Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-25 / 128. szám

tóber 25. yezségi it lejáegfizeti. ! Részvényjeientégekoz közelebojy dr. lelte a sza3, október n lefitynt. ikik terméptak a szaidett az az át kivinjt. az első ciak egy túlnyomó törvényes i ügy tárlak nébány iség ellen is, bogy a Sa jött tiszntőségével és megerő[ ajinlata »a olyanok akikről kiiák és igy aás fsllékedvező r i«, hogy ny társaság vállalni, os kvótái 32 százail hamaVérös Isteielését a egyezség ti, komoly rint, ezen alatt. 1925 október 25. DELMAQYARORSZÁQ ANCIA ÍVET GEK Tudniillik kezdte, nak az a im is nairtobágyra :ceni muabban a nden tárténeteket etek melLöfkovits ág, hogy átom .az >1 fabert a 77 íves és egy kicsit a tudoakarnak, ért csuda régisége8 akkor Ken ugy megtette nak. Igy elmondból, habben is a murakkal a , bejön egy kis aárványt éves,— anykarSzeged tiltakozása a betegápolási és gyermekvédelmi költségek ráháritása ellen. -- * járatása nélkül is fokozhatja az állam bevéte... . ... < .« ii • i. u a m a L Néhány nappal ezelőtt beszámolt a Délmagyar ország arról a köi iratról, amelyet Borsod, Gömör- és Kíshontvármegyék közigazgatásilag esyesifett törvényhatósági bizotlsága intézett a •árstcr vényhatóSágokhoz és amelyben közölle a megyékre kivetett horribilis betegápolási és gyermekvédelmi hozzájárulás ügyében bozolt lil'akoió határozatát. A körirat szerint a három csonkavármegye (örvényhatósági bizotlsága egyMerően löivénylelennek minősitet'e a kormány sérelmes rendeletét és annak végrehajtását mégegyszerübben megtagadta. Szeged város törvényhatósági bizottsága — mint ismere'es — megelégedett azzal, bogy a rendelet módosítását kérte lojális hangú feliratban a kormánytól, de ezzel szemben nem várta meg a felirat elintézéséi, hanem dr. Tóth Imre kormányfűtanácsos indítványára elhatározta a közgyűlés, bogy azonnal panaszt emel a kormány ellen a rendelet miatt a közigazgatási bíróságnál A város lanácsa a közgyűlés panaszát már máinap fel is terjesztette a közigazgatási bírósághoz. A pmaiz indokolásában kifejtette azokat az érveket, amelyeket a rendkívüli közgyflléten dr. Bodnár Géza felsorakoztafotf. Hivatkozott arra, bogy a kormánynak a szanálási törvény e rendelet kibocsátására nem adott felhatalmazást, mert a szanálási (örvénynek az a szakasza, amelyre a kormány bivatkozfk, csupán azt mondja, bogy az állimbázlarlás egyensúlyának helyreállítása érdekében — de csak akkor, ha a szükségesség ugy kivdeja — a kormány a nemzetgyűlés külön előzetes hozzálelt, Illetve csökkentheti kiadásait. Most azonban oz államháztartás egyensúlya a népszövetségi főbiztos jelentései szerint már nem csak helyreáilett, hanem a költségvetésben állandó jellegű fölöslegek Is mutatkoznak, úgyannyira, hegy a kormány leszállíthatta a forgalmi adó kulcsát is, a kormány a szanálási törvényben nyert felhatalmazása alapján ezt a rendeletet nem adhatfa volna kl, mert az állami jövedelmek fokozdzásdnok, illetve a kiadások csökkentésének szükségessége nem forog fenn. A lanícs a közJgazgálási bírósághoz intézett panaszában terméizetesen hivatkozott arra is, hogy a városra kivetett betegápolási és gyermekvédelmi horzijáiu'ái fölboritfa a város költségvetését és olyan horribilis pótadóemelésre kényszeríti a város hatóságát, amely alatt a már amúgy ts túlterhelt adcflzető polgárságnak össze kellene roppannia. A panaszra a város lanácia már kapott it választ a közigazgatási biióságtól, ha nem is érdemi választ. A közigazgatási biróság arról érteiitette a város lanlcsá', hogy a panaszt átküldték már a miniszterelnökséghez a szükséges adatokkal és iratokkal való felszerelés végeit, de a közgyűlés határozatának sürgős felterjesztését is kéri a várostól. A polgárrcet'er érdeklődésűnkre kijelentette, hogy a közgyűlés határozatát annak jogerőre emelkedése után azonnal felkűldik a közigazgatási bírósághoz. Smith népszövetségi főbiztos XVII. jelentése. Budapest, október 24. A népszövelségi főbiztos XVII- jelentése, amelyet most bocsátottak nyilvánosságra, nagyon érdekes lanulmánvt <ar,aJ®?z » magyaroiszági adózlatási viszoA Wbiztos megállapítja, hogy a ma r ÜK. w«|[éve Hgjefemg a ff [által szedetf adókat, 6967 millió aranykorona adót szed. ami fejenkint 60 