Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-13 / 69. szám

4 DBLMAQYARORSZAQ 192» auguiztns 13. Száz munkásgyermek egészségét segit uisszaadni, aki hozzájárul az ujszegedi nyaraltafás költségeihez. Csáky József küzdelmes pályakezdése Sok sió Mik mostaniban a sugedi származás u Csáky Jlzief szobráizművészről, akit a francia Montparnasse ama müréueti folyóirat a ma élő tsobráazok legn agy obbj Inak nevet. A ludósitáiok, mintha axt a lappangó vádat rej egetnék, hogy ez a kélségtelenQl nagy talentum talán mel őzésoen réizMült. Hit Siegednek nem lehet szemrehányast tenni, hiszen Ctáky már 22 éves korában megkapta a várostól a Ferenc Jdzieí-aiapílviny kamatait. A város ugyanis az öreg király uralkodásának huszonötödik évfordulójlt ugy akarta emlékeseimé tenni, hogy 20.000 koronás alapitványt tett a nevére a ennek éri 1000 korona kimatával .a képzőművészet valamely szakában kiképzésre törekvő siegedi iljut* lámoga ott. Ezt kapta meg annik ideién ellőnek Zombory Lajos, a kiváló állatfestő is. Sió tincs róla, bari 83 korona és 33 fillér akkoriban tem volt tultágosan sok pint, viszont jelentéktelennek tem volt mondható, ha biztoi benne az ember, hogy pontotau kijár minden elteién. A vírot ner gondtalan lólétet akart biztosítani müvétznajandóságu szülötteinek, ciak a hónuk alá nyúlt, hogy a legelemibb gondokon vetette át őket. Arra tilln még ugy sem volt példi, hogy magyar város viselje valakinek a teltet kiképeitetési költségeit. Csáky józstf 22 éves volt, mikor 1910 május 31-én folyamodott a Ferenc József-ösztöndíjért. Voltaképen az apji, Ctáky Vince nyugalmazott potta* altiszt irta a kérvényt, mondván a többek kOzt: — Szegénységem miatt, sajnálatomra, nem támogathatom fiamat és más kenyérkereső pályára óhajtottam nevelni. Fiam azonban művészi hajlamainak engedve, a budapesti ipar művészeti iskolát látogatta, majd illaadó nélkülözések között Párisba ment s ott nagy küzdelemmel, sajit erejéből tartva fenn magit, folyta ja két év óla tanulmányait oly sikerrel, hogy a „Societé National des Beaux Árts" egyik szobrát elfogadta s az a párisi Salonban van kiáiiilva. E tény kétségbevonhatatlanul igazolja, hogy fiam igazi tehetség s miután én mint keresetképtelen, beteg, nyugdíjas postaaltiszt harminckilenc korona havi nyugdijamon tul más jövedelemmel nem bírván, segíteni képtelen vagyok, — hogy e ritka tehetség züllésnek ne induljon, tisztelettel kérem, méltóztassék a kiosztás alá kerűlO Ferenc József-Ösztöndíjat neki adominyozni. Fiam tanulmányait Párisban a szépművészeti akadémián óhajtja folytatni, ami azonban OsitOndij nélkül lehetetlenné válik. Eddigi tanulmányainak bizonyitékail személyesen fogja közvetlenül Páriából beküldeni. (Eláruljuk titokban, hogy a kérvényt az Oreg Ctáky helyett dr. Gaál Endre kulturtanicsnok fogalmazta s 0 maga irta is le.) De ugyanakkor levelet irt a fiatal tzobrisx Lázár György polgirmesternek. Olyan megrázó írásmű ez, amilyent sokan átéltek már mások is, de kevesen tudtak ilyen plasztikusan kifejezni. Lázár QyOrgy művészi érzéke megérezte a sorokból, hogy rtndkirüli tehetséggel van dolga. Maga a levél, amely valamikor fontos életrajzi adati lesz Csákynak, a következő: Nagyságos Uram! ClaOaorban engedelmét kérem, hogy mint On előtt ismeretlen — tnagam megismerlesem, nagy vonalakban vázolva életem, hogy ennek megvilágításával jobban bemutathassam helyzetem s hogy bocsánatát megnyerjem, ha e kissé hosszú levél Nagyságodnak bármi kellemetlenséget okozna. Nevem Csáky |ózsel, szegedi születésű, 22 éves szobrász vagyok, liju korom öt kezdve egyetlen vágyam, célom volt művésszé lenni. Siű'eim