Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-11 / 116. szám

4 DELMAQYARORSZAQ 1925 október 11. Ez a munka igen hosszadalmas, hiszen mint­egy ötszáz szavazat betét, illetve követel is ösz­szegét kellett számszerflleg megállapítani. A biró a déli órákban elkészült az első át­lagos számitásokkal és ebből az eredményből az a helyzet a'akult ki, hogy a tegnapi szavazásnál alig maradt el né­hány száz millióval az egyezség érvényes­ségéhez szükséget kétharmad többség. Mintegy hárommllllárdnégyszázmillló korona értékű szavazat kellett volna a többséghez és ebből az öiszegből csupán néhány száz millió értékű követelést jelentő szavazat hiányzott a pénteki izgalmas szavazásnál. Ez pedig ugy állott elő, hogy igen sokan türelmetlenek vol­tak és nem várták meg, mig rájuk került volna a sor. Körülbelül egymlllidtdnyolc izdzm illió ér­tékel jelentő szavazat vall az egyezség ellen, nemmel jobbára a kis betevők, a kisemberek szavaztak. Mint már jelente'tük, a b;nk igazgatósága azonnsl kérte a szavazás megismélelését, tekin­tettel arra, hogy sokan nem jelentek meg, a valódi kép pedig nem alakulhatott ki a pénteki izgalmak közepette. A törvényszék már el is rendelte az uj szavazási, tekintettel arra, hogy a kény szeregyezségi rendelet 41. pontja alap* ján el kell renJeini az ismételt szavazást ab­ban az esettan, ha azt határozottan kérik. U*y értesülünk, hogy az uj szavazást két héten be­lül okvetlenül megtartják, igy most már rövi­desen teljesen etdől a bank, valamint a hitelezők sorsa. Hunyadi János természetes kesertiviznek, a legjelesebb orvosok véleménye szerint, kiváló előnyei: a gyors, biztos és enyhe Hatás. Mhi 31 Egy titokzatos társaság a szegedi munkaközvetítőből iátja el friss anyaggal a vidéki mulatókat. Hogyan akarták elazállitaai Sóki Juliannát a munkaközvetítőből a mulatóhelyre. A szegedi rendőrség két nap óta egy igen érdekes, vakmerő és ebben a pillanatban még titokzatosan álló bűnflgyben folytatja le a nyomozást. Ez alkalommal ugyanis arról van szó, hogy Szegeden ismét megjelent egy titok­zatos társaság, amely fiatal leányokat, főképen parasztleányokat kerít hatalmába a legfurfan­gosabb trükkök utján, jó állások kilátásba helye­zésével és végül a legkülönbözőbb vidékekre szállítja el őket, mint egyszerű árukat — éjjeli mulatóhelyekbe. Egy véletlen kapcsán jutott tudomására a rendőrségnek ez az űgy és re­mélik, hogy az eddigi gyanuokok és bizonyi­téknyomoX alapján sikerül leleplezni a társaság mindegyik tagját. A bűnügy ott kezdődik, hogy a bűvös őszi idők beálltával Apálfalváró! Szegedre jött Sóki Julianna cselédleány, hogy magának munkát keressen. Csütörtökön érkezett Szegedre, az első napon végigjárta ismerőseit, hogy szerez­zenek számára valamilyen állást A leányt min­denütt jó magaviseletű, szorgalmas munkásnak ismerték és mindenütt megígérték, hogy segít­ségére lesznek, babár ebben a pillanatban nem tudnak számára alkalmas helyet. Sóki Julianna csak néhány tizezer koronával jött be Szegedre, mert azt gondolta, hogy mindjárt talál alkalmas helyet. Pénteken reggel azután bement a Ható­sági Muakuközvetitő Hivatalba, gondolta, hogy itt majd csak kerül számára állás. Nem várakozott sokáig a munkaközvetitő tömött és fülledt helyiségében. Nem