverték a port. Néhányat be is mutattam a leletek közül, amelyeknek bizonyo­san sok nézője lesz majd, ha kiállításra kerülnek a kultúrpalotában. A szakszerű ismertetés persze nem érdekli egy napilap olvasó közönségét. Nem is szólok itt a pogány magyar sirok rendes mel­lékleteiről: a kengyelekről, zabiákról, nyílhegyek­ről, aranyozott bronz- és ezüst pitykékröi, amelyek különösen egy sírból kerültek ki nagy számmal. (Abban vezér fekhetett, aranykarikák voltak a ha­lántékán, aranysujtás a lova kantárán) Régészeti szempontból ezeknél nagyobb jelentősége van egy

Next

/
Thumbnails
Contents