Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-25 / 128. szám

25 DELMAQYARORSZÁG 192S október 25. — Megengedem — folytatta Vázsonyi —, hogy a törvény szavai nem a zsidóság ellen irányulnak, a gyakorlatban azonban sokszáz zsidó hallgatót foszlott meg a tanulás lehető­ségétől, akik idegenben kénytelenek tudás­szomjukat kielégíteni. — Ha Kelebelsberg komolyan gondolta volna azt, amit mondott — fejezte be szavait Vá­zsonyi —, akkor ezt tettekkel kellene bizonyítania. Kállay Tamás egységespárti képviselő eze­ket mondotta: — Ha a kultuszminiszter ur ezt a nyilatko­zatot Berlinben megtette, ezt jó jelnek tekin­tem és azl hiszem, hogy rövidesen eljön az az idő, ami tor a magyar törvénykönyvből ezt a törvényt kiemelhetjük. Peyer Károly kérdései a belügyi költségvetés bizottsági tárgyalásában. A belügyi tárca költségvetésit tárgyalta mi a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága. Peyer Ká­roly volt az egyetlen szónok. Kérte a belügy­minisztert, tájékoztassa a bizottságot, mikor akar a közigazgatás reformjával a nemzetgyű­lés elé lépni. Rakovszky belügyminiszter azt felelte, hogy a közigazgatás gyökeres reform­jának tervit elejtette; a hilasztha'atlan kérdé­sek dolgában külön Javaslatokkal lép a tör­vényhozás elé. Peyer másik kérdésére azt fe­leli, hogy a külföldiek itt (artózk)dásit illetően nálunk is korlátozásra van szükség. Peyer erre azt mondji, hogy ő nem az u] bevándorlókról, hanem arról szólt, akii ivttzedek óta itt lak­nak. Peyer más kérdéseire az a válasz, hogy a rendőri felügyelet alatt álló házak kitelepíté­sére ma még, sajnos, ninct hely és pínz. A munkavédelmi hivatalt sztrájk esetére szüksé­geinek tartja a lakosság ellátására. A követ­kező üléi hétfőn lesz. Mennyi fizetést kapnak a tisztviselők a státusrendezés után? Megjelent a rendelettervezet. (Budapesti tud isi tónk telefonjelentise.) A státusrendezés tervezete ma eljutott a szanálási bizottság tagjaihoz. A tervezet elsősorbsn ki­mondja, hogy a teljes litszámapasztást 1927 jantus 30 átg végre kell hajtant. Azokat a tiszt­viselőket, akiknek állása már most felesleges, azonnal rendelkezési állományba kell helyezni. A kormányrendelet egyébként azt mondja, hogy a státusrendeiis flzetisemelissel fog járni A Mint megbízható helyről értesülünk, as uj fizetések a kö'etkezők lesznek: Első fizetéii osztály : miniszterelnök. Eddigi havi fizetése 20,400000, ezentúl 30,000.000 korona. Második fizetési osztály: miniszter. Eddigi fize­tés 13,600000, ezentúl 20,000.000. Harmadik fizetési osztály: államtitkár. Eddigi fizetés 9,180.000 korona, ezentúl 14 000.000. Negyedik fizetési osztály: helyettes államtitkár. Eddigi fizetés, első fokozatban 7,650.000 korona, eZentul 11,000.000, második fokozatban 6.800.000 korona, ezentúl 10,000000 korona. Ötödik fizetési osztály: Első fokozatban eddig 5,780.000 korona, ezentúl 8,400 000 korona, máso­dik fokozat: eddig 5,100.000 korona, ezentúl 7,400.000 korona Hatodik fizetési osztály: első fokozat 4 760.000 korona, ezentúl 6.300.000 korona, második fokozat, eddig: 4,250.000 korona, ezentúl 5,700.000 korona, harmadik fokozat eddig: 3,740000 korona, ezen­túl 5,100 000 korona. Hetedik fizetési osztály: első fokozat eddig 3,400 000, ezentúl 4,550.000, második fokozat ed­dig 3,145.000, ezentúl 4,150.000, harmadik fokozat eddig 2,890000, ezentúl 3,750.000 korona. Nyolcadik, osztály: első fokozat eddig 2 550.000, ezentúl 3,250.000, második fokozat eddig 2,380.000, ezentúl 3050.000, harmadik fokozat eddig 2,210.000, ezentúl 2 850.000 korona. Kilencedik osztály, első fokozat: eddig 2,040.000, ezentúl 2,550 000, második fokozat eddig 1,870.000, ezentúl 2 350.000, harmadik fokozat :eddig 1,700.000, ezentúl 2,160.000 korona. Tizedik osztály, első fokozat: eddig 1,615.000, ezentúl 2.050.000, második fokozat: eddig 1,530.000, ezentúl 1,950.000, harmadik fokozat: eddig 1,465.000, ezentúl 1,850.000 korona. Tizenegyedik osztály, első fokozat: eddig 1,394,000, ezentúl 1,750000, második fokozat: ed­dig 1,320000, ezentúl 1,650.000, harmadik foko­zat: eddig 1.258.000, ezentúl 1,530 000 korona. Berlini háztulajdonosok! Berlini érdekcsoport megbízáséiból 25-én, vasárnap délelőtt mindennemű ügyben felvilágesitást nyújtok a Tisza-szállóban. 