Délmagyarország, 1925. július (1. évfolyam, 36-59. szám)

1925-07-26 / 55. szám

!6 alig ki, idj! «yeto!, ke. • a •<*. I a ieg iek ¡dö liő ICeu tai i». 31m. il. k. ea I iél at fi 7. ai:a et i. ii I. a s 19SS fullni 26. DBLMAQYAR;ORSZAO A polgármester kiírja a kórház igazgató-főorvos! állására a pályázatot. A kultuszminiszter n«m hajlandó a kórbár átvételére. „Egyedül maradtam, de szárai helyre teszem «1 a puskapoit" — mondja pol|árm«ater. Szombaton végre bekövetkezett a gxeítdi közkórház ügyében tz a dön'ő fordulat, rmely mirden valószínűség tzenn* egyizer és míndenkona meg* njugviat teremt ebben s mesterségesen felzaklatott kérdésben és egyszer és mindenkorra tárgytalanná teszi azt a lehelet en tervet, hogy a közkórházat feláldozza a város az egyetem céljaira. A polgármester ugyanis a lehető IrgUJetékestbb helyen szt a felvilágosítás! kapta, hogy a kultuszminiszter teljes mértékben osztja a népjóléti miniszter álláspont] t és semmiesetre sem hsjsndó arra, hogy a város közkórházát átvegye az egyetem számára. Ezenkívül a főispán a polgármester tegnapi előterjesztésére ugy határozott, hogy a kőzkórház Ügyében nem htvfa össze a törvényhatósági bizottság rend' kívüli közgyűlését. Igy a szerdán öizszeülő renokivaii közgyűlés kizárólag a Ziótér-ház megvásárlásának kérdésével foglalkozik. Péntekrn délután a polgármester értesítést kapott a kultuszminisztériumból, hogy dr. Tóth Lajos államtitkár, a szabadságon levő gref Klebelsbtrg Kunó kultuszminiszter helyettese szombaton Szegeden lesz, hogy átvegye a leszámoló hivatal felszabadult palotájának azokat a helyiségeit, amelyeket az egyetem kapó t meg. Közölték a polgármesterrel, hogy az államtitkár értekei ni óhajt vele az egyetemi építkezések ügyében. Dr. Tóth Lajos tizenegy órakor látogatta meg a polgármesteri, akivel déli egy óráig tárgyalt szigorúan zárt ajtók mögött. Egy ora után, amikor az államtitkár elutazott, a polgármester érdeklődésünkre a kivetkezőket mondotta dr Tóth Lajossal fo'yta'ott tárgyalásairól: — Elsősorban sz egyetemi építkezésekről tárgyi ltunk. Az állsmtitkár ur közölte, hogy a város eredetileg fölajánlott hozzájárulása — ötven éven keresztül évi huszonnégy vagon bnza értéke — ma mir formailag nem felei meg a változott viszonyoknak és igy kivána'os lenne, ha a város búzában lett felajánlását készpénzre változtatná dt, még pedig ugy, hogy az évi hozzájárulást külföldön szerzendő kölcsönnel tőkésítené. Az állami ilkár ur közölte, hogy ebben sz agyben már tárgfalt Bud János pénzügyminiszterrel és meg győződött arról, hogy a pénzügyminisz ter határozott jóindulattal viseltetik ugy Szeged város, mint a szegedi egyetem iránt A pénzügyminiszter kívánsága szerint még ennek a hónapsak valamelyik napján a kérdés megbeszélése végett megjelenünk nála, dr. Tóth Lijos államtitkár ur és én. Megkérdez'ük ezután a polgármestert, hogy a kórhíz ügyétől targyalta az államtitkárral ? — Igen, tárgyaltunk erről is — mondotta — és az volt a lényeges és perdöntő, amit az áll mtitkár ur mondott, nem pedig a népjóléti minisiter egyébként nagyon tiszteletreméltó rendelete, mert a döntés joga mégis ciak a kultuszminiszteré, esetleg a minisztertanácsé. Én nyílt kérdéit intéztem az államtitkár úrhoz, hogy a kultuszminiszter hajlandó* a kőzkórház átvételére. Dr. Tóth Lajos, aki a szabadságon levő kultuszminisztert teljes jogkörrel helyettesit!, kijelentelte, hogy a kórbáz egyeemeiitését elvileg helyeznek tartja. Mivel azonban a kőzkórház egyelemesilése a kultusztárca költségvetéséi terhelné meg és erre a kultusztárcának ezldöszerint