Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-11 / 45. szám

DBLMAQYARORSZAQ 1925 joliua 11. A nemzetgyűlés tárgyalásait három hónapra elnapolta. Az utolsó ülés is zajos volt. Budopisl, julius ia A nemzetgyűlés mai ülését netiyidiizenketiókor nyitotta nre Scttovszky Bé'a elnök. Jelenti, hogy Pakolt Jtttef Boron László le­artóitatást űgiében, Szakics Andor Szekfa Qyula egyetemi lanár kheve­-ése ügyében, további Siabó Jóasct n-pirendelöll» fdsiólaliira kértek ét kaptak engedélyt. Pdkota Boroaa azerkeaztő letartóztatásáról éa a aajtó •érelmeiről. Pakots József: A magyar politikai és társadalmi élet nagy hullámzása »őzben eddig mindig ott állott mint •Wto ony a migyar iganágsio'gáltatás. Síjnoi, az u] Igataágazo'gillatáii siel­t:m nem tartja be a régi tradíciókat. A közvélemény sokszor |a|du't már let isérf, mert a birói székből nem a jog ót az igazság, banem s megnemértés, gyakran a politika érvénycsalt. Az ig izsdgszolgáltatásnak ezt a szellemit legjobban megint a magyar sajtó, rioross LiszlO szerkesztőnek valami ügye támadt Korodl-Katonával. Az ügy a Schadl-\tnici elé került Borost at első főtárgyaláson betegiéje miatt nem jelent meg, a második fötárgyalásra pedig sz idézést nem vette kézhez, amiatt tárol usrad*. Távolmaradt a védőügyvéd is. Erre Sehadl lanáctel­nök elrenátlie Botoss letartóztatását. Hogy mennyire jóhiszemű voll Baross ávolmaradása, az is bizonyltja, bogy n mikor értés Bit a tárgyalásról, azonnal a törvényszékre sie ett. Maga a tanács­elnök állapította meg, hogy Boross nem vette át személyesen az táizist, te hát jóhiszeműen maradt távol. Ennek ellenére Sehadl elrendelte Boross fogva­tarlilát. Távolabbi batáridőt tOzO.t ki, biilositotla Boross számára a cella örömeit. Haszonnégy óra múlva Botoss egy másik Agyét letárgyalta. A tanács­elnök ur tzzal az indokolással lűiOII ki kétöbbi terminust, mert Korodl-Ka­tona elutazott a Jóvárosból Ekkor azon­ban megtonént az, bogy a távollevő Kornál Katona másnap megjelent a bíróság előtt. Közben a felek felhívták a tanácselnököt, hogy miután mind a kellen Jelen vannsk, tartsa meg a tár­gyalás*, ő azonban ezt nem akarta megtenni. Fel kell vetni a kérd tel, váj­jon jogot volt-e ez a letartóztatás? A joggyakorlat ennek ellene mond. Kö­zönséges sikkaszlőkat sem szoktak ilyen elbánásban ristesitenl, ellenben a magyar sajtó egyik képviselőjével, egy felelős szerkesztővel megtörténhetik az ilyesmi. A fcetü szerint igszs volna a tanictelnOk u nak, de s méltányosság és a magasabb igazság szempontjából ninct igaza. Nem oiysn egynerO ez a kérdés. Boross hétfő óta 01, de vele egyűll ott Ql fogva a sajtószabadság, valamint a vélemény- és a gondolat­szabad ág. E>ek a jelenségek egészen különösek. A birói sték még ennyire tohs tea voll Ingatag, mini ma. Propper Sándor: Az ébredőknek esküt let ek, ebből folyik at Ilyes rtl (Nagy zaj a Jobboldalon.) .Nincs meg • régi «faliam " Pakots József: Nincs meg at a régi szellem a birósigbin, amely megvolt akkor, amikor Zsitvay Leó, meg Balogh voltak at igazság kiméről. Akkor min­denki tudta, hogy az igazság érvé­nyest)!, ebbe belenyugodtak akkor is, ha lesuj ó volt. Végzetes, hogy épp az akomány légiont sabb talpköve rep.