Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-08 / 65. szám

DBLMAQYARORSZAQ 1925 augusztus 8. Kenyérgyár felállítását tervezik Vásárhelyen. Hódmezővásárhely, augusztus 7. (4 Délmagyarország tudósítójától.) Az idei termései edmény, amely átlagban felül­múlta a várakozást, elsősorban azok­nak szo'gált meglepetéssel, akik a tavaszi buzakrach alkalmával mélyen leszállott buiadrak újbóli felemelkedé­sére vártuk és spekuláltak. A várt for­dulat mindeddig nem köve'kezett be és a mindenfelől b?futó termésjelen­tések, valamint a korona stabilizációjá­nak alapján remélni lehel, hogy a tavalyihoz hasonló szertelen áringado­zások és emelkedések löbbé nem for­dulnak elő a gabonapiacokat irányi ó kólésekben. Annál sajnosabb és a dol­K ó, mindennapi keresetre, vagy fix­lésre utalt rétegeket súlyosan érintő tünet, hogy a kenyérárak még mindig nem Igazadnak a valóságos árviszo­nyoknak és s szolid békebeli üzlet­elveknek megfelelő követelményekhez. Azt nem lettel csodálni, ha a meg­kívánt á kiegyenlítődés Budapesten, me'y kizárólag a vidék termésére van utalva, nem következik be a relációkat pontosan kifejező gyorsasággal, viszont annál szomorúbb tény, hogy az Alföld nagy búzatermő metropolisai, az or­szág gatmáshombárjat, amelyeknek pedig elsősorban kellene reagálnlok az előállott helyzetre, a méltányos ár­kiegyenlítődés terén valósággal a fő­város után kullognak, s minek követ­kezménye természetesen, hogv a való­ságos viszonyoknak megfe elő állapot sohasem köveikezhetik be. így van ez Hódmezővásárhelyen is, shol a gazda­köztaségnek, másfelől a dolgozó tómé­geknek egyformán panaszát képezi az .olcsó" buza és s drága kenyér .meg­old hatatlan" probl érája. Hódmezővásárhely város tanácsának szociális érzékére VJII, hogy a fonák helyzetet észrevéve, megoldást igyek­szik keresni ebben a nigyfon osságu kérdésben. Mint tudósítónk megbízható fonásból értesült, dr. Bereck Pál ta­nácsnok, a pénzügyi ügyosztály veze­tője legutóbb lelve ette szt ss eszmét, hogy Vásárhelyen városi kenyérgyárat kell létestleni az árak normirozásántk elérése cé jából Vásárhelynek a köz­érdekei hatba'ósan szolgáló közüzeme 3 páratlan nívójú kórházon kivül ez­idószerint síig van, érthető tehát a nagy érdeklődés és helyez és, amellyel a terv felmerülését fogsdták. Sajnos, a megvalósulás elé szkepszissel néznek maguk a megvalósilásrs hivatott ténye­nyezők Is. Vásárhelyen az utóbbi évek­ben sok életrevaló terv és eszme me­rült föl. Amig azonban más városok­ban sorrs épülnek bérpaloták, csatorna­hálózatok, fontos közérdekű üzemek stb., addig Vátárhelyen terveznek és egyre csak terveznek. Ez a meg nem valósiiott szép tervek városa, amely ál­mod szászai igyekszik menekülni a va­lóságos é el suljes kőveieiécei e öl. így vo't ez legutóbb a konzervgyár esetében is. Summa summárum: Vá­sárhely városánsk ninci egy fillér köz­tarlozáss, de nincs egy gsrss befektet­hető tökéje sem. A hosszúlejáratú köl­csönt B törvény hálósig legutóbbi köz­gyűlése tudvalevően visszautasította s így a veze ő pozíciókban levő azon egyének, akik a haladó kor tzletl és gazdasági szellemét vitték magukkal a hivahlba, akarásukat és minden igye­kezetüket kényte'enek a szebbnél-szebb terveztetésekben kiélni — s nagy tö­megek élénk sajnálstárs és kárárs. A marokkói harcok. Fez, augutz'us 7. (Havas.) A Iran­c ák Fez El Ba'i környékén hevts har­cok után bevették Ku^n ö megerösi e't helyet. Az ellenség 50 halott és fog ily hátrahagyásával menekül*. Megelruen környéken az ellenség rövid harc után rendetlenül hátrált északi irányban, repülőgép és tüzérség üldözés: 'köreti. A nff lakók a Ben Sermnol tözsnek 130 erer frank hadissrot vetetek ki. Abd El Krím fivére álliiólag Karsilt­ban tartózkodik és kísérleteket tesz a Ju'a