Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-26 / 77. szám

ím augusztus 26. DBLMАОYARORSZAG Rövid, de nagy nrkánszerü viha Az idei, viharban, vizben, jégben egyaránt szokatlanul gazdag nyár abnotmiiására rátette a koronát az a hatalmas orkán, amely kedden délután, félőt óra körül söpörte végig a várost és kornyékét. Amikor közel félórai dühöngte után — éppen olyan gyorsan, mint amilyen hirtelen jött — elvonult észak felé. a pusztulás, a rombolás nyomalt hagyta maga után. Az utcákat vastag rétegben borítja a fák pozdorjává №rt korondja, a háztetőkről le sípért cseréptörmelék és a falakról leszokgatott vakolatrisxek. Az okozott kár nagysága ebben a pillanatban még ismeretlen, mert a város közvetlen környékéröi még nem érkeztek meg a jelentések, azonban nagyon valószínű, hogy a gyümölcsösben számottevő pusztítást végezhetett a; hihetetlenül nagyerejü orkán és elpusziithstta a gyümOlcstermésnek azt a részét, amely az utóbbi hetek jégverései után még megmaradt. Az orkán pusztító hatását növelte még az is, hogy helyenként nagyszemű jég Is esett. Az orkán a strandon. A Délmagyarország munkatársát a hirtelen jött vihar az ujszegedi parton levő úgynevezett tisztviselő strandon érte. A folledt hőség, amely a kora regge'i órák óta változatlanul nehezedett a városra, nagyon sok embert kergetett ki a strandra és igy, az állandó borulás ellenére is minden strandnak szépszámú kOzOnsége volt. Sokan fürdőitek a Tisza langyos vizében, sokan elmentek csolnakázni és föleveztek messze, a város fOlé, mások a homokban hevertek és izzadva birkóztak a folledt hőséggel. Négy óra után néhány perccel elsötétedett az ég déli boltozata, sürü, gomolygó felhők száguldoztak a horizont felé, megmozdult a levegő Is és az egyre erősbödő szél elhozta az ég harci mora/lását. A fürdőzők nem hederítettek a változásra, azt gondolták, hogy valami gyorsan elvonu'ó borulásról van szó, sőt megkönnyebbülten föllélekzeltek, amikor • folledt, mozdulatlan bőség némileg felfrissült. Néhány másodperc múlva azután ijedten menekült mindenki fOdél alá. A vihar teljes erővel ott tombolt már a partok fO'Ott. A fölkavart homok sárga ködbe burkolta a tárgyakat és az égből leszakad! sötétséget gyakran hasisitotta át a villám. Dörgött, csattogott az ég mindenfelől, a vihar pedig nekivadulva száguldozott végig a földön, recsegve tépte, szakgatta a parti fűzfákat, törte-zúzta a kabinokat és a fürdők deszkaalkotmányalt. öles hullámokat szántott a Tisza hátán, ahol néhány elkésett csolnakázó viaskodott kétségbeesett erőivel az elszabadult elemekkel. Felhőszakadás. Az első ruhám még d sem mulf, nyomába jOtt már a másik, amely — ha lehet — még az elsőnél is erősebb, vehemensebb volt. Magával hozta a felhőszakadást és dűlt a viz a nyargaló, fekete idhókból, mintha dézsából öntötték volna. Pillanatok alatt nyargaló folyammá szélesítette a fölkorbácsolt folyót. A kabinházakba meghúzódó íürdőzők reszketve, dideregve húzódtak védettebb helyek felé, mart a gyenge deszkatető pillanatok alatt átázott és a viharvágta hasadékokon keresztül zúgva tört be a hideg zápor. A felhőszakadás tiz-tizenöt percnyi birkózás után legyőzte az orkánt. Elcsendesült a szét és egyre ritkábban tett kísérletet, hogy visszaszerezze elrabolt uralmát, végre bflátva a küzdelem reménytelenségét, teljesen elállt, — helyesebben, zúgva, pusztítva nyargalt el dél felé. Ot óra előtt néhány perccel már ismét a nap sütött a nyugati égről és bágyadt sugaraival megvilágította a végigpaskoit . partokat Az elmenekült fürdőzők dőbátorkodtak lassankint reitekhdyeikről és bámulva nézték az orkán leírhatatlan pusztításait. A legkisebb kár a tisztviselők partfürdőjét érte A közös kabinház szinte sértetlenül