aranykorona terhet Jelent az ország minden lakójára, de még a csecsemőkre Is. A háboruelőtti adóztatás Magyarországon fejenkint 45 aranykorona megterhelést jelentett. Figyelembe véve az aranynak beköve kezelt értékcsökkenését, a mostani adózás megfelel a háboruelőlttnek. (Megfelel persze ugy elméletben, pénzűgytanllag, — lehelnénk hozzá a főbiztos jelentéséhez I) Más országokbeü adóterhekkel összehasonlítva, a mai adóteher alacsonynak látszik. Magyarországnak azonban tulnyomólag a mezőgazdaság adja meg a jellegét, mig a többi európai kultúrállam magas ipari fejlettséggel bir, amelyek sok nemzedéken át vagyonokat gyűjtöttek, ami Magyarországra nem áll. Ha az önkormányzati sutvek által szedett adókat is számítjuk, agy a fejenkint! adózás több mint 72 aranykorona. Ha figyelembe vesszük, hogy az adóteher Maggyarországon a nemzeti jövedelemnek több mint 18 százalékát veszi igénybe, akkor meg kell állapitani, hogy ez mezőgazdasági jellegű országban semmikép sem mondható enyhe megadóztatásának, amiből az tűnik ki, hogy Maperec van a papírban, igazi aáraranv , , ,, korból való, valahol a szomszédban f»iáL.ratóne' - Mit ér? - kérdi valaki. ta*lták. — Megér vagy tizennyolcmilliót Löfkovils —, de nekünk olcsóbban árinál mondÍa - Hogyhogy? — Két bronzüsföt kérnek érte m.B csákányt. De nem cserélünk, uct.- rgB?gy bronzZoltay Lajos balrul-jobbra csóválíá - . I „ sze, hogy nem cserélünk. Olyan brnn,n !e]ét- Per' övéké, négy-öt ha van az orszáoban n míat az karperecből ime csak egy rakáson . e 82 aranyKevesebb több volna. Ha példán « an "zenhat! hajítanánk a csordakutba, akknr "2enötöt beleegymaga többet érne. Mink tán J* "zenhatodik Zoltayval, de Löfkovils ur okos 'ennénk korán összemarkolja elölünk at ®m1_ber é«» idejeSSfMBSf A debreceni muzeum csakuevan „, az Ilyen misfél tucatos csudákra Sí* r23zoru'™ kuma. Például van egy bronzé* Sok az uniHajdusámsonban találtak. Az eeéJJu kardia> amit koiatával együtt nem sokkal S^r2n2kard maralaótanyatdisznöm kés, amitduSí^Si, ®int egy gías mérkőzésre is használnak A hiLbé,akon'ovaZoltay Lajos ta pengőért és egy a tanács majd szi ja a fosát f-11 fo.hoev hát nem szólt a tLcs JLit, 7% pen ki van teremíetlézve a kard mf„Hna§yon kévéseit herkentyűkkel. Jól is tették folven,6,e be,e" —' „'„Ü.°Sy nem ejlet„í«ett herkentyuKsei. jui i» ie»w, nugy Lb miatta zokszót, mert azóta nagyon SL a sámsoni kard dolgát. Éppen ami fölvitte az amikor én ott lotprl a SoWWiii — rr— (U un 4r»am akkor Ígértek érte ötvenmilliót. Peisze nem Iri ák vaey legalább még most nem adják. LegS ebb majd ha még szebbet találnak és jobb is S ilyesminek az idejét kivárni. Alig háromezer íves és mái is megér ötvenmilliói. Majd megtetszik látni mit ér hatezer éves korában. Hát ilyen csudák vannak Debrecenben. De az én kedvemért még különbet is produkáltak. A vasúttól dr. Kuthy Sándorral menten város kocsiján. (Ez a Kuthy Sándor is. debreceni csuda. Vérbeli költő, regényíró és azért mégis nagyon okos ember. Csak otthon Debrecenben hivatja magát Kuthy Sándornak, mint ügyvéd, tiszti ügyész, meg egyéb tekintély. Az országban Téréit Sándornak ismerik, — s ez a kettősség neki sok' örömére van ebben a borongós világban.^ Egyszer látja, hogy a kávéházban egyik nyersnyakas kollégánk a Nyugatból olvassa. Éppen Téréi Sándor verseit. — Tetszenek-e? — kérdezi Kuthy Sándor. Hát a kolléga mondhatná egyszerűen azt is, hogy „bizony tetszenek". De hát „genus irritabile valusu". Igy stilizálja meg az elismerést: — Hát bizony, fiam, te sohse tudná ilyen verseket irnil És ilyenkor Kuthy Sándor megengedheti magának azt a ritka luxust is, hogy polémiát kezdjen önmaga ellen, irgalmatlanul leszólván Térety Sándor költészetét. Hát ez a kétféle Sándor azt mondja nekem, betessékelve a városi hintóba: ' — Látod-e, ugy fogadunk, mintha követ volnál. Városi kocsival. Pedig azt minálunk nehezen adják. No, gondoltam, itt már nem engedem Szegedet. — Ó, — mondom, — ehhez én otthon is hozzá vagyok szokva. — Igen? — Hát persze. Minden délben odatelelonálnak hozzám a városházáról, hogy kocsin akarok-e hazamenni, mert akkor küldik. _ No, azt minálunk nem teszik meg a muzeumigazgatóval. — Nem ugy-e? — kérdem büszkén. — Nem. Lakást építtetett neki a