Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-27 / 104. szám

ÜBLMAOYARORSZAQ 1935 szeptember 27. Petkóczy Lajos rendőrtanácsos a fiatalkorúak éjszakai kóborlásáról... Sohasem láttam. De volt a kezemben néhány kiváló dokumentum hivatali működéséről. Rendőrbiró. Nagykikindáról 1920 ban került Szegedre, az államosított rendőrséggel. Eléje kerülnek a zavaros és sokszinü élet ifjú sebesültjei, akik még sok esetben nem botloitak ugyan a büntetőjog szerint, de tévelyegnek és itt-ott meg is csúsznak az éjszaka szerpentin utain. Társadalompolitikai és közgazdasági szempontokból egyaránt fontos annak a megállapítása, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet, az egyre súlyosbodó munkanélküliség mennyiben van hatással a fiatalkoruaknak — f3leg a nők — morális életére ? ... Mely társadalmi osztályból és foglalkozási körből rekrutálódik az a fiatal emberanyag, amely munkanélküliség, lakáshiány, szülői gondozás hiánya, összeomlott családi élet és mindezek következtében éjszakai kóborlások miatt kerül a rendőrbiróság elé. A Délmagyarország munkatársa felkereste ez ügyben vitéz dr. Petkóczy Lajos rendőrtanácsost, a szegedi rendőri büntetőbíróság vezetőjét, aki a következő tájékoztatást volt szives adni: — Az utóbbi esztendőkben — a statisztika szempontjából — jelentősebb emelkedést nem észleltem ily irányban. Bizonyos, hogy a mai nyomasztó gazdasági helyzet, a mindinkább fokozódó munkanélküliség is okozzák a fiatal nők eltávolodását a munkásélettől. De ennek a nagyon fontos társadalmi kérdésügynek az elbírálásánál sok más szempontot és körülményt is figyelembe kell vennünk. — Az a tapasztalatom, hogy ezeknek a leányoknak egyrésze — akik éjszakai csavargás miatt kerülnek a rendőrség elé — már bizonyos lelki és fiziológiai terheltséggel kerül ki a gazdasági életbe, hajlamaik miatt ott megmaradni nem tudnak, ez onnan is látható, hogy újból visszaesnek. ha közben munkahelyük is volt. — Foglalkozásra nézve leginkább házicselédek és gyári munkásnők. Sok persze az olyan is, akinek sohasem volt állandó foglalkozása. — Az éjszakai kóborlás nagyon fontos, sőt mondhatnám legfőbb okának tartom azonban a lakáshiányt. Ezek a fiatal leányok elkívánkoznak a zsúfolt, rideg otthonukból, ahol soktagu családdal, sőt gyakran idegenekkel vannak együtt egyetlen helyiségben. Sokkal szebbnek, melegebbnek és csábitóbbnak tartják az uccát és a korcsmák borgőzös levegőjét a kietlen otthonnál. Nekem hitem, hogy a iakashiány enyhítése ezen a fontos társadalmi bajon is 3egitene. — Átlagban hány ilyen leány fordul meg tanácsos ur előtt? — Két-három naponként körülbelül 25-30. Ami ugy értendő, hogy ennek a hatvan százaléka ugyanaz. Tehát visszaeső. — Mily irányelvekkel és gyakorlati eszközökkel kivánja tanácjos ur ezeket a leányokat visszahelyezni a dolgozó társadalomba? — Én legelőször is a szülők, a hozzátartozók utján próbálok reájuk hatni. Ezért kutatjuk fei a családot, hogy a megtévedt fiatalkorút visszaadjuk a szülői gondozásnak. Ezt az irányelvet tartom én legmegfelelőbbnek, a gyakarlati élet és a kérdés morális szempontjának elbírálásából egyaránt. Ehhez társul még az a felfogásom, hogy — a lehetőség szerint — megfelelő munkahelyhez is juttassuk őket! íme ezek aapk a hivatalos szempontok, amelyeket a pyakorlati társadalompolitika igazolt ... Es itt vetődik fel újra a munkáslakások építésének á'ma, amelyet sokszor sürgettünk már e lap hasábjain. Megfelelő állandó munka, a higiénikus és erkölcsi követelményeket kielégítő lakás, visszatérés a kihűlt családi tűzhelyhez: — egyetértünk vitéz Petkóczy tanácsos úrral I Vásárhelyi Júlia. MMMMMMMAMMMMAMMMNMMMIMHlMi A Délmagyarország karácsonyi