Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-27 / 104. szám

m i szeptember 27. szempontok, amelye­titika igazolt i a munkáslakások szor sürgettünk már andó munka, ahigié­ekei kielégítő lakás, zhelyhez: — egyet­s úrral 1 Vásárhelyi Júlia. vét i díjtalanul MWMMMMM II ­mögött azonban lappanganak. Rozs­egy másik szegedi !. Egy rokkant is Jutott általa, de öt 'esztett kenyerihez. )nplikált és azálai viasza. Tíz évvel iradalom intézője, [ét fiúgyermekének hsgyva özvegyére, zer koronát kapott vegy gyermekeivel miután elad'a ingóságait. Itt Síé­magán ik. Isme­ojy trafikengedélyt ig nélkül sikerült, s sugárut 4. szám ermészetesen nem irábbi tulajdonosát ezt a kártalanítást talanitás és a trafik ilése felemésztette De jó b.-fektetés­u trafik jövedelme özött étő család tatására is jutott e,'«V*yik leányt férjhez ment- a lét snlyosbodoit a özvegyen maradt Idozata, az egyik íriumba került éa soha, az özvegy hogy a trafikot sban azu'án őz* /.Amagukra ma­lás között a csa­etését a postake­lét a kilenc évi is a honpolgári Punktum. IJen ! tőm alássan, el* csak két napig hogy hozzám 3bbet soha nem ikolajnak.) ö. m. a f. . . . er a Nemzetiben bánom, most az ! be ne tegye n dórral zsuppol­a Burgtheaterig. vigyázunk rá, d szépen kihúz­finom parasztot Kószó Pistának let. De azután >m. Nagy utam nba. Oda bizon. katona, a Falu Sercint egy na­>zögedébe nem ség igyekeznek Ltanács csinált* üzére.) Gyalu. 1925 szeptember 27. DELMAGYARORSZAG állami szo gálát teljesen tönkretette ugy, hogy csekélyke végkielégüéssel el kellett hagynia ál­A Iraftkengedély azonban nem olyan, mint a patikajog — az engedélyes halálával meg­szűnik és jogutóda sem örökölheti. A Kossuth Lajos-sugáruti írifik engedélye az elhalt özvegy­asszonyé volt, a végkielégitett leánya, Fischer Anna tehát kérvényt intézett a pénzügyigazga­fósághoz és kérte édesanyja trafikengedélyének nevére való átírását. A Fitcber-leányok azt gondolták, hogy a kérvény csak formalitás, eszükbe sam jutott, hogy a kérvény teljesítése akadályokba ütközik. Azonban végzetesen té­vedtek. A törvény értelmezéae szerint gazdát­lanná vált trafikért megindult az áldatlan ver­sengés. Jelentkeztek az igénylők — szinte tucatjával. Rokkan'ak, B-listások, leszerelt ka­tonák, özwgy bárónék, akik mind maguknak kérték a Fischer-féíe Irífikot. A Fischer-lányok csak erre a tömegelésre rémültek meg. Ismét kérvényt nyújtottak be a pénzügyigazgatóság­faoz, föltárták helyzetüke', hivatkoztak arra, hogy elhalt édesanyjuk a család minden va­gyonát a trafikba fektette, ha elveszik tőlük a trafikot, koldusbotra jutnak. Igaz, bogy a tör­vény szerint a trafikjog nem örökölhető, de a méltányosság parancsolja, hogy a vagyontalan család egyik tagjr, aki egyébként is igényjogo­sult, mint B hs'ás közalkalmazott — kapja meg a Irafikiogol. Elmondották, hogy a trafik jövedelméből négy — más kereset nélküli — családtag él. A szegedi pinzügylgazgatősdg nem vállal­kozott a kirdis elintézésire, mert a kirelmezők között volt Rozsnyal Árpád is, a százszázalikos rokkant, akinek iginyjogosultsdga kétségtelen, igy tehát döntés végeit felterjesztette az irato­kat a pénzügyminiszterhez. Méltányosiágból azonban megengedte a pénzügyigazgatóság, hogy Fischer