fedezete nincs, a közkórház átvétele elháríthatatlan akadályokba Ütközik. — Ilyen körülmények között — mondotta kissé leverten a polgármester — teljesen egyedül maradtam az alkudozások ugródeszkáján éi nincs más hátra, minthogy most már ki kell írnom a közkörház Igazgató-főorvost állására a pályázatot, mert a kórházat a közegészségügy sérelme nélkül nem hagyhatom bizonytalanul hosszú Ideig vezető nélkül. — Nagyon szerelném hangsúlyozni, hogy a takarékossági bizottságban rendkívül erős volt az az álláspont, amely a szegedi egyetem orvosi fakultásának megszüntetését követelte. Szerencsére a javaslat nem ment keresztül és az egyetemünk csorbítatlanul itt maradt, de további csorbítatlan ittmaradásának egyik legfontosabb feltétele az, hogy a közkórházat átadjuk az egyetemnek, mert ezzel is szaporítjuk luokat a szálakat, amelyek az egyetemet szorosabban fűzik ehhez a városhoz. Hihetetlen ür maradna itt, ha vilabo^y elvinnék az egyetemet, amelynek máris nagyon sokat köszönhet a város. Hogy egyebet ne említsek, csak arra hivatkozom, hogy amióta az egyetem Szegeden van, ötven-hatvan otyan házasságot kötöttek Ssegeden, amely szoros összefüggésben van az egyetemmel. — A közkórház egyetemesitésének a tervét tehát egyelőre, amig nem érkezik el az atkjimas idő — most azt hittem, l ogy t'.wrk zett — pihen;etem, de már must hmgsulyozottan kijelentem, hogy száraz™ tartom a puskaport és abban a pillanatban elövuszem ismét amint arra alkalmasnak és elerkezuttnek látom az időt. — Nagyon szere'ném, hs az elmondottakon kívül megírnák még a következő kérelmemet, amely a izegedi otvoiok, tanárok és jogászok felé irányul. A tudományos pályákon működő szegedieknek az a nagy hibájuk, hogy valamennyien a kritikus legkényelmesebb állátpon'jára helyezkednek, ahelyett, hogy komoly törekvést fejtenének ki a tudomány továbbfejlesztésére, hogy ezzel az egyetemmel való szorosabb kapcsolat megteremtésére törekednének. Fájdalmaian állapilom meg, hogy a szegedi egyetem megüresedett katedráit idegenekkel löltik be, pedig biztos tudomásom van arról, hogy az egyetem nagyon szeretné meglévő erőit frits szegedi erőkkel is kiegészíteni. Arra kérem tehát a szegedi jogászokat, tanárokat, de legelsösotban a szegedi orvosokat, hogy működésük közben érvényesítsék a magasabb szempontokat is. Ezeket mondotta a polgármester, amikor dr. Tóth Lajos államtitkárral folytatott tárgyalásairól érdeklődtünk nála. A polgármester ezzel a nyilatkozatával nyíltan jeleni be, hogy visszavonul, de bejelenti azt is, hogy a harcot nem adja föl, csak fegyve szünetet köt, a puskapoit szárazon farija, hegy annak idején újra síkra szálljon kedvenc (ervének megvalósításáért. Nyilatkozatának utolsó passzusát azonban nem hagyhatjuk szó nélkül. Nem térhetünk napirendre a szegedi orvosokhoz, ügyvédekhez, tanárokhoz intézett kérelme fölött, ™erl errCl a kérdéstől nekünk is megvan a magunk, pozitív adatokkal alátámasztható és indokolható véleményünk. Amióta Kolozsvár számi'zött egyeteme Szfged város vendégszerző falii között kapott hbjléko', egyre sütübben hart;zik fel a panasz, hogy azokról a területekről, amelyeket' a terjeszkedő egyetem elfoglal, a szegedi elemek kíméletlenül kiszorulnak. Állításunk igazolására csak két esetre a vezetője. Dr. Leil ler tudományos felbivaikoznnk. Az egyik a szemkórház, a készültsége vitán felül áll és vitán femtsik t bábakípezde esete. Az egye- lül áll az is, hogy ÍZ országnak kevés »en idehelyezése e!