ajándékkönyvét az uj előfizetők is megkapják díjtalanul Egy hadirokkant trafikot kapott — öt testvér kenyerét vesztette. A nagy világ és élve maradt áldozitai, a rokkantat, a hadiözvegyek, a hadiárvák hatalmas, szomorú tömege még mindig várja a régi, szép ígéretek teljesülését, a háborúba kergetett nemzet háláját, amely kárpótlás lenne, szerényke kárpótlás a bénaságért, a vakságért, a csonkaságért, az özvegységért és az árvaságért. De a nagy világégés után a nemzet is megrokkant, a világbetegség szivtelen és könyörtelen orvosai amputálták végtagjait, kiölték életerejét, bénává, koldussá tettéle éi igy csak nagyon nebezen válthatja be régen tett Ígéreteit. Segíteni mégis akar és talán nem tehet róla, ba segítségével többet árt, mint használna. Talán nem tehet róla, ha egy-egy hadirokkant számára csak ugy biztosíthatja az örömtelen ilet anyagi előfeltételeit, hogy más, tgytéges emberek egzisztenciáját áldozza fel. Nem tehet róla, mert az ígéretek végrehajtó szervei az operáció következtében nem jól funkcionálnak. A pénzügyminisztérium a legutóbbi napokban trafikengedélyt adott egy százszázalékos szegedi hadirokkantnak, aki teljes munkaképességét elvesziíelte a háborúban és aki igy joggal kívánhatta, hogy az állam gondoskodjon valamilyen formában támasznélküli életéről. Rozsnyal Árpád, a százszázalékos szegedi hadirokkant megkapta a Kossuth Lajos-sugárut 4. szám alatti házban lévő trafikengedélyét. A pénzügyminisztérium ezzel leheővé tette számára, bogy elő eremthtsse szükségleteit, a kenyérre, a tubára valót, még pedig ugy, hogy eltartása ezentúl ne terhelje a szanálódó államháztartás szűkre szabott költségvetését Eliő nézésre nem látni ebben semmi kifogásolhatót sen. A megoldás a leghelyesebbnek látszik, legfeljebb csak azt aajnálhatja az ember, hogy nincs a csonkaország területén annyi hadirokkant, hadiözvegy é« badlárva kenyerét biztosítani lebetne az állam küiöaösebb megterhelése nélkül. Rozsnyai Árpád százszázalékos hadirokkant trafikengedélye mögölt azonban furcsa és érthetetlen dolgok lappanganak. Rozsnyai Árpád troflkengedilye egy másik szegedi család egzisztenciájába került. Egy rokkant és négytagú családja kenyérhez jutott általa, de őt egészséges szegény ember elvesztett kenyeréhez. A történet meglehetőien komplikált és szálai kerek tiz esztendőre nyúlnak vissza. Tiz évvel ezelőtt meghalt a csékti uradalom intézője, Fischer Ármin; öt leány, ket fiúgyermekének eltariási és nevelési gondjait hagyva özvegyére, aki az uradalomtól néhány ezer koronát kapott végkielégítés cimén. Ax özvegy gyermekeivel együtt beköltözött Szegedre, miután elad'a Csókán teheneit és eladható ingóságait. Itt Szegeden is megélhetési keresett magának. Ismerősei tanácsára elhatározti, hogy trafikengedélyt szerez. Ter?e minden nehéz;ég nélkül sikerült, megkapta a Kossuth Lajos sugárut 4. szám alatti trafikot. Az engedély természetesen nem került pénzébe, de a trafik korábbi tulajdonosát káitalmitani kellett — ma ezt a kártalanítást leiépéti dijntk nevezik. A kártalanítás és a trafik berendezése, valamint felszerelése felemésztette az özvegy egész vagyonkáját. De jő befektetésnek b zonjuit. A joforgalmu trafik jövedelme fedezte a szerény keretek között éló család szükségletét, a gyerekek taníttatására is jutott belőle. Idővel enyh alt a helyzet, az egyik leányt a posta alkalmazta, a másik férjhez menn a fiak is elkeiültek hizuliói. A háború alatt azonban ismét súlyosbodott a helyzet. Az asszonytestvér özvegyen maradt — az ura szintén a háború áldozata, az egyik fia súlyos beteg lett, szanatóriumba került és nem lett egészséges többet soha, az özvegy szintén betegeskedett ugy, bogy a trafikot egyik leány