város a rauzeumban. Többet aztán nem is dicsekedtem Debrecenben. gyatorszdg nem menekült olyan könnyen, mini ezt némely helyen állítják, — mondja jóakarattal és telfes igazsággal a főbiztos. Az adóteher súlyossága minden országban igen jelentékeny mértékben az adózlatási rendszertől függ. Magyaroiszágon az összes adóbevételek egyötöde és egynegytde közli része az egyenes adókból folyik be, négyötöde és háromnegyede közötti része pedig eléggé bonyolult rendszer szerint, közvetett adókból. Az utóbbi fajú adók föltétlenül súlyosabban terhelik a városi lakosságot, mint a falusit. A számadatoknak ebbOl az elemzéséből kétféle következtetést lehet levonni: Először is azt, hogy az adóteher Magyarországon, ha abszolút számokban nem is oly magas, mint sok más országban, éppen nem könnyű, faivált ami a vároti lakosságot illeti; másodszor azt, hogy a magyar költségvetésbe felvett kiadások elérik a végső határt, amelyet a pénzügyi helyzet biztonsága szab. A kiadások színvonalának minden további emelését csak felemelt adókkal, vagy a mostani adók jövedelmezőbb kihitználása utján lehelne fedezni, aminek következtében az állami kiadások színvonalának emelése azt jelentené, hogy le kellene mondani azon reményről, hogy az adóztatás a jövőben enyhülni fog. Az újjáépítési kölcsön biztosltékaképen lekötött bevételek szeptember folyamán jelentős emelkedést értek el. Különösen nagy az emeldés a vámbevételeknél, mintegy 50.000 millió papírkorona. Aranykoronára átszámítva a szeptemberi bevételek 23.7 millió aranykoronának felelnek meg. Papirkoronában az emelkedés a mult évi szeptemberi bevételekkel szemben 44 százalékot tesz kl. A szeptember folyamán elért állami bevételek 858.7 milliárd papirkoronára rúgnak a mult év szeptemberében elért 602 9 milliárd paplrkoronával szemben. Az emelkedés 42 százaléknak felel meg. Ha az államkincstár pinztárl helyzetét vizsgáljuk a költségvetési év ellő negyede végén, ugy találjuk, hogy az eredmény sokkal kedvezőbb, mint a mult esztendőnek ugyanebben a szakában, amikor is az eisö évnegyedre vonatkozó ideiglenes számadások 23.9 millió aranykorona hiányt (öntettek fe>, amivel szemben az idén a hiány csak 3.9 millió. A szeptember végével mutatkozó hiány a következő nőnapokban várható bevételi többletekben fogja födözeiét találni. Október hónapra a költségvetés 8 millió aranykorona bevételi többletre számit, mig az újjáépítési terv erre a hónapra 4 millió korona hiányt irányzott elő. Foglalkozik a népszövetségi főbiztos a magyar városok amerikai kölcsönével, valamint Budapest főváros kűlfö.'di tartozásának rendezésével Is. Majd megállapítja, hogy az augusztust külkereskedelmi mérleg a háború óta először tüntet fel aktív egyenleget. Ez ebben s hónapban a háború előtt is csak kivételesen fordult elő. A terméseredmény végleges adatsi még mincsenek meg, de már a mostani adatok is megközelítik a végletes eredményt. Ezekből az tűnik ki, hogy az 1925. évi eredmény a legjobb, amit a magyar mezőgazdaság a háború óta elért. Foglalkozik a föbiitos ai államvasút! tarifákkal is és megállapítja, hogy a díjszabások noha magasabbak, mint a háború előttiek, a más államokban érvényesekhez viszonyítva nem magaaak. Átlagban az áiudtjszabás nálunk 20 százalékkal magasabb a háború előttinél. Ez nem akkora emelés, mint amekkora Auizttiában, Németországban és sok más államban bekövetkezett. Tekintve, hogy * nagykereskedelmi árat 35—40 százalékkal magasabbak az árak háború előtti színvonalánál, világos, hogy a szállítási dijak nem tartottak lépést a nagykereskedelmi áraknak azztl az emelkedésével, mely a háború óta bekövetkezett. Minthogy pedig a vasutak az üzemükhöz szükséges anyagokéri ezeket az árakat kénytelenek megfizetni, egétzen kétségtelen, hogy az átlagos díjszabás a háború előttihez viszonyítva nem tul magas. Lehetséges, hogy bizonyos áruk osztályozása módositást Igényel, de az ötszes árunemek viteldijainak ai átlagát a mostani viizonyokhoi képest semmieselte nem lehet túlzottnak tekinteni; a személy dijizabások még alacsonyabbak it, ezek ugyanis alatta maradnak i siemélydijszabátok háború előtti aranyértékének. Szeptember folyamán leszállították bizonyos postai díjszabások és a helyközi telefon árát.