Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-26 / 55. szám

DBLMAQYARORSZAQ 1925 julltts 26 *z épitkezéaael és tatarozással járó adókedvezmények. Az építkezések előmozdítását célzó 1925. évi XVIIL Irt, amely • julius 14 én megjeleni végrehajtási utasítás sserint a lörvényközzététel napján, vagyis május 24 én lépett életbe, az érdekdtek részé­ről nem tésaesQlt olyan méltatásban, mint azt a tórvény fontossága megérdemelte volna. Ha a törvény azt a célt, amelyet elmében megjelölt, nem Is éri el, mert az építkezéseket előmozdítani csakis olcsó hitellel, nem pedig törvénnyel, vagy ren­deletekkel lehet, mindazonáltal az építte­tők és házaikat tataroztató háztulajdono­sok részére oly jelentékeny adó és egyéb kedvezményeket nyújt, kogy tartalmát az érdekeltek nagy tömegére! meg kell is­mertetni. A törvény az építkezéssel és tatarozás­sal járó kedvezményeket két csoportba osztja. Elsősorban szabad rendelkezést ad az újonnan építtetőknek, azoknak, akik egyéb célt szolgáló épületeiket lakásokká alakítják át, akik a házukban lévő laká­sok számát megosztás utján szaporítják s végül azoknak, akik a törvény által előirt mértékben saját költségükön, tehát nem a lakflk kOUségén tataroztatják Ingatla­M ásod sorban adókedvezményt engedé­lyei a törvény az újonnan építtető, az átalakítást végeztető s végül a tataroztató háztulajdonosoknak. Az adókedvezmény vagy Ideiglenes adó­mentesség, vagy adómérséklés alakjában engedélyeztetik. Az adómentesség leghosszabb ideje 30 év. Ily adómentességben elvileg as uj épületek részesülnek, tekintet nélkül arra, ^ azok mint önálló, vagy toldaléképit­ik jelentkeznek. Bizonyos teltételek mthftt nagyobbszabásu átaaahtüa esetére is e^eddyez 30 évi adómentességet a "Sfe 15 évi adómentesség illeti a lebontott épület helyett épitett uj épOletet, ha annak terjedelme nem haladja meg a lebontott épület terjedelmét. A törvény gondoskodik arról is, hogy a közönséges tatarozást meghaladó átalakí­tások az átalakítás költségeinek meg­felelően adómentességben részesüljenek, még pedig aszerint, hogy az átalakítás költségeiből az átalakított épület vagy épületrész egyes köbméterére aranykoro­nában mily összeg esik. Aszerint, amint az egy-egy köbméterre eső átalakítási költség 5, 7, 9. 11 és 13 aranykoronát lesz ki, a törvény 6—12 évig terjedő adó­mentességet engedélyez. Mig a törvény eddig ismertetett részé­nek a gyakorlati fontossága ma kisebb, lévén a nagyobb építkezések és átalaki­táaok száma caekély, addig a törvénynek a tatarozó háztulajdonosok számára adó­mérséklést engedélyező részt általános érdeklődésre tarthat számot, mert nagy számban vannak olyan háztulajdonosok, akik as 1925. évben mir tataroztak, vagy tatarozni fognak. A törvény azoknak a háztulajdonosoknak, akik a folyó évben tataroztak, vagy tatarozni lógnak s a ta­tarozás költsége eléri a folyó évi házbér­alapnak legalább Is 20 százalékát, aáó­mérséklést engedélyez a következő lor­tatarozáai költség leiét le kell vonni as 1926. évi házbéradóalapból. Pl. valamely háznak a házbérad falapja 1925-re 1000 aranykorona volt. Ha a tatarozás! költ­ségei kitesznek 400 aranykoronát, ugy az 1926 évi hárbéradóalapból jogában áll a tataroztató háztulajdonosnak 200 arany­koronát, vagyis 14500 as szorzószám mel­lett 2 900 (XXI koronát levonni Ha a tatarozás költségei 60 százaléktól 100 százalékig terjednek, ugy jogában áll a háztulajdonosnak két részletben az egész tatarozás! költséget az 1926 és 1927. évi házbéradóalapbol levonni. Ugyan­csak két részletben vonhatja le a tataro­zás! költséget az adóalapból a háztulaj­donos, hogyha a tatatozás a 100 száza­lékot meghaladja. A törvény által biztosított adókedvez­ménynél ujitás, hegy nemcsak a házbér­jövedelmi adóra, hanem ennek városi pótadójára ia kiterjed, ugy. hogy a ked­vezmény, amelyet az állam nyújt, elérheti a