törzsbeliek összegyűjtésére. London, augusztus 7. A Daily Te­legraph jelen'i Tangerből, hogy Abd El K im a Dzsebsla- és Andzsel tör­zsek vezéreit egy vele megtartandó la­náctkozlsra Algrbi hivitta. A vezérek első összejövetelük alkatmávil egyhan­gúiig e'határozát, hogy Abd El K i­met továbbra Is támogatják. Ahiborul folytatják. Mint a lajok jelentik, a ga­oona a riff és D.sebela területeken sokkal olctób') ét több, m'nl Tanger •árosábin. Ez évi termi i kitűnő, az élelmiszer bővében ál rendelkezéire, tekintettel erre a körülményre, valószínű, hogy a Dzsebelt-törzs jelen pillanat­ban még készségesebben támogatja Abd El Krímet, mint néhány nappil ezelölt. \ Megérkeztek a szegedi halgazdaság tervei. A viroi házikexelésbe veszi a tiszai halászatot. Amikor bizonyossá vált, hogy s ható­sági húsüzemet be kell a váromik ízűntetnl, e'övette ScuUéty Sándor fö­isámvevö egy másik régi. kedrenc ter­vét: a Fehértó hasznosítását. Steged lőssámvevőjében ugyanis annyi ai energia és vállalkozási szellem, hogy hivatalán kívül Is szüksége van vala­milyen foglalkozásra, de mindig csak a város közönségének javára. A Fehírtó szabályozásával és snnak halatlóvá való átalakításával már évek óla loglalkozlk a töizámvevö és shhoz elvben már a városi tanács is htnzá­járu't. Felírlak as országol hallszatl felügyelőséghez, megküldték a hely­színi rajzot és a szükséges sdsiokat éi kérték, hogy a felügye ötég kétzllse el annak tervét. Eközben Scu'téty Sándor már ta­valy, stabadságidtje alatt elatatott Debrecenbe és tanulmányozta a horto­bágyi halgazdaságot, smdyet otí egy részvénytársaság létesi'elt néhány év elölt és amely azóta virágzó vállalattá fejlődött. At dmu't bélen azután Tata­tóvárosbs utazott a lössámvetö, ahol Esterházy Ferenc grófnak van nagy­szabású halgazdasága. Erről a tsnolmáayutiól most érke­zett viiszt Scaltdy Sándor, aki sdvcs volt mu t ka társunkat tapasztalatairól és tervdröl tájékoztatni. — A tat ttóvárosi bslgstdsság terűi tl­vlsronysl egészen mások, mint a sze­gediek — mondotta Scaltéty — és ezért ott inkább s kereskedelmi és ad­miniszlrativ részű figyeltem meg az Özemnek. Olt egy forrás vize táplálja a halastavat, amely tehát nem szorul mestersiges vizttpláláiára, csupán a fölösleges viz levezetésiről kell gon­dolkodni. — A szegedi halgazdaság elkészíté­sénél a hortobágyit vehetjük mintáuL Olt is s Tiszából vezetik a vitet a halastóba. A horlobágyi halastó terü­lete kéteserkdszáz kst. hold, a Fehér­tóé ké'ezerháromszáz. Arra a kérdésünkre, hogy rentábilis­nak vdi-e a főszámvevő a halgazda­ságot, határozott igennel feleli. Most semmiféle hasznot sem hajt a Fehértó, annál kevésbé, mert ki van szársdvs. Tdsja sziket, tehát nem is terem meg benne semmi. A debreceni halgazda­ság 4000 métermázsa halat termel éveaklot Ennek minimális értéke kilón­kint 20.000 koronával nyolcmilliárd. Ennyiért adták d a debreceniek, mi­után nincs halszállüó vsgonjuk és közvetítő kereskedők utján hozták f ir­galomba a haláru'. Ennyit mi it pro­dukálnánk, esetleg még többet. — Természetesen ily nagy hal­mennyiséget nemcsak Szeged, de sz egész ország sem képes Tölveani és mi is exportra rendezkednénk be. A halnak legjobb piaca a mi szempon­tunkból Oalcis és Lengyelország, de szívesen vátárolják azt nénid expor­tö.