Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-13 / 69. szám

1W angnsztus 13. i DBLMAQYARORSZAQ Csehország készül a jövő háborújára. Prága, augusztui 12. Mialatt az án­tint katonai elienőrsö birottUgai a Népszöveti ég megbízásából be|ár|át egétz Európai, bogy ellenőrizzék a le­K özött á larook lefegyverzését — Srom­Ihelyen, mint ismeretes, cuk nemrég réeseaitettek megfelelő fogadtatásban egy ilyen bizotlaágot —, addig az eze­ket a bizottságokat kiküldő államok szorgosan .kimélyítik* és „kiépítik* (szép báboru máni kifejez sek) a Wil­son-féle békét. Bizonyiija ezt i Narodni Listy szombati siámában megjelent cikk, amely Cseh zlevákla Jövő háború­/ával foglalkozik éa amely találó elf­zene a legközelebbi néptzöve'ségí üléshez. A Ciehszlovákia kiterjedt határai miatt való aggodalmat Ctufal kapitány fejtegetései szerint túlhaladottnak ken tekinteni. A fődolog mindenesetre az, hogy Csehszlovákia azövetségeiekre te­gyen szert és hogy mindaddig kitolja a háborút, amig a hidsereg teljesen felkészült. Nagy szerepet játszik ebben a hadiipar, amely tekintetben Cseh­szlovákia nem éppen kedvező örökség bez jutott a régi Ausztriától. A hadi­ipart decen'raiizálri kell, aiti szeren­csére rémileg máris megtörtént A határok mentén — ir|a a cieh kapitány — szorgalmasan dolgoznak állandó erődítmények létesítésén. Az el'enség a mélyen leépített, jól fede zett kézigránát-fészkek egész rendsze­rére fog találni. Nagy feladat vár a légiflottára. Jó repülőcsapat 99 száza'ékos győzelmet jelen». Stratégiailag az a felada'a a cseh hadseregnek, hogy erős hadseregü ellen­séget a belső vonalokon sakkban tart­son és más fronton fejtsen ki túlerőt. A cseh hadsereg védekezésének a tá­madásban kell állania, mert kis állam nem bir el területi veszteségeke'. Nem mulasztottak el semmit, hogy a táma­dásra felszereljék a hadsereget. Nem szabad lebecsülni az offenziv eljárás er­kölcsi hatását sem. A kitűnő külpoli­tika lesz mindenesetre a legjobb szfl velséges. Elengedhetetlen feltételek azonban a hadsereg egészséges szel­leme és a nemzet eiös győzelmi aka­rata is, ez azonban — mondja a cseh kapitány — más lapra tartozik. A Délmagyarország a demokráciáért harcol, fegyvere a függetlenség és szókimondás, hátvédje a közönség támogatása. A Tábla tárgyalótermében erdán dühöngött egy asszony. Tíz évi fegyházra Ítélték a fiát. A szegedi itéötábla szeidán délelőtt tárgyalta két cigánylejény rabláai bűn­pőrét, amikor ia az ítélet kihirdetése utái a tárgyalóteremben dühöngeni és Őrjöngeni kezdett egy astzony, akinek fiát a Tábla rablás bűntettéért tiz évi fegyházra itélie. A szerencsétlen asz­szouyt csak sokára lehetett megfékezni és erőszakkal kellett eltávolítani a bíró­ság elöl. Sárközi Sándor és Kolompár Lajos cigányokat ugyanis az ügyészség azzal vádolta, hogy még két ér előtt a leg­különbözőbb rablásokat követték eL Egy alkalommal é|szakának idején be­hatoltak Török Itlván szegvári tanyá iába, feldúlták az egész házat, majd mikor TörOkék ellenszegültek, hatalmas dorongokat ragadtak is agyba-főbe verték a tanya férfinépét. Amikor untán TörOkék élettelenül hevertek az udvarbsn, Sárköziék Oiszeszedtek min­dent és kirabolták a tanyát. A vádirat szerint a két cigány ezután még tobb hasonló rablást követett eL A csend­őrök csak bosszú nyomozás után, hó­napok múlva fogták el a cigányokat, akik ellen rablás büntette címen indult meg az eljárás, mivel Tőrökék gondos ápolás után betek múlva fölépülték súlyos sebeikből. Sárköziék a csendőrök előtt beismer­ték bünösiégflket, de ahogy a vizsgáló­bíró rlé kerültek, ártatlanságukat nan­goztaiták és kijelentették, hogy csak azért tettek beismerést a csendőrök előtt, mert azok agyba-Jőbe verték őket is