Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-23 / 126. szám

1925 október 23. DELMAQYARORSZAQ 3 Titokzatos halálos szerencsétlenség történt a Tiszaparton csütörtökön éjszaka. Csütörtökön éjszaka eddig még meg nem ál­lapított körülmények között titokzatos balá'os szerenciétlenség történt a Tiszapart alsói sza­kaszán. Egy hatvan iv körüli munkdskülsefü ember vergődött a sötilben i* a jighideg víz­ien a hullámok között. Hosszas kutatás után még élve mentették ki, de mire a mentők a helyszínre érkeztek, már halott volt. Körülbelül féltizenegy óra lehetett akkor, amikor az Alsótiszapart éjszakai kísértetes csendlét a Wagner-fürdő közelében egy két­ségbeesett, a vlzbefulladással harcoló ember jajkiáltása verte fel. A borzalmas kiáltozásra figyelmes lett az az őr, aki a híd közelében vigyáz a halászbárkákra. Az őr azonnal csó­nakba ült és a szaggatottan föl-fölhangzó kiál­tások irányában evezett. A teljes sötétségben csupán azt ludla kivenni, hogy egy öregebb kora ember kéisigbeesetien küzd a hullámok­kal, de ereje már fogytán van. Percekig lartott, mig a halászbárkák őre megtudta közelíteni a hullámokkal küzdő em­bert, mivel a viz állandóan sodorta lefelé. A kétségbeesett kiáltások föl-fölbangzotlak, végül pedig már csak egészen tompa, rekedt hangok hsgyták el a fudokló ember ajkát. Az őr eklor rászólt a fuldoklóra, aki kitsigbeesett erői ködissel belekapaszkodott a kinyújtott evezőbe. Az őr ekkor beemelte a csónakba a hatvan év körüli munkáskülsejü embert, aki ekkor még élt, de teljesen kimerülten, elaléltan hanyat­lott a csónak fenekére és már nem tudott egy szót sem szólani. Végül is kievezett ve'e a partra, a megmentett fuldokló mig lilekzeti. Mintegy félórába tartott azonban, mig a nehéz­kes telefonkapcsolás miatt kiérkeztek a mentők a belyszinre. A hatvan éves ismeretlen ember mozdulatlanul feküdt ekkor már a parton, a mentők pedig megállapították, hogy meghalt. Hullakocsi ment érte és a bonctani intézetbe vitték. A nyomozás azonnal megindult ezután. Első­sorban nem lehetett megállapítani azt, hogy mi módon kerüli a folyóba az ijszakat órákban az Ismeretlen ember. Semmi momentum nem igazolja azt, hogy öngyilkosságot követett volna el, viszont arra sincsen adat, hogy beleesett volna a Tiszába. Az a föltevés alakult ki, bogy esetleg büntinyről van szó. A nyomozás tovább folyik. Az éjszakai órákban egyébként a szerencsétlen ember személyazonosságát sem lehe'ett megállapítani, mivel semmiféle irást nem találtak a rongyos ruhák zsebeiben. A vármegyék megtagadták a betegápolási rendelet végrehajtását. Borsod-. Gömör- és Kishontmegyék körirata. Szeged város törvényhatósági bizottsága, mint ismeretes, rendkivüli közgyűlésen tiltakozott az ellen a kormányrendelet ellen, amely közel nyolcmilliárd korona évi betegápolási és gyer­mekvédelmi hozzájárulással terhelte meg a város háztartását. A közgyűlés kimondotta, bogy fel­iratiiag kéri a kormánytól a sérelmes rendelet megváltoztatását és kimondotta azt is, bogy abban az ecetben, ha felirata eredménytelen maradna, a közigazgatási bíróságnál emel pa­naszt a kormány elten a törvénytelen rendelet miatt. A rendkívüli közgyűlésen egy olyan ár­telmfl indítvány is elhangzott, bogy a vdros aatonom joga alapján tagadja meg a sérelmes rendelet vigrehajtdsát. Ezt az Indítványt azon­ban túlzott lojalitásból nem szavazta meg a közgyűlés. Amit a 'rebellis" város|törvénj hatósága nem mert megcselekedni, azt megteszik moit a vár­megyék a „lojalitás-védőbástyái". Borsod, OO­mör és Kisbont közigazgatásilag ideiglenesen Mvesitelt vár negyék törvényhatósági bizottsága körlevélben közölte a társtörvénj hatóságokkal rendkivüli közgyűlésén hozott határozatát és a tlrstOrvényhitóságokat csatlakozásra kérte föl. az egyhangúlag hozott határozatban az egye­ilteit csonkamegyék törvényhatósági bizottsága kimondja, bogy a kérdéses rendelet törvényessége körül <«ivos aggályai vannak, azt tehát végre nem hajtja, hanem visszavonása érdekében (felterjesztést Intéz a kormányhoz. Ha