ök Is. — A szegedi piscol főleg Uszd halak­kal látnánk el, miután a tanácsnak d­lökéit szándéka 1926. éri márciuitól — amikor a halászati bérlet lejár — házikezelésbe venni a halászatot. Bz sem rossz üzlet, mivel az egyeseknek kiadandó horgászási bérletekből meg­térül az üzemköltség jdentékeny része és s város, smdlett, hogy olcsó hallal láthatja el a közönséget, igen szép jövedelemforrást nyit meg. — Ilyen nagyszabású vállalathoz ter­mészetesen megfelelő beruházásokra is szükség van. A halászati felügydöség tervei szerint egy csstornán keresztül jutna a viz a Fehértóba és onnan az elhasznált viz egy másik csstornán ke­resztül a Maly érbe. Nagyarányú föld­munka lesz ez, amelynél minden sze­gedi munkanélküli kenyérhez jut Azon­kivül egy nagy szivattyútelepet, gazda­sági épületeket, raktárakat és irodákat kellene építeni, amelyek összköltsége 1,100.000 aranykoronára, azaz tizenöt­milliárdra rúgna. — Ezt természetesen csak Ulcsin. bői lehetne létesíteni Tíz év slstt nem­csak a kölcsönt és kamatait amortizálná a halgazdaság, de jöv:ddm:t it hozna. — Fehér-tó fekvésénél fogva is igei előnyős nagyobb szabású halgazdaságra. Közvetlenül a budapesti vasúti vonal melleit fekszik, smi az export szem­pontjából mrgbectühe'elen. Nagyjában ezekel mondotta d Scul­téty Sándor kedvenc tervéről, amelyről ugyanolyan lelkesedésiel beszéli, mint egykor a bodomi kertgazdiságról, a hottiszai halászatról és a hatótági hui­üzemről, am kel mind virágzó vdlds­tokká fejlesztett a város és a közönség érdek íben. Míg sz sem lóhatstja lel­kesedését, hogy mindent, amit edd g teremteti, amikor volt, ki kelleti adni kezéből. Most sem elismerésre pályá­dk, hanem mint városánsk hű fis és szolgája, annak érdekében akar nagyot, szépet és hasznosst slkotni. Et ha ö akarja, sikerűi is I Ligeti fenő. 32 halálos Ítélet Szófiában. Szófia, auguszfat 7. A várad Össze­esküvők pőrének tárgyaiéul véget éri 32 vádlottat halálra idtek, közül 5k négyei In contumaclan. Kettő esetben s halálbüntetést azelidlek kiskorutágt miatt 15 évi várfogságra változtatták át. Halálos katasztrófa a bukaresti gyufagyárban. Bukarest, augusztus 7. A bukaresti gyufagyárban súlyos, halálos kstasstrófs örtéit. Az udvsroa építkezés folyik. A munkátoknak mély sáncol kellett ás­niok. Muikaközben az egyik fd, való* ttinűleg e sok esőzés következtében, beomlott. Hatdass pánik kelelkesett e munkások közt és a zflrztvarbin alig lehetett hossálátni a mentéd munkála­iokhoz. Hat mankás holttestét hozták kt a romok alól, négyei ptálg súlyos sértUssel áptlás alá veitek. Hársillat az éjszakában. lita: Vásárhelyi Júlia. (Folytatás.) Egy közkert dé értek. Kamilla azon akart keresztülmenni. A férfi visszatartotta. — Ne menjünk arra, ott sok a hárs fa... és... és... az az Illatfelhő...nem birom... szeretném magát hazakísérni ugy — nem tudom, megért-e —, hogy egyetlen szóval se feledkezzem meg ma­gamról ... A lány már nem kacagott Kezdte szánni a mellette haladó f ut, akinek zakatoló szivét a kibontakozott anya gyógyító hangja simogatta: ^Gyermek... igy fél: - a hársfák­tói ? Csend, egy hosszú uccán végig. Újból kéri a férfi. — Tehát nem mondja meg a nevét?... Jó. Most mást kérek. Engedje meg, hogy a kis keztyűjét levethessem, hogy meglát­hassam, amit akarok... Ezen már szabad volt nevetni. — Nézze, nagyon késő van — mondta Kamilla —, Igazán bucsuznunk kell. Men­jen maga Is szépen hasa... Most mln­gyárt... Ne hagyja magát ezektől a go­nosz, drága hársfából... Lehúzta a keztyűjét és ugy nyújtotta a keid. Abban a tüzes térfikézben, mint sebzett madár vergődött az öt kis hideg lányujj. Hitsvirág esett a férfi vállára, az boklo«ságeiöt érzett a szivére hullani. — Nézze, abban a szemközti házban lakom, — mutatta Kamilla. — Nagyon gyorsan, túlságos gyorsan ideértünk. Igy rohan majd az élet Is?... De nézze: fit Is hársiák vannak... Ha tudná, hogy kínoznak... Lám: magát nem bánljfil... Már nyílt a kapu. A férfi összeszorított szájjal nézte az dtűnő junlusl álmot, amdy vájjon visszaröppen-e még valaha?... — Fiuk — mondta barátainak Sipos Lajos -, megígértem, hogy eljövök: itt vagyok... de bocsássatok meg: már me­gyek is... — Csak nem beszélsz komolyan La­joaka?... Kovács Feri százados