*­dezik meg a bíróságban. Fájdiluas ez, de fel kell vetni ezzel kapcsolat­ban azt a kérdést, hogy mlutdn min­dig egy birói szék körül támad az elégedetlenség, az igazságügy miniszter­nek észre keit venni, hegy Itt valami hiba van. Lehe etlen, hogy itt min­denki gyanakvással és bizalmatlanul ne nézzen az ítélkezések elé. El'fordult, hogy elitéilék a sajtó egyes munkásait 20-50 millióig 'erjedi pénzbüntetésre és súlyos fogházbüntetésre, míg más vllágnézlelü munkásait a sajtónak ugyanezekért a deltktunekért csak né• hány százezer korona pénzbüntetésre Ítélték. Nyilvánvaló tehát az eljogult­sóg. Ezt ésire ke l venni, ezzel szem­ben nem hunyhatjuk be a szeműiket 1 Bzalommal várja az igazságügy minisz­ter gyors orvoslását ebben az ügyben. (Helyeslés a baloldalon.) Ezután Rublnek István, a mentelmi bizottság előadója le jeszli be a men­telmi bizottság határozatát Hegedűs Ojörgygyel kapcsolatban, aki a nem­zetgyűlés egyik legutóbbi ülésén meg­sértette a Ház méltóságát Propp'.r Sándor: Amelyért két po­font érdemelt volnál (óriási zaj a jobboldalon és a középen.) Az elnök Proppert rendreutasítja. Rublnek Utván ezután felolvassa a mentelmi bizottiág határozatát, amely arra kötelezi Hegedűs Györgyöt, hogy köveste meg a Házat. Következik Szakács Andor napirend­előtti felszóla'ása. Szakáct kijeleni, hogy Szekta Gyula történetírónak egye­temi tanárrá való kinevezésével kivánt foglalkozni, mintán azonban többen arra kérték, hogy ne mos*, a nyári szünet előtt foglalkozzék ezzel a kér­déssel, hanem a nemzetgyűlés őszi összeü ésekor, ezért most eláll a fel­szólalástól. Szabó J izsef szólal fel ezután napi­rend előli. A tegnap tárgyalt törvény­javaslat al kapcsolatban azl kivánja, hogy az álla TÍ üzemek muikisai ugyanolyan fizctésjaiitást kapjanak, mint a közalkalmazottak. Hibáztatja, hogy a magyar államvasutak a GyOSz munkásai után igazodnak a munkások fizetésében. Felh vja a kereskedelmi és a pénzügyminiszter figyelmét arra, hogy a törvény módot ad nekik arra, hogy a munkásoknak ugyanolyan fize­tést adjanak, mint az állami clkal­maróitoknak és ilyen módon cremtsék meg végre s konszolidációt ezen s té­ren is. A kereskedelmi miniszter ielentései. Walkó Lajos kereskedelemügyi mi­nltz'er beterjeszti s nemie'.közi munka­ügyi srervezet eljárásiról Móló Jelen­tést, torábbi as Egfeifllt-At amok pol­gárai kOveelésének mikén i elbírálásá­tól az Egyeiűlt-A'lamokkal kötött egyezményt. . „ N p reid sierint következik s teg­nap letirgyait törvényjavaslatok bar­madstori olvasáss, ami vita nélkül megy végbe. Akasztatott-e Csontos Imre ? Csontos Inre szólal fel ezután ste­mélyet kérdésben. A mult hó 16 án Déiet litván olyan nyilatkozatot let', amelyben at van lefekle ve, higy én Karcigon dfrektóriu ni tag vo'tam és mint ilyen dr. Kt mán Inrét fel tkir­ta n akasztatni. Ilyen nevű doktor, vagy cg»véd Kucigon nincs, de van egy Kálmán Inre neva muikás, aki Dénes litván kegyeiben áll és