Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-14 / 46. szám

1925 julms 14. DBLMAQYARORSZAG Valérián alezredes gyilkosa a törvényszék előtt. A vádlott Koettka István erős felindulásban követte cl a gyilkosságot — Kosztként megtagadta a vallomást — Valérián minden csinos asszonynak udva'olf. de korrekt embsr —" Budapest, július 13. A budipesti bOntetőtörvényszék esküdtizéki nigytermében ma délelőtt kilerc érakor kezdte meg Langer Jenő kúriai bíró, a törvényszék elnökének dnrklésével a biróság annak a halá'os végtl csa'ádi drámának a főtárgyaláiát, amelynek főhőse dr. Kosztka István kincstári jogügyi főtanácsos és a szerencsétlen réget ért Valirídn Zsigmond alezredes volt. A halálos kimenetelő családi dráma múlt év szeptember 30 án játszódott le s Rökk Szilárd uccáöan. Kosxika István kincstári jogügyi főtanácsos lelőtte felesége csábítóját, Valérián olureáest, házuk régi barátját A tragédia előzménye az voit, bogy a telefonközpont egy téves kapcsolás folytán pont akkor kötötte össze Koszlka István telefonját felesége lakásával, amikor Késztkáné és az alezredes megállapodtak egy randevúban. Kosztka végighallgatta a beszélgetést, izgatottan hszasietett, lesbe á'lt a Rökk Szilárd-ucca sarkán az ¿'ezredesre. Amikor Valérián alezredes a Rökk Szilárd-ucca sarkához ért, Kosxika rövid szóváltás után előrántotta revolverét és lelőtte az alezredest. A gyilkosság után Kosztka a rendségre sieett, feljelentést tett Önmaga ellen. A budapesti királyi ügyészség Kosztka István kincstári jog agyi főtanácsos ellen erős felindulásban elkövetett emberölés büntette elmén emelt vádat. A vádirit szerint Kosuk! és felesége volt kost már röviddel a házasság megkötése után nem volt sivartslarul boldog a hiiasélet. Koszlka léi ékeny volt, h?ve», ingerlékeny, erőszakos, akinek felesége Iránti darvasága néha a tettlegességig fajalt. Eiztl szemben Valérián és telesége lis éven át jól éltek. Kosztkáné Valérián iránt vonzalmat, msjd szeremet keidett érezni: de közöttük a viszony mindvégig ciak lelki msradt. Tetvflk volt arra, bogy hlzastársaik ól elválnak és Ossteházaeodoak, bír Valérián erről soha senkinek sem szólt. Anikor Koszlka egy londoni uljtról hazatért, összeveszett felesége szüleivel és magával' az asszonnyal Is, aki erre otthagyta és szüleihez költözött. Kii fiuk as tpinái marad'. Felesége, akivel a büncidtkmény dköieiése eiöit Ot oappil találkozott, kijelentene neki, bogy nem szereti s hogy VaUriánt szereti Esután bo.staa tárgyalás U'áa megegyezlek a válásra. A bflnte t es'éjin fílszóliioita feleségét. A tckfonkOipont tévedésből belekapcsolta feleségének egy más személlyel való beszélgetésébe. Ei s mái — Valérián haszáralezredes volt. A biszélgetést nem htlo ta ugyan tökéletesen, de az a benyomni támadt, h:gy szerelmes szavak közben valamityen találkozás megbeszéléséről volt szó. Es mód felett leiingerete Koszikit. Ebből keletkezett a gyikossig. Kosztka litván kihallgatása. Pont kilerc érakor börtönőr kíséretében belép a tárgyalóterembe Kosztka litván, mtjd utána elfoglalja helyét a vádat képviselő Felföldi Elemér k rályi Ogyész. Kilenc óra után pár petccd Langer Jenő kúriai biró, a büntetőtörvénynek elnökének vezetésével bevoul a biróság sz eskOdtszéki nagyterembe. — A főtárgyalás! megnyitom I — szól az elnök. Msjd a birót emdvény elé szóhtja Koastka Istvánt Kosztka István láthatólag