átölelte a vállát. Lejárt a szabadságom, holnap utazom. Ez az utolsó esténk: együtt. Csak nem leszd: ünneprontó?... Az­után meg — folytatta csendesebben — mingyárt itt lesz Mid Is... De erre már felunott Sipos Latos. — Hogy én ma At: csak lássak is?... Rohanva fordult Id as ajtón. Fiatd tűr* borult férfiszemek érthetetlenül meredtek utána. — Aludni kdll — parancsolt magára Antd Kamilla. Órák teltek eL De a jól fegyelmezett lányidegek ezúttal nem engedelmeskedtek. Felcsavarta a villanyt: .hiába, Itt ma nem lesz alvás". Kiugrott az ágyból. Mi tör­tént? ... Ezt a nyugtalanságot eddig nem ismerte. Mod már egy kis megvetéssel figyelte gondolatait. .Nem vagyok nor­mális. Előbb dtévedek egy városban, amelynek minden kövét ismerem, azután nem hagy nyugodni egy becsületes, ide­S férfi, aki a kellemetlenségből kiszá­llott. Antd Kamilla szobrászkisasszony, voltakép mi bajod van?... Miért ver a szived oly sikongó fájdalommal, mint egy vészharang?... Mindez hiábavaló volt. A józanság jeges­páncéljába merevített nyugodt, fegyelme­zd! lénye, most nem tudta legyűrni a másik .felszabadult én"-t. .Megörültem." Ezzd Intézte d .okosabbik én'-jével az ügyet Talán azért ezzd a szóval, hogy amfz még inkább felszabadulhasson ... összeharapta keskeny, vérbe és tűzbe blborló ajkát: .de hát mit is szeretnék én most tenni?..." ... Lassan, álomszerű mozdulatokkal ment az Íróasztalához. Kihúzta a fiókokat, ahol a leveleit tartogatta, mdveket több­nyire lérfiaktól kapott. Gjndolkozás nél­kül szedte dő a papirtengert és dobálta: a kályhába. Egy másik fiókból hervadt virágok kerültek dő, azok is ods vándo­róttak. Azután a báli éjszakák rekvlzitu­mai és amikor a fiókok üresen meredtek reá: nyugodtabb lett. Még egy szál gyula és vörösbe tüzesedett nyelvek integettek a lehér Iáiról... Nézte, nézte a láng­temetőt és nem jutott eszébe, hogy d­pusztitotta annak a férfinek az emlékeit is, akinek a kezét ígérte... Most érezte csak a kínok kin jávai, hogy hazugság volt az a szerelem, amely nem Is volt sze­rClKtnyiiotts az ablskot A hárdllat mint folytó halálfolyam ömlött be hozzá, hul­düklott tőle... .Nem, ezt « éjszskát nem lehet kibírni... Ó. bár már reggd lenne, jönne a gyógyitó világosság a fény, a napi* Rfilézett as órára: még éjiét sem volt „ „ .El kell pusztulni ezen az éjszakán I. .* Nem birta tovább. Fdkapta a nagy fehér selyem jspán kendőjét magára. Csendben magához vette a kapukulcsot és még csendesebben keresztülment a szobákon. Mint s tolvaj, ugy surrant ki as előszobán, le a lépcsőkön, kl az uccára.. Most márazönludatdatti vágyak uralkod­tak... Szaladt: a legelső hársfához. A szeme mint kél tűzgolyó égett, a haja le­bomlott és mint fekete zuhatag borította d a halvány selymet Egy kőben meg­sebezte a finom bokáját, de mit bántaő, most azt nem is érezte... ...£« — egy pillanatra — átotdte a hársat Oly tökéletes mozdulattal, ahogyan két kis, gyermeki karja tértit sohasem Otdt... A kemény lakéreg súrolta gyOoge arcát s megsebzett lábán a rubincseppetet a hold ezüstje lényben fürdette.. . Et hullottak ajkáról a szerdmes szavak, amikd férfi sohasem tudott bdőle kivenni, amikd férfiember tőle sohasem hallott... .0, Isten add: ha hárslát lát, én jutsak eszébe; te fénylő ég: engedd, hogy még egyszer beszélhessek vde; te fehér» hold­add nekem az idegent s te öreg hárs: neked iogadom: vagy ö... vagy senki... soha... sohasem..7" Mod már megenyhült, megbékélt szhrvd temette arcát az aranyló virágtenger be, már nem bántotta sz Illata, már a lestvére volt... Hajndodott. Az égen távoli, vOrOaló bíborral ébredezd! a nap. Antd Kamilla szobrászkisasszony: ájultan leküdt a hárs alatt... Fehír arcát, finom kis testét te­metgette a hulló sárgs virág... (Véts.)

Next

/
Thumbnails
Contents