637 BÉR5EVÉTEL. GONDNOKSÁG. ADÁSVÉTEL. S C H Ö N TIBOR. A Belvárosi Bank az egyezségi 40 százalékot a kiszabott lejá­ratnál hamarább is megfizeti. A Belvárost Bank is Kereskedelmi Részvény­társaság válsága, amint as összes jelenségek­ből következtetni lehet, megoldásához közele­dik. Megirla a Dilmagyarország, hogy dr. Kullr Rezső törvényszéki biró elrendelte a sza­vazás megismétlését, amely hítlői, október •26 án fog az uj tárgyalás keretiben leftlyni. Az érdekelt hitelezők kOrében, akik termé­szetesei valamennyien uj idézést kaptak a sza­vazás megismétléséhez, felülkerekedett az az áramlat, amely az egyezség elfogadását kivinjs. Uiólag meg lehet állapítani, bogy az első szavazás alkalmával a hitelezőknek csak egy csekély töredéke jelent meg, mig a túlnyomó többség — (évesen értelmezvén a törvényes rendelkezéseket — távolmaradt az ügy tár­gyalásától. Az utóbbi napokban csak néhány törpe-hitelező igyekszik még az egyezség ellen hangulatot kel eni, megállapítható az is, hogy a hitelezők nagyrésze csak a tárgyalás után jött tisz­tába a tárgyaláson felmerült adatok jelentőségével s a do'gok helyes megértése felkeltette és megerö' sitette a bizalmat a részvénytársaság ajánlata iránt, amellyel szemben a tárgyaláson olyanok is igyekeztek hangulatot ébreszteni, akikről ki­derült, hogy nem is hitelezői a bankunk és igy ellenőrizhetetlen célokat követtek lármás fellé­pésükkel. Egyébként nagyban hozzájárult a kedvező atmoszféra kialakulásához az a hir is, hogy az uj szavazás előtt az adás részvénytársaság még aziránt is kötelezettséget fog vállalni, hogy az egyezsigl negyven százalikos kvótát — és nem, amint sokan emlegették. 32 száza­lékot — a bank a kötelezett lejáratnál hama­rább is meg fogja fizetni, ha a dr. Vörös Ist­ván elleni közel kétmilliárdos követelését a bank akár végreisjtás, akár pedig egyezség u ján hamarább be tudji hajtani és pedig, komoly forrásbői származó értesülésünk szerint, ezen összeg behajtásától számított 30 nap alatt. IIMMMIMMMMMMMM^^ A LEGÚJABB ANQOL ÉS FRANCIA FÉRFI ÉS NŐI DIVATSZÖVET KÜLÖNLEGESSÉGEK megérkeztek. SchatZ II. Fia 200 Kölcsey ucca 4. Telefon 8—18 Debreceni csudák. Irta: Móra Ferenc. Két esztendeje volt, vagy három, de alighanem négy, mikor a Jókai-szobor leleplezése föntért bennünket Pesten Szalay Józseffel, mint a Dugo­nicsok elnökével. — No, — azt mondja az elnök, — ha már úgyis fönt vagyunk, legyünk ott a szoborleleple­zésen is. Te fölmégy az Akadémiába Balogh Je­nőhöz, bejelentesz bennünket, mint szegedi kül­döttséget, én meg megveszem Pásztorinénál a vi­rágot Mindaketten jól végeztük a dolgunkat. Az öreg kegyelmes ur megígérte, hogy előkelő helyre oszt be bennünket, Pasztoriné pedig nekünk válasz­totta ki a legszebb száll rózsáját (Mert ki volt kötve, hogy csak egy szál virág és egy szál mon­dat hozzá, többel nem szabad inzultálni az érc­Jókait.) Annyi volt a küldöttség, hogy ezt se birta volna ki szegény mese nábob, ha nem ércből van. Hi­szen volt, aki olyan egy mondatot „rögtönzött", hogy mire a végire ért, maga is elfelejtette az elejét. Lehet, hogy én is igy tettem volna, de nem ér­tem rá. Ugy számitottam, ahogy körülnéztem a virágos követeken, hogy ránk estellik, mire sorra kerülünk. Először a pesti nagy urak, aztán a pesti kis urak, aztán a megyei, törvényhatósági dísz­magyarok s utoljára a mezei hadak, azok