a feliratnak nem lenne eredménye, akkor szintén a közigszgatási bírósághoz fordul. A határozat indokolása szerint a szanálási törvinv csak arra hatalmazza fel a kormányi, hogy a költsigvetist egyensúly helyreállítása irdekiben az államháztartás kiadásait apaszt­hassa is beviteleit fokozhassa, amikor erre szükség van. Ez a felhatalmazás csak arra az időre szól, amig az államháztartás egyensúlyát a kormányzat helyre nem állította. A genfi ^osMemmttmMemmmmmmmmmtmmom Népszövetséghez intézett kormányjelentésekből és Smilh Jeremiás népszövetségi ellenőr 1925. augusztusi jelentéséből a törvényhatósági bizott­ság azonban arról as örvendetes ténjröl érte­sül, hogy kormánynak már az 1925. évre si­került az állami költségvetés egyensúlyát helyre állítani ugy, hogy az 63 millió aranykorona be­vételi többletet tüntetett fel és hogy minden egyes hónop kezelést eredménye többlettel zárul. A kormány a szanálási fövényben nyert felhatal mazását igy mdr nem gyakorolhatja, mivel megszánt annak szükségessége. Kifejti a határozat indokolása, hogy a kérdéses kormányrendelet megsérti a törvényhatóság autonómiáját is, mivel a törvényhatóság autonóm joga a költ­ségvetés Összeállítása és a kiadási, valamint a bevételi tételek szabad megállapítása. A sérel­mes rendelet egy megváltozhatatlan kiadási tétel költségvetési előírására kényszerítené a törvényhatóságot anélkül, bogy megjelölné annak fedezetét is, tehát megfosztja a megyét aulonóm jogának gyakorlásától. Az egyesiett csonka­megyékre kivetett összeg meghaladja az egész megyei költségvetés végösszegét és igy a tör­vényhatóság a fedeietröt nem gondoskodhatík. A fedezet csak pótadóemeléssel lenne elő­teremthető, de a pótadó fölemelésihez előzetes kormányhatósági engedély szükséges, ezt az engedélyt pedig nem kapták meg a megyék. De abban az esetben, ba meg is kapnák, a pótadóemelést a megye lakossága már nem birná el, mert az eddigi adóterhek leljesetl ki­merítik teherbíró képességét, az adóterhek fo­kozása összeroppantana mindenkit. Borsod-, Qöt.ör és Kishontvármegyék tör­vényhatóságának köriratát Szeged város tanácsa a szerdai közgyűlés elé terjeszti. Valószínű, hogy a megye bátorságának példáján fölbuz­dulva Szeged város törvényhatósági bizott­sága is megtagadja a sérelmes rendelet végre­hajtását. MHMIMMMMMIMMI^ Tiz hénap és harminemillié. A Töreky-tanács ítélete a miniszterelnök rágalmazási pőrében. — h törvény­szék megállapította, hogy Bethlen fia ügyében nem alkudozott Esküdttel. Buáapest, október 22. A Töreky-tanács ma foly­tatta azt a rágalmazási pört, amelyben a sértett Bethlen István gróf miniszterelnök, a vádlott pe­dig Strém László, a Népszava tisztviselője. Két­rendbeli, sajtó utján elkövetett rágalmazással vá­dolja az ügyészség Strém Lászlót, mert a Nép­szava 192Í november 21. és 22-iki számában Ki a tetemnézőbe8 és „Némaság a felelet• cimen cikkeket irt és a november 21 iki cikkben többek között az állott, hogy amikor Esküdt a rendőrség­re került, Bethlen István gróf elment a rendőr­ségre és fontos alkudozásokat kezdett Esküdttel. A cikk megemlítette azt is, hogy Bethlen András gról, Bethlen István fia is kapott ló- és repce­szállitásra engedélyeket. Pontban negyedtiz órakor vonult be Töreky el­nök szavazóbiráival. Elsőnek Bethlen István miniszterelnök tanúval­lomása következett. — A Népszava állítása — jelenti ki a minisz­terelnök — légből kapott. Azt sem tudtam, hogy járt e a fiam kiviteli ügyekben a földmivelésügyi minisztériumban. Amikor Esküdttet elfogták, tudo­másomra jutott, hogy a rendőrségen nem akar 'or­vallani, csak abban az esetben, ha a földműve­lésügyi miniszter, néhai Nagyatádi Szabó István és én jelen leszünk a kihallgatáson. Szó sem le­het arról, hogy én azért mentem a főkapitány­ságra, hogy Esküdttel alkudozásokat folytassak fiam érdekében. Töreky elnök: Nagyméltóságod tehát nem a fia érdekében beszélt a rendőrségen Esküdt Lajossal. — Egy szót sem — válaszolja a miniszterelnök. Vámbéry Rusztem védő kérdi: — Mi volt az inditó oka, hogy