harminc napig éheztették fogdájuk' bon. Kolompár a vizsgálóbíró elölt megmutatta ujjál, amelyet szerinte a csendörök törtek el. A törvényszék nem fogadta el a vád­lottak védekezését és a csendőrök előtt tett beismerő vallomásuk alapján, vala­mint azért, mert Sárközinél megtalálták Török István pénztárcáját, SárkOait flt évi, Kolompárt pedig négy es fél évi fegyházra ítélték. Amikor szerdán délben az Ítélőtáblán megkeidték az ügy tárgyalását, a hall­gatóság padaor.iban elhelyezkedtek SárkOat és Kolos pár hozzátartozói. Mintegy tiz cigány uit a székeken, asz­sionjos, emberek, köztük SárkOzi apja és anyja. Amikor az előadó táblabiró ismer­tette az ita.okal, dr. Fekete Béla és dr. Márton józsef védők kérdéaeire megállapítottak, hogy a két vádlott töbo miat harminc napig volt törvény­ellenesen a csendőrök foglya, holott 72 óra alatt át kellett vdia aani őket a bíróságnak. A vád oltak most la han­goztattak, bogy teljesen ártatlanok, csak a csendőrök súlyos verésére val ottak ujy, ahogy kívánták. Kolompár fol ia muiatta |obb kezét, amelyen a csend­őrök ellőtték rgyik ujját. Amikor az ügyész elmondta vádbe­szédét, Sárközi Sándor anyja a hallga­tóság padsoraiban többször felkiáltott, majd hangosan slrnl kezdeti, agy hogy az elnök tibbször rendreutasította. Fél óra mulvs az elnök kihirdette az Ítélete', amely szerint Kolompár Lajost bizonyítékok biánya miatt fölmenti a vád siói, míg Sárközi büntetését tiz fegyházra emeli til, mivel a rablást bizonyítottnak látja abból, bogy meg­találták ná'a Török pénztárcáiéi: Az Ítélet után Sírközi lelebbezést jelentett be, amikor ia SirkOzi anyja ismét hangosan aimi kezdett. Amikor azután a DOrtönőrök elvezették az el­itéitel, Sánközl Sándor kétségbeesett bangón odakiáltott anyjlnik: — Tiz évet kaptam I SárkOzi anyja ekkor hangos kiál'o­zásbin tort ki, formálisan dühögeai kezdett. Levetette magát a földre, le­tépte magáról a kendőket, tépte a ha­ját és ordítozni kezdett. Tárul ekkor le akarták fogni, kiazabaditotta magát keieikböl és öklözni kezdte arcát. Or­dítozása tovább tartott, szinte önkívü­letben verte magát, hozzátartozói nem tudták megfékezni. A tárgyalóteremben nem tudták to­vább folytatni a tárgyalást, Sárközlné fürtökben tépte a haját és nem hasz­nált semmit Muntyán elnök többszöri figyelmeztetéie. Végül is két táb'ai szolga jött be a terembe és nagyneht­zen megfékezték a dühöngő asszonyt, akit erőszakkal vittek ki a tárgyaló teremből. SirkOziné dühöngését a fo­lyosón folytatta tovább és most már hozzátartozói is hangosan kiáltoztak. Tíz perc múlva innen is táblai szolgák vitték ki az utcára, Sárköziné szonban még itt sem nyugodott meg és s lis évre Ítélt cigányt csak ekkor vezethet­ték el a bOriOnőrök, kezéte su'yos bi­lincset verve. Az ardélyi kisebbségek panasza. Geof, augusztus 12 A Népszövetség tanácsa szeptemberben Franciaország képviselőjének elnök lésé »el 35. fi'és azakára ül össze. Az ideiglenes tárgy­sor élén Törökország és Irak határának megállapítása áll. Tanácskozás tárgya lesz Ausztria helyrete is. A tanáca fog­lalkozni log Zimmerman főbizos jelen­tésével, valamint Loyton és Rist vizs­gálódásának eredményeivel. A napiren­den szerepelnek még Magyarország pénzügyi talpraállitásáról és a görög •nenei ültek letelepítésé «el foglalkozó külön-bizottság munkájáról szó ú elen­tések, továbbá néhány kísebbiéai kér­; déi, elsősorban az erdélyi éa a bán­' sági telepesek kérvénye. Hol az igazság? A\i az oka a husiparosok ujabb mozgalmának? — A húsiparotok kartellre készülnek? — Két levél. A szegedi húsiparotok ismert és a közönséget is élénken érdeklő ügyében szinte egyídőbei két érdekes levelet kaptunk. Mind a ketőt leközöljük — minden megjegyzés nélkül —, annál is inkább, mert a két ellentétes véle­ménynek adnak kifejezést, a megfelelő érvekkel. A két levél a következő: I. Tekintetes Szerkesztőség I Engedje meg, hogy röviden ismertetsem a hus­iparosoknak a hatósági húsüzemmel 8iemben elfoglalt álláspontját, amely el'en bizonyos — alaptalan — tilta­kozások hallatszanak a közönség kö­réből. 