elfogódva ólt meg a birót emelvény előtt. Az elnök a szokásos nacionálé megállapitáia után a tanukat szólítja a targyaló terembe. Egymásután olvassák fd a tanuk névsorát. Amidőn Kosslka Iilvánné revéhez < r iz einok, a jegyző jelenti, bogy Kcsitka Istvánné a szsDáljsierü idézés ellenere sem jeleni meg a mii főtárgyaláaon. Bejelentette a biróságnek, bogy ékí fog a büntető perrendtartás által biztositutt jogával. Férje bűnügyében nem kíván vallomást tenni, minden vallomást megtagad az ügyre vonatkozóan. Elnök: M u án több tanú nem jelent meg, a mii n-pon kitűzött főtárgyalasra indítványt kérek. As elnök eme szavai ulán feláll Felföldi királyi Ogyéiz és kijelenti, hogy 6 a miga részéről nem lát semmiféte akadályt, bogy a b.rósíg a mai napra kitflzött tárgyalást meg ne tirtsa s ezért indítványozza a targyalás cegtanáiát Desy Oésa védő hozzájárul az Ogyész inditrányáüoz. A bíróság megkeidt a vádirat ismertetéséi, uáni Kosztka I-t» in kihallgatását Elnök: Még mielőtt vallomást lenne, fdhivom figyelmét arra, hogy a jóüléi parancsolj«, hogy minden otyan dolgot kerüljön, ami családi benső életére vonatkozik s amit nem feltétlenül txükséS

s a vőd tárgyává tett cselekménnyel pcsoiatosan elmondani. — Szíveskedjék megfddő tipinlattal éiinteni felesége és az ön közötti viszonyt. — Tehát bűnösnek érü magát, — szólt az elntk. Kosztka: Bűnösnek érzea magam emberI uempantbei teklr ive. Méltóságos ur hogyan parancsolja, hol kezdjem el vcllomáEjmat? Eltök. Ahol akarja. Kosztka: Tehát akkor a londoni úttal keidem vallomásomat. Szeptember dső naujsibin üzle'i ügyek el n-ézéte miatt Londonba ntaztim. Pár bdi otttartóikodáa után Pestre jöttem. Amikor megéi-keztem, szobaiányunktöl értesültem, hogy a ftiesigem niacsen a lakásban, felment a Svábhegyre. — Azt üzen lette a szobalánnyal nékem, bogy menjek utána fd a Svábhegyre. Két-három napig fenn voltam feleségem családjánál a Srábbegyen s észrevettem, bogy feleségem különös magatartást tanusit Nem törődik a háztartással, a gyerekekkel Családi veszekedés ved közöttünk. — Abban állapodtunk meg, bogy 6 fent fog maradni a Svábbegyen, én pedig lent maradok a Szentkirá yi uccai lakásunkban. Pár napra rá feleségem utánam JOlt, összeköltöztünk. Feleségem alig pár nap múlva azt mondotta, hogy visszamegy a szüleihez a Svábhegyre. Én azt hittem, hogy ez tényleg meg ie történt, amikor a szobalány jdentelte, bogy a feleségem nem ment fd a Svábbegyre, hanem sz nbázba akar menni. Elnök: Hányszor voll a felesége azután, hogy ön Londonból visszaérkezett, távol Oslói ? Kosztka: Kétszer. Elnök: lgaz-e, bogy felesége Onnd együtt d akart utazni Bécsbe? Kosztka: Igen, ez Igaz. Elnök: Miért nem utazott d fdeségévd Bécsbe? Kosztka: Azért, mert csak terveztem. Komoran azonban nem akartam dutazni. Zsiga báoel megeaókoita a mamát Az elnök kérdésd ulán Kosztka folytatja vallomását. — Bgy alkalommal, amidőn gyermekemet elvittem séálni. beszélgetés közben azt mondotta: .Zsiga bácii megcsókolta a marná'." Én a gyermek szavának nem hitlem, bár gyanút fogtam. Amikor fdeségemmd találkoztam, megem ilettem neki, bogy mit mondott gyermekünk. Feleségem különböző meseket mondott el, különböző variációkban mentegette magát. — Lakásosra érve kérdőre vontam, vallatni kedtem a szobalányt A leány ekkor nekem azt válaszolts, bogy tényleg Valérián alezredes gyakran /árt fd, mtg én távol