Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-26 / 77. szám

2 DBLMAOYARORSZAO 1921 aogasztns 26. A fehértói halgazdaság terve. Ismeretes, hogy a vlrc; ba'ósága ujabban ismtt komo'yan fog'alkozlk a fehértói halgazdaság rögi letvének megvalósításával. Az előkészítő munkálatokat Scaltitf Sándor főszámvevő irányítja, aki a nagy jelentői igü kérdéstfii érdeklödésankre a következőket mondotta: — A Fehértó területére kidolgozo l halgazdasági terveket az Orazágos Halászati Felügyelőség még 1910-ben elkésiitelte s ezek a város tanácsa elölt fekflsznek. — Most a Fehértó területe úgyszólván semmi jövedelmet nem hajt a város |avára. Ha racionáii a mezőgazdasági szempontbői ellő osztályú szántóföldeket is tógazdasággá berendezni, akkor lényegesen racionálisabb terv a fehértói halgazdaság terve, mert a 2500 holdas terméketlen fehértói szikfenék, — ijy, ahogyan most áll — külterületi abnormitás. A nagy befekte'éslől nem kell viszstariadni, mert anélkül jöredelemszaporulat nem képzeibeő, már pedig a város jO.edelmeit nem mindenkor a közterhek emelésivel keli fokozni. — D: a várói neciak jövedelmeinek fokozása céljából larlsa fontosnak a fehérlói halgazdiság létesítését, hsnem azért is, hogy a népek nagy tömege hozzájusson az olcsó halhoz. — A fehérlói halgazdaságot tehát minden rendelkezésűnkre álló erővel meg kell urnáin1. Amely terv dióhéjban a következő: A Fehértónak a városi tulsjdont képező 2200 holdnyi területe körtöltéssel a Fehértó többi — msgántulajdont képező — részétől elzáralik. A mtgánosok csapadék vizei a kör Öltés kfl'só lábánál ásott óvó-árok alján folynik le. A három nagy tóból, az ivótavakból és tdelető medencéből álló halászati berendezés a fels5 vidékről aláOmlő csapadékokból, legfőképpen azonban a Tiszából, a gyevi foknál felállítandó szivattyú segítségével kapná a szükséges vizet, a teleitetők pedig 4—5 ártézi-kutbóL A tavakat a te'eltetökkel keskeny vágányu vasul kötné össze. — Hiszem, hogy aki a város gazdasági életének fejlesztésével csak egy kicsit törődik, ezen a kérdésen nem fog rövidesen átsiklani és be fogja látni minden hozzáértő, hogy a fehérlói belgazdaság létesítését moit már a napirendről levenni nem stabad. — A 2200 holdnyi halgazdaság összes beruházási költsége 1,150 000 aranykorona lenne, vagyis egy hold 522 aranykorona befektetést Igényei. A beruházott tökének igen jelentékeny része örökös jellegű müvek létesítésére szolgál, mindazonáltal egyszerűség és biztonság okából a jövedelmezőségi számitásnál az egész összeg törlesztését számításba véve a következő eredményt kapjuk: 1.150.000 aranykoronának 50 évre terjedöleg 8 százalék számitást évenkinti tőkekamat törlesztésére igenyelt összeg 92 000 korona, szivattyútelep 120 napi üzemköltsége 20000 korona, teleltetok benzinmotoros szivattyújának 150 napi üzemköltsége 1000 korona, fentartás és kezelési költség a hazai tapasztalatok szerint katasztrális -holdankint 10 koronával 2200 hold után 22 000 korona, összes kiadás 135.000 korona. — Érzel szemben a várható jövedelem a következőképen számiiható : A halgazdaság üzeme — tekintettel a viz minőségére, az éghajlati viszonyokra, a vidék általános jellegére — pontyte%észtésre alapítandó. Melynél mellékesen 5—10 százalékban a sQIIŐ és más értékes ragadozó halfajta is helyet találhat — Kataszteri holdankint a hazai tapasztalatok alapján a halak etetése nélkül mintegy 60 kiló halhús termelésére lehet számítani, amely 2200 kat. holdnyi területnél 132 000 kiló halmennyiségnek felel meg és ha a 132.000 kiló halat kilónkínt csak 1 korona 50 filléres árral számoljuk, akkor is az összes bevételi ered-nény 198000 aranykorona, amely az összes kiadással szemben tiszta haszonként 63.000 aranykoronát mutat, vagyis évi 913,500.000 paplrkoronát. — Kalön kell azonban hingsutyozn..m, hogy ennél a számitásnál a