irántam való szeretetükből vissza akartak tartani e pályától, Ismerve szegénységüket. De Orö kösen megujuló történet, hogy a szülök engednek a fiuk akaratának. Igy volt nálam is. 1005 ben léptem be a budapesti iparművészeti iskolába. De mint előrelátható volt, az intézetei nemsokára el kelleti hagynom: apám képtelen volt segélyezni. Nagyon korán lettem saját lábomra állilva. Nem ismert senki, egyedül voltam, fillér né kai és én az élellentartást mellékkérdésnek véve, tanulmányaimnak akartam élni. Netn tartott igy nagyon soká. A mindjobban fokozódó nélkülözés és éhezés kimerített Kénytelen voltam munkát keresni — akárminőt — remélve, hogy majd pénzt takaríthatok meg és küllőidre utazhatom, busásan kárpótolni az elvesztett időt. Hosszas keresés után egy gyárban kaptam munkát gyarló tizetéséri, melyből csak életemet tengethetem. Hit és fél hónapig voltam kénytelen ottmaradni. Ez idő élemben mint egy végtelen kin maradt meg; a tehetetlenség gyötrelmei. Mikor kiszabadultam, vágyaim vágya a külföld volt. Tanulni akartam. Látni vágy tam a művészet óriásait, kiknek csak hírét hallottam. Óriási életkedvvel kezdtem a munkához, megpróbálva minden lehetőt, hogy pénzt szerezzek és közben tanulmányaim folytassam, üt a nyomor nem engedett talpraúllnt. Ha egy nap az agyagot gyúrtam, nem ettem ts másnap mar képtelen voltam a munkára. Egy darab kenyér után vágytam, még szerencse volt, ha találtam. És ez igy folyt egyik napról a másikra. Ha készen volt egy egy munkám agyagban, hónapok tellek el anélkül, hogy gipszre pénzem lett volna. Ha pedig gipszre voll, a munkát a modellnek kellett adni, mert nem biiván öt fizetni, igy lett kikötve. Ha az enyim maradt, az ég tudja hová került hánykódtatásomban. Közben folyton éheztem. Mégis sok időbe került, még az élet meg bírt törni De végre is letört. A tanulmányaimat kellett előbb abbahagyni. Kimerült a test s a fáradt agy nem volt képes gondolkodni. E nélkül pedig az élet nem érdekelt Lassankint elfásultam minden iránt. Nem hittem már semmiben, az élet leher volt Külsőleg is lerongyolódtam s lyukas cipőimben szabadon Járt a hó. 1908 elején, tél kOzepén már testi leg is beteg voltam. Lakásomból is kitettek és jól emiikszem arra a hideg ijsza kára, melyet künn az uccán betegen, dideregve töltöttem, készakarva várva a befejezést. Másnap a barátaim magukhoz vetlek és segítettek, ahogy birtak. Tavaszszal teljes erőm visszatért. Szűkség volt rá, mert a nyomor ismét rám talált. Ekkor más eszközökhöz lolyamodlam. Gyalog ináultam Párisba. Szombathelyig érve, munkát kaptam és megkerestem az útiköltséget Párisig. Majdnem két év óta vagyok itt. Az életem itt sem változott. Igaz, a párisi muzeumokban megtaláltam a csodákat, melyeket látni vágytam. Tanultam nagyon sokat. De nem birok kifejezésre íutnL Hiányzanak az akaáémiák a lehetőség, hogy szellemi haladásom átvigyem az anyagra; képletesen: hogy megszólaltassam a követ, bronzot. ÉS ez a pénzkérdésen lordult meg. Mennyi tanulásnak nem lett gyümölcse, mert az elért szellemi eredményi nem bírtam hirtelen lerögzíteni. Ennek tudata az a méreg, mely a magunkfajta embert megöli. A télen még képes voltam egy mellszobrot készíteni, melyet a jelenlegi Sálon elég jónak talált arra, hogy elfogadj» és Igy most a ,Societé National des Beaux Árts' kiállító művésze vagyok. Az életem: az rettenetes. Nagyon meg vagyok elégedve, ha naponta egyszer eszem és este nem hagy aludni az éhség és az a gondolat: mi lesz holnap ? Már érzem idenkint azt a gyöngülést, melyet már ismerek előbbi időkből s amely kimerülésnek első jele. Nem merek gondolni a jövőre. — Ime