ő.t a szemkórház- olyan sreméize van, mint amilyennel a r-ak dr. Leitner Vilmos magántanár veit szegedi szemkórház dic'.ekedhetelt az egyetemesilés elölt. Sokan hallották dr. Orosz Emilnek, a budapesti egyelem világhírű szeméiz proféiszorának azt a gyakran mrgismételt kijelentését, hogy Leitner yilmos szegedi kórházából sohasem kerül fel beteg a pesti klinikára téves diagnózissal Amikor az egyetem Szegedre kstű!t éa átvette a szemkórházit, mindenki meg volt győződve arról, hogy Leitner Vilmos marad as rgyetemeailetl szemkórház ve zetöje és idővel, ha a Ferenc Jósseftudományegyetem szemész-professsor>. idősb Imre Jórsef nyugalomba vonu', katedráját Leitner örCk i, akinek magánfanári képesítése is van. Ehelyett az történt, hogy Leitner Vilmosnak rövid néhány hét múlva távoznia kelkit a szemkórházból, abból as eutópsi nivóju intézetből, amelyet hosszú evek fáradtégos tr unkájával ö feli naggyá. A szemkórház, helyeaebben a szemészeti kii nika vezetését Imre Jóssef professzor vette át, ski körülbelül egy «v elölt SS^B"»®! lázában elkövetelt József katedráiét Lritner VUmoanik ajánlja W. A város ban csalódott. A szemklinika nuiiofl dr. Imre profrstzor ad^nktusa, v. Ditróy vette ál éa vexeti aa elarnlt év szeptember óta. Hiaonló esd történi a bábikfpssdében, illetve a szülészeti klinikán is. Aa egyetemesités elölt kiváló képzettségű szegedi orvosok fa ápolók fejtettek olt ki ofytn áldásos működést, amellyel nemcsak a pldensek, hinera as orvod kötök oasfailan diamerését is kiérdemelték. A bábaképzöbíl alakultíszüléazetl klinikán ma tem egyetlen szegedi orvos, sem époló nem található. Az egyetem kiszorította innen la a szegedi elemet teljesen. A főispán nem hiv össze rendkívüli közgyűlést a közkórház ügyében. 67498/1925. az. a. hozzá intézett leiratát, amely a közkórház igasgatóföoivosi állásának ' betöltését A polgármester, mint ismeretes, a népjóléti miniszternek as igazgató-fö orvosi állás betöltésére vonatkozó rendelete ellen vétójoggal élt azzal, hogy a rendelet végrehajtását kárainak tartja a várói szempontjából; előter|esntést fett a föispánnsk a rendkívüli közgyűlés ösizehivására, hogy a közgyűléstől tiltakozó feliratot provokáljon ki, amely a rendeld végrehajtásának fel függeiztésével jtrl volna. Dr. Aigner Károly föiipán szombaton dé'után a következő határozatot hozta a polgármester előterjesztésére: Határozat: Szeged sz. kir. város polgármederének a városi közkórház egyetemssilése ügyében a rendkívüli közgyűlés összehívása céljából 6373/1925. sz. a. hozzám intézett előterjesztését nem telfesithetem. indokok: Szeged szab. kir. város polgármestere a városra sérelmesnek tartja a kir. népjóléti és harmadszor rendeli tl és amdy ellen Szeged sz. kir. város törvényhatóságának fe'ira i joga alapján kiván ha'ározatot provokálni. Tekintettel arra, hogy az igazgató-főorvosi állás betöltésere vonatkozó pályázat kiírása törvényes kötelesség, hogy a nagvméüóságu népjóléti miniszter ur rendeletének, amely a polgármester ur törvényes kötelességére vonatkozó utasdds káros következménye nem khet, hanem ezzel ellentétben a közegéniigügy érdekét célozza, igy kellett határoznom. Előterjesztését egyébként fölterjesztem. Szeged, 1925 julius 25. Dr. Aigner Károly, -főispán. A föiipán határozata fehát kizárja, hogy a szerdai rendkivűli közgyűlés tárgyalhassa a polgármester állal eredetileg tervezett formában a kérdéat Arról lehet cssk szó, hogy a közgyűlés segélyt kér a népjóléti miniaztertöl a kőzkórház fenntartására. nagyméltóságú m. munkaügyi miniszter ur julius 22 én MHMMfMIMIMMM^^ Égő halott a Markovits Iván uccában. Szombaton délelőtt lis órakor megszólalt a telefon a tűzoltólaktanya