tatarozás! költség 32 százalékát. A tör­vény végrehajtási utasítása számos rész­letező rendelkezést tartalmaz, amelyeknek (elsorolása meghalad iá a jelen cikk ke­neteit, caupán arra kívánjuk felhívni az érdekellek ügyeimét, hogy akik a tataro­zást mir befelezték, azt fjlyó hó 31 ig tartoznak a város tanácsánál bejelenteni, máskülönben az adókedvezménytől el­esnek. Aki pedig ezután óhajt tataroz tatni, az a tatatozás megkezdésekor, va­lamint a tatarozás befejezésekor tartozik a város tanácsánál a kezdés és befejezés időpontját a kezében lévő nyugtákkal felszerelve bejelenteni. A bejelentések el­mulasztása az adókedvezmény elvesztését vonja ntaga után. Dr. Slnger István, a Háztulajdonosok Egyesületének Ügyésze. A Radiccaal kötött egyezményről • vitáznak a azkupatinában. Belgrád, lullus 25. A azku patina ülé­sének első szónoka Trlfunovld vallás­ügyi miniszter volt, aki védelnébe vette a Ridici-pártlal kötött meg­egyezést. Hadzst Kadlcs bosnyák muzulmán kifélén tette, hogy bizonyos fellételek mellett hallandó a megegye sóst h ilye­telni, Trumblcs konstatálja, hojy as uj megegyezés nem a horvát éi a szerb nemzet közt |ö!t léire, hanem ctak egy­szerű pírt paktum. A Radlcs-pirl sze­rinte árulást kOvetett el és visszaélt a nemzet bizalmával. Ezután a többség magáévá lette i kormány-deklarációt ét kimondta, bogy s bétlöi ülésen áttérnek a napirendre, s költségvetési provlzórlun tárgy alá­>ára. »»H»»»»»»Hi»»HHH»»»t»HH»Mnt»»»M»»n»»»m»»n»mm ítélet a „pornográf" képek ügyében. Iványl-GrQnwald és Prlhoda két nittvét elkobozta a rendőrség. A műkereskedőt egymillió koronára büntették. Ha a tatarozás költségei az 1925. évi házbéradóalap 20 százalékát elérik, de 60 százalékát meg nem haladják, ugy a Budapest, július 25. Jelentettük, bogy e Fraenkel-féle D jrottya uccu mOkeres­kedés kirakatából as V. kerületi rend­őrség elkobozta Ívdnyt-Orünvalá. Csók, Vaszary és Prlhoda jeles magyar festő­művészek képeit, azon a cimett, hogy azok szeméremsérlők, már pedig sz 1897-ben kiadott minisiteri renddel tilljs szeméremsértö ábrázolatoknak nyil • vinoa helyen való kilételét A kép* sz V.kerületi rendőrségre kerültek. Frsettkd Ernő igazgató ellen pedig megindították a kihágást eljárást. Ebben a nagy port fdvert ügyben ma délelőtt 10 órára tűzte ki a tár­gyalást Róna Zoltán rendőrkapitány. A tárgyaláson Freenkd Ernő ügyvédjével, dr. Bedő Mórral |elent meg. A tárgyalás megnyitáss előtt Róna rendőrkapitány bemutatja a megjelen­teknek a .bűnjeleket*. Ami után meg­kezdődik a tárgyalás. — ön azzal van vádolva, — fordul a rendőrkapitány Fraenkd igazgató felé — bogy üzletének kirakatában levő szeméremsértö képeket a hatóság Ismé­telt figyelmeztetésére sem távolította el, Fraenkel igazgató: Igaz, h}gy fel­szólítottak a szánéremeérlö képek el­távolítására. Miután azonban 20 évss mu't áll mögöttem és én vsgyok egye­dül hivatva arra, bogy megítéljem, vájjon képeim szenéremsérlők-e vagy em és miu'án a műtétjük neve! ki­zárják a szeméremsértést, további mi­után hivstslos végsésl nem ksptam, crak felszólítást, a képeket nem távolí­tottam el. Róna rendőrkapitány jegyzőkönyvbe diktálja aa igazgató vallomását, amely­hez még a körellezöket lozf hiszi a terheli: — Tény ss, hogy másodszori haló­sági figyelmeztetés-után »ellen ki Csók Istvánnak . Zsuzsánna menekülése * cimü képét, stnely véleményem szerint szín­én nem sseméremsirlő. A képst előiő napon kaptam Csók litvántól. — Mit kiván még dőadni ? — Semmit. Dr. Bedő Mór, a műkereskedő v#ő­ügyvédje tart|s meg ezután vidőbessé­dd. Kéri Frsenkd Ernő felmentését éppen a vonatkozó belügyminiszteri rendelkezés alapján. Az 1897-ben ki­adott renddel sierint, aki szemé ea­sériö nyomtat fényi, képes ábrázolatot, »»gy tárgyat uccu kirakatban, vagy más nyilvános helyen kiáll t és a rendőr­nstóság felhívására azonnal d nem