ez az enber szo'gáltaila az adatokat. Kijelenti, bogy s direktóriu nnak tajji nem volt Fel­olvit egy iratot, amely elmondji, hogy C'onloa Imre a tanáciköilá satá^iJeie alatt semmiféle vezetöszerepet nem Elnapolás — Ezután Scttovszky Béla elnöt napi­rendi indítványt lett. jtvasol|a, hogy a Híz legközelebbi ülését október 14 én, szerdán délelőtt tizenegy órakor tartsa és napirendjére a további teendők iránti Intézkedés tűzessék ki. (Nagy zaj a baloldaton.) Farkas litván: Tiltakozik pártja ne­vében, hogy a nemietgyűtéit ilyen hossiu időre elnapolják. Kérdi, miérl van szűkség arra, hogy októberig szű­ne'eljen a Ház, amikor az u'olsó ni­p$n is fontos törvényjavaslatot nyújtot­tak be. h Szabó Géza indokoltnak tartja, hogy az elvigzett munka után a nem­aeigyülés nyári azibtdiágra menjen. Az elnök jsvatlalát elfogadja. Ruperi Rrztő jtvaiolji, hogy a nem­zetgyűlés ciak augutztui elsejéig na­polja el űléteit és augusztus eltelén Iirtson ü'éat és kezdje meg a rokkant­törvény tárgyalisát. Foglalkozik ezu án a helyetlea miniszterelnök tegnapi po­hárköaaöniőjével. Et s betzéd nemcsak tapintatlan, de méliatltn is s Helyettes miniszterelnökhöz. Peyer Kiro'y: Nyalókaverttny az egysigesplrtban l (Derültség.) Ruperi Reziő: Fel kell világosítani a helyettes miniszterelnök ural, hogy mi nem szédc egtűnk vissza a nemzet­gyűlésbe, az urak naponta kOnyörOg* tok, hogy JSjjüik vissza. (Zaj és ellent­mondások a jobboldalon.) Vissatutaai­tom a passzív.ellenzék ellen elhangzott vádakat Miu'án a klotOrláopa kigyulladt és s betzéd ideje leteli, befejezi beszédét. Játszott Kijelenti, hogy hajtandó bár­milyen bizoltsig elé lépni, mett ha igaz az, amit Dénes Itlván álli*, akkor nincr helye a nemzetgyűlésen. Denes litván óriási zaj közben kije­lenti, hogy Kálmán Imre Ievilét már tegnap leiette a Hát aszta'ára; ht a levélben valótlanság van, Cfonloa men­jen a bíróság elé. Csontos Inre: Miga becsületrabló, bitang 1 (Nsgy zaj) Az elnök Cwnlos Imrét rendreuta­sít jt. Dénes ls'vin: Kálmán Imre hajlandó a biróság előtt is vallomást tenni. Huszár Kiro'y (Dénes felé): Et ha ő nem bizonyít, 0a mii csinál ? (Foly­tontartó nagy zaj.) Dénes István (Huszár Károly f(lé): A képvise'ő ur nem mindenben ilyen sktupulózus. A nagy zajban Dénes Itlván befe­jni bestédét és leül. A zaj lec illapullávtl Bai Jinot pénzügyminiszter emelkedik szólásra és beterjeszti a rokkantéi áfásról szóló törvényjavaslatot. három hónapra. , Putnoky Móric elfogadja az elnOk napirendi indítványát. A nemzetgyűlés ezután elfogadja az elnik napirendi Javaslatát, amely sze­rint a nemzetgyűlés október 14 lg el­napolja ütéseit. A belügyminiszter válasza két Interpelláolóra. Rakovszky Iván belügyminiszter vá­lástól ezután Peyer Károlynak a nem­zeti munkavédelmi hivatalokra vonat­kozó szerdai interpellációjára. Kijelenti, hogy a nemzeti munkavédelmet nem hajlandó megszüntetni, mert arra a közüzemek zavartalanságának biztosí­tása érdekében nagy szűkség van A nemzetgyűlés többsége a miniszter vá­laszát tudomásul vette. A be'űgyminiszter ezután Peyer Ká­rolynak a