állta ki a vihar ostromát, deszkafödelének csak egy kis részét kapu 101 a szél és dobta le az dlenkező oldalon. A part magaslatán levő kabinok sértetlenek maraduk, a parti iiizlák lefokozták a tomboló vihar erejét. A szomszédos strandokon azonban már keményebb munkát végzett. A vasutasok kabinvárosát összevissza forgatta, egy kabint pozdorjává tört és alkatrészeit messze tlhordta, egy károkat okoaó volt Szegeden. másik kabint mindenestül felkapott és a többiek tetejére helyezett. A bírák strandIán sem okozott nagy kárt, csak fdboritott néhány kabint és derékban kettétört egy hatalmas fűzfát. Följebb, az egyik strand egész tdejét lekapta és bedobta a Tiszába. A legnagyobb kárt a nagystrandon okozta. Hahn János a szezon dején szép, stílusos emdetes nyári vendéglőt épített oda gerendákból és deszkákból, domború, masszív tetővel. A vihar, mint valami vékony papírlapot, ugy kapta föl a vendéglő tetejét és közel száz méternyire dobta. A hatalmas tető szerencsére nem tett semmi kárt, amikor iöldre hullott, mert a szél olyan helyre röpítette, ahol nem volt semmi. A tetejétől megfosztott gerendaépQlet csonkán meredezik most az ég Idé. A kikötött csolnakok közül nagyon aok pozdorjává tört a viharszántotta hullámok csapkodása miatt, sok csolnak lánca dszakadt és az dszabadulUkat fölfelé sodorta az orkán. öt óra után szeriden sütött a nap és sokan — mintha mi sem tOrtént volna — vidáman fotyUtták a fürdést, a csolnakázást ott, ahol egy félóra előtt abbahagyták. Az orkán puedltásal a városban. Hasonló erővel tombslt az orkán a város belterületén is. Az uccákon járókelők csak akkor vették ésire. smikor már megérkezett. Ijedten menekült mindenki biztos helyre és pillsnatok alatt elnéptelenedtek az uccák. A vihar pedig nekivadulva száguldozott végig az uccákon, tépte, cibálta a Iákat és a letört hatalmaa ágakat meaazire elragadta magával. A szél erejét mi sem mutatja lobban mint av, hogy a városbáia tornyának a bérház felőli oldalán levő óráját a szél pozdorjává törte. A több centiméter vastag üvegszámlapot ugy nyomta be, mintha vékony hártya tett volna és a számlap cserepet összetörték az óra vüágttó szerkezetét Is. Majdnem végzetes katssztrófát okozott az orkán az épülő fogadalmi templom náL A tornyok hatalmas állványszerkezetéi megingatta a borzalmas légáramlat, szereacsére az állványozás hibátlan volt, kiállta a vihar ostromát. Sértetlen maradt a viharban. Egy deszkopadlót kapott csak te róla a szél és az egyik szomszédos ház tetejére dobta, de oly szerencsésen, hogy az sem okozott nagyobb kárt. Néhány cserepet tört csak össze rajta. Erősen megrongálta azonban a vihar az Ipartestület templomtéri székházának a tetejét. A templom felőli bádogtetőt fölemelte és meghajlította. A városi gimnázium tetőcserepdt is felborzolta a szélvész. Az osszetott cserepek vastag rétegben borit|ák az épület kOrül az assldtot. Az Iskola udvarán a vihar tövestől kitépett egy élőfát. Nagy pusztulás nyomai láthatók a Szentháromság uccin. A vihar nagyon sok ház ablakait betörte, a időket megrongálta, lesöpörte róluk a borító cserepeket. A fákat lekoppasdotta, sokat derékban roppantott ketté. Az ágak, a levelek vastagon borítják a gyalogjárót. A külvárosrészek még sokkal súlyosabb károkat szenvedlek. A szerencsétlen Móra-városrészben, Rókuson és Alsóvároson több ház fOddét fölemelte és lesodorts a szél. A felhőszakadás elborította az uccákat és a rohanó szennyes áradat nagyon sok lakásba, pincébe behatolt. A rókud tó partján egy legelésző tehend kapott fd a vihar éa bedobta a vízbe. A szerencsétlen állat ott veszdt a vizben — nem tudták megmenteni. Az orkán tréfája. A pusztító szélvésznek azonban nagy pusztitő munkájábar tréiaednálásra is maradt ideje. A Gizella-téren cdnálta meg egyetlen tréfáját. Leleplezte ad a katonai emlékosdopot, amdy több mint S