lehető legmesszebbmenő óvatossággal jártam el. hogy a gyakorlat szókkal izemben csalódásokra ne veztlheisen, éppen ezért határozottan állilhaló, hogy az Így Jelzett tiszta |ötredelem jelentékenyen hkozhaló lesz, ba a tógazdaságot inlentiv üzemmel kezelik s ka'O.iOten, ha s hslakat etetik. A fenti hasion megkétszerezhető az etetéssel s ha a többlel mélermáisájs után csak husi aranykorona tinta hsiznol számítunk, amil a gyakorlati tapisztalaloa megengednek, akkor még az 1300 métermázsa ulán 26.000 aranykorona liizts haizontöbbletre, vagyis mindöatzestn 89.000 aranykorona tiszta hasznot lehelne évenkint számítani. Elérjük azt is, hogy egy virágzó nagy város közvetlen közelében fekvő kűllerűleli abnormitás! a nemtőiődömiég meztjéből kiesettük, odi kulturál vittünk és e mellett külön figyelembe veendő még az, hogy halgazdasági izem valósággal talajjavítást végez, mert kilúgozván abból a sziksót, azt Idővel — a Tisza | Iszapjának lerakodásaival — mezőgazI dasági müvelésre Is alkalmassá teszi. Szegedi művészek, akik Berlinben élnek. Szegedi színész a német színházakról. A napokban JOtt vissza Szegedre Balassa József, az ismert, Szegedről elindult fiatal operaénekes néhány heti nyári pihenőre, aki egy esztendeig Németországban szerepeit jelentős sikerrel. A fiatal énekes Szegeden tűnt föl finoman ciengő, lirai színezetű, szépen kulturált hőstenorjával, a tavalyi szezonban elhagyta Magyarországot uj lehetőségekért és szélesebb horizontokért — és ma már egyik jelentős tagja a nagyszámú német énekművész-karnak. Balassa Józsefet most fényes feltételű szerződéssel kínálták meg, amely ismét külföldre kOii. A fiatal énekes a következőket mondotta a Délmagyarország munkatársának: — A felső-siiléziai Glewitz,? Beaten és Hindenburg városok ujonnin alakult közOs színházaihoz szerződtettek le hőstenomak. A szezon alatt s következő szerepeket énekellem: Fiáello florestsnyát, Bolgó hollandi Erick-Jét, Hegyek alján Pedróját, Fausót és Bijauót körű be ül negyven előadásban. Kimentem Németországba, mert kimondottan Wagner-iaekes akutam lenni és nem voll kilátás, hogy itt Magyarországon énekelhess :m s Wagner-szerepeket. Németországban óriási horizontok nyílnak meg az énekes előtt, — raig nálunk csak az Operaház az egyetlen komoly opara-sziapad, addig kint száznál tibb van Ilyen. Amikor kimentem, nem volt velem semmi, mint hangom is megjelentsem és a sok német énekes között azonnal kaptam szerződést. — A három vlroson kívül a lengyelországi Ksttowilz-ba it jártunk át vendéguertpdni. ötven tsgu zenekar, ötren tagu énekkar, rengeteg díszlet és rubstár volt szinte állandóan u'on, amihez hozzájárul s Némelországbin is érezhető gazdssági válság, agy hogy az állam is a városok áprilisig 5—6 milliárdot fizettek rá erre ai aj vállalkozásra, annak ellenére; hagy óriási sikereink voltak és sohasem volt flres a nézőtér. Áprilisban igy beciukták a színházat, a tagokat léi és fél havi gázaival kielégítették. — B:rlinben különböző vendégszereplésekkel kináltsk meg ss ispreszszáriók, végül s csehországi TeplttzSchöaau-bt mentem, ahol moat építették fel a modern, óriási szlaházst, s másfél évvel ezelőtt leégett helyére. Nyo'c nap alatt beállítottam a Lohengrlnt, amit elöszOr énekeltem, majd énekeltem a Bajazző-1 és fényes feltételekkel leszerződtettek. Taraazra leijei Wagner-cik'u tt terveznek. Et az uj színház egészen molern, az iUizőkben fürdők, hideg-melegvtz áll a szlaiszek rendelkezésire, az épületben két színház is van, egy kamsrsszinpid, a kisebb hitásu daraboknak. Ai igazgsióiág egyébként kikOlOlte, hogy havonta kétizer vendégszerepelnem kell Prágában és Aussigban. A Bolygó hollandi lesz az első szerep ;m, aztán a Lobengrin következik. Nagy reményekkel várom a szezont, a nagy repülőért. — Moil, mielőtt hazajO'tem, Berlinben tok szegedi müvésssel