1. Nem igaz az a sokat hangoz­tatott vád, hogy mi féltünk a hatósági üzem konkurrtnciáláté* és azért köve­teltük az üzem megszüntetését; mert nekünk a hatósági nem jelentett kon­kurrenclát, miután ml mindig olcsóbban mértük a hust és a hen'esárukat. Azért követeltük a szanálást, mert a hus­csarnok háborús szükséglet volt, akker közérdeket szolgált, de most mdr nincs rá semmi szükség. Olyan intézménye, amely az adózó polgárok filléreiből tartja el magá', nincs szükség akkor, mikor ugyanezektől az adózO polgá­roktól vonja el az amúgy is meg­csappant forgalmat. 2. Nem indítottunk mozgalmat a hatósági huscsarnok Jelenlegi bérlő/e ellen, mi csak azt kifogásultak, hogy a po'gátmes'er ur állandóan 5—600 millió korona évi bértől beszélt és mint utólag kidet alf, 200 millió korona évi bérösszegért adta bérbe a hatósági üzem üzletét. Mi ezt a bérösszeget kevésnek találjuk, mert nyilvános ár­lejtésen nagyobb Összeget ia megadtak volna az üzemért. A tulkedvezés igaz­ságtalanság a többi húsipar: s iránt. Ha a város bérbeadja az üzemet és hasznot akar belőle, akkor mi, mint jó polgárok, hozzásegítjük a haszonhoz. Ez csak nem fájhat a torony alatt senkinek. (Aláírás.) !L Igen tisztelt Szerkesztő Url Minden mozgalom, amely a köz jivára kivin egyeseket kedvezményben részegíteni, legelébb is népszerüllen, de épp ugy lehet visszataszító is. Itt vsa most pél­dául a szegedi fautiparosok erőszakos­sága, amely ebbe a klasszisba tartozik. Volt egy intézményünk, a hatósági hús­üzem, amelljel mindenki megvolt elé­gedve. Tiszta, elsőrendű holmit ksp­tunk lényegesen olcsóbb áron s ezért sz olcsóságért kellett kimúlnia. Szinte ringszerüen történt ellene s szervezke­dés s a város kénytelen volt engedni a magssabb parancs-szónak. Nem tudjuk ugyan megérteni, bogy százhúsz-százötven husiparos érdeke miért fontosabb, mint ugysnannyi ezer főre menő fogyasztóközönség érdeke, — ám legyen igaza a miniszternek, amely magasabb szempontokét is kény­telen figyelembe venni, habár legben­sőbb meggyőződése e lenére. A hatósági húsüzemet meg kellett szűntetni, derék hosiparosaink azonban messzebb kúántak menni, ők a teljes szétrobbantását ambicionálták. Ne le­gyen konkurrencia, ne legyen vakmerő »enki, aki befolyást gyakorol az árak kialakulására. Mic oda fcjetetejéie álli­tolt helyzet az, hogy a rongyos közép­osttály, amely elprédálta mar mindenét a megéheiesie, a líxböl élő tiiz vise­lők, az üres bolibsn lézengő kereske­dők, a tizenhét évi tanulással diplomát szerzők megkívánj tk néha az olcsóbb hust is ? Hogy jönnek ahhoz, bogy a husiparosok haszna ki sebt) legyen ama réginél, amely megpocakoiitotia, ház­vételekbe kergite okét? Azzal, hogy a miniszter paiancsára meg kotlett tzün emi a ha ósági széke», vérszeme! kaptak s most tovább foly­tatják né; szerűt en « általános felhá­boiodist keliO aknamunkájukat. Ilyen vol' a legntpelöt i de;u aciózátuk is, felhasználva dr. Somogyi Szilveszter polgár i es'er távollétéi. Somogyi ugyan­csak kúrián beszél velük és meg szokta mondani a magáéi, — az előzékeny­ségben a ulsáftig menő Bokor Pál el­lenben készséggel ment bele szerződés­mutugatasba és olyan tárgyalásba, amit erél>esen visiza kellett volni utasítani. Mert hogy a város n-it csinált az üzeméve', ahhoz mír édes kevés közük van a hutiparosoknak. A köztzállitáii szabályok szeiint is anr.ak lehet bérbe­adni egy