esztendeje éktelenkedik Ideplezetlej szemben a szabadságharc művészi turulos emlékmüvével, hgbe meredő hegyét lakupak takarja. A vihar ed a fasípkát szakította le az idétlen osdopról. Az emberek furcsán mosolyognak, amikor észreveszik a vihar tréfás emlékmüleleplező munkájának eredményét. A szérűskertekben. Nagy kavarodás támadt a város kOtüli szérűskertekben ii. A nígyerejO szélvész sok szalma kazlat szórt szét ugy, hogy gazda legyen, aki ősszi tudja szedni a tulajdonát. Emberéletben a vihar szerencsére nem okozott kitt. Edd g legalább komolyabb balesetről nincs sz illetékes hatóságoknak tudomása. A szél csak egy embert sebedtett meg, as ia könnyebb sérüléseket szenvedett csak. A Wínkler-léle fatelep kocsisára dobott a szél egy fölkapott destkát. Jelentéktelen sérüléseit a mentők kötöztek be. Sok helyen megrongálódtak a telefonhuzalok ia. Tőbbssáz telefonállomás vált használhatatlanná. A pata holnsp már megkezdi a rongálódások kijavítását. Este bét óra után teljesen kiderült sz ég és páratland szép estével ajándékodé meg a várost, mintha az előbb halálra réniietl emberekd akarta volna megvigasztalni, t. pusztu'ás nyomait lassan eltakarta a szürkület, a Tisza megbékélve andalgott el a város alalt és sima tükrében kacérkodtak a derült ég ctillagsi. — Mintha semmi sem történt volna. Magyar László. Uj tárgyalások az osztrákokkal. Budapest, augusztus 25. Bécsi lapok közlik, begy a provizóríutniárgyalások sz csttrák és a magyar kormány kOzOtt Ismét megindultak. Ezzel szemben a Neue Frele Presse uey tudja, hoey a tárgyalások nem hivatalosak, hanem csak feszteknek és nyomban a hivatalos tárgyalások félbeszakítása után mind a kit részről keresték az irintkezétt. Értesülés szerint a pubatolódzó lépéseknek a megindulását rendkívül nigy mértékben elősegitette dr. Schürff, az osdrák kereskedelmi minisiter legutóbbi nyilatkozata, amely többek között hangsúlyozza, hogy az elmúlt ositrik-magyar provizórikus tárgyalások negatív eredményét nem szabad a jövő tárgyalásoknál kedvezőtlen előjelnek tekinteni. Austtria — hangoztatta a kereskeddmi miniszter — kész a kereskedelmi tárgyalásokat bármely időben azonnal is folytatni és az osztrák ipar érdekében hallandó a magyar agrárérdekeket a lehetőséghez képest honorálni. Ezekkel a hírekkel kapcsolatosan illetékes helyen azt a felvilágosítást adták, hogy magyar részről s provizórikus tárgyalások újbóli felré'elére vonatkozó kezdeményező lépések nem történtek meg. A magyar kormány azonban a tárgyaiások újbóli felvételére készen áll és ebbeli hajlandóságát már tObb izben is kifejezésre juttatta. A kereskeddmi minisztérium kereskedelempolitikai osz'ályába a következő felvilágosításokat adták: — A tárgyalások bdejezéséröl annak idején kommünikében tájékoztattuk a nyilvánosságot. Az akkori megállapodások értelmében a kereskedelmi szerződésre irányuló tárgyalásokat szeptember második felében folytatjuk. Arról, hogy az osztrák kormány kezdeményező lépteeket tett a tárgyalások azonnali felvétdére, vagy pedig, hogy tárgydások folyamatban lennének, hivaUlos tudomásunk nincsen. Lendvai István disszonáns hangjai zavarták meg a Lábos-gyászünnepélyt. Kedden délután valóban megható gyáizünnepség keretében búcsúztak d a szegedi Ébredők Lábos Endre elnöküktől, aki mint ismeretes, a Tisza Szegedi Evezős Egyesület csónakházáról napokkal ezelőtt belefu'hdt a Tiszába te holtledét a hullámok a megszállott Migyarkanizsa kornyékén vetették ki. A megható gyáazünnepségd csupán olykor zavarta meg Lendvai István, aki nem egyszer üisszonáns hangokat kiált. A Tisza part|án, a Plck- gyártól