találkoztam. O.t dolgozik szép műtermében Góth I rre, akinek kinl igen |ó neve van és jól él. Népszerűségire mi tem jellemzőbb, minthogy egy breslsui kolostorban a falon olt láttam a Konzerljének színes reprodukc óját. O.t álltak előttem az idrgen kohatorbin a azegídi modellek, trappáisul hatott reám. QMh Imrének ezt a képét egyébkínt az egész világon árusit|ák. — Kint vaa Berlinben Vigh Jenő. aki hosszabb ideig volt ujságiró Szegeden. Ö is énekesnek készül, nagyon rokoaszrnvesen fogadák a német operai körök ¿5 szerződtetése rövid időn belül perfektuálódik. Bodzássy István is szép mű'eremben dolgozik, sokat fejlődött Szeged óta és kint nem kell ujy küzdenie, mint itthon, ennek a markáns egyénig ígü magyar piktornak. MÜkó Erzsébettel is találkoztam, aki elismert iparművész és a legjobb körökből kap állandóan megrendelést Berlinben játszik a már hirei Batalatrió és rengeteg pinzt keres. Végezetül ped'g nehéz volna fölsorolni, hogy milyen sok szegedivel találkozik Össze sz ember s berlini uccákon. Óriási vibai Dílfranciiorszigban Marseille, augusztus 25. Franciaország délkeletirészelbenszsrős v.hirok tetemes kát okoztak, különösen Api, Sálon, Vitlelaure városokai és e váiosok kornyékét látogatta meg súlyossá ss elemi csapás. A folyók ktliptek medrükből. TObb visuti vonal Csvsillon vidékén viz alatt AIL Felszabadult Düsseldorf. Düsseldorf, sniusztni 25. Ai idegen megszállás, amely Aódtél évig tartott, ms véget ért Düsseldorfban és DJÍStujban már nincs külföldi katonaság. Ma délelőtt hagyták el Düsseldorfé az u'olsó francia csapatok és szeretteiére sehol sem vö t tüntetés. A 14. stámu belga gyalogezred Dalsbargból Krefeldbe vömül, Düsseldorfból pedig a 168. francia gyalogezred is a 121. száma lovasdandár a Rajna-hídon ót Oberkassel felé vette atfdL Ma éjfélkor az égisz szankciós terilet fftzabaJalt, aminek Mmére éjfélt 12 órakor mindenütt zagtak a harangok. Kézcsókomat... Lapunknak régi barátja meséli: — Amint tudjátok, magányos ember sragyok. Valamikor másképen volt, de most igy van. Mikor az ember átesik az ilyesmin, megbámulják, mint az ujkaput Főleg kiállhatatlan vénasszonyok, akik akkor is a mások dolgán szeretnek rágódni, amikor a pohárban vacog a foguk; mindenki, akinek semmi kOze hozzá, de beteg lesz, ha nem tudja meg, miért nem kurizál többé a Fecske uccai csizmadialegény a Feltámadás uccai fehérnemOvarrónönek. Aztán megszűnik az érdeklődés, a beteges kíváncsiság (szt is mondhatnám, hogy neveletlenség) ujabb prédára veti magát, végig lehet már menni az uccán, anélkül, hogy egyik-másik kacsázó dáma az arcába bújjon. Aa esztendők múlnak, a meglevő ráncok elterebélyesednek, frissebb jövevényeknek szorítanak helyet, tovább kavarog a világ, ez a bolondos nagy szélmalom és rég látctt ismerősök vágnak át a városon. — Jaj, de rég nem voltam errelelé, mit csináltok? — Hol ezt, hol azt. Azt hiszi, hogy kötelessége föleleveníteni minden elképzelhetőt, de egyszer véget ér a beszélgetés. — Nagyon örülök, hogy láttalak, Isten áldjon. — Isten veled, kézeaókomat odahaza. — Köszönöm, majd tolmácsolom Mit csináljak? Magyarázgassam, hogy nincs már odahaza senki, meséljem el az életemet, amit nem szoktam senkinek elmetélni ? Az emberiség javarésze elképzelhetetlenül tapintatlan s egyedül az igazi uti ember tudja, hogy benső ügyekről kérdezősködni csak a kültelki borbélylegény szokott — Mondd már el, hogyan történt, aztán miért? Látjuk másnak éietfolyását, talán a lelki harcait is, de ehhez hozzányúlni több az illetlenségnél. Magam például meghallgaMi sem szeretem a másét. Ml közöm hozzá. Majd pláne mindjárt brutális támadással rontok neki. Azonban egy kis baj van. Mikor a régi ismerős kézcsókot küldött hasa, azt Ígértem, hogy elintézem. Az ígéreteimet pedig be szoktam tartani. Odahaza a Vávi van, a hűséges házibutor, mond Itatnám a háború előtti Budapesti Hírlap frazeológiájával azt is, hogy nagy klók tanuja. 