voltam, de ugyanekkor nemcsak ő, hanem mások Is fentjártak lakásunkon. — Ez részben megnyugtatott ergern, kezdtem felejteni az egész dolgot. Azt bi tem, bogy a Zsiga bácsi csókjáról szóló kijelentés gyemekem fantáziájának szüleménye. — Ai eset után jóval, feleségem __ alkalommal szóbahozta elő.tem '•¡'-ián alezredest. Beszélgetés közben, ozi mondot's. bogy Valérián alezredes halálosan sztrelmes belé. Elnök: Szóválette ezt Vaiittán előtt? — Igen. Elnök: Na és 6 mit szólt ? Koszlka: Tdefonon fOhivlam Valériánt, ö ekkor azt mondotta, fogy nagyon d van foglalva, mások is vannak a szobában, nem akar beszélni döitük. Később azonban majd fel fog bivni engem, ekkor tisztázni fog|uk az egész fltyet. — Felhívott. Én ekkor azt mondottam neki, hogy hagyfon leI a feleségem után való járással, az ő egész magatartása komp'omittája a felesé— Addig is. amíg meg nem állapítom, hogy mi igaz a dologban, addig adja titzli becsületszavát, bogy kerülni fogja az asszoayt — Sem nyilvános helyen, sem másból ne mutatkozzon az asszonnyal — szóltam Valériánhoz. — Kötdes vagy a tiszti becsületszavadé adni, hogy ezt megteszed. .Igen, kerülni fogom a feleségedd". válaizolta Valérián. Elnök: Et a telefonbeszélgetés mikor töriént ? Kosztka: Egy vasárnapi napon. — Huszonkilencedikén apósomat telefonon fdhivtim, szóváltás volt kö xöttünk a gyermek miatt. Abban állapodtunk meg, hojy másnap öt órakor találkozni fogunk. Harmincadikán felHogy történt — Nem szem ól-szembe ta'álkoztunk, — mord|a K.sztka. — Valérián bálullói jött Nem tudom, megismert- e, én ráuól'an: — .Nem tartottad nrg a becsüldmvadai", — valami ilyent mondtam neki és felelőstégre vontam. A támadt szóváltás tartalmára nem emlékszem. Ait ludoai, begy Valérián lenbéjázóm válaszolt. K'cslnylően nyilatkozott feleségemről. E're én is valami sértőt mondottam, mindketten megtorpantunk. Kikerestem apóstma'. Ai elnök (közbevág): Beszél; ekkor apósával Valériánról ? Kosztka: Igen. Elmondottan niedent, hogy mire gyanakszom, som kijelentette, hogy nem hiiz í mit sem. — .Ugyan, hogy gondolsz ilye; — szóit apósom — feleséged rés: nem történhetett semmi srm. Én i emlitdtem a válást, kért, hogy m gyek semmit, legyek rá tekin cltei. Elnök: Felesége ott voll ezen a r beszéésen? Kosztka: Nem, a szomszfd sz. ban lartózkodott. Az «pótommal megbeszélés után felmentem egj kenomboz. Elnök: Na és? N:m beszélt One a fe eségérd ? Kosztka: De igen. Családi dol ról beizdlünk, majd a válásról, r álapodtunk abban, bogy Ostzek zünk. Feleségem ezt tudó nősül t Most következet a végzetei t tz togy telefoson felhívta feleség véletlenül kihallgatta az osszam VAir iónnal való beszélgetését, bt Valérán a telefoion megbeszélt t kőiért ment, a Rökk Stttárd ucc! várta. 1 a gyilkosság? létián heves mozdulatot tett, vért lást koptam. És a többire nem en szem. Ekkor történheteit a reve lövés, As elnök figyelmezteti Koszikit, vallomása ingadozó és fetolvai rendőrségi vaDosását. Kcsitka lent>, bogy a rendőrségen rdtei idegállapotban tdl vallomást. Ezután s bírót ág a taauvaUomát (ért át és dsőnek özvegy Vali Ziigmondnét hallgatja ki. Valérián özvegyének kihallgatása. Mély gyáizban talpig érő fekete fátyolban lép a terembe özv. Valirtán Zslgmondni, az agyonlőtt Valérián alezredes fdetége. — Régen ismerték már OnOk Kosztláékat ? Kérdi tőle az elnök. — Igen, — feleli halk bangón Valérián té. A