tá­volítja, kihigást követ el és 100 forintig terjedő pénzbüntetésre Kélhető. — Est a rendelelet a millenluni ki­állítást követő években hozták — mondja azfi flgyvéd —, amikor a fővárost nye­részkedési célból csakugysn elárassto'­lák pornográf nyoutalványokkal és ké­pekkel. Egész különös talá'kozisa a toranak és a művészeti megítélésnek, bogy 1925-ben, tehit harminc évvel a rendelet kisdiss után eljárás indult meg Magyarország művészi kitűnőségeinek képii miatt egy előkelő műkereekedö ellen. A beldgyminiazierl rendelet első kritériuma, hogy a képek tényleg ase­méremsértök legyenek, meri ht nem ások, skkor közszemlére leh:t kitenni őket. Sokksl többre becsülöm e ms­gyar bíróságot, sex hogy szón vitatkoz­zam, vájjon ezek e kép:k siemérem­sértők-e, vagy sem. Nem lulom el­képzelni, hogy a rendőrhatóság szak­értők meghallgatására szorulna ebben az ügyben. A bíróiig a miga esztéti­kai él mOvéizi illése él a szépről és pornográfiától alkotott fogalmai szerint minden szakértő bevonása nélkül meg tudja állapítani azt, hegy Vaszary, Csók István, Prlhoda és Ivdnyí Grün­wild szeméremsértők-e. A védő még ókori példázstokksl bi­zonyítgatja, hogy as ókorban is milyen nagy becsben tarlót iák a művés teket él azok alkotásait. Róna rendőrkipl* tány ezu'án a tárgyaiéit berekeszti és kijelenti, hogy as Ítéletet egy negyed­óra mulvi hirdeti kL Tizenegy óra után hirdette ki Róna rendőrkapitány ai Ítéletet, amely sze­rint Fratnkel Ern5l az 1897-iki tör­vény szerinti rendeld alip|án kihágás miatt egymillió korona pénzbüntetésre ttéUe, azonkívül elrendelte Ivdnyí Grün­wald egyik női csoportképének és Prl­hoda Gyula meztelen nőt ábrázoló ké­pének elkobzását Csók, Vaszary és Prlhoda többi képit a bíróság kiadta i teiheltaek. Megismétlik a francia-spanyol békeajánlatot. Pdris, juliut 25. Tizedik nspjs már, hogy az alcuhemasi öbölben átnyúj­tottak Abd el Krím megbízottjának a francia-spanyol békeföltételeket, 6 azon­ban eddig még m'ndig nem válaszolt reájuk. Az ö békef31 téleleit, amelyek egy angol kapitány révén jutottak a külföldi lapokhoz, itt csupán Btapoga­tizó trükknek• tartják. Valószínűleg meglsmétLk a francia-spanyol béke­ajánlatot, még pedig abból a célból, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy Abd el Krlni csakugyan birtokába jut azoknak és ha azután is hsllgslni fog, következik majd csak a nyomatékos katonai válasz. Petain tábornagy és Primo di Rivera ma találkoznak Tetuanban. Ugy mond­ják, bogy a marokkói különböző tár­S elások csupán a francia spanyol na hslárvonalánik m »állapítására vonatkoznak. Költő kerestetik. Irta: Móra Ferenc. Lehet annak két három esztendeje hogy levelel kaptam Tarnay Alajostól, a finom és nemes zeneköllőtöl, aki különben a Zeneakadémia nepszerü professzora. (Nem minden finom és nemes zeneköltő nép­szerű professzor. Szegény Kacsó h Pong­rác például a legrettegettebb inkvizíto­rok közül való volt Elvből szigorusko­dott, még akkor is, ha a szive Ideszaladt könnyel, vagy nevetéssel. Egyszer ebből nagyon megható történet Is lett Vala­melyik tanítványát rajtakapta szegény Gráci, hogy egész óra alatt valamivel babrál a pad alatt Egypárszor rákopo­gott, aztán idegesen rákiáltott: - Mivel játszik maga ott? Rögtön hozza idei A bűnös odakesregeit a katedrához és lehajtott lejjel nyújtotta át a zseb­óráját. — Est Igazgattam. Nem az órát, hanem az óra födelének a belső lapjába igazgatta bde valami wgasztószerrd a Kacaóh Pongrác képét, airtt valami ujsigból vágott kt Gráci becaattaniotta as órát és komo­ran adta viasza a bűnösnek. - Az Iskola nem arra való, hogy itt »E>»«»ársá«okk.l lopjuk a napot Ta­hdyére, -édes fiamtj Tehát levelet kaptam a zeneköltőtől, arrakért, engedjem meg, hogy meg­zenéslthesse egy versemet, amelyikéi* óta zsong a telkében és most már kl akar szabadulni belőle. Kassán olvasta annak idején, valami