Anna megmaradjon a trajtkban a miniszter döntéséig. A pinzügyigazgatósdg ezzel elismerte, hogy az összes Igénylők közül Fischer Anna kirvényének teljesítésit tartja a legméltányosabbnak, mert hiszen özvegy Flscher Armiani troftkengedilyit, amely az özvegy ha­lálával még áprilisban megsemmisült, a tör­vényes rendelkezések értelmében azonnal be keHett volna vonnia. á pénzügyminiszter döntése hónapokig! ké­sett. Az igénylők valóságos protektor-hadjáratot indítottak, többször Pestre utaztak A FÍÉcher­lányok is, hogy sflrgeseék a döntést, amely végre most, szeptember tizennegyedikén meg­történi. A pénzügyminiszter rendeletben közölte a szegedi pénzdgyigszgatósággaf, hogy Flscher Anna irattkengedily iránti kirelmit teljesíthető­nek nem találta és a Kossuth Loios sugárul 4. szám alatti trafikot Rozsnyal Árpád száz­százalékos rokkantnak adta oda. A pénzügyminiszter rendeletét sieptember tizennjolcadmán közölte a szegedi pénzügy­igazgatóság Fischer Annával és ugyanakkor lezáratta a trafikot is. A Fischer-lányok kétségbeesel a szaladtak el a pénzügyigazgatáséihoz, ahol természetesen senki sem segíthetett rajtuk. Rősler helyettes pénzflgyígazgató mindössze azt a tanácsot adta nekik, hogy Fischer Anna keressen vj­lami más, alkalmas trafikhelyiséget a városban, olyant, amelytől a legközelebbi trafik legalább 250 méternyire van és adja be arra a kérvé­nyét. Ha lehetséges, arra uj trofikfogol fog kapni. Ez a kétségtelenül jóakaratú igéret az, arci furcss, ami érthetetlen. A hidirokkantak elsőbb­ségi jogát mindenkinek el kell ismernie, talán még akkor i?, ha ez az elsőbbség néhány egészséges polgár kenyerébe kerül, tzonban önkéntelenül felvetődik a kérdés, miért nem tarthatták meg a Fitcher-lányok elhalt édes­anyjuk trefikjdt éa miért nem íd ák annak a százszázalékos hadirokkantnak az uj trnfik­iooot ? Pedig igy anélhül leljesilheite volna as állam a hadirokkant iránti köíeleiettségét, hogy a nem hadirokkant Fitcher-lányok kenyerét elvegye. Magyar Ldszl0­... a vitézség legfőbb kelléke az óvatosság. (Sha­kespeare: IV. Henrik király.) BÉCSI LEVÉL A LEGÚJABB DIVATRÓL. Maradnak a plisszé-hatások^ délutáni és estélyi ruhákon. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy divat olyan sokáig tartsa magát, mint a plisszé és valószínű­leg sok előnnyel kell birnia, ha nem tűnik el lassankint a divat képletéből. A plisszéknek határozottan van valami olyan sajátságuk, valami olyan plusz, ami a nőket még mindég a plisszé mellett tartja. Karcsúvá tesznek és fiatalítanak. Két olyan faktor, amely döntően uralkodik a mai koron és ízlésen s kétségkívül hosszú időre bizto­sítja ezt a divatot. Délelőtti ruhákon sokkal kevésbé látjuk ezeket a hatásokat az idén, mint tavaly nyáron, mert a Jumper- ruhák, amelyek főleg ezen alapultak, még feltűnnek ugyan az idei őszön, de már kizárólag egyenes formábaq, plisszéhatások nélkül. A rakás­vonalakat főleg délutáni és estélyi ruhákon alkal­mazzák, ahol sohasem tévesztik el a hatást. Alá­húzzák a glocknisvonalat, mint fodordisz kiválóak és az estélyi stilruháknak, ha megfelelő ízléssel alkalmazzák, egyszerűen elragadó jellegzetességet adnak. A mi csoportképünk a plisszé-gondolatnak több­féle változatát mutatja. Az