volt még tiz óra. amikor megjelent a helyiségben egy fel­tűnően elegáns husz év körüli fiatal nő. Több válogatás után veti állott szóba és kedves mo­dorával azonnal megnyerte a leány tetszését. As elegáns fiatal nő nagyszerű, kényelmes ál­lást kínált, ahol sokat fizetnek és keveset kell dolgozni. — Hány éves? — kérdezte. — Husionöt multam, — felelte SdM Ju'ianna. — Szobalánynak alkalmaznám. — Szívesen elvállalom. — De vidékre kell jönnie. Nagykőrösre. — Elmegyek oda is, — válaszolt a leány. Az elegáns nö elkérte ezután munkakönyvét, megállapodtak a bérben, majd megállapodtak abban, bogy délután kettőkor találkoznak az állomáson, a budapesti személyvonatnál. Sóki Juiianna pontosan meg is jelent az ál­lomáson, nemsokára megérkezett a nsgykőrösi elegáns nő is. Két barmadik osztályú j 'gyet váltott, mind a ketten beszálltak ekkor a vonatba. Alig hiányzott néhány perc az indulásiéi. Ekkor Intett egy Ismeretlen fiatalember Sóki Julianná­nak. Kibivla a folyosóra. — Hová megy maga ? — kérdezte iiioksatosan. — Nagykőrösre szobalánynik, — felelte a leány. Az ismeretlen fiatalember pedig ekkor a kö­vetkező meglepő szavakat mondotta: — Én ismerem azt a nőt, akivel maga uta­zik. Figyelmeztetem, ne menjen maga vele, nem szobaleánynak akarja magát megfogadni, hanem egy éjjeli mulatóba. Onnan ped'g nehe­zen szabadulI A leány megrendült ezekre a szavakra. Pilla­natokig nem tudta, mit tegyen. Csak akkor tért magához, amikor már elindult a vonat. Ekkor hirtelen fölnyitotta a harmadik osztályú kocsi ajtaját és leugrott a mozgásban lévő vonatról. Kis batyuját is otthagyta az elegáns fiatal nö fölött. Kétiégbjeselten szaladgált ekkor le f 31 az állomáson, ugv hozy már gyanús lett a detek­tívek előtt ts. Végre lement a pénztárhoz és kérte, bogy váltsák vissza a Jegyét, különben nem tud mit csinálni, nincsen egy krajcárja sem és vissza akar menni Apilfalvára édes­anyjához. A detektirek ekkor hozzáléptek és előállították a rendörségre. A leány előadása alspján azonnal megindí­tották a nyomozást a titokzatos kerítést bűn­ügyben, mert az eddgi jelentések alapján az a gyanú, bogy itt egy szervezett társaság műkö­dik, amely a szegedi forgalmas munkaközvetítő • bői látja el uj anyaggal a különböző vidéki éjjeli mulatóhelyeket. Eddig már jelentős nyo­mok vannak a rendőrség kezén as elegáns, fiatal nőről, aki Sóki Juüanns menekülése után feltűnés nélkül leszállott valsmeiyik állomáson a vonitról. A nyomozás rövidesei eredménnyel fog járni, Sóki Juliinna pedig sietve, mene­külve utazott vissz s Apátfalvára Szegedről. Ne n is akarj i látni többet Szegedet. A bűnös várost, ahozv mond'*. % Az uj typusu PUCH 175 cm3-es motorkerékpár GYŐZ és több mint egy perccel javítja meg kategóriájának rekordját. 59 km-es átlagsebességet ér el a Svábhegyre. Oyéii eladási központ: VI., Liszt Ferenc-tér 9. Hogyan él és hogyan hal meg egy magyar csecsemő ... összegubbadt, kicsi asszony. Nincs harminc esztendős, de negyvennek látszik. Sárga, hervatag arcából mint két lázbeteg madár virul ki a tűz­golyó szeme. Fényes, fekete, súlyos, fonott konty a ugy rém­lik, mint a Ligeti Juliska halálos-beteg juss-beli asszonyának sötéten villódzó hajzuhataga a csók­talan, bús asszonynyakon ... Fekete rózsa a fehér