Nagyságol Uram i Eletem nagyon kicsi képe. Egy nap a valótágban sokkal több szenvedj» volt, mint amennyit ide birtarn irni. Ebben a hányódó életemben csak egy fixpont van, melyben megfogódzhatora, a mostani esedékes Ferenc Józsefösziöndij. Szenvedéseim között csak ez a remény Öntött belém erőt. Kitartás szóltam magamhoz —, tégy erős, csak el ne ess addig. Akkor majd meglesz a mód, hogy elkerülhess tanulmányaidban, megizmosodj művészetedben s kifejezésre jutsz. Elég volt e gondolat és már érezni kezdtem a vért forogni bennem. Ml lett volna belőlem e remény nélkül és mi lesz, ha eseileg elvesztem az'.? Nem tudom, de sejtem. Nagyságos Uram I Én az On szivéhez fordulok. Elmondtam életem s ha a szer.vedéstell élet megérdemli, kérem vegye azt oltalma és pártlogása alá ebben a harcban, melytől mindenem függ. Örökös, soha ki nem fogyó hálá.nat vonja maga után nemes tette. Teljesen Ismeretlenül, elhagyatva állok. Ha jóindulatát megnyerem, nagyon kérem Tanácsát is a teendőkre nézve. Szobraim, sajnos, nincsenek, csak egy, amely most a Salonban van kiállítva és a saját arcképem tetőtől talpig: egy szobor melyet legutóbb készítettem. Most van munkában szintén egy női alak. Ha készen lesz a határidőig, beküldőm. Vannak továbbá lényképeim munkákról, melyeket csatolni fogok az idei Sálon katalógusával. Nagyon kérem Nagyságodat, adja tanácsát a teendőkre nézve, melyeket nem ismerek. Míg egyszer bocsánatát kérem s magamat óinduiatába ajánlom. Csáky József, Páris, 5. Rue Dalon. Az ösztöndíjat akkor egyhangúlag megkapta Csáky, szóba sem jOüete't mis. De megkapta azutin is. Az alapilviny egyik pontja kimondja ugyin, hogy leheöleg egy éven át támogassanak egy növendéket, de nem zirja e< az u'jál annak sem, hogyhi arra való tehetség akad, az legfö jebb három éven át megkaphassa. Ctáky József elérte ezt. Hogy Szeged viroi hozzájiru't művészi kifejlődéséhez, azt leglobbin 1911-ben iit levele bizonyltja, amikor másodízben kéri az OsztOndijit. («Általános szegénység miatt bilyegmenlesstget kérek" keidettel.) — Igen tisztelt városi Tanács. Önök, kik megmentettek az ébenvesséstőt. sőt kegyes tettükkel a művészetnek jegyeztek el, — lehetővé tették, hogy lanulmányaimban meglehetős eredményt értem el a az illeni .Sálon de la Societé National des Beaux Aris" elfogadva rgy munkám, most kiállító művésze vagyok. De tinulminyaimnak megszakítása végzetes lenne rám és művészetemre, még szűk tágén van az akadémia támogn'itára, hogy később megerősödve keidbesse el egyéniségem szabad kibontakozását. Hogy minaeddigi küzdelmem, valamint jörőm meg ne temmiiűlíön, tanulminyaim folytába óhaj'om az Önök segítségével. Steged viros levéltára 01 francia bizonyítványt őriz, amelyek igazolják, hogy monsíeur Joseph Csáky a mondott akadémia növendéke z szorgalma és eddigi haladisa a legszebb reményekre jogosít. 1912 julius 12-én pedig „a tek. Tanácsnak hálás gyermeke ét mély szeretettel igaz szolgiji" aláírással kéri a hirmidík esztendőre is az ösztöndíjat. — Teszem pedig, mond|a, fenti kérésemet bátorsággá! nemcsak azért, mivel az „¿.cademie la Paletle"-nek Párisban rendet nOvendéke vagyok, de teizem ezt azért is, mert az itteni tanárjaimnak teljes megelégedését és elismerését mir eddig is kiérdemelni bírtam. Mi denesetre büszke lehet Szeged a derék fiira, akinek azonban semmi oka ti, hogy keterűtéggel gondoljon szülővárosára. Különösen mott, amikor sok küzdelem ulin rívae jutót. A miniszter ragaszkodik a hivatalbeli állatorvosok létszámának csökkentéséhez. A földmivelétűgyi niniszter julius hó eltő felében leiratot intézett a várót tanácsihoz, amelyben bejelentette, hogy