első számú kép egy nagy estélyi ruhát hoz, egyenes szabással, amit megszakít a mélyen lent alkalmazott plisszéfodor. Az ingalaku felsörész finom aranygyöngy hímzést mutat fürkiszszinü Krepp­georgette alapon. A iodorrész ugyanabból az anyag­ból van. Egy tüllsál a ruha S2inében elsőrendű estélyi effektusokat hoz létre, ha a hordozójuk ért hozzá, hogyan kell a sált sikkesen csomózni, vagy egyébként kihangsúlyozni. A kőzépső ábra egy lehelletkönnyü Krepp gaze-on — selyem musaelinen — mutatja a plisszéhatásokat. A fodrok lépcső­menetben borulnak az aranycsipke alsóruhára, amely a vöröseslila — fuchszia szinü — felső­ruhán keresztül csillog. Ez különös és nagyon elő­kelő benyomást kelt. Ha övnek fuchsziavörös bár­sonyszallagot használunk és a fodrok színében és anyagából sált borítunk a ruhára, akkor előnyös és stilusos hatást érünk el. Módfelett apart a plisszék elrendezése a har­madik ruhán. Pisztáciazöld chinakrepből van a modell. Elöl teljesen egyenesre van dolgozva és minden diszitést a háton koncentrál. Egy hosszú, magasan záródó nyak által motivált salrész mar­kírozza a hátvonalat és a szoknya felső felhajtá­sába van fikszirozva, ugy, hogy ez a vonal tartja tulajdonképen a ruha összes plisszé diszeit. Ere­deti a kis apró-plis3zés hátcape, amely egészen uj modorban, zatlis részből hull alá és ép ugy, mint a többi fodormenet cobolyprémmel van szegélyezve. A coboly tudniillik nagyon jól illik a halványzöld színhez. Ha a hátcape vonalán végig­megyünk, mélyen a derék alatt két plisszirozott és prémmel szegett fodrot látunk, amely az oldalvarrásokig ér. Az ujja formája simul a ruha egész stílusához és előnyösen kicsinek és keskeny­nek tünteti fel a kezeket, mivel virágszirom alak­ban ugrik elő a plisszirozott kis manzsetta. A ruhák hossza láthatóan fogy és a hölgyek bátorsága szabja meg a határát. Csak a stilruhák, amelyeket, ha megkurtítanának, szépségükben is kurtítást szenvednek, ezek maradnak hosszabbak. Az estélyi és délutáni ruhákhoz hordott cipők mélyen kivágottak, de lehetőleg egyszerűek és a ruha szinéhez alkalmazkodnak, ami főleg antilop­ból és selyemből elsőrendűen veszi ki magát A harisnyák továbbra is világosak maradnak, lehető­leg még halványabbak, mint amilyenek a nyáron voltak divatosak és a sárgás homokszintöt az is­meretes napbarnított testszinig minden árnyalatot felölelnek. Estélyekhez különféle szinü, mélyen ki­vágott kiógybőrből készült cipőmodeileket hor­dalin K. Róbert Hohenberg. Elegáns vállszallagok. A selyemszalagból készült vállpántok minden esetben alkalmatlanoknak bizonyultak. Eltolódnak a vállon, sötét ruhák kivágásán állandóan előbúj­nak és nagyon rendetlenül néznek ki. Azonkívül nagy hibájuk, hogy a finom pasztellszínek már az első mosás után is megszürkülnek, ami szintén rossz hatással van az öltözékre. Ezért most már kizáró­lag az uj, kicserélhető vállszalagokat hordják. Egy­szerű, azsuros fehérneműhöz finom művű, egy­szerű aranyláncokat hordanak, a divatos férfi óra­láncok mintájára (ábra 1.), mig díszes, csipkés fehérneműhöz kis selyemrózsákból készült girlan­Habig, Gyukits, Mossan (francia), Pichler kalapok óriási választékban kaphatók Flscher és Pártosnál Kárász ucca 1.

Next

/
Thumbnails
Contents