kezdve le egészen a Stefániáig sürü embtrgyürü gyülekezett Otsze a gyászünnepségre a megteltek a szomszédot regatták csónakházai is. Az Evezős Egyesüld csónakházát nagyszámú csónak vdle körül, ide sereglettek az Összes csónakotok. Félbét felé érkeztek az ébredők zászlójuk alatt a vasutas zenekar te énekkar kíséretében. Ekkorra már megtelt a regattaház erkélye is. A gyászünnepségd a dalárda nyitotta meg, majd Lendvd István állott az erkély szélére, a tutaj fölé, ahol a halálos kataszirófs bekövetkezett. — Felejthetetlen bajtársunk, Lábos Endrei — kezdte beszédét az Ébredők Egyesületének kö. pontja nevében. Nem gondoltam, amikor utoljára ta'álkozUm veled, szeretdt vezérlő bajtársunk, Lábos Endre, úogy nekem kell búcsúztatnom téged, ugy, bogy még koporsódra sem bornlbatunk, — hanem te ott pihensz a rab magyar földön. Te pihensz a rablök között, a rab magyar földön, te, aki ebben a nagy városban a keitőskeresdes zászlót tartottad, azt a zászlót, amit d nem engedünk, amivel elmegyünk oda, ahol most a te airod van. — A Tiszs ragadott d léged, a legmagyarabb folyó a legmagyarabb Idket. Szörnyű példa ez. Minkéi nemcsak az élet pusztít, hanem a halál Is. Minkd irt a halál is, mintha nem volna dég az a szenvedte, amit az éld ró reánk akkor, amikor a becstelenek, oz Idegenek, a rablók és betolakodók számára felejthetetlen és gyönyörűség nz éteti — Ébredő magyar keserűségünk száll el bozzád. Neked még s ioidoen sincs nyugtod. Porsid fölött rab magyarok szenvednek. Neked még a sírban is szenvedned kell, de érezned kell, bogy meg kell émed a feltámadást, ami már nem lehet messzi. Lehetetlen, bogr ne lásd sírodban, hogy micsoda tömeg jött d végtisztességedre, ami ad bizonyltja, bogy itt van egy fdiörekvő moigdom. Mi nem fogunk soha megbocsátani a kül- és belellenségetnknek, akiknek att köszönhetjük, hogy megtépték is elrabolták a magyar földet; azt üzenjük neked, hogy nem bocsátunk meg egyik ellenségnek sem! — Vissza fogjuk venni ad, amit elraboltak tőlünk, ml megyünk d érte, mi megyünk d a sírodhoz te nem bocsátunk senkinek. Baj'árs, elpusztulhatunk, de a te telkednek ki kell engeszte'Cdnl azon a nagy ünnepen. rájva, de bizva bucsuzunk d tőled. Isten vded. A dalárda éneke után dr. Széchenyi István mondott beszédet a szegedi ébredők nevében. — Amikor ilyen tragédiákat hdlunk, följajdul bennünk: lebdséges ei? Ennél a te halálodnál, Lábos Endre, tinómul szavunk. Te még halálodban ia teljed'elled hivatásodat. Halálodban hazamentél oda, abová az étetben nem mehettél. Ebben is hivatásod volt. bogy hirdesd a raboknak, hogy élünk, bogy d megyünk oda is, mi élő magyarok. — Azért haltál meg igy, hogy lángra gyujtaad a lelkeket a némaságoddal. Soha annyi hatalma nincs as élőnek, mint a halottnak I Nem kd! szóra nyitnod szádat, csak fekfld| ott némán —, bucsujáróhdy less s ie sírod, ahol olyan ember nyugszik, aki élén állott egy metropolis olyan egyesüldének, amely mind g msgyar volt. Ezért tudok én kiengesztelődni a te halálodban. — Nem tudunk neked egyebd adni, dnokflnk, mint hulló kOnnydnkd, most, smikor tucsuzunk. És ráengedjük s koszorukst s temetődre, s Tisza vizére. Vidd d Tisza a koszorúkat te mondd el, hogy vagyunk, tíünk itt magyarok I ÉS ed mondd d te is halott Lábos Endre némán a sírodból a rab magya* roknsk. Isten veled bajtársunk I KOzben a tutajról, arról a helyről, abol a katasztrófs bekövetkezett, lassan beengedték a haídmas koszorúkat a folyóba. A koszorúk lassan úszni kezdtek a hullámokban ét lassan merültek lefelé. Ekkor a dalárda a Hiszekegy-et intonálta, a csónakházból úszók ugrottak a visbe, valamint csónakok indultak el, hogy elkisérjék a koszorúkd. A Issssn beálló sötétségben pedig eltörnek a Leszórok.