as alsó- és felsőtanyai állatorvosi állásokat megtzSnteli és felhívta a város lanicsát a kél megszflntetett illáinak orroti körzetbe való beosztásira. A min'siler leiratával egyidejűleg Kocsor Dezső virosi m. kir. állatorvost Felsőtinyáról Titztf Jldvirra, Somló Jóttefel pedig Aliótanyiról Doroismira helyezte át. A viros tinicia a véló szavával élt a miniazteri hatirozat ellen él dr. Somogyi Szilveszter polgirmeater sürgő» felteijeniéit intézett a főidmivelésOgyi minisiterbez, melyben rimntalott ana, hogy a megszüntetett kél állatorvosi állást nem tud|a .szegedi állatorvosokkal helyettesíteni és kérte • minisztert in'ézkedé»énekmegviltoztatiiira. Ápolgármetter felterjesztésére ma reggel a következő miniszteri leirat érkezett a főispáni hivatalhoz. Folyó évi Jnüiia 16 án kelt 293. «. lelter(esztétára értesítem Méltóságodat, hogy a Szeged felső- ás aliótanyai városi m. kir. állatorvosi állások betöltése iránt ezidöszerint intézkedai nem ÚU módomban. Ugyanis a létszámcsökkentések, valamint a természetes apadás tolytán a m. kir. állalorvosi karban oly hiányok áltattak eló, hogy ma már az állategészsigügyi szolgálat ellátását csak a legnagyobb nehézséggel ét elsOMrban a m kir. állatorvosi állások Ostzevondsával tudom biztosítani. Mtntáa pedig a szorosan vett m. kir. állatorvosi teendők ellátását az ezidöszerint Szeged állomáshellyel btró Ml állatorvos kellőleg biztosithatja, a gazdaközönség igényelnek kielégítésére viszont a fentieken kívül három belyhatórágf városi éa báron katonai állat orvos áli rendelkezésre, ennek folytán mivel Szegeden ugy az állategészségügyi, mint az állattenyésztési érdekekel teljesen biztosítva látom, nem áü módomban a kérelmet teljesíteni, annál kevésbé, mert a bárom helyhaló sági városi állatorvos közül az egyik a távolabb fekvő áe nehezebben megközelíthető Alsólanyára kihelyezhető. Meglegyzem azonban, hogy ha a m. kir. állatorvosi karban már régen Igényelt, de a szánálás akadálytalan végrehajtása miatt egyelőre keresztül nem vihető pótlást biztosilsni fogom tudni s igy megfelelő számú m kir. állatorvos fog orvosi szolgálaton kivül az alsó- és felsőtanyai állategészségügyi szolgálatot is isrnM külön m. kir. állatorvosokkal láthassam eL A leirat szertől tehát a legközelebb eső állitorvotoknik kellene Alsó- és Felsötanyio szolgililot teljesíteni, ami azt jelenti, hogy a közvígóhld állatorvosai látnák el a két messze eső városrész állatorvosi leendőit A közvágóhídon Jelenleg három orvos teljesít siolgilatot: Balázs Károly, lUgner Frigyei él Beck Aladár. A három orvos kOzül Illgner Frigyn még külön helyhatósága állatorvot is, a másik kettO pedig alig gyöd a közvágóhídon szükséges munkák ellátását. A miniszteri leirat értelmében előállhat iz i helyzet, hogy i szegedi közvágóhíd orvos nélkül marad, ami viszont a közegészségügyre beláthatatlan következményekkel járhat. Egyelőre a város tanácsi nem is lud|t, hogy est a kérdési ugy a város; mint a tanyavilág érdekelnek megfelelően hogyan lehetne megoldani és épen ezért állategészségügyi értekezletet hívnak Össze, amelyen megbeszélik a szanálással kspcsolatbsn eHJT "" legkedvezőbb megoldását. rendelkezésemre állani, megfontolás tárgyává fogom tenni, hogy oly gazdaságiiig is fontra helyeken, mint Szeged a városi m. kir. állaV Ente MM minden este Horváth ftrpád teljes seneRarákvcü muzsikál. legszebb lisztek. 635 legjobb takarmánycikkek legolcsóbb napi árban ÍM :«!,««•• Ilikn szálutaaaal kaassMt Kardon Jakab I .TTAX.««*N, M KMU KilM.n u.-c« 4 SJ;>' trdtkf KOCT itt »Jitr- Hon , tulaImÜ»t^io"ií-uxcA^afs*x^ínü^ta^Mi* Szegediek találkozó helye.