Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-23 / 126. szám

O E LMO WJMKMK9&A Q 2925 október 23: mény gondolkozásra késztet, mi lehet az oka an­nak, hogy olyan hírlapíró, akiről a biróság már megállapította, hogy rágalmazó, törvénybe ütköző cselekedeteket továbbra is fotytathasson és módiá­ban álljon, hogy ujabbat kövessen el. Ezen a tör­hetetlen állapoton végre változtatni kell. A törvény csak arca ad módot, nogy megtorolják ezeket a bűncselekményeket, de ez az eszköz a közélet szempontjából elég szégyenletes. Nézetem szerint megelőzésre is szükség volna, lehetetlenné kell tenni, hogy ilyen emberek továbbra Is garázdál­kodhassanak. Példátlan támadásért példás meg­büntetést érdemel. Ezután Vámbéry Rusztem védő emelkedik szó­lásra. Beszéde elején kijelenti, hogy egyetért a vád képviselőjével abban, hogy a megtorlás helyett in­ab a bűncselekmények megelőzésére volna szük­ség. Azonban az ilyen bűncselekmények megelözé­^ 2sága. A kö; ii, hogy a saj\ munkásait rágalmazó cikkekre késztesse. Nem sének igazi módja a közélet tisztasága. A köz­életnek nem szabad olyannak lenni, hogy a sajtó zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, 1923 őszén pedig igen sajátságos szelek fújdogáltak. Kétség­telen, hogy a biróság mindent megtett az Esküdt­pör tisztázására, azonban pörjogi és egyéb tech­nikai okokból még Is csak az történt, hogy bizo­nyos akták, ha nem is vesztek el, nem kerültek a biróság elé. Igy nem jutott oda Bethlen István gróf négy levele, továbbá Szabó István hat da­rabra tépett feljegyzése, amelyen azok nevei szere­peltek, akik a kiviteli ügyekben Esküdtnél eljártak. — A cikkből kiolvasható az, hogy a miniszterelnök A tanács — felebbezés esetén — felfüggeszti a katolikus adé végrehajtását. azért ment el a rendőrségre, hogy ott a fia ér­dekében befolyásolja Esküditek Megengedem — mondja a védő —, hogy a miniszterelnöknek ne nr ez volt a célja, mert hiszen akkor nem is tudott arról, hogy fia szintén protegált ilyen kiviteli ügyekben Eskünél. De mindenesetre szokatlan dolog volt és irtáig csak deiektiweginyektsm lehetett olvasni, Utogy egy vádlott kívánságára eg$,> minisztertanácsi el­menjen a vádlotthoz éss ott hallgassa ki. Én nem kérem a vádlott felmentését — fejezte be beszé­dét a védő —, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az a szándék, amely öt a cikk megírásában ve­zette, a közérdek szolgálata< volt. Hosszas tanácskozás után a biróság meghozta íté­letét, amely szerint Strém Lászlót kétrendbeli fogal­mazásban mondotta ki bűnösnek és ezért öt lű hó­napi fogházra és 30 milMó korona pénzbürÉetésrz ítélte. Az ítélet megokolása szerint a bizonyítás nenh­csak, hogy nem vezetett eredményre, hanem egye­nesen megcáfolta: a cikk összes állításait!r. mert kétségtelenül bizonyítási nyeri* hagy a miniszter­elnök nem folytatott tárgyalásokat Esküái Lajos­sal. Súlyosbító körülménynek vette a biróság, hogy a vádlott már többszir volt büntetve és hogy igen súlyos gyanúval illette az ország első köafuncionárhisát, aaélkül,. hogy utánajárt volna adatainak, ami lelkiismeret kötelessége lett volna. Az itélet ellen ár. SzJrache Gusztáv főügyész súlyosbításért, dr. Vámbéry Rusztem pedig eny­hítésért felebbezést jelealett be. A katolikus egyházközségek adókivetései körül támadt jogi bonyodalom még mindig nem inté­ződött el. A tanácinik azt a határozatát ugyanis, amelyben megállapította, hogy az egyközségek­nek joguk van az adókivetésre és a városi adó­hivatalnak kötelessége az egyházközségek által kivetett adók behajlása, dr. Pistor Egon ügy­véd megfelebbezte és igy a kérdésben a bel­ügyminiszter mondja ki az utolsó szót. A feleb­bezést a tanács, tudomásunk szerint, már régeb­ben felterjesztette, de a döntés még nem érke­zett meg és igy a régi bizonytalanság uralko­dik még mindig a kényes kérdés ÍMölf. Kompli­kálja a helyzetet, bogy a tanácshoz egyre-másra érkeznek a panaszok és a felebbezések az egy­házi adókivetések és adóvégrebíjlások ellen. Egy ilyen panaszos felebbezést terjesztett dr. Gaál Endre kullurtanácsnok a csütörtöki tanács­ülés elé. A felebbexő egy ismert nevd ügyvéd, aki törvénytelennek minősíti az egyházközségek adókivetéseit, mert — mint kife|ti — Szegeden i kegyúr város fedezi a katolikus egyház minden egyházi szükségletét és igy, a törvé­nyek értelmében, as egyházközségnek külön adó kivetésére nincsen Joga. Az egyházi adó ugyaais csakis egyházi szükségletek fedezésére fordit­ható, Szegeden azonban a katolikus egyhámak külön egyházi szükségletei nincsenek. Kéri a tanácsot, hogy az ellene foganatosított végre­hajtási eljárást a kérdés végleges rendezéséig függessze fel. A fanács Qiál Étidre kullurtanácsnok javas­latára ugy határozott, hogy eredeti határozatá­nak fenntartása mellett a felebbező elleni végre­hajtási eljárási felfüggeszti mindaddig, amtg a karmány nem dint a kérdésben. Kimondotta a tanáci azt is, hogy a Jövőben minden esetben igy határoz, amikor valaki megfelebbezi a kato­likus adöt. A kullurazenálor a tanácsülésen később ér­dekes és ezzel az üggyel vonatkozásban lévő eselet mesíll el — A napokban, amikor hazamentem a hivatalból — mondotta — a cselédem rémült arccal fogadott és elpanaszolta, hogy valami végrehajtó Járt a lakásomban és valami adó­tartozásra lefoglalta a nagy tükröt Amikor meg­néztem a zálogoló cédulát, kiderült, hogy a foglalásom as egyházi adó tartozásom miatt tör­tént. Az adót azonban már egy héttel a fogla­lás előtt befizettem. Megüzentem a végrehajtó urnák, hogy nem teszek ellene bűnvádi föl­Jelentést a Jogtalan zálogolás miatt, de meg­fenyegettem, hogy a törvényszékhez megyek és becsületsértés miait pörölöm be, mert a tükör* lefoglalás szégyenét még a szobalányom sem hajlandó elviselni. Mg* Egy egyetemi tanár [rágalmazás! pöre két bank harca miatt. Fölmentették a vád alól dr. Gtnersich Antalt. A szegedi törvényszék elé már negyedik eset­ben került egy igen érdekes rágalmazás! sajtópör, amelynek középpontjában egy ismert hódmező­vásárhelyi sebész, egyetemi magántanár állott. A rágalmazási pör során pedig kibontakozott két vásárhelyi bank egymás elleni harca. A Vásárhelyi Takarékpénztár ugyanis egy év előtt akciót indított a Népbank ellen és ennek az volt a célja, hogy tulajdonukba kerüljön a Nép­bank téglagyára. Ezért szüksége volt a takarék­nak a Népbank egyes részvénykötegeire. Megje­alkalommal K. lent aztán a Népbanknál Szabó ai egy a Imre és megvásárolt a banktól kétezer darab rész­vényt. A részvények megvételénél a Népbank ve­Szabó becsületszavát adta. Ez az ügy azután szóbakerült a bank közgyű­lésén is és erről a viharos közgyűlésről tudósítást irt a vásárhelyi Reggelt Újságban dr. Generstch Antal egyetemi magántanár. A cikk arról is be­számolt, hogy K. Szabó nem tartotta meg becsü­letszavát. Azt hangoztatták a gyűlésen, hogy a részvényeket felhasználta a Népbank ellen. Emiatt azután K. Szabi rágalmazás cimen sajtópört in­Nagy kereslet miatt még egy héttel meghosszabbítjuk ditott dr. Oenerslch Antal ellen. Ebben az ügyben többször tartott már tárgyalást a szegedi törvényszék, de a bizonyítás lefolytatása miatt többször el kellett napolni a tárgyalást. Köz­ben azután békéltetési akciók indultak meg, mert hiszen ma már nincsen meg az ellentét a két bank között Az akciók azonban sikertelenül végződtek és a törvényszék Juhász-tanácsa csütörtökön dél­előtt ismételten tárgyalta ezt az ügyet. Dr. Gener­slch kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, a tudósítást közérdekből irta, mindent bizonyítani kíván. A valódiság bizonyítása során Csáki várost fő­ügyész, Borbás Sándor vezérigazgató, Kovács Já­nos és Bauer malomigazgató mind arról tettek vallomást, hogy a becsületszóval fogadott Ígéretről szó volt és Genersich nem irt mást, mint ami el­hangzott a közgyűlésen. Dr. Szekerke Lajos vád-, dr. Genersich Rudolf védőbeszéde után Juhász el­nök kihirdette az Ítéletet, amely szerint a törvény­szék fölmentette a vád alól dr. Genersich Antalt, mert a valódiság bizonyítása sikerült, illetve be­igazolódott az, hogy K. Szabó Imre tényleg be­csületszavát adta a részvények megvételénél és olyan hangok hallatszottak, hogy ezt nem tartotta meg. Az egyetemi magántanár megnyugodott a fölmentő Ítéletben, mig a főmagánvádló Ki Szabó Imre felebbezett és igy most az ügy annak elle­nére, hogy már nincsenek ellentétek a bét bank között, a rágalmazás! pör a Tábla elé keiül. Séta a város legmagasabb pontja felé. Ma fönnjártam* az épülő fogadalmli templom < jobboldali; tornyának legtetején, ott, ahol megszakad i az állványozás és csupán < négy fenyőszál mered ai magasba,, a szemlátomást növekedő torony négy sarkából.. Bevallom, szédülés fogott el, amit kor ráléptem az állványzat legalsó fokára és föl­néztem abba a szédületes magasságba, ahonnan' meg akartam szemlélni a várost. De aztán elmúlt a szédülés és minél magasabbra értőm, annál biz­tosabbnak éreztem lábara alatt a gerendákat Jó negyedóráig tartott az> ut az állvány-gerendák labirintusában. Az egyik fordulónál* hirtelen csen­des nótaszó ütötte meg a fülemet A falazó kő­művesek daloltak — nyugodtan, zavartalanul k mintha a Széchenyi tér platánjai) alatt lógatták volna a lábukat. Pedig lábuk alatt közel hetven méternyi mélység ásítozott. Eleinte nem érteUem meg döbbenetes nyugal­mukat. De aztán, amikor megszoktam a helyzetet, nyugalmuk rám is, átragadt. Szinte az az érzés fogott el, hogy itt fenn a magasban biztonságo­sabb az élet, miaí ott lenn, az uccák zűrzavará­ban, a száguldó autók, kocsik és biciklik tömegé­ben. A lenti zaj ide már zenévé finomultan ért, ami alig volt hangosabb a csöndnél. A levegő kristálytiszta, a napsugár sziporkázik benne és a szemhatár kitágul, mint a füsttelen, koromtalan levegőt habasoló emberi tüdő. A madarak, a csil­logó szárnyú galambok alattunk röpködnek el* ilyen magasra csak nyáron merészkednek. Nagymzssziről a letarolt szántóföldek integet­nek fölfelé és a kiszélesedett látóhatár furcsa opti­kai csalódást k?It Innen, a város legmagasabb pontjáról ugy látszik, mintha a város valami mély katlanban lapulna meg és körülötte elterülő földek valami hatalmas fensikban végződnének. A látó­határ peremén föltűnnek a környékbeli városok; Vásárhely, Makó, templomaik tornya élesen rá­rajzolódik a horizontra. A Tisza ezüst kígyója csillogva kanyarog végig a földeken és keresztül­szeli a várost. Szebb tálán még a Szajnánál is. A kőművesek nem igen nézik a csodálatos panorámát, tudják már könyv nélkül, de meg az épités is leköti minden figyelmüket. Vigyázni kell szörnyen, mert itt már keskenyedik a fal, minden méternél tizenhárom centiméterrel hajlik el a füg­gőlegestől, hogy fönn, valahol a nyolcvanötödik méternél a kereszt csúcsánál egypontban találkoz­zanak a négyszögletű gula élei. A munka most már nagyon gyorsan halad. A fal naponta átlag másfél méterrel emelkedik és ez az emelkedés ál­landóan fokozódik a torony kerület csökkenésének arányában. Egy hónap múlva felrakhatják már mindkét toronyra a keresztet. Sajnálom otthagyni a magasságot, de tizet üt a városháza eltörpült tornyának órája, mennem kell. Az ut lefelé már gyorsabb, mint fölfelé volt Néhány perc múlva lenn állok a földön és ismét elkapja fejemet a szédülés, amikor felnézek oda, ahonnan lejöttem. Hangya nagyságú emberkék mozognak odafönn, biztosan, nyugodtan. Idelenn mégis csak biztonságosabb. A kőfaragók fabódéjában pedig egy sírkeresztet faragtak a szobrászok. Ez áll rajta: Itt nyugszik Makra János, élt 21 évet. Meghalt 1925 január 24. Ezen síremléket emelték elöljárói és munkástestvérei. Makra János, a 21 éves kőműves-legény az év elején zuhant le az öreg torony faláról és halálra zúzta magát. Az egyszerű kőemléket halottak nap­ján viszik ki a temetőbe és helyezik el a kegyele­testársak az egyszerű siron. Ott lenn pedig már egészen biztonságos... m. L RÉVÉSZ BÉLA TÁNCINTÉZET TISZA-SZALLÓ Diák csoport kedd, péntek d. u. i órakor Esti csoport (telnfitteknek) kedd, péntek este 8 órakor / lentkezés a tanfolyamokon. Magánórák és exkluzív csoportok egész nap. reklám I Női box vagy schewró K 195.000 II KrailS M Utóda árainkat. | Női antilop . ... K 230.000 I Klauzál tér.

Next

/
Thumbnails
Contents