szép asszony kézírá­sában, aki kimásolta valamelyik újság­ból és annyira megkapta, hogy nem tud szabadulni tőle. Pedig szeretne már túl­esni rajta, most már kicsordultban van, csak éppen az én szerzői engedelmem kdi hozzá. Idáig a dolog rendben Is lett volna. A költő dalának a zene a szárnya és Tar­nay mestertői megzenédttdni kűlönöseu nagy tisztesség. Adtam volna is én as engedelmet két kézzel, — csak az volt a baj, hogy a mester a megzenésítendő szöveget is tndlékdlt Ugy kezdődött, hogy Valahol a Szajnaparton találtak Hát ezt a vend akárki Irta. költő volt de az a költő nem én voltam. Nem is emlékszem rá, hogy hallottam, vagy olvastam volna valaha, mert akkor nem felejtettem volna d. Meg is Írtam a mes­ternek, hogy énnálam rossz hdyen ke­reskedik. Olyan tiszta, finom, bájos ez a vers, mint egy szép kis gyerek, akivel az ember ugy van, hogy nem bánná, ha ő volna az apja, de hát vállalni még se váltaihatja, mikor nem az. En versben se saoktam a Szajnapartra járni s sz én múzsám bizony nem hagyogatna el finom selyemkendőt, csak olyan parasztos kana­vászt, de ad is nagyon meggondolná, mert a költőnek leiesége is van, aki borzasztó szigorúan számon tartja a zseb­kendőket. (Ámbár elvesdeni még mindig Jobb őket, mint bdlnlázni. Mert az d­vesztéd az Ismeretlen tettesekre lehet fogni, de a betlnUzáaért személyesen fele­lős az állítólagos családfő.) Azóta persze rég elfelejtdtcm az egész ügyet, sőt, hála Istennek, a versírásról Is sikerűit végérvényesen leszoknom Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor pár napja bekopogtat hozzám egy abbélejü elegáns márki és azt mondja, hogy ó Tarnay Alajos. — Hozta Isten, meder. Hát minek kö­szönhetjűk kánikulában ed a szerencsét? Hiszen ilyenkor már nem szólnak a fülemülék. A meder előhúz a zsebéből egy kés­iratot, leteszi elém as asztalra. — Vállalja-e már? Megnézem: hát még mindig a Szajna­parton talált sdyemkendó. — Dehogy vállalom. — Gondoltam, hátha csak megfelel­tette, de azóta eszébe jutott és ráismert az édes gyerekért — Nem, nem vagyok én olyan sok­gyerekü ember, hogy ne tudnám őket számon tartani. Aztán meg mindent d­felejthd az ember, de a versét nem, a K óza, az más. Annak fönt van a gyö­re, mint a fenyőfának. A vers olyan, mint az akác, mélyen gyökereddk. Hanem azért most még jobban aajná­lom, mint eddig, hogy nem én hagytam el a sdyemkendőt a Szajnaparton. Az éjszaka alkalmam volt a Tarnay mester uj szerzeményeiben gyönyörködd Kemény Géza gazdasági lötanácsoe ur vendég­szerető házában. Fejedelmi gyönyörűség volt, mintha minden magyar fülemüle ot csattogott volna és minden magyar búza­mező ott ingatta volna pipitérjét, pipa­c át és csűhűlló-virágát Akik ott vol­tunk, megint egésznek éreztük nagy Ma­gyarországot — Hanem azért a legszebb még hátra van, — tette a vállamra a búcsúzásnál a mester a kezét - Ha megkerülne agaz­annak a sdyemkendős vermei... Hej, micsoda muzsika lesz abból 1 Hát tessék jelentkezni, tisztelt költő­társadalomi Ebből csak dicsőség lesz.de bai nem lesz. Nem olyan szöveg ez, rakat a Falu Tamás Halott erdő je, amelyhez sdntén Tarnay mester cainált valami szivbemarkoló rekviemes muzsikát Bde­didereg az ember, mikor a költő felkiált, hogy minden halott fdevélhez egy külön P«P*>'|on » a hervadt halottról külön prédikáljon. . .TJ:?8, Loiin - dörrent bde egy lel vidéki nemes ur, akinek a török világ­ból maradt kúriáján Tarnay mester meló­diái szálltak az avarra leketedö éjsakába. - Nem akarom többet hdlani a Halott erdő-l — De hát ml történt? - döbbent meg a művész. — Az, hegy az egyházközségi dűl­járóság, amely áll a papból, kántorból, narangozóból, tizennégymillió korona egy­hád adót vetett kl rám 1 Most mir gon­dold el, ml lenne abból, ha minden fa­levélre egy pap jutnál Egy falevél nem maradna az egész dominiumból I

Next

/
Thumbnails
Contents