Nádor-kert megvásárlására vonatkozó interpellációira válaszol. Kijelenti, hogy arra a fővárosnak nagy szüksége voli. A többség ezt a választ is tudomásul vette. Ezután Scttovszky Béla elnök szólalt fel. Az ü és bezárása előtt a kővetke­zőket mondotta: — Annak a reményemnek adok ki­fejezést, hogy a haza érdekében annyira fontos megértő szellemben, amellyel szélmegy a nemzetgyűlés, fogjuk a ryáti szünet után megkezdeni ujabb munkásságunkat. Ebben a reményben kívánok kellemes nyári pihenőt a nem­zetgyűlésnek. (Éljenzés a Jobboldzlon.) Az ülés háromnegyed egykor ért végei Érettségi beszámoló. Irta: dr. Cilmer Károly. (5) .Ez is arra a vasenergiára vall, tábor­nok ur, amivel afetsődunaí hadtest újonc csapatait a bányavárosi hadjáratban harc­képzett sereggé képezte ki es tavaszra ki­verte vele az osztrákokat." Rámnézett világos kék szemeivel, az­után lassan, meggondolva, kemény han­gon válaszolt: „Nem az energia lelte azt, hanem a — kötelesség, a nemzeti becsü­tetérzís." Vajha Károlyi Mihály, Lovíszy, L'ndner ts Stromfeld is érezte volna ezt, akkor nem következik be — Trianont Láttam a Ludovika Akadémiát meg­szemlélő /. Ferenc József királyt, aki féltő gonddal őrködött a hadsereg egységén ; ml nem érleltük, hogy miért, egyedül a dinasztia érdekének tartottuk és későn — Trianon után — tanultuk meg, hogy jól felfogott nemzeti érdekből Igyekezett a hadsereget a széthúzástól megmenteni. A nagy fényes udvari kíséret az Aka­démia folyosóján maradi, a tantermekben csupán az ajtó egyik oldalán Paar gróf, a máaik felén Boifrass gióf főhadsegéd s az őszlelő, hegyesre kifent bajuszu báró i cjirvdry Géza honvédelmi miniszter ál­lott, némán, mereven, minihs puska­vcs«0' nyeltek volna. A padokban a nö vendékek: Üirtha Lijoa, Beticska Sándor, Bacták PM, Csécsi No'gy Imre. gróf Lsáky Károly, a mostani honvédelmi mi­niszter, a kedves jó heteJas Fráter Lo­ránd, akiről l-arkas Elek a .Nótás ka­pitányt" mintázta, Kapustyák Károly, Nagy Pál, Kimkó István, Rubint Dezső, Pataki Lajos, Sivó Gyula, Schmidt Kálmán, Ta­hajdi Kálmán, Artner Kálmán — mennyi dicső hős a világháborúban! — foglaltak helyet és a többiek, akiknek a neve már nem jut eszembe. Még akkor kedves, rózsásrrcu fiuk, kéaőbb vakmerő csapat­vezérek. akik hidegvérrel gránátesőben, Dante poklánít is szörnyűbb géppuska és lángszóró tüzében egyik győzelemből a másikba vezették katonáikat, most pedig az ántánt magyar sereg fojtogató és lét­számapasztó imfámiájánál fogva férftko­tuk és katonai erényeik tündöklő érájá­ban skartba kerültek. Egyszer nagyhinelen kilép a tanterem­ből Bernolák Károly ezredes, aligazgató, szélnéz és kiáltja: Történelem — hamar Cmier! Belépem rókusi f'egnával. A lalhcdra jobbsarkán áttt a felség. Fölin­tett maga mellé az emelvény balsarkára. .Feleltessen hadnagy ur!" — Csutak Kálmán I (48 as honvédezre­des unokája) mondja el a perzsa hábo­rúkat t Közbevágott a Felség: .Nagyon hosszú lesz, rövidebb kérdést adjon I" .Ke el jen Nagy Sándortól" A királynak egy z. '>ma sem mozdult, ugy állott, mint egy ércbe öntött szobor. .Ez j >bb kérdés!' Néhány perc múlva, amikor már Csutak megnyergeltette Nagy Sindorral a Buceíálus lovat, a Felség he­lyeslőleg bólintott, összeütötte sarkantyúit, könnyű, szíves lejbillentéssel mondta: .Meg vagyok elégedve I" Még egyszer láttam 1. Ferenc József királyt, 1896 ban, májusban, az ezredéves kiállítás megnyitása után sorra látogatta a fóváros intézeteit, köztük a felsőbb leányiskolát is. A hivatalos nagy kiséret miatt, mi apró­szentek csak a tágas tornaterembe jut­hattunk be. A testgyakorlatok megnyer­ték Őfelsége tetszését, de nem a felvonu­lás. .A lányok nem tudnak helye,en menetelni — mondá Bocketbergnének, a vezetőnek —, mind a sarkára lép és nem a talpára. Ez nem helyes I" A kapu alatt búcsúzott a tanároktól. Berccz Antal igazgatóhoz fjrdutva, ener­gikus, indlgnáló bangón jegyezte meg: „Ezek a lányok jobban beszélnek fran­ciául, mint németül I Es ez nem helyes 1" Azzal összeütötte sarkantyúját, szalutált és hintóba szállt. Akkor nem értettem, h gy miért nem helyes, de most már értem. Pedig akkor se huztunk a franciához, de a nemeihez se. Most nagyon huznők hozzá, de késő? Vagy talán nem? Ki tudj«? .Megvirrad még valaha!" és „Lesz még egyszer ünnep a világon!" Ha isméi kitör a furor teutonlcus, akkor a germán vasököl csapi iától romba fog dclni a rajnaparti modem Babilon... Azután a sors folytatta velem kis játé­kait : a legellenlétesebb pozíciókba d( báli. Előbb a hatcias Marsnak szolgálatába állított, azuián a békés, gyöngéd házias erényeket fakasztó Vesta asszonyság csa­ládias környezetébe szegődtetett. Nagy volt az ellentét: a két ellenkező metho­dust kívánó nevelői munka nem esett mindjárt kezemre. Szvetics József tábor­nok, ludovikal igazgató megrótt: .ne be­széljen olyan halkan, ezek nem kisasszo­nyok 1" — Berccz Antal a nőnevelés iga­zán született géniusza, attól óvott, hogy: .ne kiabáljon annyira, hisz ezek nem ka­tonák!" Denikve meg kellett cserélni a módszert és az eredmény nem maradt el: éteskardu katonákat neveltem a hazának és nem kevésbé éleateszü és kardos fele­ségeket a polgároknak és katonáknak. Methodusom finyes sikere főképen akkor kulminált, amikor egy-egy délceg katona és bájos leánytanitványom házasságra lépett egymással és kis aranyos, erős, egészséges ivadékaikban a nemzetnevelés a legszebb virágokat fakasztotta. III. hkolatársaimmal mindvégig azonos eszme- és célközösség fűzött össze, mind­nyájan azon eszmék szolgálatában ma­radtunk, amiket tanáraink raktak szellemi átalvetöinkbe, amikor az életbe kibocsá­tottak. Nagy regényírónk, Jókai rokona, Ke­méndy Béla éleseszű, nagyludásu bíró, fáradhatatlan őre az igazságnak, nősülni se ért rá, az akták kö.é temetkezett és mint kúriai biró végezte egyhangú éleiét Szatymazi luszkulánuina idegen kézre ke­rült. Kelemen Béla, az első színig izgató dédunokájt, közülünk legtöbbre vitte, or­szággyűlési képviselő és főispán, előkelő megjelenés és szellem, aki az elveiért nemscak a zöld asztalnál, hanem ha kel­lett, a vívóteremben karddal is helyt állott (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents