Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-07 / 41. szám

DELMAGYARORSZAG 1925 julius 7­Chamberlainnek a magyar leszerelésről mondott beszéde. Baross felszólalása, Walkó miniszter válasza. Budapest, julius 6. Baross János képviselő a nemzetgyűlés mai ül és ín a napirend előtt felszólalt Chamberlain nyilatkozata ügyében. Besiédében hi­vatkozott arra, hogy az angol parla* mentben Chamberlain külügyminiszter azt a kijelen ést tette, hogy Ausztriával szemben visszavonják a katonai ellen­őrzést, de sajnos, Magvarországgal szexben ezt nem lehetett elérni és nem ítélhető meg, hogy MBgyarorszígoa meddig keli fentartani a katonai ellen­őrzést. Az a közvéleményt alakult ki, hogy a ránknézve felette kedvezJtlen nyilatkozatnak két oka van: elöször a kisántánt sorozatos intrikái, másodszor az, hogy a magyar kormány tehetetlen külpolitikája képleien volt ellensúlyozni a kisántánt intrikáit. Ezért tartja ö szűkségesnek, hogy rámutasson ezzel kapcsolatban a magyar kormány hi­báira. — Körülbelül négy évrel ezelőtt le­szerelték a magyar hadsereget, négy évvel ezelőtt befejezte munkáját a ka­tonai leszerelési bizottság és jelentette a nemzetek szövetségének, hogy Ma­gyarország hadserege teljesen le van szerelve és annak ellenére ez a bizott­ság mig mindig itt ül is kilátás van arra, hogy mig hosszú Ideig itt Jog ülni. Csehország állandó hagserege 150.000 fő. Romániáé 154 000, Jugo­siláviávé 115.000, 400.ooo főnyi hid­sereget tart fönn tehát a kisántánt, mig Magyarország az engedélyezett 35.ooo embert sem tudjs fegyverben tartani. — A legprimitívebb szükségletekre nincs pénz a hadseregben, ezzel szem­ben örökös parádét látunk. Komoly férfiak f ilytonos»n uj kosztümök terve­zésén törik a fejüket. Kosztümös fel­vonulásokat rendeztetnek a hadsereggel az ucákon. Most Hunyadi-korabeli ezüst sisakot találtak ki. A hadsereg­főparancsnoknak ugy tudom, tiszta arany a sisakja, ellenben az újoncok részére nincs alsónadrágra való. Ilyen körülmények közö t könnyen elhiszi az angol külügyminiszter, hogy a besú­góknak via igazuk. (Nagy zaj és el­lentmondás a jobboldalon.) Eiielje fel végre tiltakozó szavál a magyar kor­mány a nemzeti kisebbségek védelmé­ben, amelyet most készül tárgyalni a Népszövetség. Ion éi közécen.) Baross János személyes kérdésben kér szót. Scitovszky elnök: Miután most nem tarlom indokoltnak a képviselő urnák ezidőszerint nincs jogs szólni, hanem csak a napirend megállapítása után. Ezután áttérnek az állami beruházásokról, a tisztviselők anyagi helyzetének rendezéséről Walkó miniszter válasza. Walkó Lajos ideiglenes külügy­miniszter áll fel szdlásra, hogy reflek­táljon Baross János fejtegetéseire. — A felszólaló képviselő ur — úgy­mond — az angol külügyminiszter nyilatkoza'ával foglalkozik. Ez a nyilat­kozat olyan beálliásban tárgyaltatott a sajtóban, mintha összefüggés volna a magyar büdzsé és e nyilatkozat között és igy ellentétben állana a genfi ered­ménnyel. Ez nagy tévedés, mert Qenf­ben csak azt kif jgásollák, hogy a ma­gyar büdzsé költekező és h jgy egyes tételek nem olyan cimmel szerepelnek, mint amilyenre létyleg fordíttatnak. Eizel szemben az angol küfügyminisz­ter a katonai ellenőrző bizottsággal foglalkozik, ami pedig semmi össze­függésben nincs a magyar büdzsével. Ami azt a kérdést illeti, hogy ki felelős azért, hogy az angol külügyminiszter nincs jól informálva, ki keli jelente­nem, hogy ez az információ mindig annak a legfőbb hatéságnak az uiján történik, amely alá az illető nemzet itt székelő követsége tartozik. Ilyen körül­mények között ez a kérdés a nagy­követek tanácsa elé tartozik, mindig a nagykövetek tanácsa foglalkozik a ka­tonai ellenőrzéssel. Ezekben a kérdé­sekben tehát közvetlen érintkezés nincs az illető államokkal. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy ne igyekez­zünk kellő felvilágosi ásókat adni dip­lomáciai szerveink uján is. Ami az angol külügyminiszter nyi­latkozatit illeti, amikor ö nyilatkozik, kü'poliükai kérdésekben, a hivatalos Információt a nagykövetek tanácsától kapja, nyilvánvaló tehát, hogy mostani nyilatkozatát is ezen információ alapján tette mg. Felesleges hangsúlyozni, hogy kellő adatokkal bizonyítjuk, hogy Ma­gyarország tényleg leszerelt állapotban van és a félreértéseket Igyekszünk el­oszlatni. Arra a kérdésre, hogy mikor hagyja el a katonai ellenőrző bizottság Magyarországot, azzal válaszolt, mi azon az állásponton vagyunk, hogy ennek a bizottságnak már régen el kellett volna hagynia Magyarországot. (Helyeilés a jobbold don.) Ezt az ál­láspontunkat igyekeztünk a mu tban és igyekezni fogunk a jövőben is érvé­nyesíteni. A képviselő ur egy meg­jegyzést tett az ellenőrző bizottság költségeire vonitkozólag. Ezek a költ­ségek beletudatnak a békszerződési terhekbe, amelyek ezidőszerint 2 mil­lió aranykoronára rúgnak. Ha nem volna ez a bixo'.tsíg Mi­gyarországon, ed a végösszeget akkor is meg kelleneEjfizelni. Baross képvi­selőtársam szólt a nemzeti hadsereg ruházkodásáról is. Egészen természe­tes, hogy a: u| helyzet folytán ezzel a kérdéssel is kell foglalkozni, azt hiszem azonban, azt a módot, ahogy a kép­viselő ur beszélt sz ügyről, valameny­nyien elitéljük. (Helyeslés a jobtolda­és az adóügyi in'ézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Rupert Rezső szólal fel és beszédé­ben a szanálási politikával foglalkozik. A költségvetés tételei aktivak, több a bevételünk, mint a kiadásunk. Etek a számok azt mutatják, hogy nem vo't szükség gazdasági függetlenségünk fel­adására. Az a körülmény, hogy most beruházásokai lesznek, adókat szállíta­nak le, csak azt mutalja, hogy az előző pénzügyi politika rossz volt. Ahho*, hogy a tisztviselői javadalmazásokat jó szivvel emeljék fel, elsősorban az szük­séges, hogy a magyar tisztviselői kar a civilizáció követelményeinek megfele­lően teljesi se a hivatását, mint azt a tisztviselők nyugaton teszik. A ml tiszt­viselőink mindenre vállalkoznak. (Nagy zaj) Az elnök Rupertet rendreutasítja. Rupert: Értelmes ember megérti, amit mond. (Allindóan nagy zsj a kormánypárton.) Bartos Andor: Micaoda hmg ez ? Rupert: 0,'yan, mint Önök. Az elaök Rapertei újból rendre­utasítja. Rupert: Ezulán hosszasan birálja a kormány beruházási programját, ame­lyet elhib izottnak tirl. A javaslatot nem fofadja el. F. Szabó József: Riméli, hogy a forgalmi adót minél hamarabb meg­szűntetik. A nyugdíjról szólva kéri a kormányt, bogy mintl előbb segítsen 4 nyugdijasok, özvegyek és árvák sor­sán, mert fél, hogy a segítség későn jön. A javaslatot elfogadja. Vázsonyl Vilmos szólal fel ezután és beszédében az osztrák éi a magyar szanálás közt von párhuiamot, majd fJleg a forgalmi adó és a kincstári haszonrészesedés kérdőével foglalkozik. A pénzügyminiszter reflektál a forgalmi adórendszer elleni érvekre, Ezulán Bud pénzügyminiszter beszél: Sajná ja, hogy Rupert olyan kritikái gyakorolt a magyar tisztviselői karról, amelyet nem érdemel meg. Majd a forgalmi adó ellen felhozott érvekre ref­lektál. Kijelen'i, hogy érvekkel meg lehet őt győzni, azonban nagygyűlések rendesésével és az üzletek bezárásával nem lehet őt terrorizálni. A panaszokat orvosolni fogja és azon lesz, hogy a panaszok elbírálásánál szakértők legye­nek jelen. Megigéri, hogy u szanálási rendszert is revizió alá veszi. A Ház a kincstárt haszonrészesedést olyan adó­nemnek tartja, amelyet törölni kell és a jövő költségvetésben lehet, hogy a kincstári haszonrészesedés már nem is fog szerepelni. A lakbérek rentabilitását igen meg kell gondolni, mert nagy tömegekről van szó. A lakások felsza­badítása szerinte csak akkor következ­hetne be, ha tudjuk, hogy a hizbérek terén a nagy tömeget kiuzsoráznt nem lehet. Az elnök azután a vitát félbeszakítja. örffy Imre előadó a pénzügyi bizott­ságnak a városok kölcsönéröl szóló javaslatát terjeszti be. Ezután Baross János személyes kér­désben szólal fel. Visszatérve dé'előtti felszólalására, kijelenti, hogy a beszéd nem a hadsereg ellen irányul és sza­vait félreértetlék. Elnök ezután napirendi javaslatot tesz, mely szerint a nemzetgyűlés a legközelebbi ülését holnap délelőtt tarlja s ennek napirendjén a választójogi ja­vaslat harmadszori olvasásban való folytatólagos tárgya'ása szerepel. A ülés ezzel fiinégy órakor véget ért. „A fehérek exterritoriális jogait meg kell szüntetni". A kinai forradalom. London, ju'ius 6. A Iondoni politikai és üzleti körökben egyre fokozódó iz­galommal tárgyalják a kinai híreket. Most már valószínűnek tartják, bog? az amerikai hatalmaknak vagy rend­szeres fegyveres hadjáratot kell indita­ntok Kina ellen, vagy pedig teljesite­ntök kell azt a tizenhárom követelést, amelyet a kínaiak békés magatartásuk alapján feltételeként szegezték le és amelyeknek az alap!endenciája az, h )gy Kínában a nyugati államok, valamint Amerika és Japián minden befolyását, a fehérek minden exterritoriális jogát tel­jesen meg kell szüntetni. Sokat hangoztatják azt is, hogy a kinn angolellenes zavargásokat o szov­jet szítja, rengeteg pénzzel, sőt fegy­ver- és municiószállilással is. Jspán — ugy Uisiik — már haj­landó koncessziót tenni Kinának. A Reu'er Iroda szerint a japjn kormány hajtandó volna hozzájárulni ahhoz, hogy honpolgárainak ex erritoriálís jo­gait Ki iában megszüntessék, viszont addig még sem bűcsátkozbitik tárgya­álba a kinai kormánnyal, amig a Sangliaiban és egyéb kiaai városokban Érettségi beszámoló. Irta: dr. Czimer Károly. (1) A jelennek kedély fojtogató, sivár napjai­ból a múltnak szívderítő oázisába menekül a lélek, amelyben a gondtalan fiatalság boldogító tarka pillangóit üzfe. Erre vallanak mostanában a gyakori érettségi — találkozók. Ezes a háború előtt ritkábbak voltak: csupán negyed­százados találkozóra tettek fogadalmat, akik az iskola falai közül az élet utaira léptek. Most a szenvedés és nyomorúság napjában 5-10-15 éves találkozóra dobol­ják össze egymást a vénü ő diákok, akik az iskolában testvérek voltak, hogy el­panaszolhassák egymásnak, amit anélkül is kölcsönösen fájlalnak: „Pusztulunk, ve zünk, mint oldoit kéve széthull nem­zetünk I" Ellenben a 45 - 50 éves érettségi össze­jövetelek annál ritkábban, a 60 éves talál­kozó pedig csodaszámba megy, mint a fehér holló. Ilyen csodák csodája az, hogy az első szegedi érettségi vizsgálatnak, amit 1852. évi julius hó végén Orynaeus Alajos egyetemi tanár elnöklete alatt 22 tanuló­val tartottak meg, ma is van egy szerep­lője, aki mostan annak 73 éves fordulóját ülhetné meg, ha volna kivel megülnie, mivel iskoiatársai mind elhaltak. Ennek az első szegedi érettségi vizsgálatnak tisz­teletreméltó egyetlen tanuja, akire az ámulat érzetével tekintünk, a 95 éves Kelemen István ügyvéd, Szegednek köz­becsülésben álló legöregebb polgára, a nemes famíliából való Kelemen Lászlónak, az eiső magyar színigazgatónak unokája, a belvárosi iskola régi hires tanítójának, Kelemen Istvánnak Jia. Ez a régi kiváló pedagógus apjának, Kelemen Lászlónak művészi hajlamát örö­költe, ö is ügyes énektanitó volt annak idején, apjának, Kelemen Lászlónak ruha­tárát és könyvtárát Csanádpalotáról, hol az első színigazgató, miután a színjátszó társaságától megvált, kántor-tanítóságot vállalt, Szegedre hozta és fiacskája, Pis tiké (az első érettségiző) nagyapjának ereklye értékével biró relikviáiról fogalom­mal nem bírván, az énekes színdarabok kottáskönyveiből, valamint a nagy kék foliánsokra irt és .kiszerepezetl" darabok­ból papirossárkányt csinált és azokat — későbbi nagy bánatára — vigan elsár­kányozta Felsővároson, a Gyevi utcában, ahol az első házuk állott. Az öreg ur ma is olyan eleven, fürge mint amilyen volt akkor, amikor mint ifjú a vizsgabiztos előtt állott. Esze oly elénk, mint a tűzláng, mitsem veszített légi erejéből. A régi idők öreg krónikása mindenre emlékezik, még azt is el tudja sorolni, hogy az árvíz előtti stílszerű szép gót és barokk házakat kik építették. Ma egyetlen azok közül a szegediek közül, akik az 1853 ban megnyitott vasúton utaztak. „ L A huszonöt esztendős érettségi össze­jövetelt mi is megtartottuk annak ide­jén, akkor voltunk még vagy tizen­öten. Ez évb;n a 45 esztendős találkozót kellett volna nyélbe ütni. A folyó év ele­jén a régi gárdából itthon még öten élet­ben voltunk: Gaál Endre, Kelemen Béla, Taschler Endre, dr. Schreiber Fülöp és S magam; Bojtner Vilmos gyári mérnök íesicán lakik, ellenben Kálmán Utván temesvári kir. adótárnok és Gönczöl Sán­dor szolnoki postafőaök, akik 20 év előtt még velünk kocintgattak, azóta elhaltak. Többi iskolatársról nem tudjuk, hogy hova sodorta őket — Trianon. A tavasz egyik verőfényes napján be­állítottam Taschler Endre irodájába, ahol apjának, a jó öreg főkapitánynak családi klenodiumai között, derűs hangulatban, nagy karosszékben szítta féltve őrzött tajtékpipáját. Arcáról a szokott elégült­ség és elmaradhatatlan mosoly sugárzott. Hát, nagytata — mondok —, hogy le­szünk ? Küszöbön az érettségi 45 eszten­dős fordulója, öten még ittvagyunk ra­káson, hogy a vidéken hányan nyögik még közülünk a boldogító őszirózsás for­radalmat, nem tudom; verbuváld össze az öreg cimborákat, - hadd mondjuk föl utoljára a leckét az iskolában. Szokott modorában, ha valamiért sar­colták, most is előbb pipája parazsát szurkálta meg, miközben félszemmel rám sandított; azután mosolygó arccal, amiből a derűs léleknyugalom