vftllala'ot, ak'nek a bérbeadó akarja, — tekintet nélkül a feiijánbtl összegre. A személyi megbízhatóság is valair i. Itt azonban több történt. Mikor kényszerhelyzetbe került a város, elő­ször is a husiparosok szakosztályának ajánlotta fel az üzemet. Tessék, vegye át, találják meg rá a formát Akár így, akár részvénytársaság formljában. Üe nem kellett. Egyszerűen szátka volt a szemükben az egész intézmény, ame'y alacsony áraival nekik kellemetlen kon­kurtenciát támasztott; szálka volt a hely, ahol van, annak el ke'l (szerin­tük) pusztulnia, mert vétett a maga­sabb érdekek ellen. Engedjék el ismé­telt magyarázatát innak, hogy mi a husiparosok szemében a migasabb ér­dek. Diktálni akarnak, ők szabják meg az árakat. Ez az egész mozgalom 'ilka ér ezért fog talpára állani az egísz város, aTelynek végtére is van az éleihez annyi ju<sa, mint a százötven husipr­rosnak. A város nem volt hallandó el­prédálni gyönyOrfl üzemét, nem akart engedelmeskedni annak a kívánságnak, hogy a b-rendezéit szerinte darab­számra adja el, hanem kereietl vállal­kozót, akinek az egyénisége garancia arra, hogy az üzem az eddigi szellem­ben folytatódik tovább I Csupa szerencie, hogy talált ilyent. Meg vtgjunk győződve, hogy mát kö­rülmények köiöit, ha nem az egyér.l érdek tolakodik a kötérdek fölé, maguk a húsiparotok ia ujjongva fogadják Kovács Sándort, mindnyájuk, mindenki tisztelt .Sándor bfcslját*, ski ötven éve mflkOdik a szakmában. Eddig valóságos orákulumnak tekintették s megtisztelve éreziék magukat, ha az asztalához ülhetlek, — csak most lett egyszerre ellenség, amikor nem áll be az árdrágítók közé. Ennek a tisztes Oreg izegedi pol­gárnak nincs arra stüksége, hogy ro­Co'o'jon, amikor egy bectüle ben el­töltött hosazu munkás élet áll a háta­mögött s pihenhetne. Mit fáj bát sz ö önzetlensége, smely a város lakos­ságának érdekeit nézi ét szolgálja, amint azt a háború súlyos viszonyai közölt ii lette. Hol voliak akkor a hús­iparotok, amikor Kovács Sándcr látta el hizlalással a város porciózó üzemeit, ő gondoskodott a beszerzésekről és sokmilliós forgalomban csak egy kéz­adás pótolt minden szerződést. Rá merik most mondani, hogy illetéktelen, amiért nem áll be a kartellszerü ellenséges csoportba s folytatni meri azt a szelle­met, amelyet dr. Somogyi Szilveszter él hűséges mnnkstárss, Scultéty Sán­dor löisámvevö bátran, elismerés remél­lósn meghonosítottak? Tis évben nem hizlal él nem vág a te jes busiparosság annyi diunói, mint egy étben Kovács bácii, aki va­lamennyi derék Hát odafogta maga mellé, hogy megtanulták, mi a közpol­gár becsülete, tisztességszerzése. Hát ez s megtépázott középosztály annyit kínlódott már, hogy többé nem engedi az orránál fogva vezettetni ma­gát. Itt megbukik minden kartell és minden igyekezet s a győzelem végrt ért annál a pontnál, amely megszün­tette az üzem halósági jellegéi. Nekünk tinta bel)re, elsőrendű minőségű árurs él főleg olcsőrs van szükségünk a erre garancia a mostani vezetés, minekután a srákosztály nem volt hajlandó ren­delkezésére sllani a közérdeknek. Ebhez már lemmi kOze a miniszternek, ebbe cuk jótékonyan avatkozhatnak bele Teleki ás Peidl képviselők, skiktöl most segiiségel remélnek. Álljuk és hirdetjük, hogy kariéit­slakitás minden szándéka a hutíparoa­tágnak. Okunk van ezt mondani nem csak sz eddigi tipasztslslok ulán, bi­nem máiért íi. Kedden például várstlsnul felszaladt néhány ezer koronával az élő disznó árs s erre elmentek a husiparosok ri­mánkodni a volt hatósági üzemhez, hogy emeljék fel ők ts az árakat. Kérésük nem ért el eredményt, elképzelhető bát a mérgelőd élük. Dí iz ilyen példa biit^­lilék nekünk ura, hogy ugy van jói minden, ahogy van. (Aláírás).

Next

/
Thumbnails
Contents