havon. Szitáné. Igy hivjík. Mosónő. Hadiözvegy. Az ura a piavei harcokban lendült a mennybe. Szitáné: beteg. Köhög. Az őszi ködökben külö­nösen sokat. Tavasszal a feje fáj. Télen a melle szúr. Igy beszéli, ha megnyílik a szive. * Nem tudom, hogy esett, de a hadiözvegy Szitá­nénak ugy három hónappal ezelőtt egy kis cse­csemőt küldött a jó Iiten... Talán gyógyítónak a múltra. Tán vigasznak a jelenre. Esetleg bástyának a jövőre. Alig két hétig maradt el a házaiból... Azóta azt a szokást vette fel, hogy napjában hazaszalad­gál. Elvégre az a kis létek sem élhet levegőből... Később úgyis abbót fog. * — Szitáné — próbálok vele szót érteni, — mi­ért hagyj i maga otthon azt a szegény gyereket ?... Vigye magával, ahová dolgozni megy. Azt senki sem kifogásolná. Megriadt láng csapott fel a szeméből. — Hogy az én fájós fejembe egész nap sivít­son ?... Jobb neki otthon. O.t nyugodtan sirhat. Azután meg, én is igy nőttem fel: ötödmagam­mal... Mégis itt vagyunk... * ... Szeptember elején jártunk. A hetes eső ugy hullott a búcsúzó falevelekre, mint a fájdalom­rózsák a nagybeteg emberszivekre. Reggel hét órakor a Tisza Lajos körúton szembe jön velem Szitáné. Vékony ruhája vizesen tapad testére. Kendője alól kígyósán hullámzik vállára a roha­násban lebomlott nedves, csapzott haja. Es szemében hordja az őszi bánat, a szeptem­beri vég minden szomorúságát. — Beteg a kicsi... Nem mer rámnézni. — És még más baja is van... — Még más is ? Gondolom ez is elég volna. — A „klinik"-ön a tanársegéd ur valami jó­féle orvosságot irt... Ami segítene... Dj húsz­ezer korona kéne rá... Az futná ... Ady Endre „álomtestecskéjü" gyermeke jutott az eszembe... A „Fiam bölcsőjénél." Ilyen nekem is lehet: tört álmokból, fehér felhőből, holdfényböl és sugárból kiteljesedett: álomgyerek... Majd annak visszaadja az ég. Előkaparom a pénzt. Az eső verdeste tovább a faleveleket a nagy­beteg őszben. * Tán egy hét mult el. Szitáné fényes, fekete selymes haján: fényes, fekete selyemkendő . . . — Elszállt a kis ártatlan ... Lázas, imbolygó szeme könnybe tüzel. Es le­csuklik a le e, mint a sebzett madáré. — De „oyan" temetést „csináltatok* neki . . . Messzenéző szeme már látja minden fénylő, ékes, gazdagokkal egyesítő pompáját távozó gyer­mekének . .. Látja a kis fehér koporsót, az égszinkék szalla­gos virágkoszorut, a nefelejcs-rózsákat, fátyol­szemfedőt. az aranyos betűket a fehérbrokát me­zőben: Szita Sándorka élt három hónapot . . . * Hiába, ami igaz, az: igaz. Temetni mindig és mindenkit tudunk. Akkor is, ha csecsemőlelket ringatnak angyalkarok az égi országba, akkor is, ha elfáradt utas öröklátogatásra vitorlázik a fekete vizén a túlsó partra . . . Bánatcsillagos magyar honban élők felé nem hajlanak a szivek ... El kell pusztulni előbb, hogy az emberi jóság kapui megnyíljanak . . . Tanuljuk meg már végre: ékesebb nálunk a halál csontkorcnája, mint a zengő szavú, életet adó életé . . . Gyászpompától mámoros nemzet vagyunk 1 LÍSS rá te térdrehullott ember, te meghajolt lélek, magyarsors sebezte életvándor. Less rá: igy van-e? . . . . . . En már tudom. Vásárhelyi Julla. E.Schatz Magda füzöszalonja Somogyi ucca 15. jau Telefon: 14-30. VETKEZIK, í*L Szegediek találkozó helye.

Next

/
Thumbnails
Contents