mult év auguszfut 15-én, vagy 18-án Kosztkánéval kocsin mentek a temetőbe. Mit beszélt akkor önnek Kotztkáné? — Azt nrondolta, hogy roppant kellemetlen dolgot kell közölnie velem. Nem tudja, nogyan foijon hozzá, tél, hogy az elmordandók régi btrá'ságunkra rossz halássd lennek. En biztattam, hogy csak mondja d, mire dmondotta, hogy nagyon kellemdlen, da ö a férjével rendkívül rotsz életet él és most az én férjemmel sodorják őt kombinációba is kellemetlen pletykákba keverik. Nem akar magának bajt sierezci, ezért mondja d ezeket nekem, nehogy mástól halljam meg előbb. Az első pillanatban nagyon furcsán érintett engem ez a közlés, de ezután néhány nap múlva elutaztam a Tálrába és nem is tudtam meg többd semmiről. — Az OnOk lakásában ugy van a leidon dbdyeive, hogyha vdaU ezt használja, akkor az egész lakásban hallani kell? — Föltétlenül hallini kdi a lakásban, ha valaki tekfonál, — teleli Valériáimé. Az elnök: A kataszrófáiis napon, ha férje hazulról felhívta volna Kositkánét, oailotlák volna a lakásban ? — Igenis, föHéiknüi. Az elnök: Mii tud ön arról, a férje könnyen szokott a becsületszavával bánni? — K zárt dolog — fdd az asszony emelt hangon —, a legkorrektebb is a legbecsületesebb ember volt azok kötött, okikét valaha is ismertem. As elnök: Abban az időben On színházban voll, mikor érkezdt haza ? — Pontban tiz órakor volt vége a színházi döadásnalr, onnan egyenesen hazamentem. — Nem tarfji valószínűnek, bogy addig beszdgdett a férje valakivd a lakás oól ? — Nem tudom. — Tud-e arról, hogy férje mit beszélt Kosztkánénak és Kosztkának a házaséleiröl, illette annak körűiménydröl ? — Azon, vigy az előlle való napon mondotta férjem, hogy Kosstka rossz a feleségéhez, rendkívül téUékeaj erőszakos. — Méltóztat sék jól visszsgond mi volt s ka asztrólális estén p ramji. — Andrássy Qéza gróffal vo toraidéban egy megbeszdés ette ónkor. Azt mondotta a férjem, l a megbeszélés után a jelenlévők v szinülrg fölmennek Andrássy gró vacsorán. — Azt mondotta, bogy vicsc ott marad, de nem maradt ott, me megbetzé'és után, 6 óra u'án hazt Megmondotta, hogy nem lett semn vacsorából, mert a kegyelmes ar , htv'.a meg magához a Jelenlevőket. ekker már készüllem a szinházb, csak röriden beszdtem a férjemi Az elnök ezzel be is fejezte a I dések teltevésd az özvegyhez, ak Felföldi ügyész lordul azután két sekkel. — Ai önök házasélete zaviflj volt? — Igen, zavartalan, — válaszolja asszony. — Figydmeztdem — szól közbt elnök —, bogy olyan ké désre i tartozik válaszolni, amiből szégyen, v kár hiramolhatlk önre. — Köszönöm — feleli Valérld —, de mdtóztassék csak tovább i dezni, én váltttolni fogok. FetfUái ogyész: Válásról nem szó OnOk kOzött? — Abszolúte nem. — A vádlott fdesé«« már az isn tedésük elején, vagv csak a vége panaszkodo t önnek f.'rje b.u'al uiról ? — Mináig panaszkodott. A védőknek nincs kérdése. Sem az ügyén, sem a^védök n kívánják Valériánné megeskessél, ai a törvényszék ennek köretkezléccn m lőz l. .Minden atép ase*oiii udvarolt, do céiziit náuű Riedt Miklói al.ibo'nagy a köv. kezö tanú. Vallomásában elmondja, ho Valórián alezredes minden csinosa asszonynak udvart:', de rxmdtn ki uösebb célzat nélkül. Ritkán sdia va mire becsületszavát, de azt mindig me tartotta. RJzsoffy AndJr hutzárezrtddt h» ga'lák kl eiuián. Hutz éve is te valéríánt, a lovigiss gcndolkczát m: tes'eiitőjit látta benr.e.