koloritja ragyogott, elutasította az eszmét: „Hát mán miért gyünnénk össze külön, hát nem gyüvünk-e mindennap összeaKiszinó­ban ? Aztán nem tud mán az embör abba a kis diákos hangulatba visszazökkeni, ami kell hozzá. A régi embörök nem tud­nak olyan szépen örülni az ilyesminek, mint amikor még ujak voltak. Ezzel el volt intézve. Nem birtam a nagytatát sáncai közül kimozdítani. Egy szép májusi pirkadó hajnalban mégis csak kimozdult és szobája szőnyegén, élettelenül fekvő patriarkális alakját be­ragyogta a felkelő nap aranyos verőfénye. Most már négyen maradtunk itthon az iskola tövében. Azután Gaál Endrét vettem elő. Szokása szerint titokzatosan mosolyogva nézett a szemem közé, amint olyankor szokta, amikor a szinház tán­coló tündérei a milliókért szorongatják, akikről — ugy látszik — ma már azok is megfeledkeznek, akik a jobb világban a ballet liliomait ruházták. A kuliurtanácsnok ur mosollyal nem fukar­kodott, de válasz nélkül hagyott, ami ellen nem volt apelláta. A 45 esztendős érettségi találkozó nyélbe­ütése nem sikerült. Netn sikerült, hogy a jó piarista atyák előtt sáfárkodásunkról utol­jára beszámoljunk, de bajos is volna az utolsó leckefelmondás, mert tanáraink nem korrigálhatnának ki bennünket, mivel már mindnyájan megtértek oda, ahol nincs egyedül üdvözítő tanmenet, percentre szedett tanulási statisztika és irkajavitás. Azonban nem jól beszélek: egyik taná­runk, Nováky Bertalan rajztanár ur — hála a Gondviselésnek — nemcsak él, hanem régi fiatalos elevenséggel kötözi szőlő­tökéit szatymazi tuskulánumában, ahol vele egykorú diófái lombsátorában min­denkor szivesen látta kartársait a kedé­lyes szüreti vacsorákon. Egyedül ősz mes­terünk adhatna nekünk körmöst a léniá­val, mert vele szemben háládatlanok vol­tun, annyiban, amennyiben közülünk egy sem hozott nevére dicsőséget színekkel és ecsettel, de azért tőle is tanultunk egy nagy igazságot, még pedig azt, hogy ami a természetben szép, az egyúttal igaz és ami az emberben nem szép és nem igaz, az rút, azért azt el is kerültük az életben. A visszaemlékezés tisztult szemüvegén keresztül látom az örök életre hivatott piarista-rend nek hazafias érdemeit, közte a mi tanárainkét is, akik belölünk ön­tudatos embereket neveltek. (Folytatjuk.) 1926 julifl lakó japánc tonságtt ne kormány pn tézkedís! nc érdekében. Ilven visz ha Kinában helyzet és a és Oxlsleeml Az A SZC A Szegea tömörült ke Sággal karfl bezárva tar fejezve ezi tiltakozásuk szete ellen, vasárnap di nagyterméb amelyen r kedőviiág tagjai. A gyűlés elnök nyi < lásponlját i szerével szí A topas tolt torga gyobb és k őrzés. A kl get, amelyi szállításává sel akarja nem az ell zaklatástól tatátok szí kább esete vett jegyző röl tanusk csalásokról A keresi ják, hogy szigorúbb A legjelen ügyészségi A forga megváltozl az Ausztri fázisos rei árunak utj zisra osz'j a termelés a vámnál A pénzt zárkózott szer bev Maid f< tot, amelj lag elfogi A Szeg tömörült í nos forgal éve folytai mányjavas mert a (er kalmasak lyos visszi adóbehajtt adózókat sitások a könnyíteni tünkben ] jelentkező kereskedel tel és péi életre nel ság közép és ellenőr érintő zak kereskedő és ezzel i A hozj tyác kere szegedi 1 benéáüke akik elgá bevezetés tudnak é rosok az OMKE i a fázi.os nyilatkoz lene volt dők szon

Next

/
Thumbnails
Contents