vezette. Hat hónappal ezelőtt, áprilisban azu'án özgazdátlan trafikengedéiy, amennyivel minden vegy Fischer Árminné meghalt. A magukra ma* x' radt lányok osztották föl egymás között a családeltartás terhét. A trafik vezetését a postakezelőnő vette á», akinek szemét a kilenc évi Sári biró Szögedébe. (Parasztvigjáték. Uri szomorújáték. Kultura füzértánccal. Vagy amit akartok.) Szereplő személyek: Sári biró. Nyakola], erénycsősz. Bandi Zsiga, kocsmáros a .Magos Kuliurához* címzett fogadóban. Cálbandi János doktor a kupaktanácsból. Imre gazda Kritikusok jobb- és balfenéken. Első és utolsó jelenet. (Sári biró a Nemzetiből az egész országon keresztül jön és megáll a szögedi fogadó előtt. A kupaktanács Nyakolajjal és Bandi Zsigával együtt a szakállszáritón ül és fogadja. Még pedfö, hogy fogadja.) Sári biró. Adj Isten, embörők! (Hosszú csönd a felelet.) Ejnye, mi a nyavalya ütött kentökbe, hogy ugy hallgatnak itt, mint a dinnye a fűbe ? Nem láttak még kentök soha böcsűletős magyar embört, mi? Nyakolaj (végre megtalálja a hangját.) Kend a Sári biró? Sári btró. Én vónék. (Sercint egyet.) Hát kend mög kicsoda? Nyakolaj. Én kérdezek, kend pedig felel. Megértette ? Sári biró. Mög. (Magéban.) Hinnye, de nagy itt a vendégszeretet, azt a nemjóját nekil Nyakolaj. Aztán mondja csak, ki fia kend? Sári biró. Móricz Zsiga vót az apám, Isten éltesse a világ végezetéig. Az Ady Bandi kenyeres pajtása a szülőapám. Első embör az kérőm! Nyakolaj. A Móricz? Hát persze, perszeI A Móricz! Miért nem mindjárt Crünspán Talked, mi? Sári biró. (Nagyot néz és egy kissé iágit a nadrágszijjon.) Zsidóul nem értök kérőm. Nyakolaj. Na és a Móricz? A Móric tán nem zsidó? Sári biró. Majd mit mondtam! Magyar az kérőm, még pedig kálomista! De olyan magyar, hogy hozzáfoghatót nem igen tanál kend ebbe a fridrikös mög wolfos világba, a kirielejzomát neki! Nyakolaj (hosszasan keresgél az emléke* zete tarsolyában.) Megvan már, tudom már. Hiszen azt a Móriczot kicsapták az iskolábul! Sári biró. Miféle oskolábul? Nyakolaj. Hát a Pékár-társaságból. Meg a másikból is, nem jut hirtelen az eszembe. Mert nem jól viselte magát. Mert rendbontó volt. Meri földreformot akart. Földet osztani a népnek. Sári biró. ílvé a Juss! Nyakolaj. Kuss! Gálbandi. A Juss a Bibó Lajoséi Bandi Zsiga (helyeslőleg bólint és egy sarokházra gondol.) Nyakolaj. Egy szó, mint száz, kend rovott multu családból származik. Már pedig minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, a megbízható elem és a honpolgári hűség a koronás király iránt. Punktum. Imre gazda. Éljen, éljen, éljen ! Sári bíró. Szóval, mögkövetöm alássan, elmöhetök a fenébe. Bandi Zsiga. Könyörgöm, csak két napig fessenek neki megengedni, hogy hozzám szálljon. Megígérem, hogy többet soha nem hivom ide! (Kezet csókol Nyakolajnak.) Gálbandi. Ha már itt van, ö. m. a L . . . János doktor. Ha már egyszer a Nemzetiben is megtűrték . . . Nyakolaj. Isten neki, nem bánom, most az egyszer. De aztán többet ide be ne tegye kend a lábát, mert akkor zsandárral zsuppoltatom el, hogy meg se állhat a Burgtheaterig. Bandi Zsiga. Most majd vigyázunk rá, hogy bajt ne csináljon. Majd szépen kihúzzuk a méregfogait. Olyan finom parasztot faragunk belőle, hogy még Kószó Pistának se lesz ellene kifogása. Nyakolaj. Igy valahogy mehet. De azután takarodjék! Sári biró. Mögyök én kérőm. Nagy utam van neköm: a magyar Panteonba. Oda bizon. Olt vár énrám a Szökött katona, a Falu rossza, mög a Baracs Imre. (Sercint egy nagyot.) Hanem az istenfáját, Szögedébe nem ilyen vendéglátást vártam! (A kritikusok és a közönség igyekeznek jóvátenni azt, amit a kupaktanács csinált* nyakolajat öntvén a Zsirkay Tüzére.) Gyalu.