0 gondoskodik mindenről, ami az élet primitív körülményei között lontos; amikor azt hiszi reggel, hogy már eleget aludtam, kinyitja az ablakot s véleményt mond (csakis kérdésre) az időjárásról; gondoskodik mosdóvizrőt, a fehérnemű tisztántartásáról, rendbehozza a szobát s a szakácsnői címre hallgat, habár ebben a rangkóros demokrata világban illenék már előléptetni házvezetőnőnek Mondom, ez a gondviselő lény otthon van a amikor nagyritkán találkozunk (nap és hold), megállítom. — Vávi. várjon csak. üzenetet kell átadnom. Pergáthló ügyvéd ur csókoltatja a kezét. Vávi, aki ünnepélyes alkalmakkor kalapot visel, nyakig pirul. — Az én kezemet? — Nem hiszem, hogy tévedett volna, igenis a magáét. Tűnődik egy aort, de hamar megnyugszik. — Köszönöm szépen. A szobám aznap ragyogó tiszta, könyveimet újból rendezi Vávi, még pedig a kötések színei szerint, ami telefirkált, ostoba följegyzéses, papírszeletet talál az íróasztalomon, azt eltünteti s tiszta papírt tesz a helyébe, a tollaimat megsurolja a tanácsot kér, hogy mit olvasson. — Ajánlja e a tekintetes isr a Czróczert? Azt mondjak, nagyon azép legyen. Ilyenkor, nyár idején, sokat mozgolódnak az emberek, atyafiakat látogatnak, előkerült az öreg koldus Is, aki évek előtt más városba költözött. Nagyon érdemes ember volt, egész politikai vitatkozásokba kezdett a pár garasért, de kiderült, hogy van valamerre egy tehetős Öccse, az elcsalta magához. Mégis csak szégyen van ebben a foglalkozásban. Józsepnek most eszébe jutott, hogy annak Idején valami apró motyója ittmaradt, U tudja, hogy jut bitangságba, eljött hát érte. Mivel azonban a természet nem változik meg olyan könnyen, ha tnár litván, kiállt egy kicsit a régi uccaaarokra koldulni. Kár elszalasztani a jó alkalmat, az uj környezetben ugy sem szabad, aztán meg visszafelé útban annyi a stáció, stációkon a restauráció, hogy már láttukra is kiszárad az ember gégéje. A viszontlátás öröméi én kezdem, érdeklődöm, hol járt, mit csinált eddig, akkor tudom meg a nagy aorstordulatot. De elintézzük ezt is, nyújtom Józsepnek a tiszteletdijat, mire ő zengi a régi áriával. — Fizessen meg érte a jó Isten, áldja meg a feleségével... — Eltalálta. Józsep, mondom, azzal •an megáldott. Tiszteletbeli koldusom azonban átalakult úrrá s utánam kiáltja. — Csókolom az otthjnvalók kezét Ez már derék dolog, mondom is a (} jndvlse'ésnek: — Vávi, emlékszik-e még a Józsep koldusra? ug^ai — Hogyne. — Hát ittvan látogatóban és csókoltatja a kezét. Vávi szemét elfutja a könny, hogy micsoda háláa emberek vannak a világon, hány rokonával tett ő már jót, aztán elfelejtette mindegyik, mig ez a nyomorait koldus... — Hol van? Szeretnék neki valami ételmaradékot adnL Igy történik ez mostanában elég sűrűen. A messzi múltból előkerült ismerősök nem tudnak megvá'tozott étetekről, a kiirthass — közvetítem az üzenetet oda, ahova szól. Néha mégis mintha üzemzavar támadva. — Nem értem est a méltóságos urat, panaszkodik Vávi, csak tegnap csókoltatta a kezemet ma pedig nem ismer meg az uccán. Ugy haragudtam, hogy majdnem megszólítottam. — Ne bántaa szegényt, csillapítom, szörnyen rossz a szeme. Hamarjában kétszer is operálták, most megy be újból a klinikára Nem látja az az orra hegyét sem, az emberek csak szürke tömegek előtte. Hogy venné észre valakinek az arcát? Vávi meg van nyugodva, azt mondja, hogy az már más és éldeleg tovább abban a dicsőségben, amelyhez nyilvánvalóan a gazdája révén jutott. Nemrég zsúr volt az előszoba küszöbének Innenső, meg tulaó részén, kimenet hsllom, hogy Vávi viszi a szót Egy kissé allektálva, de fölényesen: — Nem állok én szóba egy olyan rongyos liakkeressel. Sukkal nagyobb urak csókoltattak már a kezemet, mint amilyeneket ő a kocsiján vitt. M'jndja meg ezt neki. (Sz.)