figyeld! szobájában. — Teuék azonnsl Jönni I Tűz van a Markovits Iván ccca 2, saám alatt, az amdeten I — mondta a telefonba egy ijedt hang. A tűzoltólaktanyában azonml alarmirozták az öriégd, föltárultak a garázs széles kapui és néhány pillanat múlva kirobogtaa a tűzoltóautók és vsdul száguldtak végig a városon, a Boldogssszony-sugárut felé, amdynek egyik kii meilékuccája a Markovits ncca. A kettős számú ház elölt már nagy csődület verődött össze. Senki sem tudla, mi tOrtént, hol a tüz, mertfQslje nem látszott a Markovlci uccai fronton. Az épület Nap uccai frontfdnak egyik emeleli ablakából azonban sllrü füst tört elő. Az épOlet kapuján a Buday• féle temetkező intézd fekete drapériája ciOngOlt és a kapu mellett fekete keretű gyászjelentés hirdette, hogy halott van a házban. Szentldszlól Gdly Káímánaé had meg tegnap. Gály Kálmán nyugalmazott áHamvasat! főellenőr hetven éves felesége. A Délmagyarország munkatársa ugyanabban a pillanatban ért a ház dé, amikor az első tűzoltóautó, a mototfecskendö érkezett oda. A tűzoltók villámgyorian állították be a gépet, letekerték a lugárciővet él szaladtak föl a keskeny falépcsőn az emeletre. A tűz helyét elárulta az egyik lakás nyitóit ajtaján keresztül kiáramló sütfl, barna fűit él valami meghatározhatatlan, orrfaciaró illat, amely megtöltötte az egész lépcső« házat. A Itsés nyitóit sjtaji mögött, az előszobában kéiségbeese'len jajveszékelő asszonyok várták a segítséget és rémült szemmel néztek be a szobábr, ahol sürü füst is lángteagerben egy fekete ravatal állott: A hetven esztendős szentlászlót Gály Kálmánni ravatala. — Jaj Iitenem, szentségei Uristsn, ég a halóit — tördel e |ijveszékelve kezét egy eszdősnek Utizó öregasszony. A (üiolíók félrefcrelték a gyászoló asazonyokat az útból és behafollak a ravataloz szobába, amely teljesen megtelt a sűrű, barna fűattel és a fűst kodén kereizlül ciak az látszott, hogy a fólravatalozott halott koporaójából vörös lángnyelvek csapnak föL — Vizet, vizet t — szólalt meg hirtelen a tűzoltók sípjele és a következő pillanatban sisteregve löveti ki a vastag vízsugár a csőből is árasztotta el az igő ravatalt. Néhány másodpercig tartott sz ostrom, a bőségesen ömlö viz hsmar eloltotta a lángoló koporsót, amelyből most fehér gőzfelhők törtek föl. As egyik tűzoltó átkuesott a ravatal mellett ea fölrántotla a fekete drapériával dfűggönyözOtt ablakot. A világosság alig tudta áttörni a sűrű füstöt, amely vaatagon tódult ki as uceára a fölnyitott ablakon keresztül. A szobában levő tárgyak korvonalai csak percek mutva váltak ki a fűit és gőzlömegből. A vízben uszó ravatal körül elázott virágok, elgörbült gyertyák, füstölgő müpálmák hevertek szanaszét. A koporsóból pedig szünteknil gőzJlgött elő a penetráns szagú fist. A fehér szemfedő igeitszilg maradványai borították a halottat. Valaki fdemelte kendövei diakart fejét. Alatta mig vörösen izzott a koporsót kitöltő forgács. — Kié a halott? — kérdezte egy rendőr a sírdogáló OrsgsrszonyoL'tóL — Nincs Itt kirem senkije — az ara aemrig ment be az anyakönyvi hivatalba a halotti blzouyttványért. Jaj, mi (esi, ba visiztjön és meglátja, megtudja, hogy mi történt! Htizen már az é|jel ii a fájdalomtól síinte önkívületben kiáltozott és zokogott a ravatal mellett. A tűzoltók hamarosan elvégezték munkájuksL Miután megállipitották, hogy • a tűxveizély elmúlt, elvonullak, csak a parancsnok maradt ott a rendőrség közegeivel, hogy megtartsa a hivatalos tozvizigálatot. Kihallgatták a temetkezési vállalat embtreil, akik elmondották a tűz keletkezésinek történetét.