közt is utolsónak a vidéki irodalom. Hát ahogy Pékár Gyula leteszi a PetőfiTársa­ság koszorúját, hallom ám, ahogy minket kiált a névsorolvasó: — Szegedi Dugonics-Társaság! Abban a percben Balogh Jenő akadémiai főtit­kár ur megkapja az egyik karom és ránt rajtam egyet, Szalay fogja a másik karom és taszit raj­tam egyet, — hát már fönt is vagyok a szobor talapzatán, leteszem a rózsát és mondom a tör­vényes egy mondatot. Tán öt szó volt az egész, már nem tudom, mi volt, lehet, hogy akkor se tudtam, — mindenesetre a legrövidebb beszéd volt, amit valaha szoborleleplezésen mondtak. Éppen azért arattam vele nagy sikert. Nemcsak, hogy megéljenezték, akik hallották, de még a másnap reggeli lapok is megemlékeztek róla. De milyen szépen megemlékezlek! Az egyik azt irta, hogy „Szeged város gyönyörű csokrát, amelyen hatalmas nemzetiszin szallag lengett, árvalány hajas küláötiség tette le a szobor talapzatára." — No, — mondja nevetve Szalay a reggelinél, — nézd, milyen bandériumot csinált belőled a drestruktiv sajtó. — Az semmi, — nyújtok át neki egy konstruk­tív lapot, — azt nézd meg, itt mi lett belőlem 1 Hát ez meg azt irta, hogy „Szeged óriás babér­koszorúját fehérbe öltözött bájos szegedi lányka helyezte a szoborra." Ennél nagyobb tisztesség engem nem érhet s azért én azóta szó nélkül állom, akár nagy haza­árulónak, akár nagy irónak tesznek meg a jól ér­tesült lapok. Hanem ez egyszer mégis kivételt kell tennem. A Délmagyarország olyan kedves volt, hogy te­lelontudósilást közölt az én ma egy heti debre­ceni szereplésemről. Abban azt olvastam, hogy én a debrecenieknek kétórás előadást tartottam a szegedi muzeumról. Hát ez az, amit nem hagy­hatok szó nélkül. Beszéltem én a világon min­denről, csak éppen a szegedi muzeumról nem szóltam egy szót se. Itt üzenem meg a debreceni telefjntudósitónak, hogy miért. Etóször azért, mert Ady Lajos, a debreceni tan­kerület főigazgatója, aki igy szótlanul mosolyogta végig az egész előadást, mindjárt beleszólt volna, ha én a muzeumról kezdem beszélni. Azt mondta volna: — Veszprémi fiskus koromban . . . Tudniillik Eötvös Károly minden anekdotáját igy kezdte, nagyobb kötelesség okából s Ady Lajosnak az a gyanúja, hogv az én muzeumi történeteim is na­gyon rászorulnak az i'ven hitelesítésre. Másodszor pedig: Danába vizet, Hortobágyra homokot nem visz józan ember. A debreceni mu­zeumnak olyan régiségtára van, hogy abban a mienk csak ládafíók lehetne. S annak minden tár­gyáról Zoltay jéms kollégám olyan történeteket tud, hogy én csak kalendáriumcsináló lehetek mel­lette S ott van maga a múzeumigazgató, Löfkovits Artúr barátom, aki maga is olyan ritkaság, hogy érdemes csudájára járni. Löfkovits barátom .az Igazi mestersége szerint aarifaber, még pedig a legtekintélyesebb a Hajdúságban. Az aurifabert a mai világban ugy mondják, hogy aranyműves és ékszerész. Minden aranyműves régész ls egy kicsit és mind nagy hasznára lehetne ennek a tudo­mánynak, ha akarna. De hát nem igen akarnak, mert a tudomány nem jó üzlet. Éppen azért csuda a debreceni aurlfaber. Addig gyűjtötte a régisége­ket, mig lett belőlük egy muzeumra való s akkor az egészet nekiadta Djbrecennek. Debrecen ugy hálálta meg a fejedelmi adományt, hogy megtette Löfkovits Artúrt'örökös muzeumigazgatónak. Igy aztán ő az egyetlen múzeumigazgató, aki elmond­hatja magáról, hogy nem ő él a muzeumból, ha­nem a muzeum él őbelüle. (Olyanok többen is vagyunk, akik elmondhatjuk, hogy nem a mu­zeumunkból élünk.) Ahogy ott darvadozunk a debreceni urakkal a Bikában, várva az elővezettetésem óráját, bejön közénk Löfkovits ur és ledob az asztalra egy kis papírcsomagot, amely cseng, ahogy a márványt — Érdemes megnézni, van vagy kétezer éves, —' mondja a kolléga. Csakugyan érdemes. Tizenhat áarab aranykar-

Next

/
Thumbnails
Contents