Excellenciád a főkapitányságon több minisztertársával megjelent ? — Ezt már megmondta őnagyméltósága — fe­leli a kérdésre maga Töreky elnök. Esküdt Lajos kivánta a miniszterek megjelenését. Vámbéry Rusztem: Szokatlan mális minisztertanácsot tartsanak a főkapL ságon. — Van-e tudomása Exeellenciádnak arról — folytatta Vámbéry —, hogy Excellenciád nevében, vagy állítólagos nevében a Hungária Bank utján Esküdt számára egymillió koronát, Tömöry Angéla számára pedig 400.000 koronát óvadékképpen le­tétbe helyeztek? — Nem tartozik ide, — jelenti ki Töreky elnök. Vass József minisztert szólítja most be Töreky elnök a tárgyalóterembe. Az elnök: Nagyméltóságod 1921 őszén jelen volt Esküdt Lajosnak a főkapitányságon történt kihall­gatásánál, a miniszterelnök ur és mások ..társasá­— Ugy van — válaszolja Vass miniszter. — Szó volt-e — kérdezi az elnök — a minisz­terelnök ur fiáról, Bethlen András grófról akkor, a kiviteli engedélyek kérdésének kapcsán? — Amennyire emlékszem, nem, — válaszolja Vass miniszter. Igyekeztünk rábeszélni Esküdtet, hogy most már nyiltan beszéljen, ha már állan­dóan emlegeti, hogy adatok vannak birtokában. Én, mint pap próbáltam Esküát Lajos lelkére be­szélni, de ez ls hiábavaló kisérlet maradt. Az elnök: Említést tett arról Esküdt, hogy bizo­nyos személyek protezsáltak kiviteli engedélyeket? Vass: Igen. Az elnök: Emiitette-e ezzel kapcsolatban a mi­niszterelnök ur fiát, András grófot? Voss: Nem. Tomcsányl Vilmos Pál volt igazságügyminiszter szintén jelen volt a szeptember 10 iki kihallgatáson. — Semmit sem tudok arról — vallja a volt miniszter —, hogy akkor a miniszterelnök fiának kiviteli ügyeiről tárgyalás, vagy formális alkudozás folyt volna. Egyáltalán nem tőrtént semmi kapaci­tdlás, sem a miniszterelnök ur fia dolgában, sem más irányban. ^ Nddosy Imre országos főkapitányt szólítja most tanúvallomásra az elnök. — A budapesti kapitány jelentette nekem, — mondja az elnök kérdésére az országos kapitány — hogy Esküdt csak a miniszterelnök és a föld­művelési miniszter jelenlétében hajlandó valtanL En azután erről jelentést tettem a miniszterelnök­nek, igy történt a szeptember 10-iki kihallgatás. Ennek során Esküdt említést tett arról is, hogy a miniszterelnök ur fiának is voltak kivitelt dolgai. Az elnök: Mikor Esküdt a fiát előhozta, hogyan reagált a miniszterelnök? A tanu: Azt mondta, hogy ez lehetetlen. Erre Esküdt megnevezte az ületőt, aki a miniszterelnök fiával nála járt. Vámbéry védő azt kérdezi az országos főkapitány­tól, hogy miért nem Esküdttet szállították a mi­niszterelnökségre ? Nádosy: Akkor valamennyi miniszternek, aki a rendőrségen jelen volt, fel kellett volna menni a Várba. Vámbéry: Igy pedig a minisztereknek a főkapi­tányságra kellett menni. Hegyi Sándor dr. rendőrtanácsos kihallgatása következett. A tanácsos vezette a szeptember 10-iki kihallgatáson a jegyzőkönyvet. Az elnök: Ugyebár, a protekciós kérvények so­rán mondta, hogy a minisztereinők ur egyik fia is protezsál', de még a nevét sem emiitette. Az elnök: Akkor nem mondott pozitívumot. Marinovich Jenő kapitány elmondotta, hogy ami­kor Esküdt a rendőrségen megtagadta a vallomás­tételt, jelentették neki, hogy csak a kormányelnök és más miniszterek jelenlétében hajlandó Esküdt vallani. Az elnök: Azt kérdem, volt-e alkudozás a mi­niszterelnök ur és Esküdt között a miniszterelnök ur fia körül? Nem igaz, szó sincs róla válaszolja a fő­kapitány. Ezután Munkácsy Artúr detektivfelügyelőt hall­gatták ki. Vallomásában elmondotta, hogy a mi­niszterelnök egyáltalában nem alkudozott vele. Vámbéry védő: Más esetben ts megtörtént, hogy a miniszter urak lejöttek a főkapitányságra a gyanúsítotthoz ? A detektivfelügyelö nem ad választ. Ezzel a bizonyitási eljárás véget ért és a pár­beszédekre került a sor. Sztrache Gusztáv főügyész: Ei a bünpör iker­testvére annak, amelyet a törvényszék a napokban tárgyalt le. Mind a két pör vádlottja a miniszter­elnök becsületét tűzte ki célpontjául. Ez a körül-

Next

/
Thumbnails
Contents